Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-17 / 39. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 17. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Ki kit tisztogatna? Ha Románia az alkotmány értelmében „nemzetállam”, akkor nem értelmezhető az „etnikai tisztogatás” fogalma sem, amit Traian Basescu államfő használt a magyar polgármesterek által vezetett székelyföldi önkormányzatokra vonatkoztatva - hívta fel a figyelmet néhány romániai magyar politikus. A hétfői romániai magyar sajtó ezzel kapcsolatosan idézi Kelemen Hunort: „Ki kit tisztogathatna? Ha meg etnikai tisztogatás zajlik, akkor nincs nemzetállam, mert az ország területén nemzeti közösségek is élnek” - jelentette ki Kelemen Hunor. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere az Új Magyar Szó (ÚMSZ) tudósítása szerint szintén úgy látja: Basescu csapdát állít saját magának, amikor ilyet állít, hiszen ha Romániában csak románok élnek, akkor „ki tud etnikai tisztogatástvégezni”. (mti)- Ki kell feküdnöd az influenzát, különben úgy jársz, mint a vállalatunk a gazdasági válság miatt! (Peter Gossónyi rajza) A fejlődés hiánya egyebek mellett a mindent elborító korrupcióra vezethető vissza Egyéves a független Koszovó Ma egyéves Európa legfiatalabb állama, az önálló Koszovó. A függetlenség kikiáltása óta eltelt tizenkét hónap kijózanítóan hatott: a volt dél-szerbiai tartományban élők leszámoltak azzal az illúzióval, hogy az önálló államiság nyomán gyorsan, érezhetően javul a gazdasági és szociális helyzet. MTI-HÁTTÉR Az új államot egyelőre csak 54 ország ismerte el. Pieter Feith, az EU koszovói megbízottja úgy véli, ,jobb lenne, ha többen ismernék el” az önálló Koszovót. A diplomáciai fejlemények mellett nem túlságosan megnyugtató a több mint 90 százalékban albánok lakta független ország gazdasági helyzete. Koszovó Európa szegényháza: a lakosság csaknem fele a szegénységi küszöb alatt él, vagyis kevesebb mint napi 1,5 euróból tengődik, a víz- és az áramszolgáltatás akadozik. A munkanélküliség hivatalosan is 40 százalék - egyes körzetekben ennek a kétszerese miközben a népesség ütemesen nő, a lakosság csaknem fele 20 éven aluli. Akinek van munkája, az sincs könnyű helyzetben: az átlagkereset havi 220 euró, miközben egy kiló hús hat és fél eurót kóstál; a koszovóiak zöme rá van utalva a külföldön - német nyelvterületen, illetve a skandináv országokban - dolgozó rokonok, ismerősök hazautalásaira. Emellett nagyüzemben folyik a csempészet, súlyos gond a szervezett bűnözés. A fejlődés hiánya egyebek mellett a mindent elborító korrupcióra vezethető vissza. Az erőtlen központi hatalom ötvöződik a családi kapcsolatok felhasználásával való ügyintézés albán hagyományával, aminek következtében az egyszerű hivatali ügyektől az ösztöndíjak, sőt az állami megbízások odaítéléséig mindent áthat a kenőpénzek rendszere. Noha az EÜ-normáknak mindenben megfelelő törvényeket fogadtak el, e jogszabályok gyakorlati érvényesítése finoman szólva is döcögve halad. Bár tavaly nyáron Brüsszelben 65 állam, illetve az EU összesen 1,2 milliárd euró újjáépítési segélyt ígért Koszovónak, s máris jelentős összegeket pumpáltak a fiatal államba, ennek egyelőre kevés jele van. Idén ugyan várhatóan döntés születik egy 2100 megawatt teljesítményű áramtermelő üzem felhúzásáról - ha ez megvalósul, Koszovó képes lesz áramot exportálni -, de a gyengélkedő gazdaság felélesztéséhez - például a barnaszén-, cink- és ólomkészletek kiaknázásához - külföldi befektetésekre lenne szükség. Ezek azonban az országban uralkodó viszonyok, a bizonytalanság miatt elmaradnak. A stabilitással kapcsolatos nemzetközi aggodalmakat jól tükrözi az erőteljes nemzetközi jelenlét: az ENSZ folytatódó megbízatásával (UNMIK) párhuzamosan megkezdte működését az EU igazságügyi és rendészeti missziója, az EULEX, közben 15 ezer NATO-katona ügyel a rendre. Miközben az elmúlt egy évben megszülettek az önálló Koszovó állami szimbólumai - elfogadták az alkotmányt, 18 országban létesült koszovói nagykövetség, további kilencben konzulátus, nyár óta külön útlevelet adnak ki, s a múlt hónapban megalakult a majdani hadsereg csírája -, belpolitikai téren csigalassú- ságú a haladás. Mindennapos a hatásköri összeütközés az UNMIK és az EULEX között. Az északon egy tömbben élő mintegy 50 ezer szerb teljesen kivonta magát a pristinai koszovói albán kormány fennhatósága alól; az itteni közalkalmazottaknak, orvosoknak, tanároknak, bíráknak Belgrád is fizetést folyósít, méghozzá magasabbat, mint Szerbiában, s az itt élők a születési anyakönyvi kivonattól kezdve a személyi igazolványon és az útlevélen át a jogosítványig minden iratot Szerbiában állíttatnak ki. Hashim Thaci, a fiatal balkáni állam kormányfője mégis derűlátó. „Koszovó a NATO, az Európai Unió és az ENSZ tagja lesz, és az egész világ el fogja ismerni (önálló államként)” - hangoztatja a miniszterelnök. Pristinában dolgozó diplomaták ugyanakkor rámutattak arra: Koszovó egy évvel a függetlenség kikiáltása után már nem szerepel a világlapok címlapján, s több jelből is arra lehet következtetni, hogy nincs olyan külföldi ország, amelyik hajlandó lenne újabb erőfeszítést tenni, és végleges megoldást nyújtani a dél-szerbiai tartomány gondjaira. Csak nyugalom legyen - mondják, s egyre gyakrabban hangzik el példaként a befagyott ciprusi konfliktus. A rangsor változásai is arra utalnak, hogy a történészek véleményét is befolyásolják a jelenkori gondok Abraham Lincoln a legjobb amerikai elnök MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A legendás 16. amerikai elnök, a rabszolgaságnak véget vető Abraham Lincoln volt a legjobb elnök vezető amerikai történészek szerint - közölte friss felmérésének eredményét a C-SPAN kongresszusi hírteievízió. A C-SPAN 65 történész véleményét összegezte, akik Barack Obama kivételével az elnöki posztot betöltő mind a 42 személyt rangsorolták 10 szempont alapján. Értékelték egyebek mellett, mekkora volt az elnökök erkölcsi tekintélye, hogyan kezelték a válságokat, milyen teljesítményt nyújtottak a nemzetközi kapcsolatokban, illetve a gazdaság terén. A most leköszönt elnök, George W. Bush csak a 36. a rangsorban. Lincoln - akinek a 200. születésnapját múlt csütörtökön ünnepelte Amerika - az első helyen végzett a válságkezelés, az erkölcsi tekintély, a korabeli teljesítmény, valamint a mindenki számára egyenlő igazság keresése és a program terén. Bush viszont a 41. volt a nemzetközi kapcsolatokban és a 40. a gazdaság terén; a legmagasabb pontszámot a mindenki számára egyenlő igazság keresése kategóriában érte el, a 24. lett a sorban, ez lett a legmagasabb helyezése. A válságkezelés és a program vonatkozásában egyaránt a 25. elnök volt. A C-SPAN korábban csak egyszer, 2000-ben végzett ilyen felmérést történészek körében. Bili Clinton elnök 6 helyezést ugrott előre kilenc év alatt: a 21-dikről a 15. helyre került. Ronald Reagan a 11. helyről a 10-dikre jutott, George H. W. Bush pedig a 20-dikról a 18-dikra. Jimmy Carter viszont a 22-dikről a 25-dikre esett vissza. Edna Medford, a felmérés egyik vezetője rámutatott, a rangsor változásai is arra utalnak, hogy a történészek véleményét is befolyásolják a jelenkori gondok, a jelen szemüvegén keresztül ítélik meg az elnökök teljesítményét, legyen szó a gazdaságról, a külpolitikáról vagy az emberi jogokról. A tudósok értékelésében Lincolnt George Washington, Franklin D. Roosevelt, Theodore Roosevelt és Harry Truman követi a mindenkori legjobb elnökök rangsorában. A The Economist magazin megjegyezte, az első elnök talán csak azért nem lett a legjobb elnök, mert George Washingtont inkább istenként, semmint elnökként tisztelik az amerikaiak. Lincoln viszont az az ember - Napóleon és Jézus mellett -, akiről a világon a legtöbb könyv és tanulmány látott napvilágot; 1865-ös halála óta 16 ezer könyvet írtak róla, csak az idei Lin- coln-évforduló kapcsán 60 kötet jelenik meg. KOMMENTÁR Pokolba a szabadsággal! GÁL ZSOLT A brit kormány példátlan döntésével, amellyel - a muszlimok haragjától félve - kitiltott az országból egy uniós tagállamban demokratikusan megválasztott képviselőt, sárba taposta a szólásszabadságot. Elszomorító, hogy épp a parlamentarizmus és az emberi jogok őshazájában ejtettek lemoshatatlan foltot a demokrácián. 2006 februárjában Dánia londoni nagykövetsége előtt a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrák miatt több ezer dühödt muszlim tüntetett, és csak úgy záporoztak a nyugati országok elleni harcra, dzsihádra vonatkozó felszólítások. Az egyik transzparensen ez állt: „Lefejezni azokat, akik megsértik az iszlámot! ”, egy másik tüntető pedig ezt hirdette tábláján: „Pokolbaaszabadsággal!”. Nos, úgy látszik, a Gordon Brown vezette brit kabinet megfogadta a tanácsot, egyelőre az utóbbit. A szólásszabadságot meghazudtolva nemkívánatos személynek nyilvánította és kiutasította az országból Geert Wilders holland politikust. Wilders a brit parlament felsőháza (lordok háza) egyik képviselőjének meghívására érkezett volna egy találkozóra, ahol az iszlámot bíráló hírhedt és ellentmondásos filmjének (Fitna) a levetítése után vitatkozott volna a lordokkal. A kormány magyarázata szerint a látogatás veszélyeztette volna a közösségek közti együttélést és a közbiztonságot az Egyesült Királyságban. Az orwelli megfogalmazás annyit jelent, hogy a muszlimok (vélhetően főként radikális csoportjaik) jókora cirkuszt rendeztek volna Londonban Wilders látogatásakor. Ezzel egyébként lord Nazir Ahmed, a felsőház első muszlim (munkáspárti) tagja is fenyegetőzött. A brit hatóságok valahogy szelektíven alkalmazzák a gyűlöletbeszéd és a közösség elleni felbujtás kategóriáit. Szélsőséges imámok egész hada onthatta évtizedeken keresztül uszító megjegyzéseit a zsidókra, keresztényekre, homoszexuálisokra, a morálisan züllött, alávaló hitetlen angolokra. Az iszlámista tüntetéseken szabadon üvöltözhette a tömeg a nyugati demokráciákat és lakóit sértő és fenyegető jelszavakat, égethették Rushdie könyveit vagy az izraeli zászlókat. Érdekes módon két éve lord Ahmed is meghívhatta a felsőházba a palesztin Mahmud Abu Ridehet, akit korábban letartóztattak annak vádjával, hogy az Al-Kaidának gyűjt pénzt. Ez mind belefér a szólásszabadságba, az iszlám bírálata és Wilders látogatása azonban nem... Nyilvánvaló, hogy a brit kormánynak elég kényelmetlen lett volna Wilders beszédét hallgatni, amelyben egyebek között így fogalmazott: „Úgy tűnik, Britannia a félelem által uralt országgá vált, ahol a hivatalnokok eltörlik a karácsonyi ünnepségeket, hogy megfeleljenek a muszlimoknak. Olyan országgá, ahol a sharia bíróságok a jogrendszer részei, ahol az iszlám szervezetek a holokauszt-megemlé- kezések beszüntetését kérik, ahol az alapiskolában megszüntetik a Betlehemet, mert egy időpontra esett egy iszlám fesztivállal. Olyan országgá, amelynek fővárosa egyre inkább Londonisztánná válik.” A fő ok azonban a kormány és a hatóságok félelme volt az egyre növekvő és radikalizálódó szélsőséges muszlim közösségtől. Ezt figyelembe véve pontos Wilders megállapítása a brit kormányról, amely szerinte „a gyávák legnagyobb európai csapata. Inkább Chamberlain, mint Churchill”. Ez utóbbi utalás a brit kormány stra- tégiájára, amely inkább a megbékélést választja - ezúttal a radikális iszlámmal szemben -, mint a konfrontációt. T udjuk, hogy ez az 1930-as években hová vezetett Hitlerrel és a nácikkal szemben. Van azonban két nagy különbség: 1. az ellenség akkor külföldön volt, most a határokon belül van és gyorsan növekszik. 2. Churchill akkoriban elmondhatta a parlamentben a náci veszélyre figyelmeztető beszédeit (bár nem sokan hallgatták), Wilders mostnem. Ha ez így halad tovább, nemcsak a szólásszabadság jut a pokolra, hanem egész Anglia és Európa is. FIGYELŐ Válságtanácskozásra ült össze tegnap délelőtt az osztrák püspöki konferencia, hogy megpróbáljon úrrá lenni a katolikus egyház ausztriai szervezetét súlyosan megosztó problémákon. A tanácskozás előestéjén megkönnyebbülést váltott ki, hogy az ultrakonzervatív nézeteiről elhíresült, kinevezett linzi segédpüspök az egyház újkori történetében példa nélküli módon - engedve az előléptetésével szembeni erős és heves ellenállásnak - maga kérte XVI. Benedek pápától, vonja vissza főpapi kinevezését. A Kathpress katolikus hírügynökség értesülése szerint a Vatikán méltányolta az ötvennégy éves Gerhard MariaWagner kérését. A püspöki konferencia soron kívüli bécsi ülését összehívó Christoph Schönbom bíboros, bécsi érsek azzal indokolta döntését, hogy az osztrák egyházon belül tapasztalható feszültségek nehezen elviselhető zavarodottPüspöki válságtanácskozás ságot és reményvesztettséget okoztak. „A hívők jogosan várják el tőlünk, hogy mindent megtegyünk a válság leküzdése érdekében” - hangsúlyozta a bíboros, aki a konferencia legfőbb feladataként a „károk behatárolását” jelölte meg, világossá téve, hogy az „egyház jövőjéről van szó”. Az osztrák egyházat megrázó belső konfliktus gyújtópontjában heteken át a windischgars- teni plébános segédpüspökké való kinevezése állt. A pápa döntése nemcsak a hívőkből, hanem a vezető beosztású papokból és világi politikusokból is értetlenkedést és felzúdulást váltott ki. Maga a linzi püspök is igyekezett eltanácsolni az egyházfőt a túlzottan keményvonalasnak tartott, ám Róma utasításait feltétlen odaadással követő lelkész kinevezésétől, mindhiába. Az egyházmegye espereseinek háromnegyede nyíltan fellázadt az előléptetés ellen, az alsó-ausztriai plébánosok közül néhányan a hét végén egyfajta népszavazás szervezésébe kezdtek a segédpüspök felszentelésének megakadályozására. (mti)
