Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-07 / 4. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 7. www.ujszo.com Elhunyt Lukács Zsigmond A sors mintha csak az élők soraiból távozó emlékének megőrzése iránti kegyelet jeléül rendezte volna úgy, hogy a párkányi gimnázium volt tanára, Lukács Zsigmond hosszú betegség után, a napokban hunyt el. A hatvanas évek végén egyenesen az egyetemi padsorokból lépett a vidéki középiskola katedrájára. S előtte még részese és alakítója volt azoknak az eseményeknek, amelyek 1968-ban szárnyakat adtak a szlovákiai magyar fiatalok önálló társadalmi erővé válásához. A főiskolások és a vidéki kortársaik klubmozgalma a Csehszlovák Ifiúsági Szövetségen belüli progresszív irányzat képviselőivel összefogva a szlovákiai magyar ifjúsági szövetség létrehozására irányuló törekvésbe torkollott. Negyven évvel ezelőtt, az új esztendőt a szlovákiai magyar fiatalság már saját szervezete kikiáltása utáni lelkesítő hangulatban köszöntötte. Lukács Zsigmond úgy érezhette, hogy az új szervezetben a klubtevékenységre építve már saját diákjaival együtt munkálkodva járulhat hozzá a szlovákiai magyarság értékgyarapodásához szükséges szellemi utánpótlás kiműveléséhez. A többségi elfogultság és az úgynevezett konszolidáció vihara azonban meghiúsította a reményteljes szervezkedés kiteljesedését. Lukács Zsigmond alapító tagja volt a pozsonyi magyar diákok 1964-ben létrejött József Attila Klubjának. Kevesen tudnak arról, hogy amikor Fábry Zoltánhoz fordultunk, felkérve a Mestert, vállalja el a klub tiszteletbeli elnöki szerepét^ levél jórészt Lukács Zsiga fogalmazványaként született. Sajnos, mára elkallódott Fábry Zoltán válasza, melyben azt üzente, hogy akik ezt a levelet írták, ne hagyják abba az írást. Kár, hogy Zsiga roppánt olvasottságon csiszolódott íráskészségének birtokában nem állt be az újságíró-palánták sorába. Félelmetes, szinte polihisztori ismeretekkel rendelkezett. A József Attila Klubban otthonra találó műszaki főiskolai hallgatók a gyakori vetélkedők során sokszor kiáltottak fel lelkendezve: „Ez szinte nem lehet igaz, ez az ember mindent tud.” A szlovák diáktársak is csodálták, hogy a nemzetiségi kérdés előtérbe kerülése idején olyan, igaz kurta, de annál magvasabb észrevételekkel volt képes előállni, amit egyes szlovák lapok is közöltek. Mire átvette orosz-magyar szakos diplomáját, már többéves, Új Szó-beli korrektori ténykedést tudhatott maga mögött, ami megnyithatta volna számára a szerkesztőségi ajtókat. Nem ezt az utat választotta. Ösztöndíjából és szerény keresetéből még az otthoniakat is segítenie kellett. Talán ezért is igyekezett a családi fészek közelében maradni. De legalább ennyire élt benne a vidéki diákok felemelkedését szolgálni igyekvő elhivatottság. Nyugdíjba vonulásakor a családi életében bekövetkezett súlyos csapást váratlanul tetézte az ágyhoz kötő betegség. De még így is küldözgette szellemes szövegeket tartalmazó keresztrejtvényeit az Új Szóba, s jó indulaté, olykor szelíd iróni- ájú megjegyzéseit a lapokba. Emlékét megőrzi a szlovákiai magyar sajtó is. Kiss József A Gomorrában a camorraklán főnökét játszotta Nem csak filmen maffiózó MTl-HÍR Gavin O' Connor krimije nyomasztó történet a rendőri korrupcióról, átütő színészi alakításokkal Colin Farrell esete a becsülettel Colin Farrell Róma. Nemcsak a filmvásznon alakított maffiózót Giovanni Veno- sa, aki a Roberto Saviano bestselleréből, a Gomorrából készült alkotásban a nápolyi camorraklán főnökét játszotta. A fiatalembert ugyanis néhány nappal ezelőtt ismét letartóztatták bűnszövetkezéssel kapcsolatos cselekmények címén. A fiatal amatőr színészt két hónappal ezelőtt közmunkára ítélték Eszak-Olaszországban kábítószer-kereskedelem miatt. Karácsonyra sikerült szabadságot kapnia a hatóságoktól, ezt azonban arra próbálta felhasználni, hogy begyűjtse a kereskedőktől szedett védelmi pénzt, a Nápoly közelében lévő Caserta városában. A filmben, amely versenyben van a legjobb külföldi film Oscar-díjáért, Venosa halálra ítél két fiatalt, akik körzetében igyekeznek uralma alól kiszabadulni. Arca ott látható a háttérben a film plakátján is. Nem Venosa az első amatőr színész a Gomorra szereplői közül, aki maffiatevékenység miatt lakat alá kerül. Rendőrautó kanyarog kihalt, havas tájon. Bozótok közt, zimankós fagyban. A közelben folyómeder jégzajlással. Kint vagyunk a városból, de ahhoz elég közel a határához, hogy érezzük, sötét helyein súlyos bűncselekmények történtek. Ezért indult útnak a rendőrautó. Talán nyomra lelt, megáll. A zsaruk kiszállnak. Egyikük zavartan viselkedik, majd logikátlan parancsot ad a társának: gyújtsa fel a kocsit. TALLÓSl BÉLA Valami nincs rendjén. Valami zavaros ebben a hideg, ködös téli berekben. A rendőrség berkeiben. A film - ahogy a cím is utal rá - egy újabb zsarufilm. Az indulás olyan komor, rideg, hideg kék, sötét, fénytelen, lepra környezettel, mintha az utóbbi idők talán legsúlyosabb rendőrfilmje, Martin Scorsese A Tégla című drámája folytatásába csöppennénk. De nem. Nem DiCaprio viszi tovább a történetet. Teljesen új produkció kerekedik a vásznon. A pillanatnyi eltévelyedés azért eshet meg, mivel Gavin O' Connor amerikai krimije a moziból, legendás mozgóképes alkotásokból már jól ismert New York-i zsaruk világába merül le jó mélyre. S bár kusza gubancból kerekedik ki a krimifolyam, csakhamar kibogozódik, s onnantól jó kis zsarus zsarolás és szadós csihi-puhi: vasalós vallatás, véres kaszabolás veszi kezdetét a félrevitt, szándékosan félremagyarázott rendőrségi szabályzat betűjére hivatkozva. Szóval, valami nincs rendjén, sejteti a fentebb leírt autófelgyúj- tásos jelenet. S tényleg nincs - erről szól a film: a megváltozott rendről, a zsaruk elvesztett becsületéről, vagyis a rendőri korrupcióról. Arról, hogy a rend őre, akit palira vesznek a drogdílerek, többre vágyik, mint amire a szolgálati pénzből futja. Ezért falaz a drogbárónak, s mivel falsul sül el a falazási akció, el kell tüntetni a bűnjelet, fel kell gyújtani a rendőrautót. A körzet legelvetemültebb drogkereskedójére készül lecsapni négy rendőr. Az akcióról azonban fülest kap az érintett. A menekülni készülő bűnözők lemészárolják az ellenük kivezényelt rendőrüket. Kiderül, a füles a rendőrök köréből érkezett. Kegyetlen, súlyos, mindent felforgató vizsgálat indul a rendőrségen belül. Nyomasztó, nehéz légkörű két óra (kb. ennyi a film játékideje) kezdődik ezzel, amely az agresszív jelenetekkel teljesen kiborít, ám még ennél is megterhelőbben hat az a gondolatsor, amelyet a zsarusztori erkölcsről, helyesről és helytelenről, jó és rossz útról elindít. A zsaruk becsülete személyesebben érintheti meg a nézőt a korábbról ismert, a rendőrség berkeiben megesett korrupciós botrányokkal foglalkozó zsarufilmeknél. Ez a fajta érintettség abból fakad, hogy Gavin O' Connor rendező egy régi New York-i zsarudinasztiába vezeti a nézőt. A Tierney családba csöppenünk, ahol mindenki zsaru, s ilyen vagy olyan formában valamennyien kapcsolatba hozhatók a négyes zsarugyilkossággal. Az apa, az ex főkapitány, akit a régi zsarutisztesség az alkoholizmusba visz, azért érintett, mert két fiát és vejét, vagyis lánya férjét félti az esettől. Egyik fia, Ray a kegyetlen rendőrmészárlás felderítésével megbízott csoportot vezeti, másik fia, Francis a négy rendőr főnöke volt, a vő, Jimmy Egan pedig az áldozatok kollégájaként szolgált. Egy kis „rendőrtársadalmat” látunk élni, létezni, működni családi viszonyok között - ha még nem derült ki, ettől a személyesebb érintettség. Ebben a közösségben nemcsak a külső tényezők, társadalmi normák és elvárások tudnak rombolóan hatni (alkoholistává vált családfő, a rendőrség kötelékétől megvált, majd visszatért Ray), hanem a társadalmi viszonyoktól független körülmények is pusztítanak (Francis rákbeteg feleségének viadala a kórral). Nyomasztó kilátások karácsonyra - mivelhogy éppen a karácsonyi ünnepekre gyűlik össze a család, vagyis a filmbéli szűkebb rendőrtársadalom. Az ünnep fényében derül ki (s ez fokozottan súlyossá teszi), hogy a családban, maguk között kell keresni a korrupt rendőrt, aki miatt négy társuk meghalt. Mindenki a maga módján próbál végére járni az ügynek. Ke- méfiy szellemi harcok, fizikai összecsapások, kegyetlen vallatások, önmarcangoló csaták követik egymást. Közben sablonok is visszaköszönnek, az ökölharcban a végére el is csúszik valahogy a megoldás, de mindvégig feszült figyelmet követelnek azok a színészi megnyilvánulások, amelyekkel a nagyszerű színészek életre keltik a zsarukat. Jón Voight, Noah Emmerich, valamint a megingathatatlan nyomozó szerepében Edward Norton. És a mindenre elszánt zsaru hátborzongató kegyetlenkedéseit ijesztően eljátszó Colin Farrell. Visszariaszt, meghökkent, zseniális alakítást nyújt: kemény és legyőzött zsaruként egyaránt. Viszi a filmet erősen. Egy újabb alakítás, amely a becsületére válik - s nem csak zsarubecsületére. Jean-Marie Gustave Le Clézio kiváló regényét az Európa Könyvkiadó jelentette meg - a hősnő életének alakulásában sok a sötét és a kibogozatlan motívum Az önkeresés hosszú útja - röpke idillből a társadalmi szennybe SUSIABÉLA „Ó, halacska, aranyhalacska, vigyázz nagyon magadra! Mert e világban annyi hurkot s hálót vetnek ki rád.” Ezzel a mottóval, egy afrikai mondással indítja Aranyhalacska című regényét a 2008-as Nobel- díjas francia író Jean-Marie Gustave Le Clézio. „Hat- vagy hétéves koromban elraboltak. Már nem emlékszem pontosan rá, mert kicsi voltam, és ami azután történt velem, jórészt eltörölte az emlékét.” így kezdi élettörténete mozzanatainak felidézését Laila, a regény hősnője. Éjszaka - ez Laila jelentése. S valóban sok a sötét, a kibogozat- lan motívum a gyermek hősnő életének alakulásában. Elrablása Marokkóban történik, ezt követően azonban a mágikus realizmus eszközeivel, jó adag, de megfelelő arányban elosztott mese- és álomszerűséggel tarkítva Clézio több helyszínre juttatja el Lailát. Az elrablást követő első J.M.G.Le Clézio ARANYHALACSKA állomás Laila Aszma, egy zsidó asszony. Lailát neki adják el a gyermekrablók. Laila Aszma a gyermek úrnője, de egyben nagymamája is lett. Tőle tanulta Laila a rendet, a fegyelmet, a sze- retetet. Az emberséget. Laila Aszma azonban hirtelen meghal, így nem tudja továbbformálni Laila jellemét. így indul útnak a mindössze tizenhárom éves Laila a nagyvilágba. S ezzel kezdődik igazából hosszú útja az önkeresésben. Mert Laila saját magát keresi a gyakran könyörtelen helyzeteket, pillanatokat is felvonultató hosszú úton. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, amelyek során a gyermek érzi, tudatosítja, hogy sehová sem tartozik. A vándorút egyik állomása Madame Dzsamíla háza, ahol a háziasszony prostituáltakat foglalkoztat. A további megálló a városszéli nyomortelep, majd a nagy Párizs következik... Sok élettapasztalatra tesz szert Laila ezeken a helyeken, látja, hogy az emberek mennyire egoisták, főképpen a saját boldogulásokkal törődnek, arra összpontosítanak. Ugyanezt tapasztalja a további helyszínen is, egy leszbikus orvosnő csodálatos villájában. Más a hangulat és a kép egy föld alatti garázsban, valamint a nizzai cigánytáborban, majd a nagy lehetőségek hazájában, Amerikában. Hiába a sokszínűség, a barátságok, a szórakozóhelyek; Clézio mesterien vegyíti az álmot a valósággal - a 20. század végi történet egyszerre modem és romantikus. Éppen ezért kell állandóan továbbhaladnia az egyes állomásokról Lailának. Egy röpke pillanatra ugyanis megállapodik, idilli a környezet, ezzel a romantikusban ábrándozva, de aztán következnek a hétköznapi gondok, az acsarkodások, a problémák. S ezek a képek már nem meseszernek, ezek a képek a 20. század vége társadalmának pillanatfelvételei. Gyengédség, közeledés, kedveskedés - mindmind pillanatnyi állapot. Majd váltás a romlottságba, a kudarchalmazokba, a társadalmi szennybe és mocsokba - ez pedig inkább tartósabb jelenség. Laila - a Laila Aszma-i eszmékből kiindulva, illetve azokra szilárdan építve - azonban keményen tűri a felnőtteket is komolyan megviselő megpróbáltatásokat, mert egyértelmű a célja: megtalálni önmagát. S nagyon jól tudja, hogy ezt estik akkor képes elérni, ha másokra is rálel, másokat is felfedez, megtalál. Még ha csak röpke időre is... „így érkeztem meg Fúm- Zgídbe... Hát megérkeztem. Nem mehetek tovább. Mintha egy tenger vagy egy végtelen öböl partján állnék... Itt rabolt el tizenöt évvel - egy örökkévalósággal - ezelőtt bosszúból a Hilálokkal ellenséges Khiruiga törzs egyik tagja. A víz lehetett az ellenségeskedés oka, valami kúton kaphattak össze. Ha megérinted a tengert, egyben a túlpartot is megérinted. Itt, ha a sivatag homokjára fektetem a kezem, a szülőföldemet, anyám kezét érintem meg.” Végre otthon, így szabad igazán az ember, ez Laila vándorlásának a végkifejlete. „Most már szabad vagyok, kezdődhet minden.” Ezzel ér véget a kiváló regény... J.M.G. Le Clézio Aranyhalacska című regényét az Európa Könyvkiadó jelentette meg Kamocsay Ildikó fordításában 2008-ban. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: J.M.G.Le Clézio: Poisson ď or (Gallimard, 1997) (Fotók: Continental-film) Edward Norton és Jon Voight
