Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-12 / 8. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 12. Vélemény És háttér 5 Milyen újabb bolsevik megoldásokra vetemedik a szlovák politikai elit? Nekünk Mohács kell! FIGYELŐ Beárnyékolja a jövőt Beneš Az Európai Unió (EU) léte és működése biztosítékot jelent arra, hogy olyan etnikai tisztogatás, amilyent Csehszlovákiában valósítottak meg a Beneš-dekrétumok alapján, Közép-Európában nem ismétlődhet meg - jelentette ki szombaton egy cseh történész. Rudolf Kučera Az európai nemzeti kisebbségek: a csehországi magyarok és lengyelek múltja és jelene című nemzetközi konferencián szólalt fel Prágában. A neves történész rámutatott: a németeket és a magyarokat kollektív módon büntető rendeleteket a korabeli csehszlovák politikai elit minden része támogatta. „A Beneš- dekrétumok bizonyos mértékben máig is megterhelik a cseh-német és a cseh-ma- gyar kapcsolatokat, ezért ideje lenne megtalálni annak módját, hogyan lehetne őket hatályon kívül helyezni” - jegyezte meg Kučera. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) stratégiai alelnö- ke szerint felül kellene vizsgálni az 1945-1946-os évek csehszlovákiai jogi aktusait. Duray Miklós bírálta a szlovák parlament azon határozatát, amely megerősítette a dekrétumok érinthetetlensé- gét. „Úgy vélem, nem helyes ez a hozzáállás, mert Beneš döntéseinek máig is negatív hatásai vannak” - mutatott rá a politikus. Síkraszállt a dekrétumok által megkárosítottak kárpótlása mellett is. „A vezető cseh és szlovák politikusok közül egyedül Jin Pa- roubek egykori prágai szociáldemokrata kormányfőnek volt mersze kimondani, hogy a II. világháború után jogtalanság érte a németeket, a magyarokat és más kisebbségeket, ezért joguk van a megkövetésre. Paroubek anyagi kárpótlásról ugyan nem szólt, de gesztusa nagyon értékes” - jelentette ki Kocsis László, a konferenciát megrendező csehországi Coexistentia- Együttélés politikai mozgalom országos elnöke. Bauer Edit, az MKP európai parlamenti képviselője szerint a Beneš-dekrétumok Jogtalanságot szülő jogi normák voltak”. Felhívta a figyelmet arra, hogy az akkori Szlovák Nemzeti Tanács idevágó rendeletéivel, határozataival is foglalkozni kell, mert azok is jogtalanságot szültek. „Az Európai Unióban a kisebbségekkel kapcsolatban sajnálatosan kétféle norma érvényesül. A belépés előtt az EU ellenőrzi, hogyan tartják be a jelölt országokban a kisebbségijogokat, viszont a csatlakozás után ez a kontroll már nem működik” - fejtette ki Duka Zólyomi Árpád, az MKP másik EP-képviselője. „Az Európai Unió a jövőről szól. Ha vannak olyan problémák, amelyek ezt beárnyékolják, akkor azokat a jövő érdekében mihamarabb meg kell oldani. Közéjük sorolhatóak a Beneš-dekrétumok is” - összegezte a tanácskozáson elhangzottakat Bauer Edit. Csehországban a legutóbbi népszámláskor nem egészen 15 ezer személy vallotta magát magyarnak, de szakértői becslések szerint a magyarok valódi száma mintegy 25 ezer körül van. (-kés) Ha száz évvel ezelőtt valaki egy falu népét akarta volna megmérgezni, legalább ötven kútba kellett volna patkánymérget szórnia. LOVÁSZ ATTILA Manapság egy Pozsony méretű város polgárainak kiirtása csak annak a kérdése, tudja-e az illető, mely víztározóba, elosztóba kell tennie néhány kiló mérget. A városiasodás, az életben maradáshoz feltétlenül szükséges szolgáltatások koncentrációja sebezhetővé, kiszolgáltatottá tette az emberiséget, miközben életét kényelmesebbé, s talán biztonságosabbá is tehették volna a technológiai újítások. Az ivóvizet hoztuk föl példaként, mert kiválóan illusztrálja civilizációnk sebezhetőségét mínusz tíz fokban egy gázcsap elzárásával. Lehet filózni az ukrán-orosz vitáról és viszályról, sőt arról is, mennyire képes Oroszország megtenni mindent azért, hogy érdekszférájából a Szovjetunió szétesése után már ne engedjen el egyetlen területet, államot, régiót. Lehet nagyokat mondani arról, mennyire volt főpróba Grúzia, mennyire jelmezes próba a gázvita. Mindez viszont ostoba tudálékosság lesz csupán, ha nem vesszük észre, hogy az oroszoktól való függőségünket mennyire okoztuk saját magunk. Nézzük csak meg a híradókban azokat a térképeket, amelyek az orosz gázt Európába szállító vezetékrendszerről készültek. Úgy 150 éve így nézett ki a kontinens vasúti térképe. Ha pedig megnéznénk, mennyire van „elgázosítva” Szlovákia, akkor sűrűbb hálózatot látnánk, mint amilyen a vízrajzi térkép. Bizony, gázzal fűtünk, főzünk, alternatíva nélkül, alig akadnak családi házak, ahol vegyes fűtésre rendezkedtek volna be a tulajdonosok. A lakótelepi nagy hőszolgáltatók esetében a lakónak, lakástulajdonosnak még esélye sincs arra, hogy válság esetén mentse az irháját, és ne fagyjon meg. Nos, mindez nem a gázról, hanem a függetlenségről szól. Nem lehet független az az ember, aki szolgáltatók nélkül halálra van ítélve. Ha nincs internet, telefon, televízió, valahogy túléljük, de gondoljunk csak bele abba, hogy egy településen napokig nincs gáz, nincs villany, nem működik a vízszolgáltatás. Korunk embere a hálózati szolgáltatók nélkül életképtelenné vált. Függősége normál esetben a számlák fizetésében és azok befolyásolásának minimális mértékében mutatkozik meg, krízishelyzetben pedig szó szerint az élete kerül veszélybe. Az atomerőmű újraindítása, a gázártámogatások, a kormányzati ár- szabályozások költségeit alternatívákra fordítani lenne a járható út. Miközben a falvak, kisvárosok teljesen függő helyzetbe kerültek, az uniós milliárdokat főterek kövezésére fordítjuk, ahelyett, hogy ön- kormányzati hó- és egyéb energiaszolgáltatásokra, lakossági megtakarításokra és alternatív energiagazdálkodásra használnánk fel. A gázvita megmutatta, nekünk Mohács kell, hogy észhez téljünk, megoldásokat keressünk. Azok a rusnya kapitalisták, akiket Fico szívből utál, lehetővé tették a rendszer feltöltését Nyugatról, honi felelőseink még azt sem tudták, hány napra van elegendő tartalékunk. Arra viszont jó volt a válság, hogy újra beinduljon az atomerőmű, piszkosul drágán, nem oldva meg semmit. Most már sejthetjük, hogy az idén várható válsághelyzetek kezelésekor milyen bolsevik megoldásokra vetemedik a politikai elit anélkül, hogy minimális lakossági ellenállással is kellene számolnia. Jó évnek nézünk elébe. JEGYZET 2009 leütés a mozgásról JUHÁSZ KATALIN Szép szó, el lehet rajta kérődzni, sokáig, lassan. Megannyi képzet társul hozzá, érdekes konnotá- ciók bukkannak fel agyunk mélyéről, de ez persze mindenkinél individuális. Én most az emberi agy fürgeségéről vagy lustaságáról, rugalmasságáról vagy rözs- dásságáról értekeznék, különös tekintettel a szlovákiai ember agytekervényeire. Nem lehet mindent a hidegre fogni, de talán a kíméletlen mínuszoknak is van némi közük ahhoz, hogy mostanában fagyosan nyikorognak azok a bizonyos kerekek, szinte hallani, ahogy dolgoznak. Különös egybeesés, hogy a „mozog” szó szlovákul agyat jelent, ez is fontos lesz a továbbiakban. Mert a lényeg (rátérek! ), hogy nehezen boldogulunk az euróval a boltokban. A folyamatos fejszámolás lassítja lépteinket, zombikként botorkálunk és nehezen tájékozódunk a roskadásig rakott polcok között. Ezt a minap egy hipermarketben figyeltem meg. Mozdulataink valahogy óvatosabbak lettek, belénk fészkelte magát az érzés, hogy résen kell lennünk. Szemünk éhesen keresi az árcédulán az apró számjegyeket, azaz a szlovákkoronábanjelöltárat, és ha megtaláljuk, aprót sóhajtunk. Vásárlás közben először is arra kellett rádöbbennem, hogy fejszámolásban bizony gyenge vagyok. Aztán észrevettem, hogy eme agyi képesség hiánya mozgásomon is megmutatkozik. Végül pedig körülnéztem, és látom ám, hogy a máskor vidáman nyüzsgő bevásárlóközpontban most minden olyan, mint egy lassított filmen. Azaz a legtöbb ember hozzám hasonlóan nem matekzseni. Különben vajon miért merednének hosszan, összevont szemöldökkel egy üveg sörre, egy babkonzervre vagy egy mosóporos zacskóra, csupa olyan dologra, amiket máskor gépies mozdulatokkal, a másodperc tört része alatt hajigáinak kosarukba? A pénztárnál a lassúság fokozódik. Sorok kígyóznak, nehéz bugyellárisok nyílnak, újabb sóhajok szakadnak fel a telkekből, az emberek óvatosan mor- zsolgatják tenyerükben a vadonatúj érméket, közben mozog a szájuk: számolnak. Végre fizetek és kijutok, újságot a megszokott trafikban veszek. „Harmincöt cent tesz” - mondja a nyugdíjas néni a bódéban, furcsán hangzik a szájából ez az információ. Olyannyira látszik rajtam a meglepetés, hogy mosolyogva közli az árat koronában is, mire mindketten elnevetjük magunkat, nem is kell tovább ragozni a helyzetet. Lassan ezt is megtanuljuk, gondolom gyorsan. KOMMENTÁR Autonómia - újratöltve BARAK IÁSZLÓ Duray Miklós vélhetően stratégiai döntést hozott: taktikai okokból a szlovákiai magyarok autonómiájának irányába kívánja navigálni a Magyar Koalíció Pártja jelképes hajóját. Legalábbis ilyesmire is következtetni enged az a szombaton, Komáromban abszolvált rendezvény, amelyen Duray néhai politikai mozgalma, az 1998-ban a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal és a Magyar Polgári Párttal együtt az MKP-ba olvasztott Együttélés volt derékhadának állományával együtt ünnepileg emlékezett arra a „szlovákiai magyar választott képviselők” számára szervezett nagygyűlésre, amely 1994. január 8-án volt a komáromi sportcsarnokban. A rendezvényről annyi talán elég, hogy Duray és az Együttélés p. m. legvérmesebbjei azt anno a szlováldai magyarok (mini)parlamentjének közfelkiáltással történő létrehozására szerették volna felhasználni... A nagy ívű szándék viszont annak rendje-módja szerint hamvába halt. E tényt Duray Miklós a hét végi megemlékezésen sem titkolta, hiszen beszédében ő maga deklarálta, holmi „idegenlelkű” szlovákiai magyarok értetlenkedése és ellenkezése miatt vallott kudarcot az önrendelkezési kísértet. Pedig, úgymond, Trianon óta a szlovákiai magyarság első önmeghatározó, önrendelkezési kísérletéről volt szó... Nos, annak ellenére, hogy a nagygyűlés óta igen-igen sok víz lefolyt a Dunán, úgy tetszik, nem tudott semmi újat kiötölni az a szlovákiai magyar politikusi véd- és dacszövetség, amely az MKP- ban hegyezi a zabot. Máshogy miként is minősíthetnénk egy rég odakozmált politikai koncepció felmelegítését? Most tesznek itt autonómista tömegmegmozdulások, ugye...? Amikor, lássuk be: hisztériás Fico, buta Slota ide vagy oda, már korántsem egy Mečiar nevű erőszakos diktátor és maffiája igája alatt nyögünk - mi, szlovákiai magyarok. Immár nem egy állatfarm jellegű provincia, ahol élünk, hanem egy európai uniós ország, amelynek saját egyetemmel rendelkező állampolgárai vagyunk meg euróval fizetünk... ? Azon túl, hogy városi és községi önkormányzatainkban is jobbára azt csinálnak az általunk választott autonóm képviselők, polgár- mesterek, amit akarnak - sajnos... Vagyis, ha 1998-ban nem tehetett megegyezni az autonómia követelésének módjában, de még elveiben sem, akkor 2009-ben ilyesmiről tök fölösleges akár csak álmodozni is. Természetesen minden egyes normális halandó tudja ezt. Duray pedig azok közé tartozik, akik a leginkább tudják, semmi értelme nincs Szlovákiában autonómiázni... Az viszont szintén világos számára, hogy 2009 és 2010 is a választások éve. Olyan időszak előtt áll az MKP - s főstratégaként ő maga is -, amikor mindenképpen csinálni kell valamit... Mivel azonban a rögeszméken kívül régen nincsenek új ötletei, a főstratéga úr kénytelen volt lenyúlni két párttól egy-egyjelszót, önrendelkezési rögeszméjét föltupírozandó. Az egyik a Fidesz, a másik a Szlovák Nemzeti Párt szlogenje volt. Az előbbi, a „rosszabbul élünk, mint négy éve” Fidesz-szlogent követi a szombati megemlékezés nyilatkozatának szövege, amely azt üzeni a szlovákiai magyarnak, hogy rosszabbul él, mint tizenöt éve...! A szombati buli kőbe vésett jelszava pedig - a „mindig magunkért, soha mások elten” - Slota legutóbbi választási jelszavával - „cudzie nechceme, svoje si nedáme” - azonos. A Fidesz-jelszó Magyarországon buktát jelentett annak idején. Slotáé kormányzati pozíciót hozott Szlovákiában. Meglátjuk, hová/hol lyukad ki velük Duray meg az MKP... ÉVFORDULÓ Rádiófoglalást fontolgattak A Csehszlovák Rádió prágai székházának elfoglalását fontolgatták 1969 januárjában cseh diákok, hogy felrázzák a lakosságot, és országos méretű tiltakozást váltsanak ki Csehszlovákia szovjet megszállása elten. A fiatalok 1968 karácsonya előtt sztrájkkal tiltakoztak a megszállás elten, s más akciókat is szerveztek. „Világos, hogy a mai helyzetben a diákok elszigetelt akciói - tegyen az akár sztrájk, akár tüntetés - nem hatékonyak” - írta Jan Pa- lach negyven évvel ezelőtt Ľubomír Holeček akkori diákve- zémek küldött levelében. Hozzátette: a tömegtájékoztatási eszközök hatékony segítsége nélkül semmiféle országos tiltakozó akció nem tehet sikeres. Palach szerint ezért olyan akcióra van szükség, amely országos figyelmet váltana ki. Ezt a levelet cseh történészek találták meg a közelmúltban, s tartalmát most hozták nyilvánosságra. A Károly Egyetem 19 éves hallgatója azt javasolta Holečeknek, hogy a diákok egy kis csoportja elfoglalhatná a Csehszlovák Rádió prágai székházát, és az éteren keresztül felhívást intézhetne a lakossághoz. A kezdeményezőket azután a diákok „tömegesen támogathatnák” - írta Palach, s így folytatta: „Ha az elképzelést őrültnek tartod, kértek, dobd el a levelem, s ne beszélj róla senkinek. Ellenkező esetben - tehát ha elfogadhatónak látod az ötletet - cselekedj úgy, ahogy jónak látod.” Levele végén Palach leszögezte: 1968 januárjában az események a felső körökben kezdődtek, 1969 januárjában alulról indulhat a kezdeményezés. Palach ezt a levelet tíz nappal azelőtt adta postára, hogy 1969. január 16-án a Vencel téri Nemzeti Múzeum előtt felgyújtotta magát. Búcsúlevelében azt írta: így akarja felrázni a nemzetet, hogy tiltakozzon az orosz megszállás elten. Palach három nap múlva sérüléseibe belehalt; temetésén több mint félmillió ember vett részt. Az egyetemista halála azonban nem változtatta meg az akkori csehszlovákiai fejlődést, a reformfolyamatot 1969-ben véglegesen letörték, s a politikai vezetőket eltávolították a helyükről. Jan Palach nevét és tettét a szocialista rendszer bukásáig, tehát 1989 novemberéig csak negatív értelemben tehetett leírni a csehszlováksajtóban. (kj) (Peter Gossónyi rajza)- Ha nem nyitják meg az oroszok a gázcsapot, a sebészeten is orosz tél vár rád...
