Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-20 / 15. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 20. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Homályos a háttér Elfogadhatatlan Európa „hallgatása” az orosz-ukrán gázszállítási szerződés átlát­hatatlan viszonyairól a konf­liktus gyors megoldására hi­vatkozva, mert az Északi és a Déli Áramlat tervével megbí­zott társaságok a RosUkrEner- góhoz hasonlóan Svájcban be­jegyzett homályos hátterű cé­gek - véli Mikhail Goncsar, uk­rán energetikai szakértő a Li- bération francia napilapban. Az orosz gáz szállításában Ukrajnán keresztül közvetítő szerepet játszó RosUkrEner- go 2003-ban jött létre. Az orosz Gazpromon keresztül veszi alacsony áron a közép­ázsiai országokban kitermelt gázt, melyet Ukrajnában, Lengyelországban, Magyar- országon és Romániában ér­tékesít, s az eladásokból „ko­losszális profithoz” jut - em­lékeztet a lap. (mti)- Igaz, hogy először fával gyújtottunk alá, de ha minden jól megy, gázon főzzük meg önt. (Peter Gossónyi karikatúrája) Statisztikai tény, hogy a széles néprétegek életszínvonala és fogyasztása is jelentősen emelkedett Szegény a nép, vagy mégsem? Bár a rossz életszínvonal­ról való panaszkodásban valószínűleg dobogós he­lyen végeznénk a világ- ranglistán, az egymás után napvilágot látó tavalyi sta­tisztikák mindenben meg­cáfolják a szegény ország mítoszát. GÁLZSOLT Tavaly a Szlovákiában eladott új személyautók száma az elózó évhez képest több mint 17 száza­lékkal növekedett, így meghalad­ta a 70 ezret. Ha ehhez hozzászá­moljuk a haszongépjárműveket, kisteherautókat is (3,5 tonna sú­lyig), akkor az eladások a százez­res mágikus határhoz közelednek. Ehhez jönnek még az eladott használt személyautók, számuk tavaly csaknem tíz -százalékkal emelkedett 95,3 ezer darabra. A „szegény” 5,4 milliós ország népe tehát összevissza 165 ezer sze­mélygépkocsit vett tavaly. Ráadá­sul az év vége felé sokan elhalasz­tották az autóvásárlást (való­színűleg helyesen), úgy kalkulál­va, hogy a világméretű recesszió miatt a gépkocsik ára az elkövet­kező hónapokban legalább némi­leg csökken. E hatás nélkül még nagyobb lett volna a tavalyi re­kord. De mazsolázhatunk a lakossági fogyasztás más szegmensei kö­zött is. A mobiltelefonok penet­rációja például már 2006 végén túllépte a 100 százalékot. Más­képpen fogalmazva: az aktív elő­fizetéssel működő maroktelefo­nok száma már akkor meghalad­ta a lakosság számát. És azóta is folyamatos a növekedés. A há­rom mobilszolgáltató ügyfelei csak tavaly karácsony napján több mint 30 millió SMS-t (rövid szöveges üzenetet) küldtek egy­másnak, de ezen kívül volt még 11 miihó 182 ezer hívás is szent­este, és ez még nem tartalmazza a vezetékes telefonok adatait. Természetesen a bevásárlóköz­pontok megrohamozása sem ma­radhatott el, alighanem újabb re­kordot döntő vásárlásokkal. A 2008-as év azonban minden korábbinál különlegesebb volt egy dologban. Főleg az euróra való át­állás miatt előkerült az otthoni du- gi helyeken tartogatott pénz jelen­tős része is, amely jórészt a bank­számlákra vándorolt vagy egy­szerűen beváltották a közös euró­pai valutára. Néhány meglepő esetnek a sajtóban is nagy vissz­hangja volt, például, amikor egy öreg bácsi cipósdobozban vitt be­váltani másfél milliót. Ebből per­sze még nem kell semmire követ­keztetni, nézzük az általános tren­deket. Már 2008 első három ne­gyedévében 50 milliárd koroná­val, azaz 15,6%-kal emelkedett a lakossági bankbetétek száma, el­érve ezzel 538 milliárd koronát (17,86 milliárd euró). Az igazi ro­ham azonban csak az utolsó ne­gyedévben volt, sőt a pénzváltás­kor 2009 első napjaiban. Összesí­tett adatok még nincsenek, de a részeredmények is megdöbbentő­ek. A legnagyobb hazai pénzinté­zetben, a Szlovák Takarékpénz­tárban 17%-kal, csaknem 30 milli­árd koronával (megközelítőleg 1 milliárd euró) nőtt a lakossági be­tétállomány az euró bevezetését megelőző három hónapban. Nem lenne meglepő, ha az összes bank­ban a végösszeg 100 milliárd ko­ronás (3,3 milliárd eurós) lenne. Ez nem kevesebbet jelentene, mint azt, hogy minden állampolgárra (a csecsemőtől az aggastyánokig) csaknem 30 ezer koronás (ezer eu­rós) betétállomány-növekedés jut. Az a tény, hogy párhuzamosan emelkedett a (jórészt nem hitel­ből finanszírozott) lakossági fo­gyasztás szinte minden termék vagy szolgáltatás esetében, le­gyen szó autóról, lapos tévéről, mobiltelefonálásról, külföldi nya­ralásról stb., és emellett még a bankszámlák hizlalására is futot­ta, egyáltalán nem egy szegény ország képét tálja elénk. A lakos­ság természetesen erősen réteg­zett jövedelme alapján, és az or­szágban regionálisan is nagy kü­lönbségek vannak. A fogyasztás növekedését azonban nem lehet kizárólag pár tízezer újgazdagra vagy a pozsonyiakra fogni. Egyszerűen statisztikai tény, hogy a széles néprétegek életszínvona­la és fogyasztása is jelentősen emelkedett az elmúlt években és a lakosság többsége még soha ez­előtt nem élt olyan jól, mint ta­valy. Ez nem jelenti azt, hogy az életszínvonal még mindig ne ma­radna el jelentősen a nyugat-eu­rópai átlagtól, de gyorsan közelít ahhoz, és aligha indokolja a sze­gény sorunkról való folytonos so- pánkodást. JEGYZET Gasparovič ante portás KÖVESDl KÁROLY Múlt hé ten péntek este éppen egy nézhető vetélkedőt néztem a köz- szolgálati egyesen, amikor hirte­len megszakadt az adás, és beje­lentették: rendkívüli híradó kö­vetkezik. Törtem az agyam, mi tör­ténhetett. LelóttékObamát? Fel­robbant Mohi? Terroristák ejtet- tékfoglyulFicót? Soksüketelésés összevissza kapcsolgatás után végre megjelentaképemyőna tri­umvirátus: a dadogó miniszter, a megszeppent kormányfő és a rán­gatózó bajuszú elnök. Elmondták, merre, mennyit mentek, kivelhá- borúztak, milyen ígéreteket kötöt- tekgyöngyös koszorúba. Ficóék nyugaton, Gasparovičkeleten ka­landozott. Ám ahír, hogy végre lesz gáz, eltörpült amellett, hogy szeretett elnökünk Kijevben tár­gyalt. Igaz, fölöslegesen, de-diva- tos szóhasználattal-ő is „odatette magát”. Neki is köszönhető, gon­dolhatja a pómép, hogy elmúlt a közveden veszély, és nem borul sö­tétbe kis országunk, Közép-Európa Svájca. Azt, hogy mikor, mennyi gáz lesz a csehektől, már a cseh híradóból kellett megtudnom, ahol a fent ne­vezett urakkal ellentétben szaba­tosan és konkrétan fogalmaztak. Nem sokáig kellett töprenkedni (körülbelül három másodpercig), mi köze volt Gasparovičnak ehhez az egész futkosáshoz, amikor köz­tudott, hogy őinkább ahoki- meccseket meg az ingyen olimpiát kedveli. Küszöbön az elnökválasz­tás, és bármennyire befutónakérzi magát elnökúr, ideje egy kicsit mozgolódni. Igaz, ezúttal sem hazudtolta meg magát, a tájékoztatón összekever­te Medvegyevet Putyinnal, aztán elpanaszoÍta,hogyháromórátvárt Timosenkóra,dehátennyitmegér az ügy, szeretett népem, s persze az elnöki bársonyszék. Most, hogy a szarba került ország egyik hősévé avanzsált, legalább bajusznyi előnyre tett szert ellen­lábasa, Radičová előtt. Ami persze nemjelenti azt, hogy tőlünk, szlo­vákiai magyaroktól akár egyeden szavazatot is megérdemel, hiszen oroszlánrésztvállaltaz otromba tankönyvügyben, s több kijelenté­sével a puszta létünket vonta két­ségbe. Isten malmai néha gyorsan őröl­nek, s mi ezt hamar felszámítjuk neki. Ha másutt nem, Dél-Sziová- kiában biztos nem ó lesz a befutó. Hiába hányta magára vasárnap délelőttapozsonyireformátus templomban a keresztet, tudjuk, milyen közel áll hozzá a kereszté­nyi szeretet. Az ökumenikus isten­tiszteleten egyetlen ima vagy fél mondat sem hangzott el magyarul. Persze nagy kérdés, hogy az ország más tájain mennyire előrehaladott az amnézia. Például megbocsátot­ták-e neki az embereka 15éwel ezelőtttörténteket, az 1994. no­vember negyedikére virradó hosszú kések éjszakáját, amikor szeretett elnökünk még parlamen­ti elnökként, szeretett pártelnöké­vel, Mečiarral vállvetve vágta haza az ország egész jogrendjét és par­lamenti demokráciáját. Arról nem szólva, hogy Szlovákia megléte óta mindig ott ült a hatalom valame­lyik csúcsán vagy dombocskáján, éssosemjutott eszébe, hogy ener- gia-szakértőkéntgondoljonszere- tettnépe érdekeire. De ne legyenek kétségeink afelől, hogy ez ajoviális bácsika minden elképzelhető sze­repet el fogjátszani a hátralevőkét hónap alatt. Kár, hogy elmúltde­cember, mert Mikulásnakis beöl­tözött volna. Igaz, kiszebábu még lehetbelőle. KOMMENTÁR Atomszörnyei nem alszanak LOVÁSZ ATTILA Atény, hogy Fico és pártjaaz atomenergetika elkötelezettje, nem új. A párt még csak alakulóban volt, amikor több folytatásban az akkor is állami atomenergetikai kutatóközpont munkatársaival konferenci­ákat szervezett a mohi hármas és négyes blokk felépítésének szüksé­ges voltáról. S már akkor sem mondtak igazat. Az atomenergia nem az ördögtől való. Világszerte termel villamos energiát, hajt meg hadi- és szállító hajókat, tengeralattjárókat. Ahu- szadikszázadi magfizika tulajdonképpen sikertörténet, a magyar tudománytörténetben Wigner Jenő, Szilárd Leó, Neumann János, Teller Ede munkásságánakköszönhetőenmegpláne. Amikor Enrico Fermi felállította az első atomreaktort, sokan a maghasadás békés felhasználásában látták az emberiség energiaellátásának hosszú tá­vú megoldását. Sajnos, minden sikersztorinak vannak árnyoldalai. Hirosima elsőként mutatta meg, hogy a „tűz jó szolga, de rossz úr” közmondás hatványozottan érvényes, ha hatalmas mennyiségű energiát szabadítunk önmagunkra. Csernobil pedig átírta gondol­kodásunkat az atomenergetikáról. Ennyi bevezető után nézzük, mi a baj Ficóék elgondolásával a bohu- nicei (Jászlóapátszentmihány)Vl atomerőmű második blokkjának újraindításával. Az első blokkot2006-ban, a másodikat2008-ban ál- lítottukle az Európai Unióhoz való csatlakozási szerződésünk kilen­cedik pontjának alapján. Acsatlakozási szerződés nem zárja ki más atomerőmű építését, de a nevezett, öreg, WER220-as, csernobili tí­pusú reaktorok leállítása csatlakozási feltétel volt. 2007-benaTrend nyilvánosságra hozott adatai szerint az atomerőművek azországvillamosenergia-szükségletének29száza- lékát adták. A Vl-es leállítása tehát (a mohi két blokk üzemeltetésé- nek megtartásával) nagyjából lOszázaléknyikieséstjelenthetett. A gázválság megoldásaként Fico bejelentette a Vl-es második blokk­jának reaktiválását, mondván, válság van. Csakhogy: a gázüzemelésű jelentős erőművek közül apozsonyinem állhat le, mert egyben hőszolgáltató, s Pozsony egy részének fűtése villannyal nem váltható ki. Amásikkettő ún. csúcsfogyasztásra beállított gáz­turbinás erőmű, tehát napi néhány órán át, néhány megawattot ad az energetikai rendszerbe. Ézzel szemben a VI-es folyamatos, nagy mennyiségű áramot szolgáltat, 24 órán át, nem csak csúcsidőben. A VI -es tehát nem váltja ki a kimaradó gázturbinás kapacitásokat. A másik oldalról nézve a földgázt a nagyfogyasztók egyrészt fűtésre, másrészt nyersanyagként használjákmás ipari termékek előállítása­kor. Egyik esetbensemváltható villanyra. Alakossági hőszolgáltatás esetében a nagy kazánok egy része átállhat olajra, de villanyra sem­miképp . Ha pedig a kimaradó gázt a háztartások egyenként villanyfűtésre váltanák, jobb esetben nem bírná el a lakossági háló­zat, rosszabb esetben (lévén szó elsősorban panelházakról) a lakók magukra gyújthatnák házukat. AVI megintnem megoldás. Agáz- válság miatti „blackoutozás” helyett a valódi nagy energetikai ki­esést, ami a hálózat leállásával járna, rövidtávon, néhány napra im­porttal is megelőzhetnénk, az amúgy is túltermelésről híres EU-or- szágokvalamelyikétől. AVl-esújraindításanem megoldás. Kizárólag az atomenergetikai lobbi rövidtávú érdekeinek megjelenítése. A hosszú távúak pedig abban az atomenergetikai koncepcióban találhatók, amelyet a Fico- kormány nagy csöndben novemberben tárgyalt meg, még nagyobb csöndben választva ki hozzá stratégiai partnerét (a cseh CEZ szemé­lyében) úgy, hogy2020-ra új atomerőmű álljon az országban. Az atomenergia nem az ördögtől való. De a többmilliárd eurót fel­emésztő beruházások eltussolása és erőfitogtató tervezgetése már igen. Ha az új kapacitások felépítésének indoklása olyan agyaglába­kon áll, mint a gázerőművek kiváltása a Vl-essel, akkor van mitől tar­tani. Deezegymásik történet lesz rövidesen. TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ Oroszország jogosan lépett fel a gázháborúban és látszólag győzött. Európa a nyugatbarát Ukrajnát tekinti „saját köly- kének”, de nem figyelmeztette, tegyen le törekvéseiről. Moszk­va a kialkudott árban nyerni lát­szik, ám anyagi és erkölcsi vesz­tességei hatalmasak, és nem tudni, Ukrajna tartja-e magát a megállapodáshoz. Nyertesek nincsenek, a fő vesztes Viktor Juscsenko ukrán államfő - ezekben egyetértenek a tegnapi orosz kommentárok. A Kommerszant arra hívta fel a figyelmet: nem tudni, milyen árat alkudtak ki. Míg a sajtó az európai átlagárból és a 20%-os kedvezményből kiindulva ezer köbméterenként 360 dollárt számolt ki, Bogdan Szokolov- szkij, az ukrán elnök megbízott­ja Kijevbe hazaérkezve úgy nyi­latkozott, az európai ár 300 dol­lár, ami Ukrajnának 224-240 dollárt jelentene. Az orosz kor­mány képviselői továbbra is 450 dolláros európai árról beszél­nek. Más kérdés, hogy az aktuá­lis ár bizonyosan csökken a kő­olaj árának esése nyomán. A lap rámutatott: a megállapodás megvalósulása - a gáz megindu­lása Európába - attól is függ, mit szól az egyezséghez Juscsenko. A lapok úgy tudják, a megálla­podás tíz évre szól. Több lap is kiemeli, hogy a közvetítőket - így a Magyaror­szágra is szállító RoszUkrEner- gót - kiiktatja a megállapodás, s hosszú évek óta először a Gaz­prom egyenesen az ukrán Nafto- gaznak szállít. A Vedomosztyi szerint a háborúskodás arra jó volt, hogy világosan fel lehessen ismerni a problémát: Oroszor­szág szomszédaihoz fűződő gázkapcsolatai nem elég világo­sak és politikailag motiváltak. Az árak túlságosan is alku tárgyát képezik és néha nehezen indo­kolhatók gazdasági érvekkel. Mindez lehetővé teszi a politikai játékot a versengő ukrán politi­kai erők pályáján, a törekvést ar­ra, hogy Moszkva a szomszédot saját érdekszférájában tartsa, de lehetővé teheti a hozzájutást az ukrán vagyontárgyakhoz, és a korrupciót is. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents