Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-22 / 17. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 22. Vélemény És háttér 7 ______FIGYELŐ ___ KGB-sé London esti lapja Olvasóból többségi tulajdonossá vált a néhai szovjet államvédelmi szolgálat, a KGB egyik volt londoni rezidense, aki hosszas alkudozás után megvette London egyetlen fizetős esti napilapját, az Evening Standardét. Alek- szandr Lebegyev egy font jelképes árat fizetett a lapot kiadó - a magyar és a szlovák sajtópiacon is aktív - Daily Mail&General Trustnak a Standard 76 százalékáért. A BBC szerint az exügynök vagyona meghaladja a 3 milliárd dollárt, amelyet a banki és biztosítási üzletben szerzett, emellett az orosz Aeroflot légitársaságban is érdekelt. Lebegyevnek szállodái is vannak Európa több országában. (m) Béla, igazán visszafoghatnád magad! Nincs mögöttünk a gazdasági válság! (Peter Gossónyi karikatúrája) Vége a kampánynak, az új amerikai elnök számos kihívásnak néz elébe, ezt a beiktató beszéde is tükrözte Obama: Amerika nem hátrál meg Az Egyesült Államok 44. elnöke keddi beiktatási beszédében azt mondta: Amerika sok és nehéz kihívással néz szembe, amelyeken nem lehet könnyen vagy rövid idő alatt túljutni, de az ország le fogja küzdeni a nehézségeket. MTl-HÁTTÉR Az Egyesült Államok 44. elnöke 1. elnöki beszédében elmondta, Amerika a válság közepén van, háborút folytat az erőszak és a gyűlölet ellen, és a gazdaság helyzete nagyon meggyengült a mohóság és némelyek felelódensége miatt. „Közösen vallottunk kudarcot abban, hogy nehéz döntéseket hozzunk és felkészítsük a nemzetet egy új korszakra” - fejtette ki. Köszönetét mondott Bush volt elnöknek a nemzet érdekében tett szolgálatáért, valamint a hatalom- váltás során tanúsított nagylelkűségéért és együttműködéséért. „E napon befejezettnek nyilvánítjuk azokat a kicsinyes sérelmeket és hamis ígéreteket, a vádaskodásokat és elnyűtt dogmákat, amelyek túl hosszú ideje gúzsba kötötték a politikád’ - jelentette ki negyedórás beszédében. Arról beszélt, hogy Amerika fiatal és nagy nemzet marad, ugyanakkor figyelmeztetett, az utóbbiért meg kell dolgozni. Mint mondta, „az Egyesült Államok soha nem a könnyű utat, a gyávák útját járta”. Amerika a Föld legsikeresebb nemzete marad - mondta, utalva arra, hogy az amerikaiak ugyanolyan termelékenyek és találékonyak, mint a válság előtt voltak, az amerikai árukra és szolgáltatásra ugyanúgy szükség van, mint korábban. Hangsúlyozta, hogy véget ért a szűk érdekek érvényesítése és a kellemetíen döntések halogatása. „Mától össze kell szedjük, le kell poroljuk magunkat és hozzá el kell kezdenünk Amerika újraformálásához” - fogalmazott. A gazdaság helyzete bátor és gyors cselekvést igényel, „és mi cselekedni fogunk, nemcsak munkahelyek teremtése érdekében, hanem hogy új alapot teremtsünk a növekedéshez” mondta, hozzátéve, hogy „utakat és hidakat, elektromos hálózatokat és digitális vonalakat építünk, amelyek táplálják a kereskedelmet és összekötnek bennünket”. Mint sorolta: a tudomány az őt megillető helyre kerül, élni fognak a technika csodáival az egészségügyi ellátás javítására, munkába fogják a napot és a szelet, átalakítják az iskolákat és az egyetemeket az új kor követelményei szerint. „Minderre képesek vagyunk, és mindezt végre fogjuk hajtani” - mondta. Obama azt is hangsúlyozta, hogy Amerika nem választja hamisan alapelveinek feladását a védelme érdekében, betartja a jogállamiság szabályait, és tiszteletben tartja az ember jogokat. „Nem adjuk fel ezeket a haszonelvűség érdekében” - mondta, megtoldva azzal, hogy .Amerika a világon minden olyan nemzet és minden férfi, nő és gyerek barátja, amely, illetve aki a béke és méltóság elérésére törekszik”. Mint hangsúlyozta, Amerikát a hatalma egyedül nem képes megvédeni, és nem jogosítja fel arra, hogy kénye-ked- ve szerint cselekedjen. Közölte, hogy Amerika felelősségteljes módon meg fogja kezdeni a kivonulást Irakból, a régi barátokkal és egykori ellenségekkel fáradhatatlanul küzd majd a nukleáris fenyegetés csökkentésére. Kijelentette: „nem fogunk elnézést kérni életformánkért, nem fogunk meginogni védelmünkben, és azoknak, akik terrorral és ártatlanok legyilkolásával törekednek ügyük előmozdítására, azt mondjuk, a mi szellemünk erősebb és nem lehet megtörni, nem élhettek túl minket, legyőzünk benneteket”. Kitért rá, hogy Amerika új módon fog közeledni a muszlim világhoz, a kölcsönös érdekek és tisztelet talaján. Arra hívta fel végül az amerikaiakat, hogy a közös veszélyek láttán, a nehézségek közepette reménnyel és becsületesen dacoljanak a jeges áramlatokkal és vészeljék át a viharokat. „Hadd mondhassák majd a gyerekeink gyerekei, hogy a megpróbáltatások idején nem adtuk fel, nem fordultunk vissza és nem is tétováztunk; Isten áldja Amerikát” - zárta beszédét az Egyesült Államok újonnan beiktatott 44. elnöke. KÉZ,IRAT Kulisszatitok MIKLÓSI PÉTER Húsz éve, a ’89-es változások hajnalán volt az ősbizalom. Naiv, kerek szemű, tapasztalat nélküli. A rendszerváltás első csalatko- zásai finom rést ütöttek rajta, melyen beszivárogtak az Elet dolgai. A (párt)politika berkeiben elhangzottak az első „erről most nem beszélünk”, „majd időben kiderül” stílusú célzások, melyek megfejtéséhez tolvajkulcs szükségeltetett. Jöttek tavaszi ígéretek, melyeket eltemetett a hó, záródtak az ajtók és mögöttük a titkok. Az ingyenbizalom odaveszett, már bizonyíték kellett. És kell/kellene mindmáig - épp a ködösítő titkok ellenében. Kell/kellene, mert a napi politika, fejét a homokba dugva, hosszú ideje nem érzékeli: mennyire visszás tünemény a titok. Hihetetlenül kártékony, deformál titkolódzót s kirekesztettet egyaránt. Ugyanis eljön a pillanat, amikor nincs többé, hiszen előbb-utóbb minden titok kiderül; mindig van tanú és mindig van valaki, aki beszélni akar. Előkerül egy titkos záradék, a szóbeli alkudozások egyetlen, kézzel írott lapja, egy fecni az aktamáglyákból, a vécés néni vagy a pincér, akire senki nem gondolt; előkerül a szaglász-fir- kász-történész, akinek az a mániája, hogy a történet mögül kikaparja a Történetet. Az utóbbi húsz év ezért van tele csömörig kiderülésekkel. Aki politikában, közéletben titkolódzásra, elsumákolásra adja a fejét, jó, ha ezt a gyakorlati banalitást észben tartja. Jó, mert az áltitkok nem tartalmuk okán, hanem kizárólag attól válnak titokká, hogy az önmagukat fontosnak tartók nem mondják el őket. E titkosított ál titkok létrejöttük pillanatában elkezdik kifejteni mérgező hatásukat. Ez a közös „titok” összekovácsolja a titkolódzókat, befelé jelentős kohéziót teremt; kifelé láthatatlan, hi- hetedenül gyorsan vastagodó falat emel a titkolódzók meg a többiek közé, akik érzékelik ugyan a légüres tér keletkezését, de nincs rá magyarázatuk. Végül valóságos titokfelhő veszi körül a titokgazdákat, ami nem egyéb, mint maga a kamariUapo- litika. És a valós információk hiányában szenvedő többség? Ő sok mindent sejt, de keveset tud. Viszont az információmorzsák mozaikdarabkái kötőelemévé a hiedelmek, spekulációk, fantáziák, előítéletek válnak. Végül mindez rálegyintéssel párosuló bizalomvesztéssé fokozódik, amikor az egyszerű halandó - fennköltebb nevén a választópolgár! - már a dátumot sem hiszi el a kalendáriumban. Nem hiszi, mert nincs ártalmasabb és sebezhetőbb a tekintélyét s programját titkosító szenvedéllyel ködösítő pártnál. Mindennek kulisszatitkát viszont könnyű meglelni: húsz évvel a rendszerváltás után a nagy kijózanodás, a felnőtté válás korát éljük. Senkinek sincsenek már fölösleges érzelmei. Az alulinformáltság, az utólag kiderü- lés (a mai tizenéveseket leszámítva) veszélyesen közeli emlék. Az idősebbeknek ez még nem történelmi távlat, ez csak a tegnap este. A hiányos tényeket, a világos programot az analógiás általánosítás rendezi hamis egésszé. A bizalmat kéne hát visszaszerezni! Igaz, ennél semmi sem nehezebb. Ezért kevesebb zárt ajtót, kevesebb nagyokat mondást, mélyszlovák kontra vérmagyar kutyulmányt, viszont több faktumot, több valóságot, hiteles és tételesen is számonkérhető programot. Sok titok - kevés bizalom, kevés titok - sok bizalom. Ez nem csak a pszichológia, ez a (párt)politika kétszerkettője is. Mert felnőttek között ez így szokás. Elvégre húsz éve már, hogy úgy döntöttünk: azok leszünk. Vagy nem? KOMMENTÁR Emelt fővel AAAL1NÁK ISTVÁN Bushnak nem kellett kedden szégyenkezve kisomfordálnia a Fehér Házból, ahogyan azt a liberális, főleg európai sajtó sugallja. Mint ilyenkor mindig, most is le lehet írni: el kell telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy objektívabban lehessen értékelni a Bush-kor- szakot. Ez így van. De az a beállítás, hogy Bushsal a világpolitika tehetségtelen ördöge távozott és végre eljött a megváltó, eredendően hamis. Bush követett el hibákat, de nem vallott kudarcot, emberként meg végképp nem. 2001 januárjában lépett hivatalba, s esélye sem volt arra, bogy kampányígéreteit megvalósítsa, mert szeptemberben megtámadták Amerikát, belőle váratlanul háborús elnök lett. Ó, aki kampányában nem foglalkozott a külpolitikával, kizárólag a belpolitikára összpontosított, mindent annak rendelt alá, hogy megvédje országát az újabb támadástól, hiszen erre esküdött fel. Megvédte. Olyan nem hagyományos háborúban, olyan ellenséggel szemben, amilyennel senkinek nem volt tapasztalata. Az emberi jogok ellenségének kiáltották ki Guantánámó, a telefonlehallgatások, a túl szigorú biztonsági intézkedések miatt. De mi van, ha nem teszi mindezt? Ha elődeihez hasonlóan a terror- támadásokat köztörvényes bűncselekményekként kezeli és nem háborús bűnökként, s bekövetkezik egy újabb tragédia? Embertelen bánásmód a foglyokkal. Ki és mikor dönti el, hogy ebben az újfajta háborúban lehet-e régi, világháborús tapasztalatok alapján kidolgozott elvek, jogi normák szerint hadifogolynak kijáró elbánásban részesíteni ártatlan civileket gyilkoló terroristákat? Irdatlan teher lehetett ez egy vallásos ember számára. Mégis, a legál- szentebb kitétel, amit rengeteg európai kommentár rótt és még fog is felróni neki, hogy döntéseivel nem várt az európai partnerekre, figyelmen kívül hagyta a véleményüket. Ha Clinton a tehetetlen európaiakra várt volna, akkor nem lett volna a boszniai háborút lezáró 1995-ös daytoni alku, pár évvel később a NATO nem bombázta volna Szerbiát, és Milosevicsnek elég ideje lett volna arra, hogy kiirtsa a koszovói albánokat. Az afganisztáni háború szükséges volt, az iraki nem. Irak az első nagy hibája Bushnak, és alapvetően az ő felelőssége. Azzal együtt, hogy még mindig nem tudni, mekkora ebben a titkosszolgálatok, a rossz információk szerepe, s ezek alapján mennyire „vezették meg” az elnököt a tanácsadói. Nem volt igaz a Szaddám tömeg- pusztító fegyvereire való hivatkozás, és a hazugság megbocsáthatatlan, még ha akkor esetleg igaznak is hitte. Azzal együtt, hogy a népirtó iraki diktátor eltávolítása pozitív tett volt. Mindennek az a téves filozófia volt az alapja, hogy a diktatúra megdöntésével egy arab országban, az iszlám mentalitás és hagyományok figyelmen kívül hagyásával megteremthető a demokrácia. Eltartott egy ideig, amíg Washington rájött, hogy Bagdad nem Kelet-Berlin. Ez is Bush felelőssége, bár az elmélet biztosan nem tőle származik. Már több amerikai lap is óvatosabban fogalmaz az értékeléskor. Az USAToday arra int, hogy amikor Harry Truman 1953-ban távozott a Fehér Házból, népszerűsége a koreai háború miatt 22 százalékra süllyedt, egyáltalán nem látszott nagy elnöknek, ma viszont annak tartják. A The Wall Street Journal azt emelte ki Bush terrorellenes háborúja kapcsán, hogy „akármi lesz is a történelem végső ítélete, soha nem hátrált meg”. És már Obama is elfelejtette, mit mondott róla a kampányban, mert röviddel a beiktatása előtt azt mondta a CNN-nek, hogy Bush egy rendes fickó, aki „a lehető legjobb döntéseket hozta egy nagyon bonyolult időszakban”. FIGYELŐ Göncz nem készül az EP-be „Ez egy sajtóban megjelent hír, amelynek nincs alapja” - hangsúlyozta Göncz Kinga arra a kérdésre válaszolva, hogy szívesen vállalná-e a jelölést az európai parlamenti választásokra. Göncz Kinga külügyminiszter sajtóhírekre reagálva azt mondta: egyelőre korai arról beszélni, hogy mely minisztériumi képviselő milyen pozíciót tölt be a jövőben. ,A nagyköveti váltások nyáron vannak és hat hónappal korábban küldjük ki mindig a visszahívó leveleket. És ezzel együtt elkezdődik a gondolkodás, hogy kik mennek a helyükre” - tette hozzá. A Magyar Hírlap információi szerint országgyűlési választások előtti évben számos minisztériumi tisztségviselője készül nagykövetnek. A napilap értesülései szerint többek között Horváthné Fekszi Márta külügyi államtitkár ENSZ-nagykövetként folytatja pályafutását. Szentiványi Gábor külügyi szakállamtitkár Magyarország stockholmi nagyköveteként dolgozik tovább. A lap szerint Bogyay Katalin, a kulturális tárca szakállamtitkára UNESCO-nagykövet lesz. Bayer Mihály jelenlegi Nabucco-nagykövet a közeljövőben Belgrádban képviselheti Magyarországot, Havrü András nyugdíjba vonuló vezérkari főnökre pedig ljubljanai nagyköveti poszt vár - írta a napüap. (mti) El kell temetni Lenint? Lenin halálának 85. évfordulója kapcsán újra fellángolt a vita arról, hogy nem kellene-e már eltemetni a vezért. Egy friss felmérés szerint az orosz emberek egyre kevésbé ellenzik az 1917-es forradalom vezérének eltemetését: 2005-ben még a megkérdezettek 30 százaléka vélte úgy, hogy Lenint feltétlenül a mauzóleumban kell hagyni, 2008 végén viszont már csak 25 százalék vallotta ezt. Ezzel szemben 38 százalék szerint minél előbb el kellene temetni, további 28 százalék pedig szintén a temetés mellett van, de azzal, hogy ezzel várni kell, amíg elmegy az a generáció, aki a forradalom vezérét tiszteli Leninben, (m)
