Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)

2009-02-12 / 35. szám, csütörtök

J i I 8 Vélemény OLVASÓI LEVÉL ____ A türelem hullámhosszán Február 2-án a Pátria rádió át­állt a modern műsorszórási frek­venciára, az adásideje is hosszabb lett: reggel hattól este hatig szól. Sokan az új frekvenci­ákra „hangolták” készüléküket, várva a történelmi pillanatot. Akadtak, akik rögzíteni szerették volna ezt az eseményt. A várva várt pillanat elérkezett, de nem mindenki számára. Sok helyen néma maradt az adó, főleg azok­ban a régiókban, ahol a legtöbb magyar él. Telefonálások ország­szerte, biztatás a türelemre, a ki­tartásra: már dolgoznak egy kö­zéphullámú adóállomás beindí­tásán, szerelésén, mely üzembe helyezése lehet, hogy befedi az URH által lefedetlen területeket. Aztán olvasom az újságban, hogy megérkezett Bécsbe Kana­dából egy alkatrész, amelynek beszerelése után az adó teljesít­ménye megnövekszik, hatósuga­ra elér Párkányig. Nem most, később, valamikor. Egyelőre kísérleteznek. Üzembe helyezik ugyan az adót, de kez­detben csak Dunaszerdahelyig sugároz. A többi terület kimarad a szórásból? Várjanak birkatüre­lemmel, amíg rájuk is sor kerül? Mikor? Tisztelem a Pátria rádió főszerkesztő asszonyát, színvo­nalas, tartalmas műsorokat szer­kesztenek, de ha újra elolvassa a rádió átállásával kapcsolatos nyi­latkozatait, rájön, hogy ellent­mondásba keveredik. Igaz, neki hivatalánál fogva illik optimistá- naklenni. Nekünk viszont hiány­érzetünk van. Egy kapcsolat, mely hosszú éveken át összekö­tött bennünket, megszakadt. Nem áramlanak az információk, nincsenek a kedvenc műsorok a megszokottidőben. Az internetet bekapcsolva a Pátria rádió rendületlenül közve­títi műsorait (az a dolga) úgy, mintha misem történt volna. Azért (is) szóltak a telefonok a Pátria vonalam. A rádiósok is át- érezték a helyzet komolyságát, mert az élő műsorokban - kívánságműsor, börze - a telefo­nálók száma elapadt. így a rádió bevételei is megcsappannak. Hogy a kecske is jóllakjon, a ká­poszta is megmaradjon, újra be kell(ene) indítani a középhullá­mú műsorszórást. Ebben a hely­zetben nem is lett volna szabad megszüntetni. Most egy új adót szerelnek, melynek paraméterei nem biztos, hogy teljesítik az összes feltételt a teljes lefedett­séghez, azért sem, mert a keleti régiók egyes részein is baj van az URH-befedettséggel. A közép­hullámon való sugárzás állítólag drága mulatság. Amit most sze­relnek, az olcsóbb lesz? Ha meg URH-n sugároznak, akkor miért fosztanak meg számtalan hallga­tót ennek élvezetétől. Most mu­tatkozik meg, mint annyi más te­rületen, a szlovákiai magyar rádi­ózásnak (Pátria) hiányzik a jogi háttere, melyek biztosítanák ön­állóságát. Mondhatunk akármit, a Pát­ria rádió a Szlovák Rádió igaz­gatóságához tartozik. A Pátria költségvetése is ennek függvé­nye. Úgy tűnik, elvettek tőlünk valamit, amit nem biztos, hogy teljes egészében visszaadnak, vagy ha igen, ezt is kegyként fogják feltüntetni számunkra, így nőnek meglevő, bennünket megillető jogaink, meg nem is. Mint a Pátria: egyeseknek su­gároz, másoknak néma marad. Hogy meddig, hogy jól van-e ez így? Én a magam részéről ki­jelentem, hogy nincs! Ezért til­takozom! Németh Géza, Alistól A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (TASR-felvétel) ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR 12. wvyw.ujszo.com . SZEMSZÖG Messziről jött emberek Hajdanán, amikor az oktatásügy illetékesei még „ráértek” a környe­zetvédelemmel is foglalkozni, és nem azzal múlatták a drága időt, hogy kormánypárti megrendelésre alapvető kisebbségi jogainkba ta­posva hibrid nyelven írt tankönyvet próbáljanak ránk sózni, tanfel­ügyelő látogatott el hozzánk. Amikor pár nappal érkezése előtt megüzente az iskolába, hogy kör­nyezetvédelmi témájú tesztet ké­szül íratni a gyermekekkel, s éppen az én végzős osztályomban, elgon­dolkodtam. Minek ez?! Egyszerűen csak nem kellene szemetelni! Úgyis a saját környezetük tisztántartásá­ra neveljük a diákjainkat... Mivel azonban nem akartam, hogy eset­leg balul süljön el a felmérő (ki tud­ja, milyen elvont kérdések lesz­nek?), sebtében egy soron kívüli osztályfőnöki órát tartottam. Kisü­töttem, hogy kb. milyen kérdések fordulhatnak elő a tesztben. Nem volt nehéz kitalálni. A szemetelés, a műanyag flakonok és más szervet­len hulladék, a szelektív hulla­dékgyűjtés fontossága, az illegális szemétlerakatok, az ózonlyuk, a megnövekedett széndioxid-kibo­csátás, a fotoszintézis végetti zöld övezet szerepe - ilyesmik kavarog­tak a fejemben, majd igyekeztem ezeket amolyan távirati stílusban, minél gyorsabban megbeszélni az osztályommal. (Mint később kide­rült, a tesztet magas százalékra ab­szolválták.) Aznap délután a közeli városba utaztam. A buszmegállóban (minő véletlen!) váratlanul megpillantot­tam a tanfelügyelőt, aki a reggeli órákban a környezetvédelmi fel­mérőt íratta nálunk. Nem hittem a szememnek: elmélyülten tök­magozott. Körülötte a járdán tisz­tes karéjban díszelgett a tökmag- héj, amit’ő köpködött szanaszét. Ennyit a „messziről jött embed’ hi­telességéről. Immár más szelek fújnak. De újabb és újabb „messziről jött emberek” akarják beleártani ma­gukat „belső iskolai ügyeinkbe”. Nemrég olyan tesztet hoztak „tudásszintfelmérő” gyanánt a ma­gyar iskolákba szlovák nyelvből, amely négy év tananyagát ölelte fel, s amit a végzősöknek kapásból, alaposabb ismétlés nélkül kellett megírniuk, de úgy, hogy az értéke­lés már nem követte az alapiskolák­ra előírt mércét, a százalékokat másként állapították meg. Nyilvánvaló, mire megy ki a já­ték. Mindenfajta rejtett üldözési mániától mentesen leszögezhető: „fenn” azt kívánják a kimutatni, hogy a magyar gyerek a magyar iskolában nem tanul meg jól ál­lamnyelvül. Kora ősszel, amikor a kilencedi­kesekkel még nem volt módunkban átismételni az egész felső tagozat szlovák nyelvtani és irodalmi anya­gát, hogyan írják meg jól a diákok a felmérést, amit aztán úgy értékel­nek a fejünkre koppintva, hogy 50%-tól lefelé elégtelen? (Az alap­iskolában az 50%-os teszt még hármas osztályzatotjelent.) Az Európai Unió állítólagos vé­delme alatt miként fordulhat elő nálunk még mindig a kirívó és soro­zatos diszkrimináció? (Igaz, az unió csak ajánlásokat fogalmaz meg, és nem kötelezheti a tagál­lamokat...) Egy év híján két évti­zeddel a rendszerváltás után ugyancsak felháborító, hogy azon dúljon a parlamenti csata, vajon a Duna vagy a Dunaj folyó mentén élünk-e. Az már csak hab a tortán, hogy a saját anyanyelven való művelődés joga mellett a diákok­nak ahhoz is elementáris emberi joguk lenne, hogy igazságos és tisz­tességes tesztekkel méljék fel a tu­dásukat! Még mindig ott tartunk, hogy „messziről jött emberek” akaiják nekünk megmondani, mi a szá­munkra jó és üdvös? A messziről jött ember - a ma­gyar szólás szerint - azt mond, amit akar. Gyakran játszik szerepet, és a szavát legtöbbször kétkedéssel fo­gadjuk. Miközben környezetvéde­lemről papol, tökmaghéjat köpdös szerteszét, s mialatt arról szónokol, hogy a javunkat akarja és az „érvényesülésünkkel” törődik, jo­gainkat páros lábbal tapossa. A pro­fizmus leple alatt düettánsként „méri a tudást”. Káoszt teremt bi­zonyítványügyben, majd a fejet­lenség kellős közepén arrogánsán a halandó (gyakorló) pedagógusra fogja az elkövetett szarvashibát. A messziről jött emberek ott vannak mindenütt, és úgy pottyan- nak egyik funkcióból a másikba, mint a többi felfelé bukó, élepnűvész vagy sima karrierista, majd úgy csapnak be minket, ahogy nem restellnek. Ám az igazság végül kiderül. Igaz, a „rosszak” nem nyerik el mél­tó büntetésüket, mint a mesékben, s a jók sem élnek a rosszak leleple­ződése után olyannyira boldogan. Silány vigasz, mégis pozitívum: akadnak még a sorainkban, akik a belső és egyetlen igaz hangot meghallva a lelkiismeret szavát bátran megszólaltatják, s kimond­ják, hogy a király meztelen. Ez is valami. Jakubecz Márta SZEMPONT A szaltószabadság védelmében Egyszer ki kell mondani! Van, amikor tényleg betelik a pohár. Van, amikor hallgatni bűn: elhallgatni, elkenni, az­tán jól megmagyarázni! Nincs többé arany középút, politikai korrektség, öncenzúra. Nincs többé önbecsapás, álszemé­rem. Csak indulatok - épp oly vad indulatok, mint amilyen a vihar dühe a Hargitán. Az a vihar, ott a Székelyföldön nem olvasott Wfttgensteint, nem tudja, eszik-e vagy isszák Heideggert vagy Habermast. Ez a „bayerzsoltos” vihar nem értelmiségi! Hogy is lehetne egy vihar értelmiségi? Az írás­tudó lélekben belehal az indu­latba. Mégis azt mondom, egy­szer ki kell mondani! Ez nem lehet a szélsőjobb kuruckodóinak és barikádhar­cosainak ügye. Ezt nem bízhat­juk bombagyáras pólóboltosok félnótás médiahackereire. A jobbikos gittegylettel ugyanúgy betelt a pohár. Elég. Nehogy már sétagalopp legyen az útjuk a parlamentbe: lincshangulatot szítva, és azon lovagolva. Ki kell mondani, a többi lárifá- ri, miniszterelnök úr! Azt hi­szem, felcserélte a naptárakat. Nem a nyolcvanas években va­gyunk, és a szerzőt nem Nagy Gáspárnak hívják. Pártjának frakcióvezetője is felcserélte a hivatalát a nyolcvanas évek óta. Ön ismét esernyővel szeretné felfogni a szemerkélő barna esőt, mint a jobb sorsra érdemes Chamberlain annak idején. Ez még Demszky testőreinek sem sikerült. Pojácatempó ez, nem több. írna inkább kimondhatat­lanul jó könyveket a magyar baloldalról, ahogy ígérni tetszett bizonyos esetre. A szellemi ink­vizíciót hagyja másra, van éppen elég vallásügyi szakértő az önök holdudvarában. Magyarországon sajnos nem­csak megélhetési bűnözés van, hanem - a jelek szerint - megél­hetési, esetleg túlélési antifa- sizmus is. Ez utóbbi a kommuni­kációban jeleskedő baloldali po­litikusok sajátja. Jól megférnek a megélhetési antiszemitákkal. Bayer Zsolt alaposan megdolgo­zott azért, hogy az antisze- mitizmus.hu-n gazdag életmű­vet olvashasson tőle a becses on­line-olvasó. Persze, a Magyar Hírlap vezető publicistája azt mondaná, akik őt kategorizál­ják, csupán új moralisták és fari­zeusok. Nem tudom, hol tart a cikkfolyam, feladtam nyomon követni. Szóval, sokak szemében tűnhet Bayer a Széles-birodalom jól fizetett szellemi véglényének, de vasárnap után mégis ő mond­ta ki, hogy betelt a pohár. És le­gyen bár Széles Gábor ölebe, a Hamasz alvó ügynöke, nálam is betelt a pohár! Hallgattassuk el, feszítsük ke­resztre? Bojkottáljuk a lapját? Zárjuk őt a hétpróbás fasiszták kalodájába? Tán csak nem hitvi­tát akarnak, odaát a baloldalon? Mélyrepülés. Cseh Tamás ilyen címmel jelentette meg le­mezét 1988-ban. Én 2009-ben is csak szaltószabadságot akarok. Kolek Zsolt (SITA-felvétel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents