Új Szó, 2009. február (62. évfolyam, 26-49. szám)
2009-02-11 / 34. szám, szerda
14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. FEBRUÁR-11. www.ujszo.com Bizonytalan kenyeret ad az egykor híres szakma, megélni ma már nem lehet belőle, legalábbis faluhelyen nem - mondta Ladóczky Vilmos Ma már nem becsülik a bőrdíszműves munkát Újbást. Az olcsó, gyorsan előállítható, pillanatok alatt pótolható műanyagok korában egyre kevesebb esélyük van a hagyományos, természetes alapanyagokból készült, tartós cikkeknek. SZÁSZI ZOLTÁN Egyrészt munkaigényességük, másrészt a viszonylag drága alapanyagok miatt lassan kiszorulnak XXI. század emberének életéből a bőrből készített eszközök, tárgyak, ez pedig egy valaha keresett, egykor biztos kenyeret adó szakma, a bőrdíszművesség megszűnéséhez vezethet. Több mint tízezer régiség a házban A nagy türelmet, pontosságot, szakmai tudást, anyagismeretet, odafigyelést igénylő mesterség kihalóban van, alig két-három jó kezű fiatal tudja még folytatni ezt a szép hagyományt a Rimaszombati járásban. Az egyik ilyen mester Ladóczky Vilmos, aki Ujbáston él, és nemcsak bőrdíszműves, hanem kiváló bútorrestaurátor is. Sajnos mostanában egyik szakma iránt sincs túl nagy kereslet. Vilmos nem csupán mesterember, hanem a hagyományok lelkes gyűjtője és őrzője is. Múzeumnak is beillő lakásában több mint tízezer tárgyat őriz a gömöri és nógrádi táj minden szegletéből. Soha nem vásárol egyszer használatos dolgokat. Műanyagot sehol nem találni a lakásában - kivételt képez a számítógép. Megtanulta tisztelni az anyagot, becsülni a munkát. „Hogy milyen tárgyak veszik körül, milyen tárgyakat használ az ember, mivel foglalkozik, mindez mindenképpen visszahat rá. Nálam nem kiállítási, hanem használati tárgyként vannak jelen a régiségek. A régi csészéket, agyagedényeket, a vesszőA műhelyben mindig van mit csinálni A szép, régi tárgyaknak lelkűk van (Szekeres Éva felvételei) ÚL i Ladóczky Vilmos bőrdíszműves j bői, zsúpból font tartókat naponta használom. így van ez a bőrrel is, újságtártóként, tükörtartóként, bútorok részeként és még sokféle módon használom ezt a nemes anyagot” - meséli Vilmos. A bőrdíszműves műhelyt egy régi losonci mester hagyatékából rendezte be. Több mint százéves szerszámokkal dolgozik. Elmondása szerint ezek a békebeli eszközök még ma is tökéletesen működnek, élesek, nem rozsdásodnak és teljesen másképpen viselkednek, mint egy mostanában készült szerszám. A nevelőintézetben tanulta a szakmát A mester sorsa - mint ahogyan választott szakmája - sem mondható mindennapinak. Budapesten született, kicsi gyerekként állami gondozásba került, majd nevelőszülőkhöz, míg kamaszkori kilengései miatt ismételt intézetbe. Saját állítása szerint ez a második intézeti időszak volt sorsdöntő az életében. A gyermekvárosi évek alatt ismerkedett meg ugyanis a bőrdíszművességgel, az intézmény igazgatója mutatta meg neki ezt a világot. Hagyta egyedül, a saját, becses szerszámaival dolgozni, tanulni. Ekkor szerette meg a régiségeket is, ekkor itta magába a tárgyi és a szellemi kultúra iránti tiszteletet és szeretetet. Ellenállhatatlan vonzalom gyűlt benne a bőrdíszművesség iránt. Tímárok, vargák, szűcsök, szíjártók, csizmadiák A bőrdíszművesség ma már egyfajta gyűjtőnév, hiszen néhány évszázaddal ezelőtt még szakmák egész sora foglalkozott lövő héten Száraz az állati bőr kikészítésével. A tímárok, cserzővargák, vargák, csizmadiák, szíjártók, nyergesek, szűcsök, kucsmakészítők, subá- sok-gubások mind a bőrdíszművesség rokonszakmái. Ma ezek a mesterségek jószerével kihaltak. „Megélni a bőrdíszművességből ma már nem lehet, legalábbis itt, faluhelyen nem. Ahhoz valamilyen turisták által sűrűn látogatott helyen kellene űzni ezt a szakmát, amire pillanatnyilag nincs lehetőség. Szívesen és gyakran eljárok rendezvényekre, kézműves foglalkozásokra, nyári gyerektáborokba, ahol bemutathatom a bőrdíszművesség hagyományait, azokat a mintákat és formákat, amelyeket még én tanultam bő tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Bizonytalan kenyeret ad ma a bőrdíszművesség, pedig igen szép és látványos munka. Talán, egyszer, talán majd ha fellendül ezen a vidéken is az idegenforgalom, többet ki lehet hozni belőle. kosárfonót mutatjuk be. Egyelőre inkább hobbiszinten művelem, hogy ki ne essek a gyakorlatból” - teszi hozzá kissé keserűen Ladóczky Vilmos. : Egészen újszerű kalendáriumot adott ki a város, amelyet az országos versenybe is beneveztek Rozsnyó varázsa - tizenkét fiatal portréja ÚJ SZÓ-1NF0RAAÁGÓ Rozsnyó. Rozsnyó varázsa címmel falinaptárt adott ki a város a helyi turisztikai központtal közösen. Az 500 példányban kinyomtatott, rendhagyó kivitelezésű kiadvány a rozsnyói Roven nyomdában készült, kiadását a helyi cégek is támogatták. A 2009-ben egy hagyományosnak egyáltalán nem mondható, városképekkel illusztrált falinaptárt forgathatnak hónapról hónapra a rozsnyóiak. A város történelmi központjának számítógépesen feldolgozott fotói csak háttérként szolgálnak tizenkét rozsnyói fiatal portréjához, akiket két fotós, Kési István és Lucia Laciaková fényképezett le. A címoldalra a rozsnyói Lucia Liptáková került, aki elnyerte a Miss Summer International, korábban pedig a Miss Globe International díjat. „Valami újat szerettünk volna alkotni. A klasszikus városképet, a Szlovák Karsztot és a Tátrát ábrázoló naptárakból rengeteg volt, az emberek nem vették meg, több száz porosodik a raktárban. Épp ezért már nem is foglalkoztunk naptárak értékesítésével. Négy évvel ezelőtt árusítottunk ilyet utoljára, és ha jól emlékszem, összesen tíz darab fogyott el . Az újból viszont rögtön az első napon elfogyott 15 darab” - mondta Cseh Karín, a turisztikai központ igazgatója, az ötlet gazdája. Egy internetes hírportálon élénk vita kerekedett, mivel többen kifogásolták, hogy a naptár elkészítésére a megrendelést nem törvényesen, közbeszerzési pályázat útján hirdette meg a város. „Nem hirdettünk versenypályázatot, mert kis példányszámú megrendelésről volt szó. A naptárakért 1660 eurót (50 ezer korona) fizettünk a nyomdának” - magyarázta a polgármester. Mint mondta, a fotósok, a modellek és a sminkes ingyen dolgozott, a város csak a nyomdai költsé19 ma HSKsaisi A falinaptár semmiben sem hasonlít az eddigiekre (Képarchívum) geket térítette, ezért a munkára tér hozzátette, a naptárt bene- sem kellett versenypályázatot vezték a 2009 legszebb kalen- kiími. dáriuma elnevezésű országos Vladislav Laciak polgármes- versenybe, (kov) Sorházak állnak majd a községi bérlakások mellett Új kulturális központ épül Kőhídgyarmaton GULYÁS ZSUZSANNA Kőhídgyarmat. Kora tavasszal elkezdődhetnek a kulturális központ építési munkálatai, amelyeket pénzhiány miatt halasztottak azideiévre. „Fájó pontunk, hogy nincs kul- túrházunk, amely helyet adhatna az egyre több kulturális akciónak. Tavaly projektet dolgoztunk ki, egy olyan épület terveit, amely szállásiehetőséget is nyújtana a messzebről érkező fellépőknek. Az öt szoba mellé öltözők, büfé és konyha kialakítását is tervezzük” -nyilatkozta lapunknak Magát László, Kőhídgyarmat polgármestere. A közel 400 ezer eurós (12 millió korona) beruházást a község egyelőre saját forrásokból és kölcsönökből fedezi, de különféle pályázatokon keresztül is megpróbálnak pénzt szerezni erre a célra. A faluban nincs iskola, mégis egyre többen költöznek ide Párkányból és Magyarországról is. A polgármester szerint a községben gyakorlatilag már minden öreg házat felvásároltak. „A kilencvenes években megpróbáltuk visszaállítani legalább az alsó tagozatos oktatást, de sajnos kevés volt a gyerek, így nem sikerült ez a kezdeményezés. Szerencsére az óvoda működik, és némi optimizmusra ad okot az is, hogy községünkben nő a születések száma. Az iskolások 90 százaléka Párkányba jár, a többiek Ké- méndre. Jó a buszközlekedés, nem jelent nagy gondot a beutazás” - mondta Magát. A2007-ben átadott bérlakások mellé a község a közeljövőben nem tervezi újabbak építését, de vállalkozói beruházásként hamarosan új sorházak épülnek a faluban. „Már láttam a 10 eladásra szánt sorház tervrajzait, lassan kezdik kiadni az építkezési engedélyeket is. Még idén elkezdődhet az építkezés, a lakók pedig talán már jövő nyáron beköltözhetnek az új házba” - vélekedik Kőhídgyarmat polgármestere.
