Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-22 / 295. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 22. Vélemény És háttér 5- Ma valahogy nincs szerencsém. Minden hal boldog karácsonyt kíván és elúszik... (Peter Gossányi rajza Az Adolf Hitler-bábu közelében állították ki Anna Frank figuráját Berlinben Gyilkosom a szomszédom FIGYELŐ John Hutton: náci tálibok A nácikhoz hasonlította az afganisztáni tálibokat a The Times című újságban megjelent interjúban John Hutton brit védelmi miniszter. Mint kifejtette, az Afganisztánba vezényelt brit csapatok ugyanúgy a brit értékeket védik, ahogy tették azt elődeik a II. világháborúban. „Ez azok ellen a fanatikusok ellen folytatott harc, akik lehet, hogy nem jelentenek veszélyt országhatárainkra, viszont kihívást intéznek az életmódunk ellen, akárcsak annak idején a nácik” - fogalmazott a miniszter. Lehet, hogy a brit katonák messze vannak otthonuktól, „de az értékeinket védik, s ezt kell megérteni” - magyarázta. Hutton elmondta azt is, hogy előreláthatólag még hosszú ideig lesznek brit katonák Afganisztánban; szavai szerint még több évbe telhet, mire sikerül megvalósítani a célokat. (MTI) Kevesebb bűn a határvidéken Nem igazolódtak be azok a sok osztrákban élő aggodalmak, hogy a schengeni térség kibővítése és az azzal összefüggő keleti határnyitás a bűnözés növekedését vonja maga után a térségben - közölte az osztrák belügyminiszter szombaton az Osztrák Rádiónak adott interjúban. Mint Maria Fekter elmondta, a schengeni bővítés óta eltelt egy évben éppenséggel csökkent a bűnözés az adott határtérségben. A tárcavezető ezt elsősorban az új schengeni tagállamok hatóságaival kialakított együttműködésre vezeti vissza. A Csehországgal, Szlovákiával, Magyarországgal és Szlovéniával szomszédos 24 járás közül 20-ban idén kevesebb bűn- cselekményt követtek el, mint 2007-ben. Egyes problémák egyidejűleg az Európai Unió új külső határaira tolódtak ki - mondta Fekter. „Az illegális bevándorlás problémái, melyekkel korábban nekünk kellett megküzdenünk, most szomszédainkat terhelik” - tette hozzá a belügyminiszter. (MTI) Az egyszer már lefejezett Adolf Hitler-bábu mellett pár méterrel állították ki Anna Frank viaszfiguráját Madame Tussaud berlini panoptikumában. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A náci haláltáborban meggyü- kolt lány egy asztalnál ül, és éppen naplóíráshoz készül. A figurát az amszterdami Tussaud-panop- tikum kölcsönözte a berlininek, péntektől látható a náci vezértől néhány lépésnyire. „Szerencsére nem ugyanabban a teremben kaptak helyet” - nyilatkozott Thomas Heppener, a berlini Anna Frank Központ igazgatója. A viaszfigura körüli térben egy kiállítást rendeztek be, amely a lány és családja történetét mutatja be - írta internetes kiadásában a Die Welt című német napilap. A tárlat anyagának összeállításában közreműködött Heppener intézete. „Nagyon helyes, hogy a Tussa- ud-panoptikum társadalmi, történelmi témákkal is foglalkozik” - mondta az igazgató. Anna Frank németországi holland zsidó családban született 1929-ben. A zsidóüldözés elől a család Amszterdamba költözött, és amikor bevonultak a nácik, Anna saját házukban elrejtőzött. 1942 és 1944 között vezetett naplójában hű képet festett Hollandia német megszállásának éveiről. A rejtekhelyei 1944-ben a nácik felfedezték, a családot koncentrációs táborba küldték, és Anna nem sokkal 16. születésnapja előtt életét vesztette. Csodálatos módon fennmaradt naplója 1947-ben jelent meg először. Azóta milliók olvasták a világ számos nyelvén. A lány figurája a második náci vonatkozású „szenzáció” a németországi Tussaud-panopti- kumban. Az első Hitler viaszfiguSzerencsére nem egy teremben ülnek rája volt, amelyet a panoptikum július eleji megnyitásakor szabályosan lefejezett egy berlini férfi. A restaurált figurát szeptemberben helyezték vissza, azóta egy vastag üvegfal védi. Az egykori náci vezér viaszbábujának kiállítását egyébként nagy tiltakozási hullám előzte meg, de a panoptikum vezetése ragaszkodott a tervhez. Végül beleegyeztek abba, hogy Hitler fölé egy magyarázó táblát helyeznek el, amely leleplezi a diktátor és a rezsim történelmi bűneit, a látogatóknak pedig megtiltották, hogy Hitler viaszfigurájával fény- képeztessék magukat. (ČTK/AP-és Reuters-fotó) KOMMENTÁR Szlovák politikai anyanyelvtan BARAK LÁSZLÓ A populizmus és a nacionalizmus ideológiájának lényege, hogy a vele eljegyzett politikusok az emberi értelem helyett mindenekelőtt az érzelmekre kívánnak hatni. Kizárólag erről szól a földrajzi megnevezések használata kapcsán gerjesztett szlovák-magyar vita. Kár hát ebben a vitában észérvekkel előhozakodni, különösen most, amikor mindkét fél eljutott oda, hogy érzelmi alapon törvénykezett és kíván tör- vénykezni a továbbiakban is. Mert bizony, ha jobban belegondolunk, az a törvénymódosítás, amelyet a Magyar Koalíció Pártja a szlovák oktatási miniszter hibrid tankönyveire válaszként kezdeményezett, voltaképpen annak a populista, vagyis érzelmi töltetű vitakultúrának az elfogadását jelentette, amely az oktatási minisztert delegáló Szlovák Nemzeti Pártot jellemzi. Olyasmit ugyanis merő ostobaság hatalmi úton törvénnyel szabályozni, hogy az ember jobb vagy bal lábbal keljen-e föl reggelente. Hiszen egy-egy nyelv szabályaihoz mindössze annyi köze lehet a politikusoknak, amennyi ahhoz, hogy melyik lábával szálljon ki az ember az ágyból. Profánabb hasonlattal szólva, a politikának semmi köze nincsen ahhoz, hogy a férfiember sovány, kékszemű vagy éppen teltkarcsú, barna nőre gerjedjen- e... Ha tehát a magyar nyelvben a Karpatská kotlinát Kárpátmedencének nevezik, akkor csak az eleve hülye vagy előre megfontolt szándékkal populista/nacionalista politikus képes azon vitatkozni, hogy egy magyar nyelvű tankönyv szövegében melyik kifejezés és milyen sorrendben szerepeljen. Az államfő, Ivan Gašparovič tehát, ha ad magára, csak ilyen alapon utasíthatta volna el azt a törvényt, amely a földrajzi megnevezések anyanyelvi használatát szabályozná a kisebbségi tankönyvekben. Tudvalévő azonban, a szlovák államfőt vonatkozó tettében csak részben vezérelte saját politikai jövőjével kapcsolatos (2009-ben meg akarja nyerni az államfőválasztást) racionális meggondolás, hiszen törzskönyvezett nacionalistaként jellemzően éppúgy az érzelmei vezérlik őt, mint kollégáját, Ján Slotát és társait. Olyan evidenciák ezek, amelyekkel ugyan lehet vitatkozni, csak éppen fölösleges. Ezért is tragikomikus helyzet, hogy hónapok óta ez a meglehetősen meddő helységnév-használati, „nyelvországlási” vita határozza meg mind a szlovákiai, mind pedig a magyarországi közbeszédet, egyszersmind a két ország, hovatovább a két nép közti viszonyt... Pedig pofonegyszerű a meddő tankönyvvita megoldása. Ha az aktuális szlovák hatalmi elit erőnek erejével „kankutyamód” úgy akarja jelképesen körbevizelni a területét, hogy belebarmol a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek anyanyelvi szabályaiba, akkor ehhez nem szabad asszisztálni. Sem úgy, hogy a vita során a kisebbségek képviselői is lemennek kutyába, úgy pedig a legkevésbé sem, hogy irracionális jogszabályokról egyezkednek a szlovák populista nacionalistákkal. Ehelyett, a civil kurázsi intézményével élve, en bloc, vagyis a szakmai szervezetek, az oktatási intézmények, a szülői közösségek szintjén, és természetesen a diákok által is, el kell utasítani az olyan tankönyveket, amelyek nem felelnek meg az anyanyelvi szabályoknak. Majd lehetőleg minél több egyéni panaszt kell tenni a szlovák alkotmánybíróságon alapvető emberi jog, vagyis az anyanyelvhasználat korlátozása miatt. Esetleges hazai alkotmánybírósági kudarc esetén pedig ott van Strasbourg, az emberjogi kérdésekben illetékes nemzetközi bíróságával... Ez a jogorvoslati javallat vezethet a tankönyvvita egyedüli érzelemmentes, vagyis racionális megoldásához. Ha több időt és ener- . giát vesz is igénybe, mint a nemzetmentő lózungokkal való hadonászás... Ebben a cselekvésben lehet kiszemelt választói segítségére az MKP! Már ha politikusai komolyan gondolják, hogy segíteni akarnak. JEGYZET A cipős merénylő JUHÁSZ KATALIN Ezekben a feszült hetekben az emberek igénylik a humort, a könnyedséget, sőt a mesehősöket, akik megmutatják a világnak, hogy van bennük kurázsi. Az a pár cipő tehát a lehető legjobb pillanatban repült a leköszönő amerikai elnök felé. Az elkövetőt úgy ünnepük az arab világban, mintha legalábbis kikergette volna az amerikaiakat Irakból. Egy lelkes hazafi tízmillió dollárt fizetne a világhírű lábbeliért, egy egyiptomi férfi pedig a lánya kezét ajánlotta fel Muntaszir az-Zaidi újságírónak, akinek neve mára bekerült a sajtótörténetbe. A kairói al-Bagdadíja tévé munkatársa állítólag hónapok óta várta az alkalmat, hogy cipőjét George Bush fejéhez vágja, a világ figyelmét pedig az ártatlanul elpusztult iraki civilekre terelje. Az abszurd performansz olyan jói sikerült, hogy egy hét alatt több flash-animáció és számítógépes játék is született belőle. Kettőtén is kipróbáltam. Az egyikben a biztonsági emberek bőrébe bújhattam, az volt a feladat, hogy megakadályozzam a cipődobálást. Idejében ki kellett lőnöm az elnök felé repülő lábbeliket. Ha hibáztam, Bush ereje gyengült egy egységnyit, sőt arra is vigyáznom kellett, hogyacipőhelyettne- hogy az amerikai elnökbe eresszek egy sorozatot, mert akkor GAME OVER, nincs mese. A másik játék célja, hogy minél többször eltaláljam a cipők elől ügyesen elhajoló Busht. Nos, ne- kemezegyperc alatt kilencszer sikerült, ami szerény „score”, de kezdetnek elmegy, tekintve, hogy mostanában ritkán játszom számítógépes lövöldözőst, emiatt reflexeim érezhetően lassultak. Ez a primitív j áték olyan népszerű lett az elmúlt héten, hogy a rengeteg egyidejű rákattintás miatt többször lefagyott a szolgáltató szervere, az oldalt pedig azóta hétezer dollárért megvásárolta egy brit webszolgáltató. Kiderült, hogy több tízezer amerikai áüampolgár is szívesen tombolta ki magát virtuálisan a leköszönő elnökön, hiszen Bush az utóbbi időben annyira népszerűtlenné vált odahaza, hogy a „cipős merénylő” sokak szemében inkább bátor vagány, mintsem veszélyes provokátor. Muntaszir az-Zaidinak ilyen bizarr módon sikerült egységbe forrasztania az arab nemzeteket és a nyugati világot. A legfrissebb hírek szerint már nemcsak Irakban tüntetnek tízezrek a férfi szabadon bocsátásáért, hanem Amerikában is több lap munkatársai követelték ugyanezt - a szólásszabadság és a sajtószabadság védelmében. A New Statesman újságírója például egyenesen azt fejtegette, mennyivel jobb módszer a cipődobálás az öngyilkos merényleteknél, mivel utóbbiak a merénylőkről állítanak ki szegénységi bizonyítványt, viszont a lábbelihajigálás a megtámadott felet teszi nevetségessé. De tegyük félre a humort: az iraki törvények értelmében a 28 esztendős férfit akár 5 évre is lecsukhatják, sőt ha merényletnek minősítik az incidenst, hősünk tizenöt évre is rács mögé kerülhet. Eddig mintegy kétszáz ügyvédjelezte, hogy szükség esetén szívesen vállalja ingyen Zaidi jogi védelmét. A vállalkozó jogászok között amerikaiak is vannak. Ez azért elgondolkodtató... FIGYELŐ Berlusconi elnöki rendszert akar Silvio Berlusconi olasz kormányfő reményét fejezte ki, hogy ugyanolyan jó viszonyban lesz Barack Obama megválasztott amerikai elnökkel, mint elődjével, George Bush- sal. „Nagyon jó viszonyban voltam George Bushsal, remélem, hogy jó, azaz barátságon és bizalmon alapuló szívélyes és bizalmas lesz a kapcsolatom Barack Obamávaí is” - mondta évzáró sajtóértekezletén Berlusconi. Hozzátette: az Obamávaí folytatott telefon- beszélgetések során semmi olyat nem tapasztalt, ami azt sugallná, hogy nehéz lenne fenntartani a jó kapcsolatokat. Berlusconi heves vitát váltott ki novemberben Moszkvában tett kijelentésével, amikor ,jóképűnek és napbarnítottnak” nevezte a megválasztott amerikai elnököt. A nyáron Silvio Berlusconi a republikánus jelölt, John McCain megválasztását támogatta. Belpolitikai kérdésekről szólva Silvio Berlusconi, aki a sajtó szerint államfői babérokra tör, közölte: támogatja a közvetlen elnökválasztást Olaszországban. „Meggyőződésem, hogy az elnöki kormányzás lenne az az alkotmányos forma, amely a legjobb eredményeket biztosítaná az ország számára” - szögezte le Berlusconi, aki szerint egy ilyen reformra a modem demokrácia kiépítéséhez van szüksége az országnak. Az olasz államfőt jelenleg a parlament választja meg és a pártok feletti döntőbíró szerepét tölti be a parlamentáris államformában. (MTI)
