Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-30 / 299. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 30. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Sztálin a harmadik Joszif Sztálin néhai szovjet diktátor a harmadik legjelentősebb orosz történelmi személyiség az oroszok szemében. Erről tanúskodik az állami Rosszija televízió felmérése. A nézők interneten vagy SMS-ben szavazhattak. Alekszandr Nyevszkij nyert 524 ezer szavazattal. A XIII. században élt herceg csapatai élén védte az idegen betolakodóktól az orosz földeket. A második helyen 523 ezer vokssal Pjotr Sztolipin, II. Miklós cár miniszterelnöke végzett, aki jelentős földreformot hajtott végre, és leszámolt a birodalom rendszerének megdöntésére törekvő baloldali forradalmárokkal. A grúz származású Sztálinra 519 ezren szavaztak. (mti)- Kíváncsi vagyok, kinek fizetik ki a 25 ezer koronát, ha megszületik a 2009-es évi Különösen aggasztó tendenciát mutat a Pew felmérése Spanyolországban Európa zsidóproblémája Miközben Európának a pénzügyi összeomlás és a munkahelyvesztés régi démonaival kell szembenéznie, a múlt szele söpör végig a kontinensen - írja a Newsweek magazinban Denis MacShane brit munkáspárti parlamenti képviselő, volt Európa-ügyi miniszter, akinek „Globalizálódó gyűlölet: az új antiszemitizmus” című könyve nemrég jelent meg. MT1-ELEMZÉS Az 1945 után uralomra jutott mérsékelt jobbközép és balliberális demokrácia átadja helyét a régi-új populizmusnak - véli MacShane. - Teret nyer a demagóg bal- és jobboldal szertelen beszédmódja, s a legláthatóbb jelenség az antiszemitizmus mint szervező ideológia visszatérése. Nézzük a számokat: a Pew közvélemény-kutató intézet nemrég közzétett adatai szerint azoknak a németeknek az aránya, akik kedvezőtlen véleménnyel vannak a zsidókról, a 2004-es 20%-ról mára 25%-ra kúszott föl. Franciaországban, ahol a legtöbb zsidó él az európai országok közül, 20% néz ferde szemmel a zsidókra - négy éve ez még csak 11% volt. Spanyolországban még szem- beszökőbbek a számok: a zsidókat negatívan megítélők aránya a 2005. évi 21%-ról idén a megkérdezettek csaknem felére nőtt. Nagy-Britannia, ahol az arány egy ideje tartósan 9%, bővelkedik az erősödő ellenszenvről tanúskodó beszédes esetekben. A középosztálybeliek lakta Észak-Londonban a Zsidó Szabadiskolából hazainduló fiatalok - a zsidóellenes támadások híreinekhallatán-félnekfelszállnia menetrend szerinti buszokra. Szüleik magánbuszokat bérelnek, mert a londoni rendőrség a jelek szerint képtelen megvédeni gyerekeiket az antiszemita támadásoktól. Manchesterben egy zsidó temetőben horogkeresztet kellett sebtében letakarítani a falról egy magas rangú pártküldöttség látogatása előtt. Az antiszemitizmus a központi eleme a Brit Nemzeti Párt, a leggyorsabban növekvő brit politikai párt ideológiájának is. A szélső- jobboldali párt már helyet szerzett a londoni közgyűlésben, és az idei helyhatósági választásokon megkétszerezte helyi tanácstagjainak számát. A BNP kerüli a nyilvános kijelentéseket a zsidókról, és még iszlámgyűlöletét is igyekszik féken tartani. Mégis, Nick Griffin pártvezér egyetlen komoly kiadványa a hagyományos antiszemita beszédmód fősodrába illeszkedik. „Who are the Mindbenders?” (Kik a tudatmódosítók?) című rövid könyvecskéjében Griffin felsorolja azokat a brit zsidókat, akik szerinte a brit média titkos vezérlői; megvádolja a zsidó bevándorlókat, hogy származásukat elleplezendő változtatják meg nevüket; a holokauszt gázkamráit pedig „tudománytalan ostobaságnak” nevezi. A zsidógyűlöló BNP mellett ott vannak Nagy-Britannia antiszemita iszlamista ideológusai is. Gordon Brown - Izrael legerőteljesebb támogatója Európában - és munkáspárti kormánya mindenki másnál többet tett azért, hogy a brit muzulmánok miniszterek, parlamenti képviselők és a lordok házának tagjai lehessenek, a Downing Street pedig úgy ünnepli a muzulmán fesztiválokat és eredményeket, hogy az megdöbbentené az épület korábbi lakóit. Eközben Nagy-Britannia - mind a munkáspárti, mind a konzervatív kormányok alatt - eltűrte a zsidókat elítélő klasszikus szövegekben gyökerező fundamentalista iszlamizmus térnyerését. A 2005. júliusi londoni metrórobbantások kellettek ahhoz, hogy felnyíljanak a politikai establishment szemei, amely nem akarta észrevenni az antiszemita ideológiai szélsőségek felerősödését. Különösen aggasztó tendenciát mutat a Pew felmérése Spanyolországban - ahonnan az összes zsidót kiűzték 1492-ben, és ahol a zsinagógák már csupán történelmi emlékművek. Az észak-afrikai vendégmunkások tömeges beáramlása, a spanyol balliberális értelmiség és médiaelit Izrael-ellenes nyelvezete együtt magyarázhatja az antiszemitizmus jelenlétét egy olyan országban, ahol nem sok zsidó él. Lengyel- ország a kommunista uralom idején szentesítette az antiszemita politikát, jóllehet az országban élő zsidók nagy többségét kiirtották a nácik. Az iszlámizmus iránti spanyol engedékenység hasonló zsidóellenes érzelmeknek adhat utat egy zsidók nélküli országban. Megdöbbentő - bár talán nem meglepő - volt látni ennek az új populizmusnak az arcait idén, amikor osztrákok ezrei jelentek meg a szélsőjobboldali JörgHaidertemetésén. Haider osztrák hazafinak mutatta magát, de nem nagyon igyekezett titkolni zsidóellenes nézeteit. „Nincs nagyobb sértés egy germán politikus számára, mint ha azzal vádolják, hogy zsidó vér folyik az ereiben”-mondta. Hasonlóan visszhangra talál a zsidóellenes politika Bulgáriában és Romániában is. Mindkét ország küldött politikusokat az Európai Parlamentbe egy kis szélsőjobboldali csoport létrehozására francia és olasz zsidóellenes jobboldaliak mellett. Lengyelországban a zsidókról kedvezőtlen nézeteket vallók aránya a 2004-es 27%-ról mára 36%-ra nőtt. Általában Európa e részében a célpont most Izrael és annak Amerika számára nyújtott támogatása, a kedvenc kifejezések pedig inkább a „cionisták” és a „lobbi”, mint a „zsidók” és az „összeesküvés”. Mindez elegyedik egy átfogó idegengyűlölettel. Ahogy munkahelyek szűnnek meg, és csökkennek a jóléti kiadások, az idegenekre mutogató bűnbakképző politika csak erősödhet. Nehezebben lesz védhető s még kevésbé terjeszthető a határok lebontásának és a tolerancia törvénybe iktatásának nehezen kivívott európai politikája. Most a jobb- és a baloldalon egyaránt az európai populizmus és az EU-ellenes nacionalizmus politikája látható. Lehet, hogy miközben Amerika első nem fehér elnökét és egy új politika reményét ünnepli, Európa a múltjához kezd visszatérni. VISSZHANG Ad: Magyarnak lenni. Úi Szó. december 17. Tisztelt Czajtányi Úr! Az Új Szó december 17-i számában megjelent olvasói levelére szeretnénk reagálni. Szakmai pályafutásával kapcsolatban részben meg tudjuk érteni elkeseredettségét, ám szeretnénk megkérni arra, hogy ne keveije össze személyes vesszőfutását a magyarkérdéssel és az MKP-val. Ön 2008. december 11-én részt vett egy, az ipolysági hőszolgáltató és lakáskezelő vállalat ügyvezető igazgatói posztjára kiírt pályázaton, melyen őszinte sajnálatunkra nem ön lett a befutó, olvasói levelében viszont van néhány „csúsztatás”, melyet ezúton szeretnénk kiigazítani: 1. A pályázati bizottságban nem csak az MKP önkormányzati képviselői voltak, a képviselőkön kívül pedig energetikai szakember is a bizottság tagjavolt. 2. A bizottság az érvényes jogszabályok értelmébenjárt el. Apá- lyázók meghallgatása előtt megtörtént a borítéknyitás, mely során ellenőriztük, minden pályázó megfelel-e a kiírás feltételeinek. A következő lépés a pályázók meghallgatása volt, amikor ön azt a kérdést tette fel a bizottságnak, ol- vastuk-e a pályázati beadványokat. Azt a választ kapta, hogy mivel a borítékokat az imént nyitottuk fel, még nem, de a döntés előtt erre is sor kerül - és ez így is történt! Döntés a személyes meghallgatás és a pályázati beadványok értékelésének alapján született! Tisztelt Czajtányi Úr! Biztosíthatjuk arról, hogy a pályázati bizottság az érvényes jogszabályok teljes betartása mellett hozta meg döntését és döntésünknek abszolút semmi köze nincs ahhoz, hogy Ön milyen nemzetiségű, ugyanis az 5 pályázó közül 4 magyar nemzetiségű volt! Befejezésként engedjen meg még egy gondolatot: Ha pályázni kívánok egy ügyvezető igazgatói posztra (vagy bármilyen más vezető pozícióra) és nem én vagyok a befutó, nem tartom szerencsésnek, hogy ezt a tényt a sajtó nyilvánosságán keresztül a pályázati bizottságra fogjam, ráadásul a jelenlegi feszült helyzetben még a város magyarságát is megpróbáljam ezzel az MKP ellen hangolni. Végül utolsó mondatára utalva egy üzenet: „Nem csak a választópolgár bizalma és türelmevéges...” A pályázati bizottság nevében: Bálik György, Danis László, Oros Zoltán, PálffyDezső, SmaPál. ______________ KOMMENTÁR _____ Szórakoztató és tanulságos CZAJLIK KATALIN Robert Fico kijelentése, mely szerint probléma lehet a tankönyvi nyelvhasználatot érintő jogszabály újbóli elfogadása, kétségtelenül az év tréfája cím elnyerésére pályázik. Sőt, sokkal több ennél: teljes szépségében tárja elénk a miniszterelnök politikusi gátlástalanságát és végtelen cinizmusát. Ez a felismerés tanulságos része. Sohasem tudhatunk eleget kormányfőnk furfangos észjárásáról, és arról, meddig képes elmenni. Mert amikor azt hisszük, ennél tovább már nem, a miniszterelnök elegáns mosollyal mindig rákontráz. Ahogyan most is. Robert Fico szerint azért lehet gond a jogszabály ismételt jóváhagyása, mert a Smer tekintettel lesz Ivan Gašparovič hozzászólásaira, ám félő, hogy ilyen formában a törvény nem lesz elfogadható az ellenzék számára. Az államfő azonban a jogszabályt teljes egészében elutasította, nem adott semmiféle módosító javaslatokat. Ezeknek a figyelembe vételével tehát valóban nehéz lesz másodszor is elfogadni a normát. Igazán megható, amikor a kormányfő felfedi mozgástere korlátoltságát. „Nyíltan megmondom, nagy gond lesz újból jóváhagyni ezt a törvényt” - tárulkozik ki Robert Fico. Mert ő, persze, nagyon szeretné, de ami nem megy, az nem megy, a kormányfő sem mindenható. Külön szórakoztató ilyeneket hallani a miniszterelnök szájából azután, hogy egyébként nem átalkodik szembeszegülni semmivel és senkivel, aki az ország javára tör - ha kell, államosít, börtönbe veti az árakat emelő kereskedőket, szabályozza az egészségbiztosítók nyereségét, előírja a bankoknak, hogyan viselkedjenek a pénzügyi válság idején. Csak ez a fránya tankönyvügy, ez fogott ki a mi végtelenül ravasz és körültekintő miniszterelnökünkön! Nyilvánvaló, hogy ez a forgatókönyv előre ki volt tervelve. A Smer nagyvonalúan előterjesztette a kisebbségek - és Budapest - számára elfogadható javaslatát, tett egy kört Brüsszelben, ahol az eu- rószocik bizonyára nagy örömmel nyugtázták, hogy végre megszabadultak ettől a snassz ügytől, majd „váratlanul” jött Gašparovič vétója. (Nyilván akadhatott némi kommunikációs fennakadás, mert az államfő egészében utasította el a törvényt, nem javasolt semmiféle módosításokat, bár a miniszterelnök szemlátomást erre számított. A végeredmény szempontjából ez azonban édes mindegy, csak nem fogunk a két legfőbb közjogi méltóság szemére vetni ilyen apróságokat...) Summa summarum, nem lesz itt semmiféle Pozsony meg Magas-Tátra, ez a lényeg, és a Smer azt állítja majd, pedig ők mennyire szerették volna! A történet keserédes epizódja, hogy az MKP megint felült a Smer fondorlatainak, és annak rendje és módja szerint végigasszisztálta az egész komédiát. Végtére is, az történt, amit a magyar párt is akart, bár nem éppen így: az ügynek politikai megoldása lett. Jóllehet a végeredmény lehangoló, a történet mégis tanulságos. Kérdés, hogy ki tanul belőle. FIGYELŐ Óraszámok és tanulási szokások Magyarországon - a 4. osztályos természettudományos oktatás kivételével - minden vizsgált területen csökkentek az óraszámok az elmúlt négy évben - olvasható a nemzetközi TIMSS- vizsgálat magyar összegzésében. A magyar diákok kimagaslóan szerepeltek a felmérésen. A TIMSS (Trends in International Mathematics and Science Study) felmérésének célja, hogy a 4. és a 8. osztályos diákok matematikai és természettudományi ismereteit vizsgálva képet adjon a tanítási-tanulási szokásokról. Tavaly az 59 ország és 8 kiemelt oktatási rendszer 425 ezer tanulójának részvételével végzett felmérés- benamagyar diákok mindenhol a legjobb harmadban végeztek. A legnagyobb változás a 8. osztályos természettudományos oktatásban ment végbe, ahol a fizika, a biológia és a kémia tárgyakban 44 órával csökkent az éves órakeret. A 4. osztályban a matematika és a természettudományok oktatására fordított idő lényegesen elmarad - előbbiből 34, utóbbiból 13 órával - a felmért országok átlagától. A jó eredményt elért országok óraszámai sokszor nagymértékben haladják meg ezeket az adatokat. Egy szingapúri vagy angol 4. osztályos diák évente 91, illetve 73 órával tanulja bővebb időkeretben a matematikát. Hasonló a helyzet a nyolcadik osztályban is: a magyarországi 99 órás keret a legalacsonyabb az átlagnál jobban teljesítő országok között. A természettudományos tárgyakat tekintve az általános, illetve integrált tanterv esetében akár alacsony éves óraszám mellett is folyhat eredményes oktatás. A kutatók vizsgálták a tankönyv használatát és a házi feladatokat is. A negyedik évfolyamban jó eredményt elért országok tanárai a matematika és természettudományos oktatásban a tankönyvre mint elsődleges forrásra támaszkodtak. Magyar- országon a matematikaoktatásban nagyobb mértékben csökken a tankönyvek elsődleges forrásként való használata a 8. osztályban- 55 százalékos-, de a4. évfolyamban 77 százalékos. A házi feladattal kapcsolatos szokások eltérőekvoltak: amagyar tanulók terhelése alacsonyabb, mint a legtöbb államban. A természettudományok esetében a magyar diákok többsége (55-60 százaléka) - az angolszász, a japán, a koreai, a cseh és szlovén diákokhoz hasonlóan - kevés időt tölt leckéje elkészítésével. A hagyományos természettudományos oktatást folytató országokban - Magyar- országon is - főként az elméleti oktatást és az ahhoz kapcsolódó ismeretek elsajátítását helyezik előtérbe, kisebb hangsúlyt fektetnek a megismerés gyakorlati formáira. Ezekben az országukban negyedikben alacsony azon diákok aránya, akik az órákon - önállóan vagy kiscsoportokban - rendszeresen kísérleteznek, s a tanárok által végzett kísérletek megfigyelése is csak nyolcadik- banjellemző. (mti)
