Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-16 / 38. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 16. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Újságírók ezrei kerülnek az utcára A mély recesszióban megcsappan a hirdetési tevékenység, ennek, valamint a technológiai változások következtében a sajtó munkatársainak tömegei válhatnak munkanélkülivé. Spanyolországi felmérés szerint a sajtó ottani munkásainak ötödé, mintegy 5 ezer ember veszítheti el állását idén és jövőre. A hirdetések csökkenése - idén ennek aránya Spanyol- országban 30 százalék körüli - a jelek szerint a hirdetésekből élő ingyenes lapokat sújtja elsősorban: a Metro című lap helyi szerkesztőségét bezárták, más lapoknál is napirenden van a létszámcsökkentés. Tavaly nyár óta már mintegy 1600 spanyol újságíró vesztette el állását, s 5 ezerre emelkedhet a szám, ha nem tesznek lépéseket a sajtómunkahelyek megőrzése érdekében. A hét végén Madridban százával követelték a sajtó dolgozói a szükséges lépéseket, elsősorban munkaszerződéseket és a kormányzati szervek jobb ellenőrző munkáját ezen szakma felett, mert szövetségük elnöke szerint egy foglalkozás lassú kihalásának veszélye leselkedik rájuk. Szerintük a hirdetések fellendítését célzó beruházásokra van szükség. Spanyol- országban a nyomtatott sajtó bevételei körülbelül 60 százalékát hirdetésekből fedezi, 2008-ig ezen hirdetésekből jelentős mennyiséggel jelentkezett a fellendülésben lévő ingatlanszektor, amely azóta szinte összeomlott. Egyre közelebb Mladicshoz A szerb hatóságok egyre közelebb kerülnek Ratko Mladicshoz, s meglepő lenne, ha a legkeresettebb hágai szökevény nem kerülne az idén a Nemzetközi Törvényszék (NT) elé - mondja Rasim Ljajics szerbiai munkaügyi miniszter, az NT-vel való együttműködésért felelős kormányhivatal vezetője. Ljajics elmondta, Mladics elfogását illetően „ma sokkal derűlátóbb, mint néhány hónappal ezelőtt”. A lap azt firtatja, hogy mikor lesz Hágában a srebrenicai népirtás fófelelősének tekintett volt boszniai szerb hadseregparancsnok? „Nem kívánok a dolgok elébe vágni (...) Nagyon meglepő lenne, ha ezzel a feladattal (Mladics elfogásával) nem végeznénk az idei évben. Tudjuk, hogy amennyiben Mladics nem kerül Hágába, Szerbia még sokáig Európa várótermében lesz” - mondja Ljajics, aki szerint a hatóságok egyre több információhoz jutnak a szökevényről. Az eddigi adatokból ítélve Mladics közvetlen oltalmazói néhány száz eurót kaptak csupán szolgálatukért, míg a tábornokot védő hálózat szervezői több tízezer eurót vágtak zsebre. A belgrádi politikus szerint olyan magánszemélyektől kapták a pénzt, akik jobbára Boszniából érkeztek Szerbiába a boszniai háború után, és vállalatokat alapítottak az országban. (MTI)- Kedves szomszéd, ezentúl nem kell traktálnia azzal, milyen volt az 1929-es nagy világgazdasági válság, megértette? (Peter Gossányi karikatúrája) A válság címén túldrágított projekteket a következő generációk nyöghetik Vasvillával az ablakon Kész öröm nézni, ahogyan a szép időjárás kormánya viszonyul az egész világot sújtó gazdasági válsághoz. Első körben arra volt büszke, hogy minket nem érint majd annyira. De érint. Aztán azon bosszankodott, hogy az amerikai pénzintézetek felelőtlenségének levét mi isszuk. Csak elfelejtette, hogy az amerikai gazdaság szárnyalásának egyik haszonélvezője is kicsi hazánk volt. LOVÁSZ ATTILA Újabban azt kürtöli világgá a kormány, hogy az állami megrendelések legyenek a gazdaság motorjai - lásd a garami sztrádaprojekt közel ötven kilométeres szakasza. Persze, sommásan megállapítani, hogy nem lesz eredményes, könnyű dolog, s mondhatnók, hit kérdése. Az egyik legmegbízhatóbb elemzési alap viszont egyértelműen a tapasztalat. A történelmi tapasztalat pedig egyértelműen mutatja, hogy az állami megrendelések által gerjesztett gazdasági növekedés csak nagyon rövid távon jön be, már középtávon a gazdaság túlfűtéséhez vezethet, vagy az univerzális áru, a pénz romlásához. Állami megrendelések révén számolta föl a munkanélküliséget és teremtett relatív jólétet a harmincas évek derekán Hitler, csak eközben a márka romlott és komoly (a fekete csütörtököt követőnél is nagyobb) válság felé vezette az országot. Ebből a válságból látszott járható kivezető útnak a háború. Persze, mindez csak nagyon leegyszerűsített sémája annak a folyamatnak, amelynek hetven évvel a háború kitörése után már könyvtárnyi irodalma van. De nem kell hetven évre visszatekintenünk. Ugyancsak az állami megrendelések általi gazdaságserkentés volt a Mečiar-Kozlík pénzügyi kormányzat jelszava, s az aránylag jó mutatókból a kilencvenes évek végére bekövetkezett az az állapot, amikor az állam finanszírozásához szükséges rövid távú pénzeket már harminc százalék fölötti kamatoknál sem voltak képesek beszerezni. A szlovák államadósság elérte az időszerű GDP 10 százalékát, ami után kifejezetten kockázatos adósnak bizonyult volna az állam. Kozlíkék gazdaságpolitikájának levét itta meg az ország lakossága az első, ún. kis reformnál 1999 májusában, s érezte meg akkor, amikor a nagy elosztórendszerek reformjai miatt átmenetileg csökkent az élet- színvonal. A Fico-kabinet által beharangozott nagy állami beruházási tervek nem lennének rosszak, ha azok hátterében nem a többszörösen megdrágított végeredmény lenne. Ha ma az ország autópályát építtet, ezzel munkát adva egy éppen válságot nyögő ágazatnak, az még jó is lehet. Lesz autópálya, a cégek nem mennek tönkre, ha túl leszünk a válságon, elviseljük az infrastruktúra építésének árából származó törlesztéseket. De ha válság címén túldrágított projekteket valósít meg az ország, annak árát a következő generációk nyöghetik. Arról nem is beszélve, hogy ha van is némi tartaléka az államnak, ne dobja ki vasvillával az ablakon. Persze, az óvatosság egyik alapja lehetne a baloldal által oly sokszor lenézett grafikon képzett olvasása is. Ha ugyanis a szlovák gazdasági növekedés lassulása olyan lesz, mint az elmúlt hat hónapban, nyáron akár már a nullánál tarthatunk. S akkor nézhetjük, hogy a gyönyörű projektekre ki ad pénzt. A nagy mellény ugyan jól fest a választók szemében, csak egy idő után, a rövid nadrágszíj bekövetkeztekor a pazarló garnitúrát köszönet nélkül küldik el melegebb vidékre a választók. Kár, hogy ezt nem a bajok bekövetkezése előtt teszik. Megható a négy nemzet szolidaritása, amit ezer politikus se tudna elérni A veszprémi tragédia után jöhet a román-magyar megbékélés? MT1-F1GYELŐ A veszprémi tragédia a románok és a magyarok közötti történelmi megbékélést fémjelezheti - úja szombati számában az Ade- varul című napilap Marian Coz- ma, az MKB Veszprém egykori kézilabdázójának meggyilkolása kapcsán. A szombaton megjelent valamennyi román újság beszámolt a február 7-én egy veszprémi szórakozóhelyen meggyilkolt román sportoló temetéséről. Az Adeva- rul című napilapban Grigore Car- tianu főszerkesztő úgy véli, hogy Marian Cozma tragédiája nemcsak az ilyen pillanatokban románok és magyarok között megnyilvánuló emberi szolidaritást állította reflektorfénybe, hanem a két nép közös sorsára is rávilágított. A szerző szerint közös értéknek számít, hogy a románokat és a magyarokat egyaránt felháborította a veszprémi gyilkosság. A közös gazdasági érdekek mellett a románokat és a magyarokat fenyegető veszélyek is közösek - úja a szerző. Hozzáteszi: a magyar rendőrség egy bűnöző bandához tartozó személyeket gyanúsít a gyilkosság elkövetésével, ilyen szerveződések pedig Románia több nagyvárosában is működnek. Szintén az Adevarulban olvasható George Stanca román közíró cikke, aki úgy véli: a tragédia következtében megható a négy nemzet (magyar, román, szerb és horvát) szolidaritása, amit ezer politikus sem lenne képes megteremteni. Az Evenimentul Zilei című napilap egy egész oldalon foglalkozik a témával. Az összeállítás jelentős része a Magyar Hírlap-bojkott ellen szervezett budapesti tiltakozó akciót ismerteti Harci és fasiszta zászlókkal tüntettek a magyar fővárosban címmel. KOMMENTÁR Hamiskártyások BARAK LÁSZLÓ Nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) folytatja propaganda-hadjáratát a parlamentben szentesített oktatási törvény ellen, amely lehetővé teszi az anyanyelvi helységnévhasználatot a magyar tannyelvű oktatási intézmények tankönyveiben. A kormánypárti nacionalizmus legvadabb letéteményeseinek ugyanis nincsen egyéb eladható és a legbutább választók számára is egyértelműen olvasható üzenetük, mint a kisebbségekkel szembeni fundamentális fenekedés. Rafael Rafaj, az SNS parlamenti frakcióvezetője dörgedelmes múlt heti beharangozóját- amely szerint a kassai alkotmánybíróságon „megsemmisítő” érvrendszerrel alátámasztott panaszban támadják majd mega szóban forgó jogi normát- azonban csak annyira kell komolyan venni, mint azt, ha egy házaló akar rásózni valamilyen bóvlit az általa kiszemelt áldozatra. Még ha némi veszélyt rejt is a majdani alkotmánybírósági verdikt tekintetében Rafaj üzenete. Amennyiben azokat az ugyancsak propagandacélból elkövetett szlovák nemzeti párti szónoklatokat idézi, amelyek megelőzték az államfő, Ivan Gašparovič vétóját. Vagyis, hogy nem volt hajlandó aláírni a törvényt. Amit másodszor is megtagadott, miután azt újra megszavazta a Fico-féle Smer és az ellenzéki képviselők többsége. Gašparovič cselekménye ezért kelthette azt a látszatot a laikus külső ' szemlélőkben, ám akár a szlovákiai közéleti viszonyok avatott tudo- rainakkörében is, hogy előre megkötött egyezség nyomán cselekedett. Mégpedig a szlovák nacionalisták számára megelőlegezett támogatásának fejében... Ha pedig így volt, nem zárható ki az alkotmánybíróság politikai befolyásolásának szándéka sem. .. Hiszen Gašparovič akár tudhatta is, hogy Robert Fico pártj a, a Smer képviselői az ő vétója ellenére is rábólintanak a vitatott törvényre .Elsősorban a nemzetközi fórumoknak üzenve, hogy ajelenlegi szlovák kormány, az ellenkező előjelű szlovák-magyar incidensek ellenére -Maiina Hedvigkálváriája, a DAC-Slovan labdarúgómeccsen elkövetett rendőrattak-, igenisérdekeltafeszültviszonyrendezésében. Vagyis, ha kell, parlamenti többsége birtokában képes gesztusokat gyakorolni a szlovákiai magyarok felé. Némiképpen persze az a tény amortizálja e gesztust, elsősorban erkölcsileg, hogy gyakorlói nyilván azt is tudták, szlovák nemzeti párti kormánykoalíciós partnereik -kizárólagahungarofóbiáraépülőágendájukmiatt-látszólagsem lesznekhajlandókolyandiplomatikusan viselkedni, mint ók. Tehát mindenképpen megtámadják a törvényt az alkotmánybíróságon. Aztán lesz,amilesz:Haaz alkotmánybíróság nem talál a törvényben alkotmányos kifogást, úgy is jó... Hiszen múld F icóék, Gašparovič, az SNS, de még a szóban forgó jogi normát kezdeményező Magyar Koalíció Pártja politikusai is eljátszhattál és annakrendje-módja szerint elisjátszottákválasztóiknakszólópozitívpropaganda-sze- repeiket. Ha viszont alkotmányos, urambocsá! politikai aggályok miatt mégis elutasításra kerül a törvény nevezéktani paragrafusa, akkor voltaképpen ugyanez a helyzet. Csak éppen a negatívpropaganda szintjén lesz eladható, ami történt... Amagyar kártya tehát végeredményben ott marad valamennyi érintett politikai grupp ha- zárdjátékosainakkeze ügyében. JEGYZET “i1, m ^ - - - f > Nyakamon a reggeli kelés JUHÁSZ KATALIN Gyorsanleszögezem: nincs szándékomban hősként tetszelegni. Csak egy apró sikerről, pici győzelemről szeretnékbeszá- molni mindazoknak (nyilván sokan vannak), akik tegnap reggel fél hétkor, amikorén csipás szemmel, dideregve útra keltem a város egyik pontjáról a másikra, még aludtak. Áki rosszul szervezi az életét, megérdemli ezt a tapasztalatot, ha úgy tetszik, „témát”. Szóval vasárnap reggel fél hét. Az ember j oggal gondolhatná, hogy ilyenkor aztán tényleg üresek az utcák, csak a csípős szél söpri a szemetet. Nos, az „ember” ismét téved. A villamosmegállóban nyolc-tíz friss, tettre kész sorstársam várakozott, egyikőjük sem tűnt különösebben megviseltnek. Csendben ácsorogtak, ketten cigarettáztak, egy fiatalember épp sms-t írt, boldog lehetett, aki kapta. Jólöltözött hivatalnok-típus, farmeres-dzsekis munkásember, nyughatatlan nyugdíjas, két huszonéves nő és két természetjáró külsejű egyed. A távolabb állókmegfigyelésére már nem maradtak szabad receptoraim ezen a korai órán. A villamos percre pontosan érkezett, kitárta száját és elnyelte a tömeget. És láss csodát: akocsiban márülteknéhányan. Nekikki tudja, hánykor csörgött az ébresztőóra, tettem fel magamban az álnaiv kérdést, mert hiszen az élet akkor is zajlik, ha az ember alszik. Nyilván mindannyiuknak halaszthatatlan dolga van. Nem beszélve a villamosvezetőről. A pozsonyi utcákon szintén sokan jártak-keltek. Ez is micsoda megállapítás! Elnézéstkérekér- te. Azonnal eszembe jutott a századelő legünnepeltebb magyar színműúójáról, MolnárFerenc- ről szóló anekdota, bár azt egy hétköznapon jegyezték fel. Történt pedig, hogy az írót tanúként beidéztékabúóságra, reggel nyolc órára. El lehet képzelni a döbbentmeglepetést, amely az egyébkénthajnaliglumpoló, délig hortyogó Molnárt az utcára kilépve érte. Budapest pezsgett, lüktetett, körös-körül gyalogosok, villamosok, kocsikhada. Az elképedt író a következő kérdést tette fel a taxisnak: Nahát! Ezek itt mind tanúk? Húsz perces álmos zötykölődés után végül-büszke győztesként - sikerült időre megérkeznem. Nem kell gratulálniuk, szerény mosollyal elhárítanám, vagy átirányítanám önöket az ügyeletes orvosokhoz, nővérkékhez, kőművesekhez, tűzoltókhoz, diszpécserekhez, az egészséges életmódot preferáló túrázókhoz és hajnali kocogókhoz. Ha majd végre veszek egy kalapot, előttük is megemelem...
