Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-27 / 21. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 27. Vélemény És háttér 7 A német Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozott egy volt guantánamói fogoly és egy korábbi börtönőr. Az előbbi, a pakisztáni születésű, de brit állampolgár, 40 éves Moazzam Begg bárom éven keresztül raboskodott a fogolytáborban, míg az utóbbi, a 24 éves Christopher Arendt 2004-ben volt ott börtönór. Az ottani körülményeket - bár másképp élték át - hasonlóan festették le. Begg szerint az amerikaiak mindenkit, aki odakerült al-Kaida tagnak, illetve tálib terroristának minősítettek. A három év alatt szinte minden nap kínozták: botokkal és vasru- dakkal verték, taposták, nem hagyták aludni vagy elviselhetetlen zajokkal gyötörték, s kutyákat eresztettek rá. (mti) Főnök, bemutatom jelöltünket a kisebbségi ombudsmani posztra! (Peter Gossányi rajza) A szlovák kormány orosz rulettet játszik és Moszkva készségesen a kezébe adta a pisztolyt Kedves Gazprom Besegít (KGB) Bölcs miniszterelnökünknek hosszú keresés után újra sikerült megtalálnia a lehető legrosszabb megoldást egy problémára. Jelenleg a szlovák gazdaságot csaknem a csőd szélére juttató gázkrízis jövőbeli megismétlődésének rizikóját akarja úgy orvosolni, hogy annak fő előidézőjével alapít közös vállalatot, és ezzel az országot nemzetbiztonsági szempontból is súlyos veszélynek teszi ki. GÁL ZSOLT Az orosz gázmonopólium, a Gazprom vezérigazgatója, Alexander Medvegyev kis hazánkba látogatott, s a sajtótájékoztatóján - Robert Fico sűrű bólogatása mellett - a gázkrízisért egyértelműen Ukrajnát tette felelőssé. Egyúttal olyan nagylelkű ajánlatot tett, amit Fico boldogan fogadott: az Orosz Föderáció, illetve a Gazprom és a szlovák állam alapítson új közös gázvállalatot, amely konkurálhatna az SPP-nek és saját gáztározókat is építhetne. Már első hallásra is sületlen baromságnak hangzik Fico legújabb terve, amely az egész krízis okozójának segítségével akaija kezelni a gondokat, ráadásul úgy, hogy függőségünket tovább mélyíti. Mindezt akkor, amikor a krízisben érintett országok többsége (a normálisak) olyan terveken töri a fejét, hogy hogyan lehetne kevésbé függeni a Gazpromtól. Az ötlet annyira abszurd, hogy még csak féligazságokat sem nagyon tartalmaz, Fico pontosan az ellenkezőjét mondja és csinálja annak, amit gondolnia és tennie kellene. Csak néhány érv, miért kellene elutasítani az orosz rulett eljátszására való felhívást: Először is teljesen értelmezhetetlen, hogy mit értenek az alatt, hogy az új cég az SPP versenytársa lesz. Azé az SPP-é, amelynek 51%-a a szlovák kormány tulajdonában van (igaz többségi menedzseri jogok nélkül), amelyet az állam nagy mértékben korlátoz az árképzésben, amelyből évente több százmillió vagy milliárd eurós bevétele származik, amelynek kizárólagos szállítója a Gazprom és amelynek 20 éves szerződése van a Gazprommal a gázszállításokról. Fico és Medvegyev terve szerint az állami többségi tulajdonú és orosz gázt importáló SPP konkurense az állami többségi tulajdonú és orosz gázt importáló új cég lenne... Bocsánat, de ez nem verseny, hanem fából vaskarika. Arról már ne is beszéljünk, hogy a „konkurens” SPP vezetékén kellene szállítani a gázt, új országos hálózat kiépítésére ugyanis semmi esély a magas költségek miatt. Meg egyszerűen azért, mert nem lenne mit szállítani benne. Hacsak a Gazprom nem akar százmilliókat költeni új vezetékre, meg kb. ugyanennyit az SPP-nek fizetendő, nemzetközi döntőbíróság által megítélt bírságra, amiért egyoldalúan felmondta az SPP-vel kötött hosszú távú megállapodást. Vagy esetleg Fico átvállalja ezeket a költségeket. így két legyet üthetne egy csapásra: a költségvetésnek több kiadása lenne az egyik oldalon, meg kevesebb bevétele (a tönkretett SPP-ből) a másikon. Kormányunk logikájával ez nagyszerű döntésnek látszik. A terv azért is rossz, mert az SPP jelenlegi francia és német társtulajdonosainak arculcsapá- sát jelenti. Ók biztosítottak gázt a saját forrásaikból a nehéz napokban Szlovákiának, ők vezették hatékonyan és nyereségesen az SPP-t az elmúlt években és 2002-ben ők fizettek a cég 49 százalékáért 120 milliárd koronát. Fico most ezért megbüntetné őket, és megjutalmazná azt a Gazpromot, amely elzárta a gázcsapot és amely korábban kitolatott az SPP-t megvásárló konzorciumból, mert nem tudta kifizetni a vételárat és ezért lemondott a saját részesedésről, amit a francia és német cég vett meg helyette. Apropó, ha a Gazpromot valóban annyira érdekli a szlovák piac, akkor korábban miért nem teljesítette ígéretét, miért nem maradt az SPP privatizációját elnyerő konzorcium tagja? Nyilvánvaló, hogy az új cég legfeljebb a Gazprom érdekeinek használhat. Ez alatt pedig a Kreml érdekeit kell érteni, amely már évek óta politikai fegyverként használja az óriásvállalatot, amelyet ugyanúgy volt KGB-sek irányítanak (titkosszolgálati fedőcégekkel jól megpakolva), mint magát az államot. Teret engedni a Gazpromnak egyet jelent azzal, hogy teret engedünk az orosz politikai befolyásnak. Egy olyan országban, amely külföldről behozott energiahordozóinak (kőolaj, földgáz, nukleáris fűtőanyag) csaknem 100%-át már így is Oroszországból importálja, ez felér egy orosz rulettel. Tisztelt Fico-kabinet, ha megvalósul legújabb rémséges tervük, önök lesznek messze a legnagyobb hazaárulók. Abban azért lehet reménykedni, hogy a szlovák állam és a Gazprom közös tulajdonában lévő energiavállalat is annyira fog megvalósulni, mint Fico többi légből kapott ígérete, pl. a Kassát Pozsonnyal 2010-ig összekötő autópálya vagy a hazánkon keresztül Bécsig meghosszabbított (szintén orosz elvtársainkkal együtt tervezett) széles nyomtávú vasút. Az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadítása az ENSZ-közgyűlés döntése értelmében lett emléknap Ma van a Holokauszt Emléknap MTl-HÁTTÉR Január 27-ét, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját 2005. november 1-jén nyilvánította Holokauszt Emléknappá az ENSZ-közgyűlés. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességéti’, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét. A náci Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a „végső megoldásról” 1942 januárjában határoztak, célul tűzve ki a 11 milliós európai zsidóság teljes kiirtását. A holoka- usztnak (a görög eredetű szó jelentése „tűzben elégő áldozat”) mintegy kétszázezer, a nácik által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány, valamint homoszexuálisok, testi és szellemi fogyatékosok is áldozatul estek. Az Oszwieczim (német nevén Auschwitz) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohaná- sa után, 1940-ben állították fel egy régi kaszárnyában. A kezdetben munkatáborként is működő láger bejárata felett cinikus módon tábla hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). A törzstáborban és az 1942-ben létrehozott Birkenauban építették fel az első gázkamrákat. Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gázo- sították el ciángázzal (cyklon-B), az iparszerű népirtás 1943 márciusában kezdődött meg, amikor üzembe helyezték a négy krematóriumot. Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, egy idő után az ide érkezők már számot sem kaptak; 70-75 százalékukra az azonnali halál várt, ezért becsültek és eltérőek az adatok. A német adminisztráció fennmaradt iratai és újabb kutatások szerint a táborkomplexumba hurcoltak - nem a megöltek - száma 1 millió 41 ezer volt, közülük Magyarországról 436 ezer, Lengyelországból 300 ezer, Görögországból 55 ezer, Németországból 69 ezer, Hollandiából 60 ezer, Franciaországból 69 ezer, Szlovákiából 27 ezer, Belgiumból 25 ezer embert deportáltak ide. Az auschwitzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát, de akár 1,5 millióan is lehettek, többségük elpusztult. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 őszén ért véget. 1945 elején a szovjet csapatok közeledésekor a foglyokat gyalogmenetben megindították nyugatra, így a Vörös hadsereg katonái csak hétezer, végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket talált a táborban. Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek udvarán, az épületet körülölelő 8 méter magas fal belső oldalán állítottak emléket a magyarországi áldozatoknak, itt állították fel 2007-ben az Elveszett Közösségek Tornyát is. Ezen az üvegtomyon 1441 település neve olvasható, azoké a helységeké, ahol az 1944-ben hatósági erőszakkal véghezvitt deportálások miatt ma nincs zsidó közösség. A központ állandó kiállítása a magyar zsidók és a romák szenvedéseit, üldöztetését és legyilkolását eleveníti fel. Keleten a helyzet.. ...változatlan. Lengyelország tegnap bejelentette, hogy Ukrajna felől csökken a gáznyomás. Az oroszok...? Ezúttal nem. AMoszkva és Kijev által ejtett közvetítő, a RosUkrEnergo a ludas a dologban. Lengyelország ugyanis ezzel a céggel és nem a Gazprommal áll szerződésben. Az a cég, amely az Európába vezető gázszállítási megújító Putyin-Timosenko megállapodás egyetlen vesztese. Az a cég, amelynek egyetlen látható (rész)tulajdonosa, DmitroFirtas Ukrajna egyik leggazdagabb embereként az ukrán politika egyik legnagyobb „mecénása” és a hatalmas ukrán földgáztárolókjelen- tős részének tulajdonosa. Az a cég, amelytől nemcsak Lengyelország, hanem Magyarország is veszi az orosz gázt (nyugalom, Szlovákia nem). Az a cég, amely ráadásul az E.ON (a MOL-tól megvett) magyarországi gázmonopóliumának egyetlen alternatívája - Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi Kft. (Emfesz) néven - a maga 8%-os piaci részesedésével. Tovább is van... Ám nem ez a lényeg. Pár napja már kiszivárgott pár titkosszolgálatijelentés, amely szerint a gázháború folytatódni fog. Nem igazán értem, hogy minek ide titkosszolgálat, hiszen ezzel minden logikusan gondolkodó politikus, közszolga, sőt, urambocsá sajtót olvasó polgár tisztában van. A lengyel gázszállítás valószínű azon akadozik, hogy tombol a vita Firtas és a Naftogaz között, ki tartozik kinek, és ki tulajdonolja (és milyen arányban) a nyugat-ukrajnai tárolókban lévő nagy mennyiségű gázt. Szakértő legyen a talpán, aki ebből kikászálódik. Mind az orosz, mind az ukrán elit elemi (ám személyes) érdeke, hogy a gázbiznisz továbbra is átláthatatlan közvetítők kusza szövevénye, ergo követhetetlen legyen. Nyüvánvaló, hogy a RosUkrEnergo, amelynek létrehozásában a Gazprom tevékeny részt vállalt pár évvel ezelőtt (!) kegyvesztett lett. Valószínű, legalábbis részben, Viktor Juscenko elnökkel való „kapcsolatának” köszönhetően. Juscsenko több mint szálka Putyin szemében, Júlia asszony pedig épp az ő székére pályázik. Anélkül, hogy Juscsenkót védeném, a Putyin-Timosenko megállapodás legérdekesebb része éppen az, ami nem publikus. Na, erről szeretném például a szlovák titkos- szolgálat véleményét hallani. Mert az ukrán-orosz gázüzlet egyszerűen túlságosan hatalmas ahhoz, hogy az állami vagyont sajátjának érző poszt szocialista elit kihagyjon egy ekkora üzletet. Moszkvának elsősorban a Naftogaz és az általa ellenőrzött gázvezetékek kellenek. Nagy valószínűség szerint az orosz taktika az, hogy felpörgesse a Naftogaz adósságát a megnövekedett árak miatt (amit az ukrán kormány nem háríthat az amúgy is rendkívül rossz gazdasági helyzetben lévő ország polgáraira), hogy utána könnyebben lehessen privatizálni a céget (miután Ukrajna nem tud fizetni). Az orosz gázfegyver taktikája kettős - a Gazprom azt szeretné, hogy vele kössenek az európai államok szerződést, ne pedig közvetítőkön keresztül. Lengyelországnak vagy Magyarországnak valószínűleg nem lesz más választása. Ez csökkenti a központi orosz nyomást az illető államokra, illetve az európai vevőkre. A másik oldalon pedig „támogatja” Ukrajna hatalom- és pénzéhes elitjét, hogy folytassák Európa támogatásának eljátszását. Korrupcióval szalámizza le a poszt szovjet térség nyugati ambícióját, miközben neki nincs szüksége imázsra Európában, amíg az egyetlen alternatív gázforrásként Irán jöhet szóba Európa számára, az is csak esetleg (ha lesz hozzá politikai akarat) és hosszú-hosszú évek múltán (vezetékeklefektetése). Addig pedig marad a keleti játék, amely európai szempontból lassan orosz rulettre kezd hasonlítani, lásd Szlovákia tervét nemcsak orosz gázt vásárolni, hanem egyenesen behozni a Gazpromot is a nyugati (ergo piacorientált) SPP-vel szemben. Keleten a helyzet változatlan, mert leállt a bővítés folyamata és Kelet-Európa inkább bizniszei (eddig) és túlél (mostantól). Akkor lesz nagyobb biztonság, ha keleti szomszédjai is olyan elvek szerint cselekednek, amelyeket Európa sajátjának vall. FIGYELŐ David Černýt megvezették Aki másnak vermet ás, maga esik bele - ennek a közmondásnak az igazát tapasztalta meg saját bőrén David Čemý cseh képzőművész, az európai vihart kavart Entropa műalkotás szerzője. Az Európai Unió brüsszeli székhelyén kiállított alkotásával Čemý félrevezette a prágai kormányt. A megrendelés ugyanis egy olyan alkotásra szólt, amelynek elkészítésében az EU mind a 27 tagállamának egy-egy művésze működött volna közre. A művet azonban titkon maga Čemý készítette el, a helyi alkotókat csak kifundál- ta. Az Entropa, amely az unió egyes tagországairól kialakult sztereotípiákat kívánta kifigurázni, azonnal vihart kavart, több országnak nem tetszik a róla alkotott groteszk kép. Bulgária például - amelyet guggolós vécéként ábrázol a makett - súlyos sértésnek tekintette a választott témát, a bolgár makettet már le is takarták. A kötözött sonkaként, magyar nemzeti színű szalaggal átkötve ábrázolt Szlovákia szintén tiltakozott. Ahogy azonban David az Entro- pával „megvezette” a prágai kormányt és Európát, úgy vezette meg őt a Mladá Fronta Dnes című cseh napilap. Az újság szombaton interjút közölt a művésszel, amely azonban - mint kiderült - jelentős részben „álinteijú” volt, s a szerkesztőség által megfogalmazott válaszokat tartalmazott. S ahogy több európai ország tiltakozott az Entropában a róla festett kép ellen, úgy tiltakozott Čemý is az interjú tartalma ellen. A cseh napilap tegnap azzal érvelt, hogy úgy járt, el, ahogy Čemý az Entropával. Černý azonban meg van győződve arról, hogy amit szabad a művésznek, azt nem szabad egy újságnak, (-kés)
