Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-23 / 18. szám, péntek
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 23. www.ujszo.com KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Szerbiában kevesebb a joguk A Horvát-Bunyevác-Sokác Párt (HBŠS) vezetői szerint egyértelmű, hogy a nemzeti kisebbségek Horvátországban nagyobb jogokat élveznek, mint Szerbiában. Ezt az állításukat Milorad Pupovac, a Szerb Nemzeti Tanács nevű horvátországi párt elnökének nyilatkozatára, illetve az arra vonatkozó reagálás elmaradására alapozzák. Pupovac, aki Vesna Pusič, a Hor- vát Néppárt elnöke társaságában a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének (DSHV) vendége volt, elégedettségének adott hangot, amiért a DSHV-nek képviselője van a Szerbiai Képviselőházban. A VajdaságMA HBŠS szerint ebből valaki azt a téves következtetést vonhatja le, hogy a kisebbségi jogok mindkét országban azonosak, hiszen Pupovac szerb létére képviselő a Horvát Száborban. Igen ám, csakhogy Horvátországban nem szükséges annyi aláírást gyűjteni és hitelesíteni, és akkora illetékeket fizetni, mint Szerbiában, ahhoz, hogy egy kisebbségi párt fontos politikai tényezőve váljon, hangsúlyozzák a HBŠS- ben. Hozzáfűzik, hogy a vajdasági horvátság szerbiai parlamenti képviselője (Petar Kuntic, a DSHV elnöke) egyáltalán nem független, hiszen egy szerb párt révén (Demokrata Párt) lett képviselő. Veszélyben az igazgatók Noha lemondását kérték, Nemes Sándor a Kereskedelemösztönző Hivatal élén maradt. Lapunknak elmondta, múlt héten bekérették a gazdasági minisztériumba, ahol lemondásra szólították fel, de az RMDSZ közbelépésére a helyén maradhatott. „Markó Béla, Borbély László és Verestóy Attila közbenjárására én maradtam a hivatal élén, de csak megbízott vezérigazgató-helyettesi beosztásban” - tájékoztatta lapunkat Nemes Sándor. Már hétfőn megkapta a miniszteri rendeletet a hivatal vezetésének helyzetéről. A hivatal élére nem neveznek ki senkit, a vezérigazgató-helyettes külföldi kiküldetésen van. Egyelőre a helyén maradt az ugyancsak a kis- és közepes vállalkozások és a kereskedelem minisztériumához tartozó kkv- igazgatóság vezetője, Csáka József. Az általa vezetett igazgatóságot több napon át hattagú ellenőrző csoport vizsgálta, hogy elbátortalanítsák az igazgatót, egyelőre más nyomást nem gyakoroltak rá, hogy elhagyja helyét. A nagy személyzeti átrendeződések befejeződtek, ám még lehetnek vezetőváltások az országos társaságok élén, jelentette be Adrian Videami gazdasági miniszter. A miniszter eddig leváltotta a Romgaz, az Oil Terminal és a Transelectrica vezetőjét, és már ki is nevezte az új igazgatókat új magy ar szó SZEMSZÖG r x T • •• • • / Uj szó zo o Már a 60 éves Új Szóval kapcsolatos megemlékezések apropóján is közzé akartam tenni ezt a tanulságos történetet. Amikor 1948-ban iskolába kezdtem járni, még tartottak a jogfosztottság végnapjait?). Mivel a magyar iskolákat bezárták, szlovákba kezdtem járni. Öregapám (így szólítottam a nagyapámat, ennek emlékére a kis unokám is így hív) a kezdetek kezdetétől járatta, olvasta az Új Szót. Újságolvasás közben egyszer odaszólt nekem: „Gyere, olvass belőle valamit!” Én, a pár hónapja olvasó kisdiák, nekifogtam. Persze mindjárt a legnagyobb betűkkel kezdtem, a következőképpen: új sző zö ó. Erre öregapám: az nem új sző zö ó, hanem új szó. Én meg nem adtam neki igazat - pedig nagyon szerettem -, váltig állítottam, hogy az új sző zö ó. Egyszerűen nem tudott meggyőzni. A tanítómnak hittem - holott csak pár hónapja ismertem -, aki úgy magyarázta, hogy a s-t szőnek kell olvasni... Mi ebből a tanulság? Az, hogy egy gyermek mennyire sérülékeny, befolyásolható, formálható, s hogy milyen rövid idő alatt meg lehet - le merem írni - fertőzni a lelkét. Nem az öregapámnak hittem, hanem a tanítómnak, akit csak rövid ideje ismertem. Hála istennek és a körülményeknek csak két évig jártam szlovák iskolába. Megnyíltak a magyar iskolák, és én a beiratkozáskor a szüleim beleegyezését ki sem kérve - mert nem voltak otthon - magyar iskolába iratkoztam. Egy kicsit megszenvedtem, de nem bántam meg! A szlováknyelv-tudásom - nem annak köszönhetően, hogy az első két osztályt szlovák iskolába jártam - jó volt. Azért írtam, hogy volt, mert a körülmények befolyásolták a színvonalát. A katonaságnál olyan, aki értett is hozzá, azt mondta, Kö- zép-Szlovákiából való vagyok. Utána olyan munkahelyre kerültem, ahol többségében szlovák kollégáim voltak, javult is a tudásom. Aztán a következő munkahelyemen magyarok között dolgoztam, itt messze fölülmúltam mindenkit, de főleg az idősebb kollégákat. Sokfelé megfordultam az országban, soha nem bántottak, ha észrevették, hogy magyar vagyok. Egyáltalán nem szégyelltem és nem is tagadtam soha. Nem igaz az, hogy magyar iskolával nem lehet továbbtanulni, érvényesülni. Példák erre a gyerekeim, és az a több száz magyar gyerek, akik magyar iskola után elvégezték az egyetemet. Ami a legfontosabb, ezek a gyerekek az alap- és középiskolai tanulmányaik alatt olyan útravalót kaptak, hogy az egyetem elvégzése után is megmaradtak magyarnak. Az első találkozásom az Új Szóval lehangoló, elszomorító volt. A kicsit is józanul gondolkodó szülő, ha el akarja kerülni a hasonló eseteket, nem tétovázik, nem lehet nála gondolkodás és vita tárgya, milyen iskolába menjen a gyereke. Mánya László A rovatban közölt írások nem teltétleniil a szerkesztőség véleményét tükrözik. ■ . , . ■■ .. SZEMPONT . Melyik iskolába, melyik óvodába? Néhány napja - miután Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című versét meghallgattam és megnéztem a MOBIL VERSEK között - két gondolat jár a fejemben. Egyrészt mind erőteljesebben vallom, a gyermeknek csodálatos, egész életére kiható, meghatározó élményt, kalandot jelent az iskola - színes tintákról álmodik, és írna, írna szeretteinek. Másrészt újra rácsodálkoztam, milyen dús és gazdag az anyanyelvűnk, tele képekkel. Arany-tüzet, arany-szót, arany-hajnalt írnánk édesanyánknak. Januárban és februárban, az iskolai beíratások idején újból és újból elmondjuk, a gyereknevelésben és az iskolaválasztásban alapvető a szülői jog, de a szülői felelősség is nagy! A szülők többsége az óvodától és az iskolától azt várja, hogy a gyermek kommunikációs kompetenciáit erősítse, fejlessze, tudását gyarapítsa. Ez az elvárás jogos, az iskola feladata valóban az, hogy az évek során - 13-14 év alatt - anyanyelvén magasan képzett, világnyelveket is beszélő embereket neveljen. Nem szabad türelmetlennek lennünk... Egész pici korban nagy lépésekkel, szinte észrevétlenül formálódunk, pontosan ekkor kell jó döntést hozni, jól megválasztani az iskolát, illetve az óvodát. Azonban nem szabad csak az iskolára hagyatkozni! Gyakorló nagymamaként, kétéves unokámat hallgatva, mindennap újra és újra megtapasztalom, hogy az értelmi és érzelmi fejlődés együttese egy csoda: tökéletesen összefonódik az anyanyelvi fejlődéssel. Vétek, ha otthon keveset szólunk a kicsikhez, helyette divatos játékokkal, kétes értékű filmekkel mámorítjuk. Meggondoltuk, mit cselekszünk, ha nem anyanyelvű óvodába, iskolába adjuk gyermekünket? Türelmetlenségünkben azt szeretnénk, hogy gyorsan elsajátítsa az államnyelvet. De gondoltunk-e arra, mit jelent a pici gyermek számára, ha a családból kikerülve a többi, más anyanyelvű gyermek társaságában ő csak félig-meddig érti meg a mesét, nem érzi a mondóka ízét? Anyutól, aputól, nagyitól távol nem érti, nem tudja pontosan, mit kíván tőle a tanító néni. Nem csoda, hogy a gyermek a más anyanyelvűek között gyengébben teljesít, mint a családias közegben, visszafogottabb, a tudásszerzésben nem képes mozgósítani egész lelkületét. Aztán, ha a gyermek bekerül az államnyelven - számára még idegen nyelven - oktató iskolába, ki tanítja meg anyanyelvén írni-olvasni? Hogyan és hol olvassa Kosztolányit? Balázs Nándort, a nemrég Amerikában elhunyt világhírű magyar fizikusprofesszort, akiről elmondhatjuk, óriásokhoz sodorta a sors: Dublinban Schrödingemek, Princetonban Einsteinnek volt asszisztense, a nyolcvanas években az Amerikai Nemzeti Tudományos Tanács felkérte, készítsen komolyabb tanulmányt arról, mi lehet az oka annak, hogy a magyarok oly sok kiváló tudóst adtak a világnak. Balázs Nándort a Magyar Tudományos Akadémia 1995-ben külső tagjává fogadta. 1997 májusában meghívtuk Pozsonyba, a Duna utcai gimnáziumba, tartson előadást a kvantumfizikáról. Örömmel jött, mert felkereshette édesanyja iskoláját, amely egykor ugyan-abban az épületben működött, ahol ma a magyar gimnázium és az alapiskola. 1997-ben Somoiján is járt, egy délután előadást tartott a gimnazistáknak, este a felnőtteknek is. Elmondta nekünk is, akárcsak az Amerikai Nemzeti Tudományos Tanácsban, miben látja a fenti kérdés nyitját: ,A nyelv, az anyanyelv, amely mindannyiunk ifjúkorának éltető, tudatformáló rendszere volt, sajátos stílusúvá alakította gondolkodásunkat. A tudósok általában konkrét, egyedi esetekből indulnak ki, aztán törnek utat az absztrakció felé. A magyarok erős konkrétumérzékének gyökereit a nyelv szerkezetével, a tárgy- szerűséggel, a konkrét hasonlatokra, képekre építő kifejezésmóddal magyarázom.” A konkrétumot nem is annyira a főneveink, hanem igéink, az igék hallatlanul gazdag módosulásai adják meg. Majdnem minden kifejezés egy konkrét kép alkalmazása: csöppen, csöpög, csöpö- rög, csurran, csorog, vagy: letörik a szarvát, kirúg a hámból, felfortyan, dugába dől, latolgat, fontolóra vesz. Balázs Nándor szerint, aki saját magáról szerényen azt állította, „tűrhetően” beszélt négy vagy öt nyelvet, igazából többet is, egyik nyelvben sem - még az angolban sem - figyelhető meg a képszerű gondolkodásnak ennyi leleménye, ilyen gazdagsága. Staar Gyula tudósinterjúkat tartalmazó könyvében, a Megszállottakban Balázs Nándort is faggatja. A könyvhöz Ve- kerdi László írta az előszót, és benne arra figyelmeztet, hogy nem ártana elgondolkodni, mit jelent egy világot látott fizikusnak, óriások-barátja-ma- ga-is-óriásnak „ma Közép-Eu- rópa térképén az a kis folt, amit Magyarországnak neveznek”. íme, Balázs Nándor válasza Staar Gyula 1989 novemberében - a bársonyos forradalom idején - feltett kérdésére, amely a szlovákiai magyar és nem magyar szülők számára ma a „megkérdőjelezett” Kárpát-medencében rendkívül tanulságos: „Mit ért az ember országon? Nem tudom. Az ország tudniillik nem csak a jelen pillanatban létező jogi entitás, annak történelmi múltja van, melyet emlékezetünk őriz. Az embert a relativitáselmélet megtanította arra, hogy egy rendszert az egész történetével együtt kell néznünk, a teljes létező téridő vonal az, ami jellemzi őt, nem az adott pillanatban látott konfiguráció. Amennyiben Magyarországot is így tekintem, történelmével, múltjával és adja Isten jövőjével egyetemben, akkor nagyon sokat jelent számomra. Itt szereztem először tapasztalatokat a világról, itt kaptam meg az anyanyelvet, itt formálták gondolatvilágomat. Ezen a földön kaptam meg az első lökést az irodalomhoz, a tudományhoz. Ennek az országnak a történelme alakította jóban, rosszban azt a társadalmat, amely engem is megmunkált. Anyanyelvem tisztességes használatával igyekszem megmutatni ehhez a nemzethez való tartozásomat.” Balázs Nándor 1949-től több mint fél évszázadon át külföldön élt, a természettudományokat, a kvantumfizikát művelte. 48 év múltán is, amikor ellátogatott hozzánk, gyönyörűen, ízesen beszélt anyanyelvén - magyarul. 1997-ben Pozsonyban és Somoiján is tanúi lehettünk annak, hogy nagyszerű megtartó erőt jelent az anyanyelv, mekkora nagy kincs a boldog gyermekkor és a gyermeki kíváncsiságot kielégítő, anyanyelven egyszerűen megszerezhető tudás, amelyből egy egész életen keresztül táplálkozhatunk! Hecht Anna
