Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-12 / 35. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 12. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ MAGYAR SAJTÓ Vagyonosodási vizsgálatot kért a rendőrség a veszprémi kézilabdásokra támadó csoport vezetői, mindenekelőtt Sztojka Iván ellen - írta a Nép- szabadság; a Magyar Nemzet Enying polgármesterét idézte, aki szerint hiba lenne, ha az APEH nem vizsgálna olyan látványos vagyongyarapodást, mint Sztojka Iváné. Bencze József országos rendőrfőkapitány elmondta, okkal feltételezhető e személyekről, hogy kizárólag bűncselekményből élnek. Az adóhivatal a Népszabadság érdeklődésére annyit közölt: a rendőrség és a pénzügyőrség kérései a vagyonosodási vizsgálatok elrendelésekor elsőbbséget élveznek, ám a vizsgálatról nem számolhat be a nyilvánosságnak, (mti) XVI. Benedek mintegy 500 új püspököt nevezett ki, elsősorban érdemeket szerzett, idősebb egyházfikat Amatőrök döntenek a Vatikánban ? A Williamson-ügy nemcsak a római pápa tekintélyén ejtett csorbát, hanem a Szentszék és a katolikus hívők közötti viszonyt is megrendítette (német földről tömeges kilépésekről érkeznek hírek február eleje óta). A Vatikán a sajtó „antiklerikális összeesküvését” gyanítja a történtek mögött, holott kellő tájékozódással elejét vehette volna a kínos afférnak- mutat rá friss számában a Der Spiegel. MT1-HÁTTÉR Az egyházi államban dokumentumot köröztettek „Richard Willi- amson-dosszié” címmel. A német hírmagazin szerint ennek tartalma leginkább modem boszorkánymesére emlékeztet. Azt sugallja, hogy az angol püspökre vonatkozó kínos anyagot két francia leszbikus aktivista juttatta el a svéd televízióhoz. A cél az volt, hogy Williamson holokauszt- inteijújának sugárzásával lejárassák a pápát január 21-én, azon a napon, amelyen aláírta a tradicionalista püspökök kiközösítését visszavonó rendeletet. Az összeesküvésnek részesei voltak a Vatikánban tevékenykedő kétes, liberális erők is - áll a dossziéban. A Der Spiegel már január 19-én megjelent számában hírt adott Wüliamson nyilatkozatáról. A kúriának tehát két teljes napja volt ahhoz, hogy a pápai rendeletet jégre tegye, és állásfoglalást kérjen a Pius testvériségtől. A kúria azon tagjai, akik nem fogékonyak az összeesküvési elméletekre, így Walter Kasper bíboros vagy Eberhard von Gem- mingen jezsuita páter, a Vatikáni Rádió német adásának főnöke, a PR-katasztrófa okát a vatikáni menedzsment trehányságában és a pápai tanácsadók nyilvánvaló csődjében látják. A mostani tohuvabohu a XVI. Benedek alatt megvalósuló félénk személyzeti politikának is a következménye - mutat rá a Der Spiegel. A német pápa előszeretettel támaszkodik a katolikus egyház római rendszerében bevált tényezőkre. Nincs érzéke ahhoz, hogy meglássa a tehetséges embereket; inkább abban bízik, hogy a kinevezett személyben az egyházi karrier évtizedei alatt kifejlődnek a rábízott hivatalhoz szükséges képességek. XVI. Benedek trónra lépése óta mintegy 500 új püspököt nevezett ki. Ennek során - ahol csak lehetett - elsősorban érdemeket szerzett, idősebb egyházfik karrieijét mozdította elő. A vezető pozícióba kerültek életkora többnyire 50 és 70 év között van. A klerikális szamárlétrán való előrejutás záloga nem annyira a teljesítmény meg az ügyesség, hanem a színtelenség, a némaság és a Róma iránti hűség. A nemzeti püspöki karok kiskorú gyámolítottnak érzik magukat, amikor személyi kinevezésekről van szó. Ha a pápa keresztül akarja vinni egy általa kedvelt személy kinevezését, akkor azt megteheti, miként az legutóbb a linzi segédpüspök, az őskonzervatív Gerhard Maria Wagner esetében történt. (Az osztrák püspöki konferencia ellenezte a windischgarsteni plébános előléptetését segédpüspökké.) 2006 elején a pápa négy argentínai püspökség élére állított új főnököt. A kinevezettek közül azonban csupán egy szerepelt az argentin püspöki kar által fölterjesztett jelöltek között. XVI. Benedek konzervatív kedvencei még azokon a hármas listákon sem voltak rajta, amelyeket a Buenos Ai- res-i nuncius küldött meg a Vatikánnak, s amelyek általában a személyi döntés alapját képezik. A professzionalitás hiánya miatt szakadt be ajég a pápa jelöltje alatt két évvel ezelőtt, a varsói érsek kinevezésekor. Még mielőtt a Vatikán áldását bíró Stanislaw Wielgus hivatalba léphetett volna, kiderült, hogy korábban ä kommunista titkosszolgálatnak dolgozott. Ünnepélyes beiktatásának napján a főpap kénytelen volt bejelenteni a lemondását. A mostani válság azok hangját erősíti a kúrián belül, akik a munka professzionálisabbá tételét sürgetik. A pápának - hangsúlyozza Eberhard von Gemmingen - egyfajta kabinetre van szüksége. Ezáltal elkerülhetők lennének egy látensen csalatkozhatadan vezető túl magányosan hozott döntései. Csakhogy Benedek pápa szemében a „veritas” mindig előbbre való volt a „libertas”-nál - az igazság a gondolkodás szabadságánál. A Pius testvériség kapcsán kirobbant, még távolról sem lezárt affér azonban megzavarta ezt a rendet. „Igaz katolikusok” csökönyös csoportja - nolens volens - olyan folyamatot indított el, amely nagyobb mozgás- szabadságot eredményezhet az egyház több mint 1000 éves struktúrájában. KÉZ,IRAT Hiteltelenség MIKLÓSI PÉTER Szlovákiai magyarokként ideje lassan belátnunk, hogy az államfő, Ivan Gašparovič mérgezőbb falat, mint pár éve még gondoltuk, amikor a szlovák parlament elnökeként mismásolt. Mert házelnök gyanánt „csak” az alkotmánysértésekkel spékelt Meäar-érát asszisztálta buzgón végig; köztársasági elnökként viszont államfői esküjét is meg-megszegi... Öt éve ugyanis azzal az elnöki esküvel lépett szépecske hivatalába, hogy nemcsak a szlovák nemzet, hanem a „Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok boldogulását is segíti”. Ehelyett mi történik? Például a végsőkig kitart Ján Mikolaj hibrid nyelvű tankönyvei mellett, amivel az anya- nyelvlopás elemi esetét statuálja. És amivel azt a mentalitást támogatja, mely szerint a szlovákság önérzetét az hizlalja, ha a magyaroktól elvesz valamit. Az mellékes, hogy ezt a Ján Slo- tával való rokonlelkűség okán, vagy amiatt teszi, mert a Szlovák Nemzeti Párt elvakult választóit akarja biztos voksolókként maga mögött tudni. De ellentétesek a kisebbségek boldogulását segítő államfői eskü szellemével azok a köztévében tett kijelentései is, hogy Szlovákiában nincsenek magyar iskolák, pusztán olyan szlovák iskolák vannak, ahol tanítják egyes kisebbségek nyelvét. Amiképp ama aranyköpés sem piskóta, hogy a Selye Egyetem hallgatóinak kétharmada nem beszél szlovákul, így szakdolgozatát szlovákokkal hatja meg. Mert ha ennyire snasszul állnak ott a dolgok, akkor lilagőzös segéd- miniszteri dunsztom sincs arról, hogy az egyetem ötéves jubileumán miért fogadta el a komáromi univerzitás kitüntető emlékérmét, illetve miért hirdette ugyanott az igét a kölcsönös párbeszédről és a két nemzet közötti hídépítésről. Az pedig már egyenesen a holokauszt előszelét idéző szemléletmódot tükröz, hogy őszerinte - a legutóbbi népszámlálási adatokat megcáfolandó - Szlovákiában 200 ezer „álmagyar” él, mert csak 300 ezer a magyar nemzetiségűek száma. Nos, ezzel szemben világosan leszögezendő: ha valaki bőrszínére vagy más testi jegyére való tekintet nélkül magyarnak vallja magát, azt senkinek sincs joga megkérdőjelezni, még a „Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok boldogulását” szem előtt tartó államfőnek sem. Még ha olyan jól s otthonosan érzi is magát a magyarellenesség harmadik éve tartó erősödésének mocsaras forrásvidékén, ahol újra az 1998 és 2006 között inkább már elfeledni vélt gyanakvások, rossz reflexek kezdenek egyre zártabb rendszerré összeállni. Mindebből olyan következtetések körvonalazódnak, amelyek az államfőválasztási kampány közeledtével a magyar kártyát egyre sűrűbben Ivan Gašparovič keze ügyébe húzzák. Akár a szavahihetetlenségárán! Más kérdés: ez a Ficóval és Slotával való cimborálás olyan nacionalista képpé mosódik egybe, hogy annak már semmi köze az objektív valósághoz. Ellenkezőleg: megint azt mutatja, hogy az újraválasztásáért reszkető államfő és szálláscsinálói magukon hordják a Bourbonok átkát - semmit sem tanulnak. Semmit, hiszen még csak Canossát sem tud/ná/nak járni. Ugyanis a vezeklést kóros következetességgel összetévesztik a (másokat sújtó) kálváriával. Szeretném, hogy kiderüljön: nincs igazam. De félek: nem fog kiderülni. KOMMENTÁR Bizonytalan kilátások MAUNÁK ZSOLT Cipi Livninek sikerült a huszárvágás, Benjamin Netanjahu most sem tudott nyerni, de esélyesebb a kormányalakításra, és általános ajobboldal előretörése. Tömören ez a tegnapi izraeli parlamenti választások eredménye, ami egyúttaljelzi: minden bizonytalan. A majdnem-végeredmény szerint Kadima kis különbséggel megelőzte a Likudot, a centrista erő 28 széket szerzett a 120 fős kne- szetben, eggyel többet, mint Bibi Netanjahu pártja. A Likud decemberi magabiztos előnye a szavazás napjára teljesen elapadt. A gázai háború következtében egyre népszerűbb Iszrael Beitenunak (Hazánk Izrael), Avigdor Lieberman ultranacionalista pártjának a múlt hét végén készült előrejelzések még 19 helyet jósoltak, keddre ez 15 mandátumra csökkent, ami még így is elég a harmadik helyre, s szinte biztos, hogy helye lesz az új kabinetben. A 2006-os választások eredményeivel összevetve (akkor a Likud 12, az Iszrael Beitenu 11 mandátumot szerzett) ajobboldal látványosan előretört. Nincs ebben semmi meglepő, a háborús légkörben a biztonsági kérdésekre fókuszáló, kemény fellépést ígérő és a kompromisszumokat elutasító retorikának, illetve a palesztinokkal szembeni ellenséges érzésekre hivatkozó xenofób propagandának megnövekszik a befogadókapacitása. A zsidó állam történetében a legnagyobb múltra visszatekintő baloldali Munkapártot néhány hónapja még a jelentéktelenségbe süppedés fenyegette. A pártvezető, egyben védelmi miniszter Ehud Barak háborús szerepvállalásának köszönhetően a párt elkerülte a totális bukást, ám a gázai tűzszünet meghirdetése utánismétesetta támogatottsága. A negyedik hellyel és a 13 mandátummal a párt történelmi mélypontra jutott. A Kadima elnökének, Cipi Livninek sikerült szavazatokat elszippantani a baloldali erőktől, illetve mozgósítani a voksolás iránt közömbös fiatalok egy részét. Kormányalakítási mozgástere azonban elég szűkre szabott. A pártvezetőkkel folytatott megbeszélések után az államfő a leg- j óbb koalíciós kilátásokkal bíró listavezetőt bízzamega kormány- alakítással. Három szempontot mérlegel: mely párt szerezte a legtöbb mandátumot; a jobb- vagy a baloldal az erősebb az új kneszet- ben; mely potenciális kormányfőjelöltet támogatja a legtöbb honatya. A választásokon 65 széket szereztek a jobboldali erők, 55-öt a baloldal, de ebben benne van a három kis palesztin párt 11 mandátuma is, amelyek a gázai háború miatt valószínűleg nem támogatják Livnit. Tény, a Kadima már a választások előtt is udvarolt a fa- sisztoid Iszrael Beitenunak, egyik vezető tisztviselője úgy nyilatkozott a „valójában nem is jobboldali pártról”, hogy Lieberman pragmatizmusát emelte ki, akinek feltétlenül helye van a Kadima vezette koalícióban. Livni közben Netanjahut is felszólította, csatlakozzon egy általa vezetett egységkormányhoz. A Likud-vezető számára minden bizonnyal nem ez lesz a legkézenfekvőbb alternatíva. Természetesebbnek tűnik egy jobboldali koalíció megalakítása a szélsőséges világi és ultraortodox erőkkel, még ha ezek torzsalkodnak is egymással. Elméletileg többféle koalíció is lehetséges, de a gyakorlatban aligha van mód egy szélsőjobbtól mentes kormány megalakítására. A szélsőjobb erős kormányképviselete megnehezíti az Izraelt alapvetően érintő gazdasági kihívások orvoslását. A zsidó állam biztonságával és az izraeli-palesztin viszonnyal összefüggő kérdések szélsőséges megközelítése pedig nehezen lesz összeegyeztethető Obama új Kö- zel-Kelet-politikájával, a nemzetközi közösség számára elfogadható kurzussal. Ezért lehet, hogy a keddi voksolás eredményeiben kódolva van az újabb előrehozott választás. ÉVFORDULÓ Révészből lett elnök Kétszáz éve, 1809. február 12-én született Abraham Lincoln, az Egyesült Államok 16. elnöke, aki történetének legsúlyosabb, polgárháborúvá fajult válságában vezette országát, megőrizve egységét, véget vetve a rabszolgaságnak. Kentucky állam egyik kis farmján született, családja több költözködés után Ulinois-ban telepedett le. Lincoln volt révész, vasúti munkás, szatócs, postamester. 1837-ben megszerezte az ügyvédi oklevelet, s már ekkor ellenzte a rabszolgatartás „szent jogát”. Felismerte, hogy az amerikai gazdaság fejlődését hátráltatja a nagytömegű ingyenes élőmunka alkalmazása. Hét évet töltött az illinois-i parlamentben, 1847-ben bekerült a washingtoni törvényhozásba. 186'0-ban ő lett a frissen alakult Republikánus Párt elnökjelöltje, és megnyerte a választást, első republikánusként költözhetett be aFehér Házba. A rabszolgaságot ellenző Lincoln megválasztása előrevetítette a polgárháború rémét. Néhány déli már a beiktatási ünnepségre tartó vonat ellen merényletet kísérelt meg, de Allan Pinkerton, az első modem detektívleleplezte őket. Az új elnököt 1861. március 4-én beiktatták, egy héttel később a déli államok megalakították a Konföderációt, majd április 12-én kitört a polgárháború. Lincoln sorsdöntő elhatározásra jutott: 1863 első napján aláírta az emancipációról szóló proklamá- ciót, amely szabadnak nyilvánította az északiak által elfoglalt déli területeken élő rabszolgákat. A polgárháborúban már karnyújtásnyira volt az északi győzelem, amikor 1864 végén Lincolnt újraválasztották. Politikai, katonai és erkölcsi győzelmének nem sokáig örülhetett, hiába akart nagylelkű és megbocsátó lenni, a vesztesek bosszút álltak rajta. 1865. április 14-én este, egy héttel azután, hogy a déliek hadserege megadta magát, a washingtoni Ford színház páholyában rásütötte pisztolyát John Wilkes Booth, a déliekkel szimpatizáló színész. Az elnök másnap reggel nyolc órakor meghalt, (mti) (Peter Gossónyi rajza- Remélem az a sok hó nem temeti be a gazdasági válságból kivezető utat!
