Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-27 / 21. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 27. Vélemény És háttér 7 A német Frankfurter All­gemeine Zeitungnak nyilat­kozott egy volt guantánamói fogoly és egy korábbi börtön­őr. Az előbbi, a pakisztáni születésű, de brit állampol­gár, 40 éves Moazzam Begg bárom éven keresztül rabos­kodott a fogolytáborban, míg az utóbbi, a 24 éves Christo­pher Arendt 2004-ben volt ott börtönór. Az ottani körülmé­nyeket - bár másképp élték át - hasonlóan festették le. Begg szerint az amerikaiak min­denkit, aki odakerült al-Kaida tagnak, illetve tálib terroris­tának minősítettek. A három év alatt szinte minden nap kí­nozták: botokkal és vasru- dakkal verték, taposták, nem hagyták aludni vagy elvisel­hetetlen zajokkal gyötörték, s kutyákat eresztettek rá. (mti) Főnök, bemutatom jelöltünket a kisebbségi ombudsmani posztra! (Peter Gossányi rajza) A szlovák kormány orosz rulettet játszik és Moszkva készségesen a kezébe adta a pisztolyt Kedves Gazprom Besegít (KGB) Bölcs miniszterelnökünknek hosszú keresés után újra si­került megtalálnia a lehető legrosszabb megoldást egy problémára. Jelenleg a szlo­vák gazdaságot csaknem a csőd szélére juttató gázkrízis jövőbeli megismétlődésének rizikóját akarja úgy orvosol­ni, hogy annak fő előidézőjé­vel alapít közös vállalatot, és ezzel az országot nemzetbiz­tonsági szempontból is sú­lyos veszélynek teszi ki. GÁL ZSOLT Az orosz gázmonopólium, a Gazprom vezérigazgatója, Ale­xander Medvegyev kis hazánkba látogatott, s a sajtótájékoztatóján - Robert Fico sűrű bólogatása mellett - a gázkrízisért egyértel­műen Ukrajnát tette felelőssé. Egyúttal olyan nagylelkű ajánla­tot tett, amit Fico boldogan foga­dott: az Orosz Föderáció, illetve a Gazprom és a szlovák állam ala­pítson új közös gázvállalatot, amely konkurálhatna az SPP-nek és saját gáztározókat is építhetne. Már első hallásra is sületlen ba­romságnak hangzik Fico legújabb terve, amely az egész krízis okozó­jának segítségével akaija kezelni a gondokat, ráadásul úgy, hogy függőségünket tovább mélyíti. Mindezt akkor, amikor a krízisben érintett országok többsége (a normálisak) olyan terveken töri a fejét, hogy hogyan lehetne kevés­bé függeni a Gazpromtól. Az ötlet annyira abszurd, hogy még csak féligazságokat sem na­gyon tartalmaz, Fico pontosan az ellenkezőjét mondja és csinálja annak, amit gondolnia és tennie kellene. Csak néhány érv, miért kellene elutasítani az orosz rulett eljátszására való felhívást: Elő­ször is teljesen értelmezhetetlen, hogy mit értenek az alatt, hogy az új cég az SPP versenytársa lesz. Azé az SPP-é, amelynek 51%-a a szlovák kormány tulajdonában van (igaz többségi menedzseri jo­gok nélkül), amelyet az állam nagy mértékben korlátoz az ár­képzésben, amelyből évente több százmillió vagy milliárd eurós be­vétele származik, amelynek kizá­rólagos szállítója a Gazprom és amelynek 20 éves szerződése van a Gazprommal a gázszállítások­ról. Fico és Medvegyev terve sze­rint az állami többségi tulajdonú és orosz gázt importáló SPP kon­kurense az állami többségi tulaj­donú és orosz gázt importáló új cég lenne... Bocsánat, de ez nem verseny, hanem fából vaskarika. Arról már ne is beszéljünk, hogy a „konkurens” SPP vezetékén kel­lene szállítani a gázt, új országos hálózat kiépítésére ugyanis sem­mi esély a magas költségek miatt. Meg egyszerűen azért, mert nem lenne mit szállítani benne. Hacsak a Gazprom nem akar százmillió­kat költeni új vezetékre, meg kb. ugyanennyit az SPP-nek fizeten­dő, nemzetközi döntőbíróság ál­tal megítélt bírságra, amiért egy­oldalúan felmondta az SPP-vel kötött hosszú távú megállapo­dást. Vagy esetleg Fico átvállalja ezeket a költségeket. így két le­gyet üthetne egy csapásra: a költ­ségvetésnek több kiadása lenne az egyik oldalon, meg kevesebb be­vétele (a tönkretett SPP-ből) a másikon. Kormányunk logikájá­val ez nagyszerű döntésnek lát­szik. A terv azért is rossz, mert az SPP jelenlegi francia és német társtulajdonosainak arculcsapá- sát jelenti. Ók biztosítottak gázt a saját forrásaikból a nehéz napok­ban Szlovákiának, ők vezették hatékonyan és nyereségesen az SPP-t az elmúlt években és 2002-ben ők fizettek a cég 49 százalékáért 120 milliárd koro­nát. Fico most ezért megbüntetné őket, és megjutalmazná azt a Gazpromot, amely elzárta a gáz­csapot és amely korábban kitola­tott az SPP-t megvásárló konzor­ciumból, mert nem tudta kifizet­ni a vételárat és ezért lemondott a saját részesedésről, amit a francia és német cég vett meg helyette. Apropó, ha a Gazpromot valóban annyira érdekli a szlovák piac, akkor korábban miért nem teljesí­tette ígéretét, miért nem maradt az SPP privatizációját elnyerő konzorcium tagja? Nyilvánvaló, hogy az új cég leg­feljebb a Gazprom érdekeinek használhat. Ez alatt pedig a Kreml érdekeit kell érteni, amely már évek óta politikai fegyverként használja az óriásvállalatot, ame­lyet ugyanúgy volt KGB-sek irá­nyítanak (titkosszolgálati fedőcé­gekkel jól megpakolva), mint ma­gát az államot. Teret engedni a Gazpromnak egyet jelent azzal, hogy teret engedünk az orosz po­litikai befolyásnak. Egy olyan or­szágban, amely külföldről beho­zott energiahordozóinak (kőolaj, földgáz, nukleáris fűtőanyag) csaknem 100%-át már így is Oroszországból importálja, ez felér egy orosz rulettel. Tisztelt Fico-kabinet, ha megvalósul leg­újabb rémséges tervük, önök lesznek messze a legnagyobb ha­zaárulók. Abban azért lehet remény­kedni, hogy a szlovák állam és a Gazprom közös tulajdonában lé­vő energiavállalat is annyira fog megvalósulni, mint Fico többi légből kapott ígérete, pl. a Kas­sát Pozsonnyal 2010-ig összekö­tő autópálya vagy a hazánkon keresztül Bécsig meghosszabbí­tott (szintén orosz elvtársainkkal együtt tervezett) széles nyomtá­vú vasút. Az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadítása az ENSZ-közgyűlés döntése értelmében lett emléknap Ma van a Holokauszt Emléknap MTl-HÁTTÉR Január 27-ét, az auschwitzi ha­láltábor 1945-ös felszabadításá­nak napját 2005. november 1-jén nyilvánította Holokauszt Emlék­nappá az ENSZ-közgyűlés. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességéti’, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hat­millió, túlnyomórészt zsidó áldo­zatot követelő náci tömeggyilkos­ságok történetét. A náci Németországnak a zsidó­ság megsemmisítésére irányuló programjáról, a „végső megoldás­ról” 1942 januárjában határoztak, célul tűzve ki a 11 milliós európai zsidóság teljes kiirtását. A holoka- usztnak (a görög eredetű szó jelen­tése „tűzben elégő áldozat”) mint­egy kétszázezer, a nácik által szin­tén alacsonyabb rendűnek nyilvá­nított cigány, valamint homosze­xuálisok, testi és szellemi fogyaté­kosok is áldozatul estek. Az Oszwieczim (német nevén Auschwitz) melletti megsemmisí­tő tábort Lengyelország lerohaná- sa után, 1940-ben állították fel egy régi kaszárnyában. A kezdetben munkatáborként is működő láger bejárata felett cinikus módon tábla hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). A törzs­táborban és az 1942-ben létreho­zott Birkenauban építették fel az első gázkamrákat. Az első áldoza­tokat 1941 szeptemberében gázo- sították el ciángázzal (cyklon-B), az iparszerű népirtás 1943 márci­usában kezdődött meg, amikor üzembe helyezték a négy kremató­riumot. Auschwitz az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, egy idő után az ide érkezők már számot sem kaptak; 70-75 százalékukra az azonnali halál várt, ezért becsültek és eltérőek az adatok. A német adminisztráció fennmaradt iratai és újabb kutatá­sok szerint a táborkomplexumba hurcoltak - nem a megöltek - szá­ma 1 millió 41 ezer volt, közülük Magyarországról 436 ezer, Len­gyelországból 300 ezer, Görögor­szágból 55 ezer, Németországból 69 ezer, Hollandiából 60 ezer, Franciaországból 69 ezer, Szlová­kiából 27 ezer, Belgiumból 25 ezer embert deportáltak ide. Az ausch­witzi múzeum 1,1 millióra teszi az Auschwitzba irányított európai zsidók számát, de akár 1,5 millió­an is lehettek, többségük elpusz­tult. Az emberek tervszerű meg­semmisítése csak 1944 őszén ért véget. 1945 elején a szovjet csapa­tok közeledésekor a foglyokat gya­logmenetben megindították nyu­gatra, így a Vörös hadsereg kato­nái csak hétezer, végsőkig legyen­gült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket talált a táborban. Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amely­nek udvarán, az épületet körülöle­lő 8 méter magas fal belső oldalán állítottak emléket a magyarországi áldozatoknak, itt állították fel 2007-ben az Elveszett Közösségek Tornyát is. Ezen az üvegtomyon 1441 település neve olvasható, azoké a helységeké, ahol az 1944-ben hatósági erőszakkal véghezvitt deportálások miatt ma nincs zsidó közösség. A központ ál­landó kiállítása a magyar zsidók és a romák szenvedéseit, üldözteté­sét és legyilkolását eleveníti fel. Keleten a helyzet.. ...változatlan. Lengyelország tegnap bejelentette, hogy Ukrajna felől csökken a gáznyomás. Az oroszok...? Ezúttal nem. AMoszkva és Kijev által ejtett közvetítő, a RosUkrEnergo a ludas a dologban. Lengyelország ugyanis ezzel a céggel és nem a Gazprommal áll szerződésben. Az a cég, amely az Európába vezető gázszállítási megújító Putyin-Timosenko megállapodás egyetlen vesztese. Az a cég, amelynek egyetlen látható (rész)tulajdonosa, DmitroFirtas Ukrajna egyik leggazdagabb embereként az ukrán politika egyik legnagyobb „mecénása” és a hatalmas ukrán földgáztárolókjelen- tős részének tulajdonosa. Az a cég, amelytől nemcsak Lengyelor­szág, hanem Magyarország is veszi az orosz gázt (nyugalom, Szlo­vákia nem). Az a cég, amely ráadásul az E.ON (a MOL-tól meg­vett) magyarországi gázmonopóliumának egyetlen alternatívája - Első Magyar Földgáz- és Energiakereskedelmi Kft. (Emfesz) néven - a maga 8%-os piaci részesedésével. Tovább is van... Ám nem ez a lényeg. Pár napja már kiszivárgott pár titkosszolgála­tijelentés, amely szerint a gázháború folytatódni fog. Nem igazán értem, hogy minek ide titkosszolgálat, hiszen ezzel minden logi­kusan gondolkodó politikus, közszolga, sőt, urambocsá sajtót ol­vasó polgár tisztában van. A lengyel gázszállítás valószínű azon akadozik, hogy tombol a vita Firtas és a Naftogaz között, ki tarto­zik kinek, és ki tulajdonolja (és milyen arányban) a nyugat-ukraj­nai tárolókban lévő nagy mennyiségű gázt. Szakértő legyen a talpán, aki ebből kikászálódik. Mind az orosz, mind az ukrán elit elemi (ám személyes) érdeke, hogy a gázbiz­nisz továbbra is átláthatatlan közvetítők kusza szövevénye, ergo követhetetlen legyen. Nyüvánvaló, hogy a RosUkrEnergo, amely­nek létrehozásában a Gazprom tevékeny részt vállalt pár évvel ez­előtt (!) kegyvesztett lett. Valószínű, legalábbis részben, Viktor Juscenko elnökkel való „kapcsolatának” köszönhetően. Juscsenko több mint szálka Putyin szemében, Júlia asszony pedig épp az ő székére pályázik. Anélkül, hogy Juscsenkót védeném, a Putyin-Timosenko megállapodás legérdekesebb része éppen az, ami nem publikus. Na, erről szeretném például a szlovák titkos- szolgálat véleményét hallani. Mert az ukrán-orosz gázüzlet egyszerűen túlságosan hatalmas ahhoz, hogy az állami vagyont sajátjának érző poszt szocialista elit kihagyjon egy ekkora üzletet. Moszkvának elsősorban a Naftogaz és az általa ellenőrzött gázvezetékek kellenek. Nagy valószínűség szerint az orosz taktika az, hogy felpörgesse a Naftogaz adósságát a megnövekedett árak miatt (amit az ukrán kormány nem háríthat az amúgy is rendkívül rossz gazdasági helyzetben lévő ország pol­gáraira), hogy utána könnyebben lehessen privatizálni a céget (miután Ukrajna nem tud fizetni). Az orosz gázfegyver taktikája kettős - a Gazprom azt szeretné, hogy vele kössenek az európai államok szerződést, ne pedig köz­vetítőkön keresztül. Lengyelországnak vagy Magyarországnak valószínűleg nem lesz más választása. Ez csökkenti a központi orosz nyomást az illető államokra, illetve az európai vevőkre. A másik oldalon pedig „támogatja” Ukrajna hatalom- és pénzéhes elitjét, hogy folytassák Európa támogatásának eljátszását. Kor­rupcióval szalámizza le a poszt szovjet térség nyugati ambícióját, miközben neki nincs szüksége imázsra Európában, amíg az egyet­len alternatív gázforrásként Irán jöhet szóba Európa számára, az is csak esetleg (ha lesz hozzá politikai akarat) és hosszú-hosszú évek múltán (vezetékeklefektetése). Addig pedig marad a keleti játék, amely európai szempontból las­san orosz rulettre kezd hasonlítani, lásd Szlovákia tervét nemcsak orosz gázt vásárolni, hanem egyenesen behozni a Gazpromot is a nyugati (ergo piacorientált) SPP-vel szemben. Keleten a helyzet változatlan, mert leállt a bővítés folyamata és Kelet-Európa inkább bizniszei (eddig) és túlél (mostantól). Akkor lesz nagyobb bizton­ság, ha keleti szomszédjai is olyan elvek szerint cselekednek, ame­lyeket Európa sajátjának vall. FIGYELŐ David Černýt megvezették Aki másnak vermet ás, maga esik bele - ennek a közmondás­nak az igazát tapasztalta meg saját bőrén David Čemý cseh képzőművész, az európai vihart kavart Entropa műalkotás szer­zője. Az Európai Unió brüsszeli székhelyén kiállított alkotásá­val Čemý félrevezette a prágai kormányt. A megrendelés ugyanis egy olyan alkotásra szólt, amelynek elkészítésében az EU mind a 27 tagállamának egy-egy művésze működött volna közre. A művet azonban titkon maga Čemý készítette el, a helyi alkotókat csak kifundál- ta. Az Entropa, amely az unió egyes tagországairól kialakult sztereotípiákat kívánta kifigu­rázni, azonnal vihart kavart, több országnak nem tetszik a róla alkotott groteszk kép. Bul­gária például - amelyet guggo­lós vécéként ábrázol a makett - súlyos sértésnek tekintette a vá­lasztott témát, a bolgár maket­tet már le is takarták. A kötözött sonkaként, magyar nemzeti színű szalaggal átkötve ábrázolt Szlovákia szintén tiltakozott. Ahogy azonban David az Entro- pával „megvezette” a prágai kormányt és Európát, úgy vezet­te meg őt a Mladá Fronta Dnes című cseh napilap. Az újság szombaton interjút közölt a művésszel, amely azonban - mint kiderült - jelentős részben „álinteijú” volt, s a szerkesztő­ség által megfogalmazott vála­szokat tartalmazott. S ahogy több európai ország tiltakozott az Entropában a róla festett kép ellen, úgy tiltakozott Čemý is az interjú tartalma ellen. A cseh napilap tegnap azzal érvelt, hogy úgy járt, el, ahogy Čemý az Entropával. Černý azonban meg van győződve arról, hogy amit szabad a művésznek, azt nem szabad egy újságnak, (-kés)

Next

/
Thumbnails
Contents