Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-22 / 17. szám, csütörtök
JllllJ I ,1 I I 8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 22. www.ujszo.com SZEMSZÖG Például Miklós Duray Nemzetrészünk legfontosabb célja a megmaradás. Mióta kisebbségi sorba kerültünk, minden igyekezetünk erre irányul. A különböző korszakok és társadalmi rendszerek alatt hol nyíltan, hol csak parázsként a hamu alatt, de folyamatosan próbáltuk megőrizni identitásunkat. A rendszerváltás után ennek egyik megjelenési formája nevünk szlovák környezetben is megtartott magyar írásmódja lett. A keresztnevek magyar változatát inkább a férfiak hagyják meg, a nők az „óvá” végződést hagyják el. Ennek a használati módnak sok követője akadt, mégsem vált bevett szokássá. Inkább a művészeknél teijedt el és csak a politikusoknál vált általánossá. Érdekes módon az „óvá” elhagyása szlovák előadóművészeknél is előfordul. Identitásunkat tehát úgy is megróbáljuk megőrizni, hogy nem Vojtech Bugáit mondunk szlovák környezetben, hanem Béla Bugárt. Pedig az, hogy a keresztnév megelőzi a vezetéknevet, szintén magyartalan. A vezetéknevek ugyanis úgy alakultak ki, hogy valamilyen módon még jobban meg szerették volna különböztetni egymástól az embereket. Ez lehetett felmenői név - Istvánfi, származás alapján - Budai, mesterség szerint - Varga, vagy éppen külsőbelső tulajdonság alapján-Nagy, Fekete. Mivel ezek tulajdonképpen jelzős szerkezetek, és a magyar nyelveben a jelző általában a jelzett szó előtt áll, a vezetéknév is a keresztnévelé került. A keresztnév-vezetéknév sorrend latin eredetű és még ott is el- teijedt, ahol ellentétes a nyelv logikájával, szokásával. Például svéd hatásra a finnek is Marti Ah- tisaarit írnak. A vezetéknév-keresztnév szórend azonban nem csak a magyar nyelvre jellemző. A személyneveket így írják még a kínaiban vagy ajapánbanis: Teng Hsziao-ping, Koizumi Dzsunicsi- ro. Míg az első nyelv esetében a sorrend mindig megmarad, a japánban - angol hatásra - gyakran felcserélődik. Alegutóbbi időkben megjelent Szlovák Helyesírási Szabályzat egyebek mellett feltünteti idegen, a nem latin ábécét használó nyelvek latin ábécés átiratait is, mégpedig a görög, dril, kínai, japán és koreai nyelvekre, illetve alfabétumokra vonatkozó átírási szabályokat. A japánnal kapcsolatban a 2000-ben megjelent kiadásban a 88. oldalon azt írja, hogy „a japán nevek esetében gyakran használják az általunk is alkalmazott (szlovák) szórendet. Ez a japánok nyugati nyelvekhez való alkalmazkodásával függ össze - a külfölddel való érintkezéskor nevüket fordított sorrendben tüntetik fel. Azonban napjainkban egyre inkább teret nyer a szórend megtartása még a külfölddel való kapcsolat esetében is.” Az idézett szabályzat a magyar, illetve a felvidéki magyar személynevek esetében ilyen vagy hasonló tendenciáról nem tud. A nyelvi identitás megőrzése nem kizárólag magyar törekvés. Még a világnyelvek esetében is előfordul, lásd a francia példát, annakharcátaz anglicizmusokel- len. Vannak persze olyan nemze- tekis, amelyekmegtartottákako- rábbi hódítók személynévképzési szokásait. Például a volt orosz majd szovjet birodalomba tartozó török népek, mint az azerbajdzsánok, a türkmének vagy a ka- zahok (kazakok), meghagyták az orosz „ev/ov” végződést: Hejdar Alijev, Csingiz Ajtmatov, Nur- szultan Nazarbajev. Még abban az esetben is, ha településeik és fővárosuknevétátkeresztelték. A nyelvi identitás megőrzésének tehát több megjelenési formája van. Itt és most az vált szokásunkká, hogy keresztnevünket nem mindig fordítjuk le. Még ak- korse, ha görög vagy latin eredetű és valamennyi keresztény nyelvben megvan a saját változata. Ellenben szlovák szórendet használunk, holott éppen ez ellentétes a magyar jelző-jelzett szó szórenddel. Tény azonban, hogy a magyarországi magyarok se mindig követik a hagyományos magyar névírást. Esetenként keresztnévvezetéknév szórendet használnak a külfölddel való kapcsolatban. Többen teszik ezt a szlovákiai diplomáciai és kulturális képviseleteken is. Mégis, hogy éppen Miklós Duray és nem Duray Mikuláš, vagy mégkevésbé Duray Miklós terjedt el szlovák közegben is, csupán divat kérdése, amit alapvetően mi magunk is befolyásolunk. Nevünk magyar jellegének megőrzésére viszont több lehetőség is van, válogathatunk be- lőlüknyugodtan. Horbulák Zsolt (SITA/AP-felvétel) SZEMPONT Valóban nem aktuális? Az Új Szó 2009. január 9-i számából értesültünk arról, hogy Csá- ky Pál nem tartja aktuális témának a kulturális és oktatási autonómia megvalósítását, sem egy átfogó kisebbségi törvény elfogadását. Idestova húsz év telt el a rendszerváltás óta. Sajnos politikai elitünk ilyen hosszú idő alatt sem volt képes kidolgozni egy olyan hosszú távú kisebbségi stratégiát, amely jelentős mértékben bővítené kollektív jogainkat, lehetővé téve számunkra, hogy magunk dönthessünk a nemzeti közösségünk megmaradása szempontjából meghatározó jelentőségű kérdésekben. Az elmúlt húsz évben bebizonyosodott, hogy a demokratikus államforma nem jár természetesen együtt önigazgatási jogokkal a kisebbségek számára. Helyzetünk megnyugtató rendezésének elengedhetetlen feltétele, hogy bizonyos fokú autonómiával rendelkezzünk egyes területeken. Kétségtelenül ide tartozik az oktatásügy és a kultúra. Szinte kizárólag e két területet érintjük, amikor a kisebbségi autonómiáról esik szó. Véleményem szerint azonban a társadalmi lét egyeden szférájában sem valósítható meg igazi kisebbségi önkormányzás, ha nem lesz beleszólásunk a költségvetési pénzek elosztásába. Megfelelő anyagi háttér nélkül csak látszatautonómia létezik. Naponta tapasztaljuk, hogy jogállásunk törvényes rendezése nélkül mennyire ki vagyunk szolgáltatva a mindenkori hatalom kényének-kedvének. Ezen csakis kitartó, kezdeményező és célirányos politizálással lehet változtatni. Sajnos politikai elitünk a kényelmesebb utat választotta az aktuálpolitikai eseményekre reagáló politizálás formájában. Egykét kivételtől eltekintve meg sem próbáltak élni a helyzetteremtés lehetőségével. Ez a passzív politizálás eredménytelennek bizonyult jogbiztonságunk megerősítését illetően. Értünk el részeredményeket, de ezek által kollektív jogaink nem teljesedtek ki. Márpedig nem létezik olyan autonómia, amely nem kollektív jogokon alapszik. Ez a megállapítás fordítva is igaz. Nem léteznek olyan kollektív jogok, amelyek nem viselik az autonómia jegyeit. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségek számára (legyen szó bármilyen kisebbségről) szilárd jogi garanciákat kollektívjogokkal lehet biztosítani, a kollektív jogok pedig az autonómia építő elemei. Vezető politikusaink nem tapasztaladan kezdők, tisztában vannak ezekkel az összefüggésekkel, mégsem mernek síkra szállni a minket megillető közösségijogokért és a nemzeti sajátosságaink megőrzéséhez szükséges, meghatározott mértékű autonómiáért. Megmosolyogtató és elkeserítő, ahogy igyekeznek elkerülni e két fogalom használatát. Tudatosítsák végre, hogy e két fogalom nem az ördögtől való, hanem a kisebbségi problémakör megoldásának leghatékonyabb eszköze. Nem folytathatják ezt az erélytelen, bátortalan politizálást, mellyel nem érhetünk célhoz. Húsz év telt el toldozgatással, fol- tozgatással, igazi építkezésbe bele sem kezdtünk. Képviselőink szerint még most sem jött el az ideje az igazi nagyot akarásnak, hiszen tekintettel kell lennünk szlovák polgártársaink érzékenységére, hangzik az elcsépelt érvelés. Vajon mikor voltak ők tekintettel a mi érzékenységünkre? Ha vezetőink olyan eltökélten védték volna érdekeinket, amilyen leleményességgel tudnak alibisztikus érveket gyártani, talán már tennivalójuk sem akadna. Terjedelmi okok miatt csak tőmondatokban említek néhány „indokod: az időpont nem alkalmas, a többségi társadalom erre még nem érett, rossz vért szül a szlovák-magyar viszonyban, ellenünk fordítják a velünk szemben lojális szlovák értelmiséget stb. így eleve a vesztes szerepére vagyunk ítélve. Nem lehetünk tekintettel arra, miként vélekedik elképzeléseinkről a másik fél. Igényeink megfogalmazásánál a szükségesség, mások jogainak tiszteletben tartása és a tisztesség legyen mérvadó. Figyelembe véve a hazai politikai viszonyokat, természetesnek vehetjük, hogy szlovák részről ellenszenvvel fogadják az érdekeinket szolgáló javaslatainkat, ez azonban nem tántoríthat el bennünket álláspontunk következetes képviseletétől. Boldogulásunkhoz azonban még a leghatározottabb, legkövetkezetesebb kiállás is kevésnek bizonyul, ha nem tűztük ki világosan céljainkat. Márpedig esetünkben nincs egységes irányvonal, politikusaink különbözőképpen viszonyulnak nemzetiségi ügyeinkhez. Legfőbb ideje kidolgozni egy kisebbségpolitikai stratégiát, melyben feltüntetnék: mit, hogyan, milyen eszközök igény- bevételével, milyen időtartam alatt szándékoznak elérni. Együd László KÁRPÁTI KITEKINTŐ Kollektív jogokat kérnek Az alkotmány módosítására szükség van, ám nem prioritás az RMDSZ számára - közölte Markó Béla. „Olyan körülmé- nyekközött, hogy Romániának a gazdasági válság kihatásainak csökkentésére, felszámolására kellene fektetnie a hangsúlyt, és ennek érdekében társadalmi összefogásra lenne szükség, nem indokolt, hogy rövid távon az alkotmány módosítása legyen a prioritás” - magyarázta. Ha gyökeres alkotmánymódosítás lesz, nem szabad kihagyni az etnikumközi viszonyokat. A kollektív jogokra vonatkozó előírásokat is be kell foglalni. (ÚMSZ) vx! »u-- « PÉNZVÁLTÓK I ALKONYA I Sztárok! a dutyiban i IRÁNY 1 aseiaaezbáu Hidea tunkahelyek Ha érdekli meddig kapcsolódhatnak még be * az előfizetők a nagy versenybe... ® hogy mire kell figyelni az eurós * bankjegyek használatánál... ? milyen körülményeket köteles teremteni a munkáltató alkalmazottainak... jj mit csinál most Kató néni, azaz Ihos • József... ? és hogy mi vár a sportra a pénzügyi világválság nyomán... Keddtől már az újságárusoknál ...elolvashatja a Vasárnapban! liga HELYREIGAZÍTÁS ítélkezhet a vádlott bírónő A lapunk január 19-i számában megjelent Álgrófok, vérbeli csalók és nagybani spekulánsok című riportban közöltekkel ellentétben még ma is a Lévai Járásbíróságon dolgozik az a bírónő, aki határozatban ismerte el a két elhunyt férfi grófi származását. Az ő nevükkel visszaélve csalók akarták megszerezni a Károlyi és Forgách grófok birtokait, és a vádirat szerint a spekulánsokkal a grófi származást tanú- vallomások alapján bizonyítottnak látó bírónő is együttműködött. A múlt héten az igazságügyi minisztériumban még azt a szóbeli tájékoztatást kaptuk, hogy Éva Koczánová már nem viselheti a talárt, de a napokban a Nyitrai Kerületi Bíróság szóvivője, Zuzana Michalová írásban azt válaszolta a múlt héten elküldött kérdésünkre, hogy az igazságügyi miniszter a mai napig nem vonta meg hivatása gyakor- lásánakjogát. Újbóli megkeresésünkre az igazságügyi minisztériumban azt mondták, megvárják az ügy kimenetelét. „Többször is előfordult, hogy egy bírótól megvontuk hivatása gyakorlásának a jogát, majd a bíróság felmentette őt, és a minisztérium kénytelen volt több milliós kártérítést kifizetni neki. Ezért a miniszter úr még tanulmányozza az ügy aktáját, mert nem kíván elhamarkodottan dönteni” - mondta Jana Révayová, az igazságügyi minisztérium sajtóosztályának munkatársa. A szerk.
