Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-03 / 2. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 3. www.ujszo.com Szergej Eizenstein rajzai Képi szimbolikájukkal és érzelmi telítettségükkel valóságos forradalmat robbantottak ki Szergej Eizenstein alkotásai a szovjet filmművészetben. 1925-ben készült remekművét, a Patyomkin páncélost a lázadás hőskölteményeként emlegették szerte a világon, s harminchárom évvel a bemutatója után minden idők legjobb filmjévé választották Brüsszelben. SZABÓ G. LÁSZLÓ A petrográdi (Szentpétervár) mérnökképző intézet növendékéből hirtelen váltással színházi rendező lett, rriajd a Proletkult társulatának egyik irányítója, emblema- tikus alakja, aki Alekszandr Oszt- rovszkij darabjában, a Bölcsben a főhős monológját filmbetéttel vitte közönség elé. 1923-ban ennél merészebbet senki nem álmodott szovjet színpadon, s ezzel kezdetét is vette Eizenstein magasra ívelő filmalkotói pályája. A háttér mindenesetre adott volt hozzá: jó nevű német-zsidó családban született Rigában, ambiciózus szülők (apja főépítész) egyetlen gyerekeként. A polgári Mérnöki Főiskolán eltöltött három éve után egy ideig építésvezetőként dolgozik, majd dekoratőr - a polgárháború nyugati frontján. 1920-ban ismét tanul: japán nyelvet a Vezérkari Főnökség Akadémiáján. Ezt követően lesz Mejerhold növendéke a rendezőképzőben, majd az Állami Filmfőiskola hallgatója. Formabontó színpadi produkcióival 1924-ig szórakoztatja a közönséget, onnantól fogva azonban már csak a filmre fókuszál. Díszleteit és jelmezeit addig is maga tervezte, grafikáit azonban sokáig inkább csak a legszűkebb szakma, erős érzékiségből táplálkozó rajzait csupán a barátai ismerték. Mi már ezt az arcát is tisztán látjuk. A rajzoló rendező nem rejtőzködhet tovább zárt archívumokban, gazdag életművéből a Kossuth Kiadó is megjelentett most egy terjedelmes válogatást. „Már a bölcsőben is...” - írja visszaemlékezéseiben. Vagyis hogy születése óta rajzolt. Bizonyára apai hatás alatt, bár egy bizonyos' Afroszimov mérnöknek is hálás, aki „belém oltotta a rajzolás féktelen vágyát”. Mindent illusztrált, amit olvasott. Meséket, verseket, regényeket. Tizenküenc évesen már a petrográdi újságok rendelnek nála politikai karikatúrát. Neve helyett annyit ír csupán a rajzokra, hogy Sir Gay. Ennél nyíltabban nem is vallhatott volna nemi hovatartozásáról, de ha elhallgatta is volna, a rajzok nem titkolóznak. Nyolc év telik el az életében anélkül, hogy intenzíven rajzolna. Ez az az időszak, amikor a Glumov naplóját, a Sztrájkot, a Patyomkin páncélost, az Októbert, valamint a Régi és újat forgatja. 1929-ben világkörüli útra indult, hogy a szovjet filmgyártást propagálja. Hogy pénze legyen a nagy kalandra, filmes megrendeléseket vállal. Asszonyok bánata, asszonyok öröme címmel oktatófilmet forgat Svájcnak, a szakszerű abortuszról. Egy francia mecénás lányának születésnapi ajándékként készíti el a Szentimentális románcot. Hollywoodban találkozik Walt Disneyvel. Gyorsan összebarátkoznak, ám közös filmben nem gondolkozhatnak. Közép- Amerikában azonban már forgatni is tudott. A mexikói forradalmat álmodta filmre, az utómunkálatokra azonban már nem kerülhetett sor. Se pénz, sem idő nem volt rá. Eizenstein nem is láthatta a felvett anyagot - azok csak negyven évvel később érkeztek meg a Szovjetunióba. A Que viva Mexico!, a Vihar Mexikó felett, a Halottak napja, az Egy évezred Mexikóban és a többi film jóval Eizenstein halála után jutott el a mozikba. Nem így a Jégmezők lovagja! A svéd keresztesek és a germán lovagok felett győzedelmeskedő Nyevsz- kij herceg hőstetteiről (megrendelésre!) készült hazafias alkotás az első és egyetlen kasszasiker Eizen- stein életművében. De mert a film meglehetősen németellenes volt, az 1939-ben megkötött szovjet- német barátsági és megnemtámadási szerződést követően le kellett venni a műsorról. Csak azután vehették újra elő, hogy Németország megtámadta a Szovjetuniót. Eizenstein 1941-ben megbízást kap Sztálin másik példaképe, Rettegett Iván történetének megfilmesítésére. Pozitív hős helyett azonban valami egészen mást kapott tőle. Ahogy egy kritikusa úja: „A művész fantáziájában - temperamentumától, szellemének szenvedélyes mohóságától hajtva - szinte akarata ellenére testet öltött egy másik Rettegett Iván. Nem az éjt nappallá téve népe üdvéről gondoskodó rettenthetetlen vezér, hanem a nagy bűnös, a gonosz, az alattomos és mindenütt jelen levő mániákus, a hatalom megszállottja, az állandó gyanakvástól kimerült és megfeketedett zsarnok. Eizenstein kezet emelt a »szentek szentjére«: a nagy és bölcs vezér mítoszára, a tévedhetetlen uralkodóra, aki egyedüli tudója annak, mi kell a népnek és az államnak a boldogsághoz vezető úton.” A három részesre tervezett
