Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-07 / 4. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 7. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Kórházakban bujkálnak A Gázai övezet kórházaiban, az ENSZ és a vöröskereszt képviseleteinek közelében keresnek menedéket a Hamász egyes vezetői - írta a Háárec című izraeli lap palesztin forrásokra hivatkozva. Az újság szerint a gázai Sifa kórházban a Hamász- vezetők még sajtókonferenciákat is tartottak abban bízva, hogy Izrael nem lövi a kórházat. Az izraeli katonai hírszerzés szerint a Hamász még akár hetekig képes folytatni támadásait izraeli területek ellen, mert ehhez elegendő rakétával és aknalövedékkel rendelkezik. (Peter Gossányi karikatúrája) Idén választ kapunk arra, valós-e vagy virtuális Robert Fico soha nem látott népszerűsége Három választás - egy válasz Az előttünk álló évben háromszor is a szavazóumák- hoz járulhatnak Szlovákia polgárai, de gyakorlatilag egy döntő kérdésre fogunk választ kapni: valós vagy csak virtuális Robert Fico és pártja közvélemény-kutatásokban jelzett, soha nem látott népszerűsége. Másképpen: verhető-e vagy sem a Smer a választásokon? GÁL ZSOLT 2009-ben a szlovákiai közéletben sok olyan kérdés merül fel, amelyre nagy bizonyossággal előre tudhatjuk a választ, és ehhez nem kell különösebb jóstehetségnek lenni. Vajon folytatódik-e az immár intézményesített szintű, hatalmas méreteket öltő korrupció, várható- e újabb panamázási botrányok kirobbanása? Valószínűleg igen. Vajon megmarad-e az egyre nyilvánvalóbb stratégia, hogy a közpénzek megdézsmálását a kormánypártok egymást túllicitálva próbálják a magyar kártya folyamatos kijátszásával elleplezni? Minden bizonnyal igen. Vajon továbbra is mélyponton lesz vagy még tovább romlik emiatt (Szlovákián belül és a két szomszédos ország között) a szlovák-magyar viszony? Sajnos igen. Vajon sikerül-e a Fico-kormánynak a hazai nagyberuházásokkal (autópályák, erőművek építése) ellensúlyozni a világgazdasági válság hazai hatásait? Nos, aligha. De ezek a beruházások elégségesek lesznek-e ahhoz, hogy a kormánypártok gazdasági holdudvarához tartozó cégek vezetői jól megtömjék a saját zsebüket meg a pártkasszákat? Nos, ki mit gondol? A 2009-es esztendő azonban nehezebben megjósolható kérdéseket is tartogat. A belpolitikában - tekintettel az előttünk álló voksolási maratonra - a legfontosabb az, hogy vajon verhető vagy legalább komolyabban megszorítható-e a fő kormánypárt a választásokon. Elég egy pillantás a közvélemény-kutatási adatokra, és a válasz egyértelműnek tűnhet: nem. Azonban a verseny még korántsem tekinthető lefutottnak. Az Európai Parlamentbe és a megyei önkormányzatokba való választásokon mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a tapasztalatok alapján rendkívül alacsony részvételi arány várható, és ez alaposan megkeverheti a lapokat. Emlékezzünk: 2004-ben az előbbibe való szavazáson Szlovákia egyből összeurópai negatív rekordot döntött, mindössze a választópolgárok 17 százaléka járult az urnákhoz. A régiók parlamentjeibe sem tolakodtak sokkal többen képviselőt választani, csak minden negyedik jogosult adta le a szavazatát. Mivei a szavazási kedv általános drámai növekedése aligha várható, az ellenzék győzelméhez elegendő a hatalommal elégedetlenek magasabb részvétele a választásokon. A kérdés az, hogy a Fico-kabi- net politikája miatti elégededenség elérte-e már azt a szintet, hogy a szavazópolgárok feláldozzanak életükből drága tíz percet és elmenjenek szavazni. Ez különösen vonatkozik a szlovákiai magyarságra, főleg a megyei választásokon. Persze az érem másik oldala az, hogy tud-e az ellenzék hiteles jelölteket, reális alternatívát kínálni, hogy legalább a kisebbik rosszra lehessen szavazni. Jó adag szkepszisre ad okot a lakosság eddigi magatartása. Panaszkodásban valószínűleg Európa-bajnokok lennénk, meg a választási részvételben is - csak itt hátulról vagyunk az elsők. Persze az esedeges ellenzéki győzelemből a két választáson még nem lehet a 2010-es parlamenti választásokat érintő következtetéseket levonni elsősorban a részvételben meglévő hatalmas különbségek miatt. Más eset a köztársasági elnök megválasztása, ez már a politikai hangulat sokkal jobb barométere, ráadásul két domináns jelölt, egy kormánypárti (Gašparovič) és egy ellenzéki (Radičová) versengése várható. Ha ez utóbbi győzne, vagy csak komolyabban meg tudná szorongatni a Smer és az SNS által támogatottjelöltet, akkor reális esélye nyílik az ellenzéki győzelemnek, megdől Fico verhetedenségi nimbusza. Az uniós és regionális voksolásnak ebből a szempontból inkább szimbolikus a jelentősége, ez persze semmit nem von le fontosságukból. Mindhárom szavazásról elmondható azonban, hogy a részvételi arány (főleg a hatalommal elégededeneké) lesz a döntő tényező. Az a bizonyos drága tíz perc az életünkből. Ukrajna elég gáztartalékkal rendelkezik, ezért hátráltatja az új szerződés megkötését A Gazprom ki van szolgáltatva Kijevnek MTl-HÁTTÉR Az orosz-ukrán gázviszály év elején egy ideje mindig újra borzolja az európai kedélyeket, s az idén különösen eldurvult. Ennek kisebb részben politikai, nagyobb részben gazdasági okai vannak. Meghúzódik e mögött az is, hogy Oroszország nem üdvözli Ukrajna kitartó törekvését a NATO-ba, azt, hogy Ukrajna a nyilatkozatok mellett fegyverek szállításával, sót emberekkel is részt vett Grúzia oldalán a grúz-dél-oszét háborúban. A Gazprom december végén ezer köbméterenként 250 dolláros áron ajánlotta Ukrajnának a gázt 2009-re, ami ugyan jóval több az előző évi 179,8 dollárnál - a két ország korábban megállapodott arról, hogy három év alatt áttérnek a világpiaci árra -, de még így is igen kedvező lett volna. Ám a viszály egyik fő politikai oka az ukrajnai belharcokban keresendő. Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosen- ko kormányfő a gázprobléma megoldásával is saját magának igyekszik pontokat szerezni a következő választásokra. A másik fő ok gazdasági jellegű: a földgáz árát a kőolaj ára alapján állapítják meg féléves késéssel, vagyis a gáz a kőolajárakat követve nyilván hamarosan olcsóbb lesz. Kijevnek ezért maximálisan érdekében áll elhúzni a szerződéskötés időpontját. A Gazprom - vagyis Oroszország - azonban a mai árak alapján igyekszik szerződni, hiszen maga is jól tudja, hogy a gáz ára esni fog. A Gazprom ráadásul Ukrajnának nem orosz, hanem türkmenisztáni gázt szállít, amelynek áráról félévente állapodik meg az eladóval. Ez a megoldás jelenleg a Gazpromnak igen hátrányos, mivel még drágán veszi a gázt, ezzel szemben európai partnereivel negyedévente szerződik, vagyis ott olcsóbban lesz kénytelen adni. Emellett a tulajdonviszonyok az orosz-ukrán gázüzletben teljeséggel áttekinthetetlenek: a Gazprom és az ukrán importőr Nafto- gaz között közvetítőként ott áll a svájci székhelyű RoszUkrEnergo, amelynek a fele a Gazprom Bank, másik fele ukrán magánszemélyek tulajdonában van. A RoszUkrEnergo fele részben tulajdonosa az UkrGazEnergo cégnek, amelynek másik fele a Naftogaz tulajdonában van. Ukrajna rég igyekszik szabadulni a közvetítőktől, amelyek részvétele természetesen növeli az árakat, Timosenko és Putyin erről meg is állapodott tavaly, de a Gazprom a jelek szerint nemigen hajlandó ezt elfogadni. Nem csupán a tulajdonviszonyok átláthatatlanok, az üzleti szerződések titkosak, így amikor a szereplők egymást vádolják különféle tartozásokkal, a külső szemlélő nem tudhatja, mi az igazság, valójában ki kinek tartozik mennyivel, ki min nyer, vagy veszít. Emellett az interneten az olvasható, hogy ezek a cégek így-úgy még bele is folynak az ukrán belviszályokba, több - nem ellenőrizhető - forrás állítja, hogy a RoszUkrEnergo támogatja a Régiók Pártját, amely 175 mandátummal rendelkezik a kijevi parlamentben és a fenti okokból erősen érdekelt lehet a jelenlegi helyzet fenntartásában. Más - szintén nem ellenőrizhető - források állítása szerint a RoszUkrEnergo Juscsenko elnök környezetében is támogat néhány embert. A Gazprom bizonyos értelemben ki van szolgáltatva Kijevnek, ugyanis Ukrajna területén át áramlik az Európának eladott orosz földgáz 80%-a, amely az európai szükségletek 25%-át fedezi. Ezért is igyekszik a Gazprom más vezetékeket építeni (Északi és Déli Áramlat). Ugyanakkor hatalmas hitelei törlesztésére égető szüksége van pénzre, és exportja az egy évvel korábbihoz képest mintegy 10%-kal csökkent. Ukrajna már nem először ezt a szövevényes helyzetet használja ki arra, hogy ne fizessen. Az ország több mint kétmüliárd dolláros gázadósságot halmozott fel, jelentős részét december 31-én utalta át, de a Gazprom szerint még tartozik 614 millió dollárral. Ukrajna számára a helyzet kihasználását az teszi lehetővé, hogy saját állítása szerint a földalatti tárolókban négy hónapra, vagyis a fűtési szezon végéig elegendő tartalékkal rendelkezik. Nyugat-Európa a korábbinál valamivel nyugodtabban reagál, mivel a korábbi esetekből tanulva az országok jelentős tartalékokat hoztak létre. Orosz megfigyelők úgy vélik: sürgősen átláthatóvá kellene tenni a kapcsolatokat, és az orosz monopóliumnak közvetlenül kellene tárgyalni az ukrán importőrrel, mert Oroszországnak minden viszály és szállítási fennakadás hátrányos akkor is, ha az ukrán fél tehet róla, s az új vezetékek felépítése még jó időbe telik. Addig Ukrajnán át halad a gázexport 80%-a. KOMMENTÁR Déjavu (ZAJUK KATALIN Jé, itt márjártam!-kiáll tu nkfelAlice után szabadon, Duš an Čaplovič újévi eszmefuttatásait olvasva. Bár a harmadik Mečiar-kormány bukása óta már több, mint tíz év eltelt, s azóta Szlovákia Közép-Európa beteg államából a térség éllovasává tornázta fel magát, úgy látszik, a társadalmi-politikai átalakulás sokkal lassabban megy, mint azt várnánk. Választások közeledtével pontosan ugyanazok a sztereotípiák kerülnek elő, elhallgattatvaavalódiproblémákrólszóló vitát. Az SNS-es Eva Slavkovská miniszteri ténykedése idején megszüntették a kétnyelvű bizonyítványok kiadását, most a tankönyvekben szereplő kétnyelvű helységnevekjelentik a kisebbségi oktatás legnagyobb problémáját. Azaz mégsem, mert a kisebbségi oktatás legnagyobb problémája az akkori és mostani kormánypártok szemében az, hogy egyáltalán létezik, és próbálja nemzeti-kulturális identitásuk megőrzésére tanítani a magyar gyerekeket, ami a kormánypártok szerint önmagában ellentétes a szlovák nemzetállami érdekekkel. A kétnyelvű bizonyítványok és földrajzi nevek ellen indított harc tehát csak amolyan tapasz, amely a kisebbségi oktatás valódi leépítésének hiányát hivatott elkendőzni. Persze, ezt nyíltan nem lehet kimondani ^- már a 90-es évek derekán sem lehetett, most meg pláne, Hannes Swoboda nagyon dühös lenne - ezért találták ki az eufemisztikus alternatív oktatás kifejezést. (Miért éppen alternatív? Mihez képest jelent alternatívát? Ákisebbségi oktatáshoz?) Mint tíz évvel ezelőtt, most sem hangzottak el releváns érvek, amelyek a modell szükségességét indokolnák. Éppen ellenkezőleg, a legfrissebb Monitor-tesztek eredményei azt mutatják, a magyar iskolások szlováktudása nem marad el számottevően a szlovák diákokétól. Az üzenet időzítése, megfogalmazása és kontextusa tehát - éppúgy, mint tíz éve - eleve kizárja, hogy érdembeli vita induljon a témáról. Pedig a gondolat önmagában nem teljesen elvetendő. El lehetne például gondolkodni azon, hogy egyes gyakorlati tantárgyakat nem lenne-e érdemes nagyobb mértékben államnyelven tanítani, hiszen nagy a valószínűsége, hogy a gyerekeknek szlovákul kell majd hasznosítaniuk az itt szerzett ismereteket. S bár történelmi tapasztalatunkkal a hátunk mögött első hallásra megrémülünk a gondolattól, ezt nem kell automatikusan nemzeti identitásunk gyengítéseként értelmeznünk. Az angol, francia vagy német nyelvű iskolákba járó gyerekek szinte minden tantárgyat idegen nyelven tanulnak, s ez se- hogysem rengeti meg nemzeti azonosságukat, ellenben hatalmas előnyt biztosítszámukratovábbiboldogulásuksorán.Akülönbség perszeszembetűnó: az angol, francia vagynémet nyelvű iskolák célja az adott nyelv és kultúra jobb elsajátítása, míg a Slavkoská-féle alternatív iskola koncepciójánaklényege a kisebbségi identitás gyengítése. Az adott politikai kontextusban tehát egyértelműen el kell vetni a gondolatot, ehhez nem fér kétség. Nem valószínű azonban, hogy komolyankellenetartanunkattól.Čaplovičmegpróbálja valóra váltani elképzelését. Minden bizonnyal csak egy újabb kampánytéma bevetéséről van szó, amely a 90-es években már bizonyított, hát miért ne hasznosítanák újra. Ezért nem is kellene túlreagálni a miniszterelnök-helyettes szavait, a „vég kezdetéről” vizionálni, mert pont ez az, amiértújraésújra visszaböfögikezeketa témákat. Persze, azért nem árt résen lenni. ______________ JEGYZET Az euró - kamerán kívül KOCUR LÁSZLÓ Az óév utolsó napján, mielőtt még a többséghez hasonlóan egy remek házibuliban, barátaimmal, még koronáért vásárolt tudatmódosító szerekigénybe- vételével búcsúztattuk volna a 2008-as esztendőt, egy magyar- országi kereskedelmi tévé stábját kísértem egy dél-szlovákiai városban. Mi másról forgattak volna, mint az euró bevezetéséről. A magyarországi sajtó szte- reotípiáibajól beleülő, így mindenkor piacképes JánSlota mellett a déli szomszédunknál hibásan elterjedt, bár az ő jelenlegi helyzetükben talánjogos bezze- gország-koncepciót sikeresen tovább éltető euróbevezetés volt a leggyakoribb téma, melynek kapcsán Szlovákiát a múlt év utolsó hónapjaiban a magyar tömegtájékoztatásban említették, példás haraggal kicsiny országuk orcájára ütve. Egy ilyen kisriport elengedhetetlen része az ankét, melyben a nép szavát táijáka nézőelé. Ennek elkészítése szinte az utcai harchoz hasonlatos, mert a kisebbségi magyar alapvetően ódzkodik a kamerától : az lehet szlovák is, és nem akarhabodászuljámi. Miután megtudj a, hogy magyar, és esetleghajlandó megszólalni, nem biztos, hogy tud két, vagy legalább egy ép,-képemyőképes mondatot mondani a témában, az eurobalíček vagy az eurokal- kulačka kifejezések felhasználá- sanélkül, így egy órába is beletelik, mire összejön a szükséges három-négymegszólaló. Esorok írója számára a legérdekesebb az eurókérdés kapcsán megnyilvánuló kognitív disszonancia volt. Anyilvános kontroll tudatában - ugyebár„benneleszekatévében” - a legtöbben derűs bizalommal nyilatkoztak, ám amint a piros pötty megszűnt vüágítani a kamerán, rögtön őszinte üzemmódba kapcsoltak, és elmondták, áremelkedésektől, inflációtól tartanak, nem tudva, mit fog hozni az új pénznem rövid és hosszú távon. A lakótelepi vegyesboltos biztosított, felkészült az átállásra, majd másodikán kiakasztotta a Műszaki okokból zárva táblát, a vasútállomáshoz közeli újságos meg szabadságon leszjanuárl6-áig. Eválságos időkben az egyelőre még stabü eurózónához való csatlakozás egyértelműen pozitívnak tűnik, ám a parlament előterében a pénzautomatából frissen kivett euróbankókkal önmagát gésaként legyező kormányfő vi- gyorgó arca mögött lássuk meg annak a fővároshoz közeli falunak ajogos tanácstalanságát is, melynek mindkét boltja lehúzta a redőnyt január közepéig.
