Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-02 / 1. szám, péntek
KERTESZKEDO 2009. január 2., péntek ____________________________________________________________________________________________________________________& évfolyam 1. szám Az étkezési mák korlátozás nélkül termeszthető Mákvetés szilveszterkor? Bár az örökzöldek egyre divatosabbak, keveset tudunk a télen is díszlő, sokat tűrő növények életviteléről A fenyők, tuják téli ellenségei (Képarchívum) ISMERTETŐ A mák egyike a legrégibb kultúrnövényeknek, Egyiptomban már 4 ezer évvel ezelőtt termelték, és Hippokratész is ír róla, mint gyógynövényről és a narkoti- kus hatásáról. Legnagyobb előállítója Kis-Ázsia és India, de Európában is számos országban termesztik. Nálunk szántóföldi táblákon és a kiskertekben is elterjedt növény. Fő terméke a mag, amely az ünnepi bejgli és a hétköznapi mákos csík, rétes, guba, sőt fagylalt alapanyaga. Fontos terméke a máktokból (Ka- bay János világszabadalma alapján) kinyert alkaloidák tömege. A máktokból 25 féle alkaloida állítható elő, amelyek között van narkotikum, fájdalomcsillapító, altató, köhögést csillapító anyag is. Éppen ezért termesztési körülményeit rendeletek szabályozzák. Az étkezési vagy más néven alacsony és közepes hatóanyagú mákfajták kis területen, saját célra történő felhasználás esetén korlátozás nélkül termeszthetők. A magas hatóanyag-tartalmú, speciális alkaloidösszetételű mákfajtákat csak a gyógyszergyárakkal szerződött termelők állíthatják elő. Az ilyen módon termelt mák területét a zöldtokos állapottól a betakarításig őriztetni kell és a máktok teljes mennyiségét - feltörés nélkül - a termeltetőnek át kell adni. Magas hatóanyag-tartalmú mák étkezési célra nem hozható forgalomba. A mák hidegtűrő növény, ezért a magját minél korábban a finoman elmunkált talajba kell elvetni. Bálint György kertészmérnök emlékeiben lapozva azt mondta: akkor érte el a legjobb máktermést, amikor egy évben - szép, napos időben - szilveszterkor vetette el a mákot. A jó máktermés alapfeltétele az igen korai vetés. A növény leginkább a tápanyagokban gazdag, homokos vályogtalajt kedveli. A kötött, savanyú kémhatású, nedves talajt nem tűri. A mák magját sekélyen, egy-másfél cm mélyen kell a talajba tenni. Amikor a kikelt növények három- négylevelűek, akkor kell az állományt megritkítani úgy, hogy a sorban a tövek 5-6 cm-re legyenek egymástól. A vetést óvni kell az elgyomosodástól, a peronosz- pórától, a levéltetvektől és a mák- tokbarkótól. A 80-100 cm magas száron nyíló virágokból tokok fejlődnek. Ezeknek a nyaki részén valamikor lyukak nyíltak, amelyeken keresztül régen kipergett a mákszem. A mostani fajták már zárttokúak, tehát a pergéstől nem kell tartani. A kistermelők a tokot 10-12 cm-es szárral vágják le és a tokokat felvágva fejtik ki belőlük a magot. A frissen betakarított mákot szikkasztani kell, mert a nedves mag befülled. Ősszel, szeptember végén, október elején is lehet mákot vetni. Az őszi vetésű mák korábban virágzik és a tokjai is korábban érnek be. (bálint) A hosszú téli hónapok alatt is nagyon fontos, hogy megfelelően gondoskodjunk örökzöld növényeinkről. Különösen fontos szerepet kap a fiatal növények védelme, mert csak azok fejlődnek a következő évben megfelelően, amelyek sikeresen áttelelnek. Az örökzöldek télen is párologtatnak, ezért fagymentes napokon öntözzük őket. ÖSSZEFOGLALÓ Bár egyre divatosabbak térségünkben is örökzöldeket, általában keveset tudunk a télen is díszlő, sokat tűrő növények életviteléről. A legtöbb esetben csak akkor figyelünk jelzéseikre, ha levelüket hullatják, elszíneződnek, vagy egy-egy águk ijesztően elhal. Természetes levélhullás A tuják és fenyőfélék tövében bőséggel találunk hullott lombot. Ez lehet természetes levélváltás következménye. Emellett tudni kell, hogy a tűlevelűek és tuják lombja nemcsak kártevők és betegségek miatt vált színt, vagy hullik. A bajok forrása ápolási hiba vagy a környezet változása is lehet. E növények többsége ugyan örökké zöld, de elöregedett leveleiket folyamatosan hullatják. Ha a növény egészséges, akkor a le- vélhullatás fő időszaka az ősz. A levélváltás a lombozat belsejében általában észrevétlen. A fenyőfélék és az örökzöldnek hitt növények közül sem mind tartja meg télen is leveleit. Az elterjedtebb fenyőfajok közül például az európai vörösfenyő teljes lombját elhullatja. A még tapasztalatlan kertészkedő számára ijesztő lehet egyes fenyőfélék levélváltása, módszere és az, hogy lombozata télen teljesen elszíneződhet. A téli fokozottabb levélszíneződés a hideg elleni védekezés egyik formája. Az örökzöldek levele, hogy nehogy túlságosan megfagyjon, vizet veszít. Ahogy változik sejtned- vösszetétele, változik a jelenlévő színanyagok töménysége. Ezért télen természetes, ha a fán maradó levelek pirosas, barnás, lüás ámya- latúak lesznek. (Ha tavasztól őszig változik a növény színe, akkor általában baj van, kivéve, ha a növény eleve ilyen.) Vannak olyan fajok, amelyek nemcsak egyes leveleiket váltják, így a kedvelt fenyőfélék és cirbo- lyák többsége teljes tűlevélcsomót dob el, ezek egyszerre sárgulnak és hullnak le. Egyes hamisciprusok, ciprusok és a pikkelylevelű tuják ennél is ijesztőbb módon, teljes ágrészeiket elhalasztva váltják leveleket váltani. Ilyenkor meg kell várni a tavaszt, s ekkor kivágni az elhalt részt, a növény néhány hónap alatt bepótolja ezt. Fagykár és napégetés A közhiedelemmel ellentétben a mérsékelt övi örökzöldek sem élik túl károsodás nélkül a fagyos napokat. Azonban az örökzöldeknél a fagy ritkán okozza a növény teljes pusztulását. Nem kell tartani az elfagyott ágrészek eltávolításától, és az egészséges részek korrekciós metszésétől. (A metszés ideje tavasszal van.) A fagykár a tűlevelű örökzöldeknél gyakran késleltetve, két-három év után válik csak szembetűnővé. Vannak olyan fenyők (Pinus) és lucok (Picea), amelyek fiatal hajtásait a későbbi, tavaszi fagyok elpusztíthatják. A kényesebb örökzöldeket érdemes takarással árnyékolni az erősebb téli napsütés ellen, mert az a víz felvételére készteti a növényeket. Télen az igen hideg légmozgás következtében nagyon sokszor a kemény éjszakai fagyokat, napsütéses nappalok követik. Ilyenkor a napsütés által felmelegített növényoldalon felgyorsul a nedvkeringés és a párologtatás. Ehhez azonban az átfagyott talajból a gyökérzet nem tud megfelelő mennyiségű vizet felvenni, ezáltal nagy, összefüggő, perzselésszerű, száraz foltok keletkezhetnek a lombozaton vagy ami még rosszabb a növény élettani szárazság miatt, akár el is pusztulhat. A napégés általában a fiatal örökzöldek délnyugati felén lévő ágvégeken tapasztalható. Ilyenkor megváltozik az itteni levelek színe, esetleg le is hullhatnak. A falak közelébe ültetett örökzöldek is veszélyben vannak, a világos falak visszaverik télen a napsugárzást, és ez is perzselést okozhat. Az árnyékoló készülhet fából, fátyolfóliából vagy lehet speciális műanyagból készült árnyékoló háló is. Olcsó és kertbe illő megoldás a nádból készített árnyékoló, de felhasználhatjuk erre a célra a kertünkben termett csicsókavagy napraforgószárat is. A nap állásának megfelelően az árnyékolót időnként át kell helyezni. Ne sózzunk a fák közelében Ha a növényeikre vigyázni akarunk, akkor a kapuig vezető kerti utakat, garázsbejárókat nem ildomos télen sózni, vagy csak nagyon óvatosan, kis mennyiségben. A sóié maradandó kárt okoz a növényekben. Csúszásmentesítésre használjunk inkább fűrészport, homokot vagy más durva anyagot. Fagymentes napokon öntözzünk Örökzöld növényeink télen is zöldellnek, tehát ebben az időszakban is folyamatosan vegetálnak. Ilyenkor a vízhiánytól szenvednek a leginkább, ugyanis a kemény fagyok miatt a víz a talajban jégkristályokká áll össze és így a növények számára felvehetetlen. Ezért, ha a nappali hőmérséklet 0 “C fok körüli, ajánlatos alaposan megöntözni őket a hótakaró ellenére is. A lehulló hó, zúzmara valamint az ónos eső az örökzöldek legfőbb ellenségei. Ezek ugyanis könnyen rátapadnak a lombfelületre és a súlyukat egy bizonyos határon túl az ágak már nem képesek elviselni, emiatt töredezni kezdenek. A laza, szabadformájú, szétterülő borókák, tiszafák, tujafélék számára a legnagyobb veszedelmet a nagy hótömeg jelenti. Ezek a növények ugyanis nem rendelkeznek központi ágrendszerrel, amely megfelelően tartana, így a nagy hóréteg nyomását huzamosabb ideig nem képesek elviselni. Az ágak közé behulló hó szétlapíthatja a növényt. Ha eddig még nem tettük meg, a fenti növényeket több helyen, körkörösen kössük át vastag, zsinórral, így a hó könnyebben le tud csúszni róluk és a vastagabb hótakaró sem tud az ágakban kárt tenni. A kötésnek lazának kell lennie, mert túl szoros kötözés esetén enyhe, csapadékos télen a belső ágrészek befülledhetnek, vagy a fényhiány miatt elszáradhatnak. A hóesés elállta után ajánlatos a havat lerázni a növényekről. Ez történhet cirokseprűvel is. A hó nyomásától az oszlopos növekedésű borókákat (pl. Juni- perus chinensis ‘Spartan’, Juniperus scopolorum ‘Blue Arrow",’Mo- oglow’) metszéssel is lehet védeni. Különösen a hosszú hajtásokat fejlesztő oszlopos boróka fajták ágait érdemes minden harmadik évben felére, harmadára visszavágni. így a növény sok rövid hajtást fejleszt, amelyek jobban ellenállnak a hó nyomásának. A fenyőfélék esetében inkább a fiatalabb egyedek kevésbé fás, gyengébb ágait kell a hó nyomásától megszabadítani, mert ezek könnyen letörhetnek. Az ezüst- valamint a lucfenyők fejlettebb, idősebb korban a vastagabb hóréteg nyomását is képesek elviselni. (C.P., SzÉ, bálint) Fotó: Hocsi MAI VALUTAÁRFOLYAMOK Valuta Aktuális középárfolyamok Árfolyam Valuta Árfolyam Norvéq korona 9,75 Lenqvel zloty 4,1535 Anqol font 0,95250 Maqyar forint 266,7 Cseh korona 26,875 Svéd korona 10,87 Bolqár leva 1,9558 Román lei 4,0225 Japán jen 126,14 Svájci frank 1,4850 Kanadai dollár 1,6998 USA-dollár 1,3917 'i-'? (Képarchívum)
