Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-03 / 279. szám, szerda
www.ujszo.com UJ SZÓ 2008. DECEMBER 3. Oszt-Veszt 27 Ahol a civil szervezetek, az egyházak és az önkormányzat képes megtalálni a közös nevezőt, eredményesebben tudják kezelni a hajléktalanok gondjait A részvét kevés - aktív részvételre is szükség lenne Vágsellyén a folyó bal partján az ártéri erdőben fűtött kalyibában húzódtak meg néhányan (Szőcs Hajnalka felvétele) Érsekújvár/ Komárom/Duna- szerdahely. Valamikor a ’90- es évek legelején kezdtük megszokni a gondolatot, a látványt, hogy a fedél nem alanyi jogon jár mindenkinek. Hajléktalanokkal először a közeli fővárosok pályaudvarain találkozhattunk. Aztán nem kellett sok hozzá, hogy a vidéki városokban is megjelenjenek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A társadalom peremére szorult embertársaink helyzetét maga a társadalom lassanként tanulja meg valahogy kezelni. Ahol a civil szervezetek, az egyházak és az ön- kormányzatok képesek megtalálni a közös nevezőt, eredményesebben mutatkozhat meg a segítő szándék. A gyakorlat egyelőre vegyes képet mutat. Összeállításunkban néhány járási székhelyen annak jártunk utána, helyben hogyan készülnek fel a téli hónapokra, amelyek a legnehezebb időszakot jelentik az utcán élők számára. Olvasóink adományai Meleg kabátokat, vastag pulóvereket és téli lábbelit kaptak a rászorulók az Új Szó érsekújvári és lévai olvasóitól, a zsákokat november végén szállítottuk a helyszínre. A közelmúltban beszámoltunk róla, hogy Érsekújvárban a Laktanya utcai melegedőhelyet a város peremére, a Vág menti utcába költöztették. A téma kapcsán többen fordultak hozzánk felajánlásaikkal. Az új melegedőben konténerekben berendezett hálófülkékben tölthetik az éjszakát a rászorulók 19 órától reggel 7-ig. Látogatásunk estéjén öt, utcán tengődő férfi húzta meg magát a szálláson. Egyiküktől megtudtuk: nagyszerű dolognak tartja, hogy itt minden-. kinek saját ágya van. Rég nem élte már meg, hogy nyugodtan lemosakodhat, és ruhát válthat. Este a vacsora sem marad el, meleg levest kapnak a rászorulók, és végre puha takaró alatt pihentethetik fáradt, átfagyott végtagjaikat. Tizenkét hely van a szálláson, idén még nem fordult elő, hogy valamennyit betöltötték volna. Nem minden hajléktalan fogadja el a felajánlott segítséget. Már a megnyitó napján akadt egy nyugdíjas korú férfi, aki - miután alaposan végigmérte a két berendezett konténer felszereltségét - kiderítette, hogy szűkösen lennének, és ő nem szeret osztozni másokkal. Továbbra is az utcán tölti az éjszakákat, pedig a várható fagyos időjárás akár végzetes is lehet a számára. A legnagyobb gondja emellett az volt, hogy ittas embereket nem fogadnak be a menhelyen. A két hat-hat ágyas konténer a város tulajdonát képezi. Ha lesz rá igény, továbbiakat is vásárol az önkormányzat, az egészségügyi konténert egyelőre bérlik. A hajléktalanszálló ugyanis kizárólag a téli hónapokban áll nyitva a lakás nélkül tengődök előtt. A szálláson továbbra is váiják a meleg ruhákat és zoknikat, lábbeliket. A városban a hajléktalanok sokakban sajnálatot és viszolygást keltenek. Felkarolásuk érdekében több civil szervezet képviselője is összefogott a régióban. A LÖKI - a Szociális Inklúzió Lokális Partnersége Polgári Társulás - idén hat nyilvános fórumot rendezett a járási székhelyen, a résztvevők szociális tervet dolgoztak ki, amelyet a testület elé szeretnének tárni. Az önkéntesek szerint jó minőségű és mindenki számára elérhető szociális hálózat kiépítésére, kifőzdék működtetésére volna szükség a városban. Az utcán élő ember idővel elveszti időérzékét, egyik napja olyan lesz, mint a másik. Minden percét azzal tölti, hogy valamilyen úton-módon megszerezze magának az élelemrevalót, és legyen hol lehajtania a fejét. Érsekújvárban megismerkedtünk egy házaspárral, őket a tetemes lakbérhátralék miatt lakoltatták ki a bérlakásból. Lakótársaik azonban nem hagyták őket magukra. A garázsban rendeztek be szobát a családnak, fűtőtestet és televíziót hoztak nekik, még az áramellátást is magukra vállalták. Nem tudni, mi lett az idős házaspár sorsa, mi csupán a hajléktalan- szálló mellett élő, adósságaik miatt a lakásaikból kilakoltatott családokkal találkoztunk. Tiszta, rendezett szálláson élnek a gyerekeikkel, a bejáratnál portás vigyázza a lakók nyugalmát. A családfenntartók súlyos kudarcként élik meg a helyzetet. Tisztában vannak azzal: nagyon nehéz lesz elrugaszkodniuk innen, és újra otthont teremteniük a gyerekeiknek. A költségeket a város állja Komárom városa összesen 40 személy befogadására alkalmas hajléktalanszállót tart fenn: a Belső körúton levő két lakásegységben 8, a Vár úton található szálláson 32 fő elhelyezésére van lehetőség. Idén februárban közel 400 ezer korona (13 277 euró) beruházással - amelyből 250 ezer koronát (8298 euró) a szociális minisztériumnál nyert pályázaton sikerült lehívni, a többit a város költségvetéséből fedezték - két toalettet, két piszoárt, öt mosdót és két zuhanyzót tartalmazó, fűthető tisztálkodási központot adtak át a Vár úton. A szolgáltatást szimbolikus összegért vehetik igénybe nemcsak a szállón lakók, hanem az utcán élő más személyek is; a gyerekek 15 éves korig ingyen használhatják a helyiségeket. A tisztaságot és a rendet a városi hivatal alkalmazottja felügyeli, aki minden használat után fertőtleníti a helyiséget. Az idei év elején ingyen ebédet is osztottak a rászorulóknak Komáromban. Dubány Katalintól, a városi hivatal szociális és családügyi osztályának vezetőjétől megtudtuk, 2009 januárjától ismét elindítják ezt a szociális programot; egy ebéd egységára 55 korona, a költségeket teljes mértékben a város állja. „Naponta átlagosan 18-20 ebédet osztottunk ki, ezen a télen is hasonló érdeklődésre számítunk a hajléktalanok részéről - mondta Dubány Katalin. - A porciók kiosztásában az egyházak önkéntesei segítettek. A rendbontás elkerülése érdekében az ételosztás idején rendőreink gyakran megjelentek az étkezdében.” Az osztályvezető azt is megjegyezte: az eddiginél nagyobb részvételt várna mind az egyházak, mind a városban működő civil szervezetek részéről a hajléktalanok problémájának megoldása, életkörülményeik javítása terén - elsősorban a téli hónapokban. „Számos olyan városról tudok, ahol például egyházak vagy civil szervezetek működtetnek melegedőket, ott apácák, nővérek, vagy más önkéntesek fogadják a rászorulókat. Talán aktívabbnak kellene lenniük a pályázatírásban, így egy-egy ötlet megvalósításához forrásokat is lehetne találni. És bár az ételosztásban nagy segítségünkre voltak az egyházak, mégis úgy érzem, nálunk a város meglehetősen magára van hagyatva ezen a téren” - tette hozzá. A városi hivatal szociális osztályán rendszeresen gyűjtik az adományokat is, ilyenkor elsősorban meleg ruhaneműt, lábbelit, takarókat várnak. Hajléktalanok nincsenek Dunaszerdahelyn hivatalosan nincsenek hajléktalanok. Ez annyit tesz, hogy még ha vannak is, akik az utcán élnek, irataikban rendelkeznek állandó lakhellyel. A vasútállomás környékén és némely parkokban viszont gyakori látvány a minden vagyonát magán viselő ember. A Halpiac téri parkhoz közel lakók beszámolói szerint sokszor tákolmányokat készítenek a fák és bokrok közé az ott élő hajléktalanok. Ezeket azonban rendre eltakarítják, olyankor néhány hétig újra tisztaság honol a parkban. A Vöröskereszt dunaszerdahelyi irodájában elmondták, hogy a hajléktalanok hozzájuk szoktak fordulni ruháért, élelemért, szociális segélyért. Az első kettőben segítségükre tudnak lenni, más ügyekben viszont a hivatalokhoz irányítják őket. Szabó Dagmar igazgatónő konkrét számokról nem tud mondani semmit, mert ők nem tartják nyilván a fedél nélkül élőket, sem azokat, akik náluk megfordulnak. Mivel a városban hivatalosan nem ismerik a hajléktalanság fogalmát, sem hajléktalanszállóra, sem melegedőre nincs szükség. A legközelebbi ilyen létesítmények a fővárosban vannak, amely 50 kilométerre van Dunaszerda- helytől. Hideg sátor, fűtött kunyhó Vágsellyén hetven hajléktalant tartanak nyilván, de a valóságban mintegy százan tengődhetnek itt tető nélkül a fejük felett. Ezt az információt Marek Škrabalától kaptuk, aki október elejétől a városi önkormányzat szociális terepmunkásaként foglalkozik a város területén élő hajléktalanokkal. A szociális dolgozó munkája elsősorban a terep felderítéséből, a hajléktalanok tartózkodási helyeinek felkutatásából, az ott élőkkel való beszélgetésekből, a problémák elemzéséből áll. „Második lépésben megpróbálunk segítséget nyújtani a rászorulóknak úgy, hogy megmutassuk nekik, legközelebb hogyan tudnak segíteni saját magukon. Harmadik lépésben olyan konkrét megoldásokat próbálunk találni, amelyekkel a hajléktalan visszatalálhat a társadalomba. Elsősorban munkát és valamilyen szállást segítünk keresni” - írta le munkakörét Marek Škrabala. Hogy ez nem teljesen reménytelen vállalkozás, az is bizonyítja, hogy a szociális hivatallal együttműködve alig két hónap alatt öt hajléktalannak olyan alapvető okmányokat szerzett be, mint a személyi igazolvány vagy az egészségbiztosítási kártya, sőt két embernek sikerült munkát találnia. Az élettársként élő hajléktalan férfi és nő a város peremén (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) nemrég felépült dél-koreai gyárban kapott munkát háromhavi próbaidőre. Új munkahelyükön nagyon szigorú, „zéró tolerancia” vonatkozik az alkoholfogyasztásra, vagyis ha egyszer is „megfújják” az alkoholszondát, szedhetik a sátorfájukat. A pár több éve elveszítette a tetőt a feje fölül, jelenleg egyikük lányánál laknak, és van rá esélyük, hogy ha mindketten keresni fognak, valamilyen olcsó albérlettel oldhatnák meg a lakhatási gondjaikat. Egy harminc év körüli, életerős férfi elmagyarázza, miért nehéz egy hajléktalannak munkát keresnie: „Nincs hol megmosakodni, nem tudok tiszta ruhát felvenni, hát hogyan állítsak be valahová koszosán meg büdösen, hogy munkát akarok..Azt sem tagadta, hogy nem veti meg az alkoholt, de erre is volt magyarázata: „Egy vékony sátorban lakom a Vág partján, és ilyenkor télen meg is döglenék a hidegtől, ha nem melegíteném magam valami Rókával.” A város környékén egyéb megoldásokkal is találkozunk. Van, aki földbe vájt kunyhóban lakik, de olyanok is akadnak, akik fűthető kis kalyibát tákoltak össze maguknak az ártéri erdő tisztásán. Napközben leginkább valamelyik fedett buszmegállóban ücsörögnek, vagy a bevásárlóközpontok körül lődörögnek. Némi pénzhez úgy jutnak, hogy leadható fémhulladékot gyűjtögetnek. Az önkormányzat azzal is igyekszik segíteni a hajléktalanokon, hogy évek óta minden télen meleg levest és teát biztosít a számukra. Valamikor a Vág-híd mellett lévő piacon mérték a levest, de amióta az megszűnt, az egykori strandfürdőben - jelenleg a helyi cserkészek főhadiszállása - osztják a meleg ételt. Egyelőre napi 20 adagot biztosítanak, az előző években ennyi fogyott el, ugyanis nem minden rászoruló élt a felkínált lehetőséggel. Vágsellyén az a gond, hogy nem létezik szálló, ahol a hajléktalanok meghúzódhatnának, vagy legalább olyan létesítmény, ahol le- fürödhetnének, kimoshatnák a ruháikat. A városban jelenleg egy ún. éjjeli menhely található a Jazerná utcában - egy lakás, ahol tíz személy számára alakítottak ki fekhelyet. Ez kevés, és ide csak éjszakára jöhetnek a rászorultak. Nem is nagyon cserélődnek az emberek, a tízből nyolcnak úgymond „bérelt helye” van, legalább öt éve járnak ide aludni. A város keresi a megoldást egy szociális szállás kialakítására, amelyre európai uniós pályázaton szeretnének pénzt szerezni, ám hogy ezt hogyan sikerül magvalósítani, az a jövő zenéje. Az érsekújvári hajléktalanszállón jut hely minden rászorulónak (Képarchívum) Komáromban, a Vársor úti hajléktalanszállón 32 személyt tudnak elhelyezni (Kis Kata felvétele) Jövő heti számunk témája: Karácsonyi vásár 2008 A rovatot szerkeszti: Lakatos Krisztina ... ------ —V— Megszoktuk a látványt, megszoktuk a gondolatot?
