Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-23 / 18. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 23. Kultúra 9 Milos Forman készülő alkotásához Georges-Marc Benamou francia regénye szolgál alapul Egy végzetes árulás filmje Nemrég még Nicolas Sar­kozy francia elnök kulturá­lis tanácsadója volt, tavaly ősztől elsőként Milos For­man nevét emlegetik vele kapcsolatosan. Georges- Marc Benamou friss regé­nye, A müncheni rémkép ugyanis az Amerikában élő Oscar-díjas cseh rendező új filmjéhez szolgál alapul. SZABÓ G. LÁSZLÓ Georges-Marc Benamou francia gyarmatosítók fiaként 1957-ben született az algériai Sajdában. Jogi tanulmányai után évtizedeken át újságíróként dolgozott, európai hírnévre azonban történelmi té­májú regények írójaként tett szert. Franciaország második világhábo­rús erkölcsi magatartását több művében elemezte már, a mün­cheni egyezmény tükrében azon­ban csak most mutatja meg igazán. Forgatókönyvíróként 2005-ben állt közönség elé, amikor Robert Guédiguian számára Francois Mit­terand életének utolsó hónapjait foglalta össze A Mars-mező gyalo­gosa címmel. 2007-ben Nicolas Sarkozy elnöki kampányát vezet­te, az elmúlt év második felében pedig több alkalommal találkozott Milos Formánnál, hogy hasznos tanácsokat adjon neki (és forgató- könyvíró-társának, Václav Havel- nek) a 20. századi történelem egyik legizgalmasabb fejezetéről, az 1938-as müncheni egyezmény­ről szóló filmjéhez. Benamou regénye az író egyik ismerőse révén jutott el a világhírű rendezőhöz. Ó volt a Mitterand-ról szóló film producere, s az ő ötlete volt, hogy A müncheni rémképhez Milos Formant kellene megnyer­niük, aki a Hitler által „érintett” Csehszlovákiából került ki Ameri­kába. München pedig nemcsak történelmi, hanem morális határ­kő is. Franciaország történelmé­ben mind a mai napig traumaként van jelen, állítja Benamou. Ugyanúgy, mint Vichy, ahol a franciák kollaboráltak a nácikkal, vagy a francia gyarmatosítók által elfoglalt Algéria. A müncheni eseményeket azonban még mindig nem emész­tették meg Benamou hazájában, sőt nem is nagyon akarnak be­szélni róla. A müncheni paktum hátterét az író egy tragikomikus pókerpartihoz hasonlítja, amely­ben két résztvevő, Hitler és Mus­solini „összejátszottak”, Cham­berlain kettős játékot űzött, hi­szen Daladiert, a francia minisz­terelnököt teljes mértékben ma­gára hagyta. München politikai hiba volt, vélekedik Benamou, amely rettenetes következmé­nyeket vont maga után nemcsak Csehszlovákiát illetően, hanem világviszonylatban is. Daladier harcias hangulatban érkezett Münchenbe, de néhány óra le­forgása alatt teljesen megválto­zott. Chamberlain elárulta, Mus­solini és Hitler pedig becsapta. A jelenlevő csehszlovák diploma­tákkal nem is találkoztak a fran­ciák. Daladier ugyan kérte, hogy hallgassák meg őket, Chamberla­in nem sürgette a dolgot, Hitler pedig egyszerűen túlkiabálta őket. A müncheni események eme epizódja Benamou-t ma is sokkolja. Amikor ugyanis Eduard Beneš emberei, a nagykövet Vojtech Mastný és a diplomata Hubert Masaink megérkeztek Münchenbe, a német külügymi­niszter helyettese helyett SS-tisz- tek várták őket. A repülőtérről azonban nem a tárgyalások szín­helyére, hanem egy közeli szál­lodába mentek, ahol mindkettő­jüket a takarítónők ablaktalan kamrájába zárták, miközben az angol küldöttség tagjaiként ér­keztek a német városba. Hogy mi inspirálta Benamou-t a könyv megírására? Az a fénykép, amely hetven évvel ezelőtt az esemény színhelyén készült, s amelyet Marilyn Monroe és Che Guevara képe mellett a 20. század egyik leghíresebb felvételének tart. Négyen állnak a képen: a nyugodt Mussolini, az öntelt Hit­ler, a büszke Chamberlain és a komoran félrenéző Daladier. A kulisszák mögötti eseményekről azonban kevés anyagot talált az író. Még a résztvevő országok ka­tonai archívumai sem őriznek ez­zel kapcsolatos vaskos mappákat, A forgatókönyvet ketten írták: Forman és kamasz­kori jó barátja, Václav Havel,akivel már régóta tervezték a közös munkát. így az a tizenhárom óra, amíg az ülésezés tartott, majdnem nyom­talanul szállt el az időben. Még Daladier alakja is kikopott a köz­tudatból, állítja Benamou, nincs egy utca vagy egy tér Párizsban, amely az ő nevét viselné. Sokan még ma is azt hiszik, hogy 45-ben meghalt, pedig 1970-ig élt. A há­ború után még különböző funkci­ókat töltött be, parlamenti tag volt, majd polgármester, csak ké­sőbb vált fantommá, aki ilyen­olyan magyarázatokat keres a tör­téntekre. Az események alapos vizsgálata során Milos Forman is megállt jó pár komikus, sőt gro­teszk elem fölött, s ahogy mondja: még egyfajta chaplini komédiát is lát a paktum mögött. A készülő film forgatókönyvét ketten írták: Forman és kamaszko­ri jó barátja, Václav Havel, akivel már régóta tervezték a közös munkát. A cseh exelnök korábbi el­foglaltsága miatt azonban erre csak most kerülhetett sor, de ezút­tal is csak úgy, hogy heteken át kü- lön-külön dolgoztak. Forman Londonban, Párizsban vagy éppen Connecticutban, Havel pedig Prá­gában. Ó írta a párbeszédeket, Forman pedig magát a történetet, Benamou könyve alapján. A sze­reposztásról ez idáig semmi nem derült ki. Forman nem szeretne ismét úgy járni, mint 2004-ben, amikor A gyertyák csonkig égnek című Márai-regény megfilmesíté­sére készülve elárulta: a két fősze­repet Sean Conneryre és Klaus Ma­ria Brandauerre bízta. Hat héttel a forgatás elkezdése előtt ugyanis Connery - a producerrel való összetűzés miatt - visszadobta a szerepet, így a filmből végül sem­mi nem lett. Egy biztos: Daladier szerepét A müncheni rémképben francia szí­nész fogjajátszani. Lehet, hogy Depardieu? A tavalyi győzelem után idén ismét van osztrák jelölt a legjobb idegen nyelvű film kategóriában 13 Oscar-jelölést kapott a Benjamin Button Taraji P. Henson a legjobb női mellékszereplő, Brad Pitt a legjobb szí­nész kategóriában esélyes a szoborra, ugyanabból a filmből (Reuters-felvételek) MT1-HÍR Beverly Hills. A Benjamin But­ton különös élete című film 13 je­lölést kapott az Oscar-díjra, ezen belül esélyes lehet a legjobb film, a legjobb színész (Brad Pitt), a legjobb női mellékszereplő (Tara­ji P. Henson) és a legjobb rende­ző (David Fincher) díjára. A legjobb film kategóriájába még a Frost/Nixon, a Milk, A fel­olvasó és a Slumdog Millionaire - Gettó milliomos jutott be. Heath Ledger posztumusz Os­car-jelölést kapott a legjobb mel­lékszereplő kategóriában A sötét lovagban nyújtott alakításáért, ám a Batman-képregényfilm más kiemelt kategóriában nem jutott a nevezettek közé. Az amerikai filmakadémia tegnap hozta nyilvánosságra az idei Oscar-jelöltek listáját. A tavalyi győzelem után idén ismét van osztrák jelölt a legjobb idegen nyelvű film kategóriájá­ban. Az amerikai filmakadémia tegnap nyilvánosságra hozott je­lölőlistáján a következő filmek szerepelnek ebben a kategóriá­ban: a német Der Baader Mein­hof Komplex, a francia Entre les murs, a japán Okuribito, az oszt­rák Revanche és az izraeli Liba­noni keringő. Utóbbi az idei Arany Glóbusz­díj nyertese volt az idegen nyelvű filmek között. 2008-ban a Pénzhamisítók című osztrák háborús dráma kap­ta az idegen nyelű filmek Oscar- szobrát. Betört a sci-fi a Sundance fesztiválra Park City. A sci-fi betört a Sundance filmfesztiválra: idén három produkció is képviseli a műfajt, amelynek közönsége negyedszázad alatt nemigen láthatott ilyesmit Park Cityben. Azért a három fantasz­tikus film még így is eltűnik a 118 nagyjátékfilm hosszúságú produk­ciót felvonultató tizenegy napos mozizás tengerében. Geoffrey Gil­more fesztiváligazgató ezt azzal magyarázza, hogy tudományos fan­tasztikus témák nem igazán készülnek a független arénában. A Cold Souls (Hideg lelkek) a francia Sophie Barthes munkája. A főszerepet alakító Paul Giamatti orosz lélekcsempészek hálójába kerül. A brit Duncan Jones Moon (Hold) című filmjében Sam Rockwell magányos vállalkozót alakít, aki héliumbányát üzemeltet a Hold felszínén, és egyetlen társa egy robot. Ajapán Nakadzsima Kandzsi The Clone Re­turns Home (Akión hazatér) című produkciójábanpedigegy elhunyt űrhajós kiónja küzd identitásválsággal, (mti) PENGE Balkán-szvit Filip Florin Kisujj ak című magyar fordításban megjelenő regénye egy groteszk tetemre- hívás az Emir Kusturica filmje­iből is jól ismert balkáni ro­mantikával, anekdotákkal és babonavilág összemontírozá- sával. A kilencvenes évek elején Romániában valahol egy római castrum mellett egy tömegsírt találnak. Ennek keletkezési idejét igyekeznek többen is ki­deríteni a helyi lakóktól kezdve a rendőrökön, nyomozókon, archeológusokon át egészen egy Argentínából importált tömegsírok feltárására szako­sodott fura kutatócsoporton keresztül. E sokszínű nyomo­zótársaság és a sír körüli rejté­lyek kiderítésének kérdései bi­zonyos értelemben detektívre- gényként kívánják olvastatni a Kisujjakot. Azonban mégis a tömegsír és nyomozás a re­gényben sokkal inkább bizo­nyul egy erős apropónak, ami­re hivatkozva érdekesebbnél érdekesebb alakokat lehet mozgósítani a balkáni és ro­mán archaikus tájakról, mint­sem a regény cselekményszer­vezésének vagy szerkezetének összetartó tényezőjeként. A regény erősségét ilyen ér­telemben sokkal inkább képe­zik azok a mikrótörténetek és anekdoták, amelyek egymástól függetlenül, mintegy mellékes cselekményszálakként jelen­nek meg a kötetben. így bonta­kozik ki a helyi fotográfus eg­zotikus és felettébb szórakozta­tó története, aki egy fiatal dro- medárt vásárol egyik egyipto­mi utazása során és hazaviszi Kárpát-kanyarban levő szülő­falújába, Törcsvár mellé. Ala- din, a fiatal teve nagy kavaro­dást kelt marhatulajdonosok között miután egy csinos üszőt megkömyékez, az elkerülhe­tetlen kiherélése után viszont igazi békés színfoltja marad a vidéki turizmusnak. A csodavárás és csodakere­sés számos lecsapódásának le­het tanúja az olvasó a népi hit­világ és babonák különböző változatainak megjelenésén keresztül. Például Paulina néni kártyavetései, vagy a kávézacc- ból történő jóslása, amikor megállapítja, hogy „pénz fog állni a házhoz”, és nemsokára valóban egy lavór aranypénz kerül elő a konyhában az eldu­gult lefolyóból. E babonavilág számos eset­ben meglepően keveredik a ke­resztény jegyekkel. S talán a Tarajos, szerzetes nevén pedig Zólya Andrea Csilla kritikai rovata Onufrie élettörténetében csú­csosodik ki leginkább, ami egy­ben a kötet legizgalmasabb ré­szét is képezi. Gyerekkorában, a bibliai Mózeshez hasonlóan, egy vízparton talál rá egy asszony, hamarosan kiderül­nek különleges adottságai, mint például a taréjszerű, gyor­san növő haja, amit négyórán­ként kell vágni. Az emberek kö­zött nem találja helyét, ezért Tarajos tizenhat évig egy erdő­ben él remeteként, ahol fakér­gekre írja újra emlékezetből az evangéliumokat. Ezekben a történetekben sajátosan el­egyednek a keresztény világlá­tás, az animizmus és misztika jegyei, miközben bizonyos érte­lemben Tarajos rituális csele­kedeteiben és bujkálásában a vallások kezdeti fázisainak nyomaira is rábukkanhatunk. Ez az összetettség szintén fel­lelhető az első holdraszállás történelmi pillanatának felvil­lantásánál is, ami groteszk mó­don vegyül a csodatevő és jö­vendőmondó szűzleány, Isten Harsonája szekéren való ván­dorlásának jelenetével. A fel­vonultatott történetekben a csoda a különös és groteszk események révén is jelen van, mint amilyen a vezérezredes egérré való átváltozása, amikor lelepleződik, hogy ellopta a tömegsírból a halottak kisujjait. A fentiekből is kiderül, rend­kívül széles az a történésspekt­rum amelyet bejár a kötet, ami bizonyos értelemben nagyon élménydús olvasmánnyá avatja Filip Florian regényét, másrész­ről pont e telítettség adja a gyengéjét is, hiszen nem áll össze egy szerves egésszé, miál­tal a különböző történetek sok esetben kapcsolódási pontok nélkül tobzódnak magukban. Filip Florian: Kisujjak. Magvető, Budapest, 2008. Értékelés: 09t0l09OOO (ČTK-felvétel) Václav Havel, Georges-Marc Benamou és Milos Forman Prágában

Next

/
Thumbnails
Contents