Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-20 / 15. szám, kedd

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 20. www.ujszo.com KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ Nemzetállam és autonómia „Ha Romániában radikálisan meg akarják változtatni az al­kotmányt, akkor az RMDSZ egyértelműen és keményen ve­ti fel a nyelvi kérdést, azt, hogy a magyar nyelvnek regionális szinten hivatalos státust kell adni. Ugyanakkor felveti a nemzetállam és a közigazgatá­si autonómia kérdését is” - je­lentette ki Markó Béla szövet­ségi elnök szombaton, a Szö­vetségi Állandó Tanács maros­vásárhelyi ülése után. Az RMDSZ elnöke elmond­krónika ta: arról beszéltek, hogy a szö­vetségnek sokkal nagyobb súllyal kell támaszkodnia az önkormányzataira. „Igaz, hogy ellenzékben vagyunk a román parlamentben, de számos helyi és megyei önkormányzatban mi vagyunk kormányon, és ezt a helyi kormányzati és önkor­mányzati erőt nagyon is ki kell használni az elkövetkezőkben. Másrészt ellenzékben is az egyik legfontosabb feladatunk az önkormányzatainkon segí­teni, hogy mindazt, amit el­kezdtek, végig is tudják vinni” - mutattott rá Markó Béla. A szövetség elnöke szerint az RMDSZ fontos feladatának tekinti azt is, hogy az alkot­mánymódosítási elképzelés­hez is egyértelműen és világo­san hozzászóljon. Markó hangsúlyozta: ha Romániában radikálisan akarnak változtat­ni az alkotmányon, ha az egész romániai berendezke­déshez hozzá akarnak nyúlni, akkor az elképzelhetetlen, hogy az RMDSZ ne vesse fel nagyon keményen azt, hogy a magyar nyelvnek regionális szinten hivatalos státust kell adni, valamint a nemzetállam és a közigazgatási autonómia kérdését. 402 milliós hitel Szerbiának A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szombaton 402,5 millió eurós stand-by hitelt hagyott jóvá Szerbiának, amiből a kor­mány 268 millió eurót használ­hat fel azonnal. A juttatást 15 hónapon keresztül használhat­ja fel az ország, ha szükségét látja megerősíteni a devizatar­talékait. A kormány és az IMF megegyezése szerint a hitelt követő gazdasági programmal lehetővé teszik a makrogazda­sági és a pénzügyi stabilitás megőrzését Szerbiában. A programmal megszorító fiskális politikát irányoznak elő, amivel az idei állami költ­ségvetés a bruttó nemzeti össz­termék másfélszeresénél ki­sebb lenne, illetve lehetővé tenné a gazdasági növekedés és az export reformját. A stand-by hitelről tavaly novemberben egyezett meg a szerb kormány és az IMF, a hitel jóváhagyásá­nak feltétele pedig az volt, hogy a kormány és a Szerbiai Nemze­új magyar szó ti Bank aláírják azokat az egyezményeket, amelyek meg­határozzák az árak felügyeleté­re és a pénzügyi szektor stabili­tására vonatkozó felelősséget. Ugyanakkor Radovan Jelasics, a Szerbiai Nemzeti Bank kor­mányzója szerint, noha az el­múlt hetekben rosszabbak let­tek a feltételek a nemzetközi piacon, még nem szükséges felhasználni a hitelt. A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (Reuters-felvétel) SZEMSZÖG Hazardírozás állami szinten A kínálat bőséges volt az elmúlt évben is, arra nem panaszkodha­tunk. Az Európai Unió költségvetése Szlovákiával is jelentős mértékben számolt 2008-ra. Az egyes alapok­ból arányosan osztották el a pénze­ket Brüsszelben. Annak alapján és értelmében jutott nekünk is. A bök­kenő - de főképpen módfelett felhá­borító - az egészben az, hogy papí­ron, jóváhagyva és elfogadva sokkal több jutott, mint amennyi a valóság­ban áramlott kicsi országunkba. Nem, egyáltalán nem Brüsszel hi­bájából csúsztunk le több millióról, hanem az egyes honi minisztériu­moknak „köszönhetően”. Igen, mil­liókról van szó, és tessék megka­paszkodni - euróbán! Szlovákia ugyanis 2008-ban 357 millió eurót (10,76 milliárd koronát) nem volt képes elkölteni a közös európai kasszából. Nemkistétel! Hogy miért kisebb az érkező cso­mag? Nem az első eset, nem az első év volt a tavalyi, amikor a felkínált és törvényesen megszabott uniós pén­zeket azért nem tudtuk teljes egé­szében merítem, mert hiányzott a rugalmasság. Főképpen a határidős projektek elkészítésére, a pályázati felhívásokra való reagálásokra kell gondolni. És újfent a „nagy kö­vetelmény”: időben. Amikorra ké­rik, teljesíteni kell a feltételeket, a já­tékszabályokat szükséges betartani. Egyformán, kivétel nélkül vala­mennyi tagállamnak. Nem beszélve arról, hogy a benyújtott tervezetek­nek és pályázatoknak az utolsó pon­tig a lehető legprecízebbnek kell lenniük, mert az ellenőrzések, a szakmai véleményezések szigorú­ak. De hát ez így is van rendjén. Óriá­si tételekről van szó, okos, megfon­tolt befektetésekre szánt összegek­ről. Amely pénzeknek a fejlesztést, a korszerűsítést kell(ene) szolgálniuk az EU egyes tagállamaiban. így ter­mészetesen Szlovákiában is. Az egyes tárcák részéről komoly hazar- dírozásnak mondható a laza, a fele­lőtlen hozzáállás, az európai pén­zekhez való passzív viszonyulás. Csakis ekképpen lehet véleményez­ni a megszabott tételek részleges merítését. Az éremnek csak az egyik oldala a közvélemény jogos felhábo­rodása a minisztériumok felelőtlen hozzáállása miatt. Itt van azonban a másik oldal is. Brüsszeli részről. Mégpedig az, hogy az ottani bejegy­zések bizonyára nem akármilyen toliakkal íródtak és íródnak. S azok a felkiáltójeles megjegyzések főkép­pen arra vonatkozhatnak, hogy ha egy ország nem képes a megjelölt időre és megfelelő minőségben el­készített tervezeteket benyújtani, attól meg kell vonni a pénzeket. Vagy legalábbis csökkenteni kell a támogatások mértékét, s azok kö­zött elosztani, akik rugalmasabbak, szakmailagfelkészültebbek. Nem az első eset, hogy Szlovákia késik, lemarad, hazardírozik az eu-s pénzekkel. A brüsszeli tollak min­den bizonnyal jól fognak, s az emlé­kezete sem csal mindenkinek. SuslaBéla OLVASÓI LEVEL További sikeres 60 évet December 15-én ünnepelte az Új Szó fennállásának 60. évfordu­lóját. Ez alkalomból 60 oldalas ün­nepi számot jelentetett meg. Átfu­totta azokat az eseményeket, tör­ténéseket, melyek a hatvanéves lét folyamán nagyban befolyásolták a szlovákiai magyarság és az Új Szó sorsának alakulását. Az olvasó nosztalgiázhatott, feleleveníthet­te emlékeit a régi cikkek, írások át­tekintésével, olvasásával. Az Új Szó első száma megjelenésekor még mindig sok szlovákiai kitele­pített család tartózkodott akarata ellenére Csehországban, és még kábítóan hatottak ránk a háború utáni jogfosztottság évei. Ezt azért írom, mert sokszor hallani volt ki­telepítettek visszaemlékezései­ből, hogy Gottwald elvtársnak kö­szönhetik hazatérésüket. Hogy ez nem volt igaz, elég az ünnepi szám első oldalán elolvasni Viliam Široký beszédét, melyből világo­san kiviláglik, hogy a nemzetközi helyzet kiéleződése az akkori két tábor között tette szükségessé a dolgok megoldását, Sztálin mar­sall utasítására, mert az akkori Szovjetunió érdekei ebben a hely­zetben valamilyen stabilitást, az egység demonstrálását követelték a keleti blokk országaiban. Nem mintha megbánták volna, amit tet­tek a szlovákiai magyarsággal, se nem azért, mert szeretni kezdtek bennünket. Átlapoztam. Olvastam az ünnepi számot. Akármilyen vi­szonyok voltak is 1948. december 5-én, a háború utánijogfosztottság évei után, az anyanyelven írott szó megjelenése reményt és lelket ön­tött a pellengérre állított és meg­szégyenített magyarság leikébe. Tudni kezdtünk újra egymásról, hogy vagyunk, mind Csallóköz­ben, mind az Ung-vidéken. Nosz­talgiával emlékszem vissza a nyári hónapok Új Szóira, melynek lapja­in minden nyáron írásban, képek­ben, tudósításokban zajlott az ara­tás, akkori szóval dúlt a kenyércsa­ta a gabonamezőkön. A fotókon emberek nézegetik tenyerükben a gabonaszemeket, ellenőrzik mi­nőségét. Mások lehajolva állítólag a kombájnok után a szemvesztesé­get ellenőrzik, hogy egy szem se vesszen kárba. De hajói körülnéz­tünk az utak mentén vagy a leara­tott földeken, éppen elég elhullaj- tott gabonaszemet láttunk. Nosz­talgiával emlékszünk vissza az év­ről évre emelkedő hektárhoza­mokra, melyek abban az évben is nőttek, amikor az időjárás kedve­zőtlen volt. Azt is meg kell monda­ni, hogy az Új Szó közvetítette számunkra azokat a recepteket, javallatokat, melyeket pártunk és kormányunkafényesebbszocialis- ta jövő felépítése érdekében írt elő. Ezt is lehet vállalni. De aki tudott a sorok között olvasni, az mindig ta­lált valamit, ami ellentétben volt az akkori hivatalos irányvonallal. Mindemellett sok olyan szakmai és kulturális írás, cikk, tudósítás je­lent meg, melyek felkeltették az új­ságolvasók érdeklődését. Például: mezőgazdasági témák, szakcikkek stb. Az is dicséretes, hogy a sors­fordító időkben, műit a 68-as ese­mények és a 89-es rendszerváltás, az Új Szó mindig tudta, hol a helye, mi a kötelessége és mit kíván a szlovákiai magyarság érdeke. A rendszerváltást követően a lap több változáson ment keresztül. Ä mai időkre már megtalálta formá­ját. Hallgatva a Pátria rádióban az Új Szó főszerkesztőjét és egyik he­lyettesét az újság jövőjéről, aggo­dalom hangzott el az internettel kapcsolatban, melynek terjedése nagyban befolyásolhatja, csök­kentheti az Új Szó példányszámát. Én ezt nem így látom. Nézve az ün­nepi számban a szerkesztők, tudó­sítók, az újságnál dolgozók képét, zömében mind tapasztalt újság­írók fiatalokkal körülvéve, akik biztosan újabb és érdekes ötletek­kel jönnek, a mai kor igényeinek megfelelően. Azt is megértem, hogy nehéz megmaradni egy olyan sokrétű közegben, mint a szlováki­ai magyarság függetlennek úgy, hogy a lap mindenkinek jó legyen. Azzal is egyetértek, hogy a lap le­gyen kritikus, ha lehet, próbálja részrehajlás nélkül megvilágítani a politikai és társadalmi történések háttereit, kulisszatitkait. Mint régi előfizetőjük, olvasójuk néha úgy érzem, egy-egy írás mintha szemé­lyes sértődöttségettükrözne. Hogy mit szeretek a legjobban? Azokat a tudósításokat, melyek egyes tele­pülések önkormányzataival fog­lalkoznak, azok munkáját minősí­tik. Nap mint nap érdekes írások, tudósítások jelennek meg e témá­ban mind a Régió, mind a Szülő­földünk című szerdai melléklet­ben. Sok tanulságot, tapasztalatot lehet belőlük leszűrni. Mivel a la­kosság jogtudata a közigazgatás területén általában nagyon ala­csony, a lakosság közömbös, azért történnek meg az olyan esetek, melyeket a lap közread. Ha a tár­sadalmi viszonyok normálisak lennének, sok helyen a választók már rég elzavarták volna az ön- kormányzat tagjait. így basás- kodhatnak tovább közössége- i(n)k pedig menetelnek lefelé a lejtőn. Ráadásul a rombolásért, a törvények ignorálásáért még fi­zetést, jutalmat is kapnak. Ennek fejében valahol már második éve nem kell a lakosnak, közületek- nek ingatlanadót fizetni. A leírtakon kívül az Új Szóban megjelenő írások széles skálája érdekel, főleg az itteni magyar­sággal kapcsolatos cikkek, té­mák. Azért is, mert a lap legfonto­sabb feladata most sem változott. Összeköt bennünket azokkal a gondokkal, bajokkal, melyek megjelennek a szlovákiai magya- rokkörében. Németh Géza

Next

/
Thumbnails
Contents