Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-11 / 34. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. február 11., szerda 6. évfolyam, 6. szám Meglehetősen változatosra sikeredett az idei tél időjárása. A viszonylag enyhe december után a január annál keményebb volt. Igazi téli hangulatot is átélhettünk, havas tájjal, befagyott tavakkal. A téli sportok kedvelői alaposan kihasználhatták január első napjait. A vadászegyesületek a zord időszakban sem feledkeznek meg az állatokról, rendszeresen etetik az erdő lakóit. Elmondásuk alapján a vadászat tevékenységüknek csupán 10 százalékát teszi ki. A hol fagyos, hol tavaszias téli időjárás német kutatók szerint jótékonyan hat a termőföldre, az a véleményük ugyanis, hogy így több nitrogén kerül a talajba, ami serkenti a mikrobák működését, ez pedig elengedhetetlen a növények fejlődéséhez. (TASR-felvétel) JEGYZET Elsodort falvak KÖVESDl KÁROLY Mint eső után a gomba, szinte a semmiből nőnek ki az új házak. Helyükön szőke búzamező ringott, rét zöldellt. Most beton, tégla, cserép, vas, aszfalt. Némelyik ház alól csak a kacsaláb hiányzik. Tarkabarkák, az egész színskálát felvonultatják: spenótzöldek, libatopp-sárgák, fáradt tenger-kékek. Fehér csak elvétve, barna szinte sehol. Színorgia, kerítésorgia, egymás hegyén-hátán. Huszonegyedik századi palánkvá- rak, nehogy belásson valaki az udvarba. Jobb helyen sorompók, már csak az őrbódé hiányzik a lecsót kanalazó, egyenruhás portással, fegyvert, stuk- kertlóbáló smasszerrel. Estefelé kitárulkoznak a kapuk, megnyílnak a sorompók, és kétton- nás terepjárók, limuzinok mélyéből omlik ki a család, hogy betegye maga mögött az ajtót. Reggelig se ki, se be, még a madár is rükverccel, ha van neki hová, mert itt nincs hová fészket raknia, természetnek nyoma sincs. Itt-ott csenevész, újonnan leszúrt fácskák mere- deznek, inkább egy-két levelet zizegtető karók. Falusi falanszterek, ahová szó szerint hálni jár a lélek, miután egész napját a városban tölti. Adót a falunak a jóember nem fizet, sokszor be sincs jelentve, hogy ott tölti az éjszakát, hétvégét. De ha lehull a hó, kapja a telefont, és közli a polgármesterrel, hogy köteles eltakarítani a havat a háza elől. Mert ajog, az jog, a kötelesség meg kötelesség. Egy-egy hétvégi bulira azért odaoldalog ő is, nézi az őslakosokat, mit koszorúznak, kinek szól a zene, mi ez a furcsa, idegen nyelv. Aztán, egy idő után felbátorodik, és hirtelen közösségi életre szottyan kedve. Igaz, nyelvi korlátok és egyéb affinitás hiányában a helyi szokásokat nem ismeri, de azért közeledik. Egy idő után - mert a helyiek vendégszerető, befogadó és végtelen türelmű, jóhiszemű népek, előbb-utóbb helyet kap a közösség munkájában. Képviselő lesz, sportszakosztályban, kulturális bizottságban kavar. S attól fogva döntésjoga van abban a faluban, amelyről jóformán semmit sem tud, ahová csak fé- lig-meddig tartozik. Kisvártatva dirigálni szeretne, tempót megszabni, mércét magasra rakni, mert ő teheti, jómódú, a helybéliek meg alkalmazkodjanak. Tipikus modell ez a főváros fojtogató közelségében fekvő csallóközi, mátyusföldi, hét- nyolcszáz éve magyarlakta falvakban, amelyeket lassan, de biztosan ellepnek a betelepülők, akik északról, keletről, nyugatról, az ország minden zugából érkeznek. Pozsony hatósugarában egyre több az olyan falu, amely tulajdonképpen kettő: egyet az őslakosok alkotnak, a másikat az új telepesek. Akik, ha maguknak nem is, gyerekeiknek, unokáiknak otthont teremtenek. Mert ez a dolgok rendje, legyen az embernek otthona, tartozzék valahová. így volt ez a középkorban is, századokkal ezelőtt is; ha egy-egy törökdúlás, pestis- járvány után kihalt vagy elfutott a jobbágyság, a főurak hoztak helyettük marokszedőt, kaszást, kézművest. így lett az Oravecből Árvái, a Liptákból Liptai, a Spišiakból Szepesi. A jövevény, ha boldogulni akart, felvette ura vallását, megtanulta az őslakosok nyelvét, elsajátította szokásaikat, és békében élt, míg meg nem halt. Nem akart diktálni, nem verte a mellét, hogy ezen a földön ki van otthon, és ki a jöttment, a határban terpeszkedő tölgyfa alatt ebédelve mindenki tudta, hogy összetartozik. Ugye, milyen szépen hangzik. A mai Lipták, Oravec, Spišiak gyermeke azt tanulja az iskolában, hogy mindenütt ő van otthon. Ezért nem érti, miért nem az ő nyelvén játszik a többi gyerek az utcában, és miért ragaszkodik az identitásához az olyan ember, aki huszonnyolc-harminc generáción keresztül ugyanazt a nyelvet beszélte, ugyanazokat a dalokat dalolta. A nagy kerítés takarásában éli életét, a másik közösség mellett, míg csak kínzó hiányérzete nem támad, s hirtelen közösségi életre nem szottyan kedve. Kilép a kapun, és elindul birtokba venni a többség földjét, akiről minden nap azt hallja, hogy kisebbség. Január 1-jével bizonyos ingatlanok bérleti díja akár 110 százalékkal is emelkedett volna, most július 1-jéig haladékot kaptak az érintettek A válság miatt elhalasztotta a bérleti díjak emelését az önkormányzat ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ipolyság. A városatyák döntöttek, az érintettek tiltakoztak. Végül az önkormányzat engedett. Fellélegezhetnek a várostól ingatlant, helyiséget bérlő vállalkozók, július 1-jéig nem kell többet fizetniük. A gazdasági válság miatt, egyelőre nem lép életbe a tavaly november végén elfogadott új díjszabás. Ennek értelmében a bérleti díjak emelkedtek volna, a városközpontban például akár 110 százalékkal is. Üzlethelyiségek, irodák, vendéglátóipari egységek esetében egy évre 70 € (2109 korona) az legalacsonyabb ár négyzetméterenként. Rendelők, gyógyszertárak, más egészség- ügyi intézmények esetében 35 € (1 054,50 korona) az éves bérleti díj. A központban nyári teraszként 300 euróért (904 korona) lehet területet bérelni, árusbódé alatti területért 35 eurót (1 054 korona) kémek. A központon kívül a teraszként használt terület ára 28 euró (844 korona) négyzetméterenként egy évre, az árusbódé alatti területé pedig 25 € (753,10 korona). Hajdú András vállalkozó lapunknak elmondta, a fő gond az időzítéssel van. A pénznemváltás és a krízis idején bizonyos esetekben duplájára emelni az árakat nem nevezhető vállalkozásbarát hozzáállásnak. Az egykori autóbuszmegálló épülete, ahol Hajdú üzlete is van, rendszeresen beázik, kéthavonta festeni kell, számtalan probléma okoz plusz- költségeket. Ezért is elfogadhatatlan, hogy mindenkire egyformán érvényes a rendelet. Hajdú szerint mindenképpen különbségeket kellene termi. Oros Zoltán városi képviselő, a vállalkozói bizottság elnöke kifejtette, egységesíteni kellett a bérleti díjakat, rendet kellett tenni ezen a területen, hatalmas különbségek voltak az egyes összegek között, az árverés útján kiadott helyiségek díja még mindig jóval magasabb. Évek óta nem számították be az infláció mértékét sem, és jóval a piaci árak alatt maradtak az önkormányzat által megszabott összegek. A bérleti díjak más városokhoz képest is alacsonyak voltak, az önkormányzatnak pedig kötelessége minél hatékonyabban gazdálkodni a vagyonnal. A bizottság a válságra való tekintettel mégis kompromisszumot javasolt: fél évvel tolják ki a rendelet érvényesítését. Marton Imre, a városi hivatal vagyonkezelési és vállalkozói bizottságának vezetője elmondta, pillanatnyilag 72 bérlővel állnak szerződéses viszonyban. Ez a szám bérbe adott földterületeket is magába foglalja. Tavaly 74 686 € (2,25 millió korona) bevétele volt az önkormányzatnak a bérleti díjakból, idén a betervezett összeg elérte volna a 99 582 eurót (3 mülió korona). A halasztás miatt viszont az összeg egy része kiesik, becslések szerűit legalább 13 278 euróval (400 000 korona) lesz kevesebb a bevétel. Júniusban ismét visszatérnek a témára a városatyák, (fin) Mindent figyelembe lehet venni? Többen is a bérleti díj elengedését vagy mérséklését kérik. Felvetődött az is, hogy különbséget kellene tenni az üzlethelyiségként, termelési célokra használt helyiségek, és a raktárak, lerakatok, folyosók, a vállalkozás szempontjából anyagi hasznot nem hozó területek között. Elhangzott olyan javaslat, hogy lépcsőzetesen kellene emelni a bérleti díjakat, például első lépésben az új összegek 75 százalékát, majd fél év elteltével a 100 százalékát fizetnék a bérlők. Többek szerint azonban ezzel csak bonyolódna a rendelet, amelynek fő erénye éppen az átláthatóság és a feltételek egységesítése. Ha bizonyos esetekben engedményeket tesznek, később még több kérvényt érkezhet, (fin)