Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-27 / 297. szám, szombat
8 Szombati vendég UJ SZÓ 2008. DECEMBER 27. www.ujszo.com Kinter Oszkár: „Én a szilveszternek nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Nekem nem kell a színjáték. Az időt nem tudjuk megállítani, és éppen ez benne a szép..." Nincs kőből a szíve, csak nem mutatja meg, mit érez Változatos életet él. Tizenkilenc éves, de már egy első osztályú étterem üzletvezetője Budapesten. Jól gazdálkodik, érzéke van hozzá. Arcának, megjelenésének köszönhetően azonban gyorsan elcsábítja egy másik szakma. Abban is sikeres lesz. Magyarországon a legsikeresebb, külföldön a legismertebb magyar modell. De beszélni is tud, mert művelt, széles látókörű, nyitott vüágű ember. Ezért lett a Cool TV műsorvezetője. Kinter Oszkár. A sas, aki nem vadászik legyekre. SZABÓ G. LÁSZLÓ Dús évet zár, volt benne sok minden. Főleg a közepétől nézve. Addig sem unatkoztam, de nyártól, miután visszatértem az aktív modell- kedéshez, ismét elkezdtem utazni. És nemcsak kéthetekre, Európába. Nem egész két hónapra kimentem Japánba. És utána jött Argentína, a „dzsungeltumé”. Japánban hol volt a bázisa? Tokióban. Onnan vittek különböző fotózásokra. Fura látvány lehetett: egy atlé- tatermetű, magas, szőke fiú a sok vállig érő, fekete manga- frizurás között. Száznyolcvankilenc centimmel nem is húztam ki magam, a japánoknál ugyanis száznyolcvannégy centi a magassági korlát, amit az európai modellek közül sokan túlszárnyalnak. Hogy ez mégsem za- vaija őket, az bizonyára azért van, mert szeretik az európai arcokat. Náluk ez számít egzotikusnak. Különben a divatshow-kon vagy akár az utcán már alig lehet látni „tiszta” japánt. Nagy a keveredés. Félig vagy legalább negyed részben az amerikai is ott van bennük. Tokióban legalábbis ez a helyzet. Közel van Amerika. Az elmúlt húsz évben nagyon szép arcú japán hölgyek és urak születtek. A nők között tízből három biztosan van vagy százhetvenöt centiméter. És bennük is látható a keveredés. Nagyon szép vágott szeműek, de a bőrszínük már fehérebb, mint a többieknek, bár erősen sminkelik magukat. A buszban vagy a zötyö- gő metróban is ügyesen, szinte sebészi pontossággal húzzák ki a szemüket. A divat terén mindenki elfogad mindenkit. Még a legfurcsább összeállításokon sem kapja fel a fejét senki. Tokióban, akárcsak Londonban, az extravagáns divat is jelen van. Főleg a nők körében. A férfiak mintha a Mátrix világából jönnének: fekete vagy sötétkék öltöny, fehér ing, a nyakkendő színe egyezik až öltönyével - európai szemmel nézve nagyon egyformának tűnnek, mintha sokszorosították volna őket. És megállás nélkül rohannak. Félelmetes a munka iránti tiszteletük, viszont amint lejár a munkaidejük, ki tudnak kapcsolódni, élvezik az életet. A karaoke például nemzeti sport náluk. Karaokeházak vannak, ahol összegyűlnek az emberek. Befizetnek egy körre, ami azt jelenti, hogy két órán át gátlások nélkül, korlátlan italfogyasztás mellett szórakoznak. Élmény elmenni egy ilyen helyre. A másik, ami kihagyhatatlan náluk: a játékterem. Mivel a szerencsejáték tiltott Japánban, a pókert és a lóversenyt egy gigantikus méretű televízió helyettesíti, s virtuálisan versenyeznek. Ülnek egy kisebb pult előtt, és fogadnak. Itthonról nézve elképzelhetetlen, mi zajlik odakint. A japánokban nincs gyűlölködés. Csak pozitív dolgokat tudnak mondani. A bűnözés szinte érzékelhetetlen náluk. Nem lopnak, és nem törnek fel kocsikat. De miért öltöznek egységesen a férfiak? Hogy ne tűnjenek ki abból a szegmensből, ahol dolgoznak. Hogy ne ébresszenek komplexusokat a munkatársaikban. Nem akarják jelezni, hogy egyébként kinek mire telik, ki milyen szinten él. Akkor ez is csak színház. De legalább egyformán kezelik egymást. Volt olyan helyzet, amely megmosolyogtatta? Ami igazán vicces volt számomra, a gáz- és a fékpedál aktív nyo- mogatása. Rengeteget ültem taxiban. Minden fotózásra azzal vittek, de már hajnali ötkor. Az előkészületek ugyanis a munkaidő hetven százalékát vették el. Korán kezdtünk, és délben már végeztünk. Általában női sofőrök vannak, akik hihetetlenül vezetnek. Aludni még csak véletlenül sem lehet a kocsiban, mert iszonyú, amit produkálni tudnak. Többet ugráltam hátul, mint egy rockkoncerten. Akkor is a féket nyomja a kishölgy, ha a gázt akaija taposni. Nyári katalógust fotóztunk a tengernél, egy szörf paradicsomban. Nekem is olyan sminket dobtak fel, mintha súlyos májbetegséggel küszködtem volna. Brazil úriember volt a fotós, mondta, hogy megállás nélkül ezt játsz„Elengednek, nem kell szerződést bontanom. Roppant rugalmasak velem szemben..." szák. Hiába sugallta, hogy nem jó ez a smink, úgy néztem ki én is, mmt egy narancs, neki meg órákba telt, míg a képeken visszaállított egy normális bőrszínt. Esküszöm, egy kisebb doboz popsitörlőt használtam el, míg sikerült levakarnom az arcomról a két centi vastagságban felvitt festéket. Van néhány dolog, amelyet minden külföldi útjára magával visz? Nincsenek ereklyéim. Régebben mindig vittem magammal egy üveg bort, hogy ha már minden kötél szakad... de mostanában már csak a notebookomat viszem, a kapcsolattartás miatt. Japánban egyébként még a metrón is van internet. Tokióban a magas lakás- bérleti díjak miatt napi háromnégy órákat utaznak az emberek, és ezt az időt is megpróbálják hasznosan eltölteni. Előre dolgoznak a következő napra, ezért megállás nélkül telefonálnak, e-maileznek, eseteinek, vagy a híreket töltik le, miközben hazafelé tartanak. Megértőén viszonyul a Cool TV az ilyen többhetes külföldi munkavállalásaihoz? Ha időben bejelentem, akkor igen. Elengednek, nem kell szerződést bontanom. Roppant rugalmasak velem szemben. A Visage models ügynökség is mindig a kedvembe jár. Egész évben úgy alakítom az életem, ahogy szeretném. Japán és az argentin dzsungeltumé között mennyi időt töltött itthon? Nem egész két hetet. II J ] ] V Pedig, ha jól tudom, van egy hely a világon, amely sokkal jobban vonzza. Igen, Alaszka. Hó és jég helyett kígyók és bogarak. És iszonyú sűrű növényzet, amely nem hódolt be nekünk. És ha esik, akkor hatalmas mennyiségű víztömeg. Na, meg a magas páratartalom! Ha két decit iszol, négy litert izzadsz. Sokan egymástól féltek a csapatban, de az fura mód senkinek sem fordult meg a fejében, hogy a természettől féljen, pedig hihetetlen, hogy milyen gyorsan változik minden. Öt percig sütött a nap, majd hirtelen villámokat szórt az ég, és pillanatok alatt hatalmas sárlavinák keletkeztek. Volt a csapatban olyan is, aki egyedül öntől tartott. Első látásra kimértnek, ridegnek, távolságtartónak képzelték, a humorától pedig kimondottan remegtek. Bizonyíthatom: erős jelleméből eredően csak azokkal szemben tartja a három lépés távolságot, akiket nem akar közelebb engedni magához, ami szíve joga, a humorát meg egyenesen élvezem. Egyébként mond magának valamit az a név, hogy Buster Keaton? Megnyomom az egyes gombot. Kis segítséget kérek. Burleszkszínész volt a harmincas-negyvenes évek Amerikájában. Nem, nem ismerem A nagy fapofa, aki a leghumorosabb helyzetekben is képes „Olyan vágyam nincs, hogy megmutassam, milyen nagyon tudok bulizni...” volt megőrizni belső nyugalmát. Csak azért említettem meg, mert ahogy elnéztem néhány jelenetben a dzsungel „rtl klubos” ölén, sem a rázós, sem a kínos, sem a mulatságos helyzeteket nem nagyon kommentálta. De nem hogy szavakkal nem, arcrezzenésekkel sem. Van, aki azt mondja, nálam ez olyan, mint az ataraxia. Most én nyomom az egyes gombot. Jöhet a segítség. Ataraxia. A kedély és a lélek rendíthetetlen nyugalma. Az a fajta érzet, amikor semmi nem ül Iti az arcra. A sztoikus nyugalom? Hogy nem lepődöm vagy nem döbbenek meg bizonyos dolgokon. Feszültséget keltsek teljesen feleslegesen? Játsszam meg magam? Miért? Ráadásul egy olyan szituációban, ami szóra sem érdemes? Engem is megcsípett a hernyó, nem is egyszer, mégsem tudott róla senki. Gyerekkoromban, amikor legelőször eltörött a kezem, az édesanyám vitt a balesetire. Négyéves voltam, állva hintáztam, és egy óriási ugrást követően a vállamra estem. Nagyon csúnya törést szenvedtem, de csak öt percig sírtam. Aztán volt még vagy tizennégy törésem. Kosaraztam, lefogták a kezem, kétszer reccsent jó nagyot. De a lábam is eltörött már. A sípcsontom oldalra kiszakadt. Kértem, hogy fagyasszák le, az volt az utolsó meccsem, vissza akartam menni játszani. Nem lehetett. Nagyon komoly volt a baj. Tehát edzett vagyok. Elég magas a fizikai fájdalomküszöböm. Félt valamitől egyáltalán a dzsungelben? Két veszélyes szituációt éltem meg. Mindkét alkalommal túl közel volt hozzám a kígyó. Reflexsze- rűen kaptam el a kezem, nem akartam, hogy szétharapdáljon. Egyébként nem vagyok félős. Mint mondta: a fizikai fájdalmak nem viselik meg. S a lelkiek? Arra még nem volt példa, hogy a másik fél lépett volna ki az életemből. Mindig én voltam az, aki kimondta, hogy vége. Ez meg is könnyíti a helyzetet. Egyszerűen így hozta az élet. Persze, mindegy, hogy ki szakít, a lényeg az, hogy vége van valaminek. Le kell zárni, és fel kell dolgozni egy érzést. A lelki teher viszont ott van. Mi lesz a másik féllel, hogy fogja ezt elviselni? Én tényleg erős vagyok, megedzett az élet. Már gyerekként sok mindenkit elveszítettem. Egy szakítás után pedig az a jó, ha csak a szép emlékek maradnak meg, akkor pozitívan tudok nyüatkozni a másik emberről. Nálam egyébként is elég magas kritériumokkal jár, hogy valakire azt mondjam: ő a barátnőm. Ahhoz nagyon sok mindennek kell megfelelnie, sok akadályon kell túljutnia. Már engem elfogadni sem egyszerű. De ha ezen túl van az illető... ... akkor már csak száztizen- két pontnak kell megfelelnie. Az biztos, hogy nem tűröm, ha valaki késik, és csak azért, mert még tizenhat ruhát felpróbált. Ezt nem tudom tolerálni. Tisztaság- és rendmániás vagyok. Ez egy szétszórt, hebehurgya nőnél egyszerűen áthidalhatatlan akadály. Vagyis az első körben kiesik. Lemorzsolódik. Önismeretben kapott valami újat a dzsungeltól? Nem. A körülmények sem aggasztottak. Ennél százszor rosz- szabb helyzetbe is kerülhettünk volna. Másfél órányira tőlünk már mérhetetlen szegénység volt. Pallóból összetákolt bódékban laktak az emberek. Két póló és egy gatya volt a mindenük, mégis boldognak láttam őket. A gyerekek is mezítláb rohangáltak a sárban, ennek ellenére élvezték az életet. Felfogás kérdése minden. Ahogy kimentem, átállítottam az agyamat. Nem terheltem magam azzal; hogy nem tudom megteremteni azokat a helyzeteket, hogy minden ruhám makulátlanul tiszta legyen, hogy minden úgy legyen elmosogatva, ahogy én szeretem. Nem akartam tönkretenni magam. A végén egyébként az összes dzsungelruhámat odaadtam azoknak a környékbeli embereknek, akik rászorultak. Rizsből és babból mennyit evett azóta, hogy itthon van? Eszem ezt is, azt is. Nekem ezzel semmi problémám nem volt. Inkább a mennyiség okozott gondot. Kicsik voltak a kinti adagok. Szilveszterkor kirúg a hámból? Dolgozom, akárcsak tavaly. Élő bejelentkezéseket vállaltam a televízióban. Én a szilveszternek nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Nekem nem kell a színjáték. Az időt nem tudjuk megállítani, és éppen ez benne a szép. Olyan vágyam meg nincs, hogy megmutassam, milyen nagyon tudok bulizni. Éjjel fél egyig dolgozom, aztán hazamegyek. Tehát semmi extra. 4 < 4 4 4 4 I i 4 4 í 4 4 4 « 4 < 4
