Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-17 / 13. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 17. www.ujszo.com Van a teremben valami szakrális, talán a túldimenzionált képek eleven pillantása szúr szemet, meg az, hogy a terem négy falán négy oldalról néznek bennünket... Thomas Élvonalbeli, sikeres kortárs fotóművész, egyike volt azoknak, akikNyugat-Eu- rópában elsőként tanulhattak fotózást művészeti akadémián, a mára már irányzatként jegyzett düsseldorfi iskola oszlopos tagja, megjárta a kasseli documentát, szerepelt a Velencei biennálén, hosszú évekig volt főiskolai professzor (mestereit, a legendás Bernd és Hilla Bechert váltotta fel a Düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián). CSANDA MÁTÉ A német származású Thomas Ruffról (1958), a világ egyik legdrágább fotóművészéről van szó. A budapesti Műcsarnok február 15-ig tartó nagyszabású kiállításán az ő életművét követhetjük végig. A nagyközönség számára a tárlat legismertebb darabjai valószínűleg a 2000-es évek elején készült, nem egy botrányt maga mögött tudható Nudes (Aktok) sorozat nagyjából egy méterszer két méteres fotói. Thomas Ruff különféle, erősen korhatáros internetes fórumok névtelen fotóit, pornóképeket sajátít ki, emel ki sajátos vizuális környezetükből és teszi őket műalkotássá. Az amúgy végletekig célratörő és nem éppen sokrétegű képeket Ruff megmanipulálja, elhomályosítja. Így éppen az eredeti képanyag lényege mosódik elt zavarosan kontúrjukat vesztett valós aktőrök merevednek fura aktokká, Bacon jut az eszembe, meg hogy ő annak idején mit művelt Velázquez pápáival. Persze az minden vonásban a festészetről szól, Ruff képei viszont a fotót szedik szét darabjaira, mossák szét akvarelles árnyalatokká, Ruff Retrospektív 711, 2002, 166x306 cm, C-Print; a Substrate sorozatból Anderes Porträt Nr. 122/55, 1994-95, 210x160 cm, selyem; az Anderes Porträt/Más portrék sorozatból hogy aztán néhány kép tényleg rokokó jelenetekre emlékeztessen. A nagy kérdés csak az, hogy minden kép érdemes-e a megdolgozásra, illetve hogy mennyi a filter és hol ér véget a valós kép. Vagyis minden elmosódott kép érdekes is egyben? A legizgalmasabbnak a Steme (Csillagok) sorozatot találtam. A képek személyes kedvenceim is, az első Ruff-fotók, amelyeket élőben is láthattam, néhány éve a düsseldorfi k21 állandó gyűjteményében. A felvételek végtelenül egyszerűnek hatnak, pedig létrejöttükhöz a ma létező legbonyolultabb technika szükségeltetett. A csillagképeit egyszerre jellemzi a hideg távolságtartás, a tárgyszerűen, szinte dokumentarista módon tálalt képi információ (izgalmas kombinációt alkotnak az aktok mellett). Ugyanakkor tele van transzcendenciával, költőibb, romantikusabb szerintem nem is lehetne. A csillagképek által kirajzolódó finom, fehér szemcsés képtér olyan, mint egy akvatintanyomat, de lehetne akár litográfia is, és van bennük valami a röntgenfelvételek vagy az ultrahangos képalkotás esztétikai világából is. De ha tetszik, akár teljesen absztrakt mintákként is elnézegethetőek. ko05, 2002, 110x185 cm, C-Print; a Nudes/Aktok sorozatból
