Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-17 / 291. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 17. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Harmonikus együttélés? A kisebbségekkel való har­monikus együttélésről szóló tantárgyat vezetnek be a kínai iskolákban - közölte a kínai ok­tatási tárca. Az első osztálytól a középiskola végéig kötelező tantárgyból évente 8-16 órát kell tartani - olvasható a tárca honlapján. „Az általános isko­lásoknak meg kell tanulniuk az etnikai egység támogatását, a nemzeti egység védelmét és az etnikai szeparatizmussal szembeni állásfoglalást” - szö­gezi le a közlemény. A nagyobb gyerekek a tantárgy segítségé­vel „helyesen érthetik meg” a kínai kormány és a kommunis­ta párt politikáját, a középisko­lásoktól elvárják, hogy ismer­jék az etnikai gondokat, és a nemzetiségi hovatartozásról marxista szemléletet alakít- sanakki. (mti)- Semmi vész, uraim, az euró bevezetésétől már nem kell tartanunk. Sikeresen csődbe vittük a céget. (Peter Gossónyi karikatúrája) Nemzeti vagy kisebbségi érdekeket az Európai Parlamentben nehéz hatékonyan képviselni Csipkerózsika-álom Az európai parlamenti vá­lasztásokra való készülő­dés egy-egy mozzanata ismét rávilágított az MKP politizálásának néhány idült problémájára. Ha egy cselekvéssorozatnak nincs világosan megfogalmazva a célja, akkor nehéz hozzá megfelelő stratégiát és személyi döntéseket ren­delni. PETŐCZ KÁLMÁN A szlovák pártok azt hirdetik, hogy a Szlovákiában megválasz­tott európai parlamenti képvise­lőknek a szlovák állami és nem­zeti érdeket kell képviselniük Brüsszelben és Strasbourgban. Ennek tükörmegfogalmazása az MKP érvelése, hogy azért fontos az európai parlamenti választás, mert Brüsszelben képviselői ke­ményen kiállnak a szlovákiai magyarok érdekeiért. Mindkét szöveg - így, ebben a formában - ködösítés. Az Európai Parlament az európai érdekekről szól elsősorban, arról, hogyan le­het összeegyeztetni egy államok feletti képződménynek - az Eu­rópai Uniónak - a működését az európai polgárok érdekeivel. To­vábbá arról, hogyan lehet ellen­őrizni a másik két kulcsfontossá­gú, ám eleve nem teljesen de­mokratikus módon létrehozott szerv, az Európai Bizottság és a Miniszterek Tanácsa tevékenysé­gét. Meg arról, milyen legyen az Európai Unió viszonya más fon­tos államokkal, regionális politi­kai csoportosulásokkal vagy nemzetközi szervezetekkel. Nemzeti vagy kisebbségi érde­keket az Európai Parlamentben nehéz megjeleníteni, pláne haté­konyan képviselni. A szlo­vák-magyar viszonyt pedig pilla­natnyilag teljességgel leheteden Brüsszelből megoldani. A szlovák-magyar viszony javítá­sának kulcsa Szlovákiában van, itt kell érte keményen dolgozni, ha ez a cél. Brüsszel ezt a prob­lémát nem'érti, vagy nem akarja érteni. Mégpedig két ok miatt. Az egyik az, van elég baja saját ma­gával, a másik meg az, irtózik at­tól, hogy a hagyományos kisebb­ségek ügye összemosódjon az új, bevándorló kisebbségek problé­májával. Brüsszelben a képviselők eu­rópai frakciókat alkotnak, politi­kai-ideológiai irányultság szerint. Tehát nem nemzetek vagy álla­mok szerint csoportosulnak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a nagyok - németek, franci­ák, britek - olykor-olykor ne tud­nák keresztülvinni a saját, akár nemzetállami érdeküket is. Ezt mi, közép-európaiak, a magunk pár szál képviselőjével nem va­gyunk képesek megvalósítani. Csak akkor, ha bizonyos kérdé­sekben összefogunk. Különben nagy örömmel kiszorítanak ben­nünket az Európai Unió perifériá­jára, nemcsak földrajzi, hanem átvitt értelemben is. Mindez, persze, nem zárja ki, hogy kisebbségi ügyekért is lehes­sen lobbizni. Már azért is, mert Brüsszelben és Strasbourgban az Európai Parlamenten kívül több más fontos szervezet és intéz­mény is székel, például az Európa Tanács. A lobbizás azonban külön műfaj. Hozzá megfelelő személyi, szervezeti és anyagi háttér szük­ségeltetik. E cikk szerzőjének egyébként az a tapasztalata, hogy a „rettegett” magyar lobbik álta­lában vagy nem is léteznek, vagy igen csekély hatékonysággal működnek. Egy európai parlamenti képvi­selőnek messzemenően tájéko­zottnak kellene lennie nemcsak európai, hanem világpolitikai ügyekben is, megfelelő diplomá­ciai tapasztalattal és szaktudás­sal kellene rendelkeznie, és há­rom-négy nyelvet kellene be­szélnie. Hogy ha már lobbizásról van szó, az informális beszélge­tésekbe is be tudjon kapcsolód­ni. És fontos, hogy legyen fo­galma arról, miként működnek a brüsszeli intézmények és miről is van ott szó. Ezekhez az elvárásokhoz ké­pest az MKP egy látszólag de­mokratikus, ám gyakorlatilag ir­racionális kiválasztási módszer­hez folyamodott. A járási szer­vezetek javaslatai akkor lenné­nek indokoltak, ha a megfelelő jelöltek csak úgy szabadon lóf­rálnának minden vidéki városka poros utcáin. Meg akkor, ha az országos parlamentbe kellene képviselőket küldeni, ahol az a legfontosabb, hogy a képviselő jól figyelje a szavazást levezető személy ujját, és ne tévedjen a gombnyomásnál. A következő lépésként az OT megszabta, hogy európai parla­menti képviselőjelölt csak aktív MKP-tag lehet. Mert a párttag­ság, ugye minderre garancia és védjegy. Az OT-ben lebonyolított szavazási mód pedig már csak hab a tortán. Minden helyről kü­lön szavaztak. Személyi kérdé­sekben az OT nagyon-nagyon szeret szavazni. De vajon hogyan lehet szavazással eldönteni pél­dául azt, ki beszél több nyelvet, vagy ki tud jobban angolul? Nem csoda, hogy az ilyen szavazás olykor inkább káderezésre emlé­keztet és nem csoda, hogy az a néhány személy, aki Bauer Edit mellett esetleg komolyan szóba jöhetett volna, nem vállalta a részvételt az ilyen játékban. A párt továbbra sem tudja iga­zán, mit akar. A hosszú távú program kidolgozása félbesza­kadt, legalábbis nem hallani róla, politizálásában felülkerekedtek az improvizatív elemek. Csipke­rózsika-álmát alussza az MKP. És talán csodára vár. Arra, hogy el­jön a délceg királyfi, fölébreszti, felemeli a lovára és fölviszi a vár­kastélyba. Csak nehogy addig olyan sűrűre nőjön a tüskés bo­zót, hogy a királyfi nem találja meg Csipkerózsikát. TALLÓZÓ HOSPODÁRSKE NOVINY Nem kizárt, hogy a jövőben Szlovákiában a hivatalokkal va­ló kapcsolatokban tilos lesz a cseh nyelv használata - mutat rá a Hospodárské Noviny című cseh politikai és gazdasági napi­lap. A csehszlovák szövetségi ál­lam kettéválásakor (1993) a fe­lek megállapodtak abban, hogy a cseh és a szlovák nyelv haszná­latát a hivatalos kommunikáci­óban - miután mindkét nyelvet érti a lakosság - kölcsönösen el­fogadják. Most azonban Szlová­kiában változás várható. Ugyan­is az államnyelvről szóló tör­vény tervezett módosítása után kimaradna a jogszabályból az a mondat, amely konkrétan enge­délyezte a cseh nyelv használa­tát, s ez komoly félreértésekre adhat okot. ,A törvény új válto­zatában már nincs benne tétele­sen az a mondat, hogy a cseh nyelv érthető a lakosság számá­ra. Ha pedig ez nem lesz benne, akkor megtörténhet, hogy az a cseh, aki anyanyelvén fordul a hatóságokhoz, megsérti a tör­vényt és büntetést fog fizetni” - idézi a lap Ondrej Dostált, a szlovákiai Polgári Konzervatív Párt (OKS) alelnökét, aki petíci­ót szervezett a nyelvtörvény ter­vezett módosítása ellen. A mér­tékadó cseh lap ismerteti a szlo­vák államnyelvtörvény tervezett módosításait, s értetlenségét fe­jezi ki a javasolt szankciók nagy­sága felett. A büntetés 100 euró- tól 5000 euróig terjedne. Az al­kohol hatása alatti autóvezetés esetén is a maximális büntetés csak 1000 euró - mutat rá az új­ság. Megemlíti: Vladimír Mečiar kormányzása idején is volt már pénzbüntetés a nyelvtörvény megsértése miatt. Az akkori szankciók többnyire a magyar kisebbség anyanyelvhasználata ellen irányultak. A csehszlovák állam felbomlása óta azonban most első ízben válik valószínűleg lehetővé a cseh nyelv használatának megbírsá­golása is - szögezi le a szerző. Az államnyelvről szóló törvény módosítását a kulturális tárca dolgozta ki. A javaslat éles vitát váltott ki a szlovák sajtóban, s a szlovák értelmiségiek, illetve nyelvészek közül is sokan tilta­koznak ellene. A tervezet ellen a Magyar Koalíció Pártja is tilta­kozott. Ha azonban a kormány a módosításokat végleg jóváhagy­ja, azok a parlament elé kerül­nek, s valószínű, hogy a koalíciós többség igent mond rájuk. A ter­vek szerint a megszigorított és súlyos szankciókat tartalmazó módosított szlovák nyelvtörvény jövő év július elsején lépne élet­be. (mti) Számíthatunk rájuk?! CZAJL1K KATALIN Remek. Eddig csakez hiányzott nekünk, és most végre itt van. Ama- gyarparlamentSzlovákiátbírálónyilatkozatotfogadott el, mellyel NémethZsoltelőteijesztőszerinta„négypártjelezte:afelvidékima- gyarok számíthatnak a támogatásunkra”. Ezmárigaz,valóbanszámíthatunk.Hagondvanidehaza,azanyaor- szágmindigidőbenközbelép, bölcs belátással tárgyimederbe terelia problémákat, s konstruktív- önkritikától sem mentes -párbeszédre ösztönziaszlovákfelet.Kétségsemférhozzá,hogyezúttalispontosan eztörténik:aszlovákparlamentmeghatódvaamagyarpártokösszefo- gásán (hogy az a fránya SZDSZ megint kimaradt az össznemzeti össze­fogásból!) átértékeliaKárpát-medenceiMagyar KépviselőkFórumá- valkapcsolatosnyilatkozatátésakisebbségikérdéshezvaló hozzáállá­sát. Kiváló! Ezt még Németh Zsolt sem gondolhatja komolyan. Valószínűlegnemis gondolja, ahogyanatöbbi támogatópárt sem, és éppen ezbenne a szomorú. Amagyarpolitika megint belpolitikai cé­lokra használta a határon túli magyarok ügyét, nem mérlegelve, vajon azoknak, akikrőlatörténetnekszólniakellene (értsd: a szlovákiai ma­gyarságnak) használ-e vagysokkal inkább ártalegújabbakció. Rend­kívül naivnak kell lenni ahhoz, hogy ne lássuk: aT.Házüzenetenem nekünk, még csak nem is a szlovák kormánynak, hanem a magyaror­szági választóknakszól, akikszeretikaztlátni, hogy abelügyekirányí- tásábanmostanságkevésséjeleskedőpolitikusaik„tökösen”bemer- nekszólni Pozsonynak. S ez a csábítás szemlátomást annyira erős, hogy felülíijamégazegyébkéntáthidalhatatlannaktűnő kormányoldal-ellenzékszakadékotis. De hogyan is kellene a magyar politikának viszonyulnia ahatárontúli magyarokat érintő ügyekhez? Mert az is nyilvánvaló és helyénvaló, hogy haaszomszédosországokbanélőmagyarokkalmostohán bánik az országuk, ahhoz Budapestnekköze van. A természetes „érzelmi” kö­tődésen kívül azértis,merta kisebbségi mint emberi jogi kérdés nem tekinthetőegy állam belügyének.Pozitívpéldájaatémakezeléséneka kétkülügyminiszterhétfőitanácskozása,amelyGönczKingakezde- ményezésérejött létre. Snem azzal acéllal, hogy a hivatalos találkozón elszavaltüresfrázisokutánakétpolitikusjólodaszóljonegymásnaka sajtótájékoztatón, hanemazért, hogy beinduljanak azoka mechaniz­musok, amelyekelejét vehetik az ellentétekkiéleződésének. Persze, messzirőlsembiztos,hogy ezmegis valósul, deaz elmondható, hogy hosszúidőutánezazelsőkonstruktívnaktűnőkezdeményezésakap- csolatokrendezésére.Azisborítékolhatóazonban,hogyakétkülügy- minisztersajátországábannemszámíthatezértüdvrivalgásra.Csak abban bízhatunk, hogy akadnakmégpolitikusok,akikszámáranemez azegyetlenés kizárólagos szempont. Reptérsirató SZABÓ LÁSZLÓ AnémetLufthansajanuár9-tőlmegszünteti münchenijáratait. A Ryanair a heti hétről négyre csökkentette a F rankfurt Hahnban lando- lójáratokszámát.Azaz,aszlovákfővárosbólhamarosannemlesz összeköttetésegynémetvárossalsem. Alegnagyobbpozsonyi fuvaro­zó, aszlovákSkyEurope anyagi gondokkalküszködik,csakalegopti- mistábbakhisznekbenne, hogy túléli az ünnepeket. Areptérforgalma drasztikusan csökken, ez a trend ajárattörlésekmiatt folytatódik. Atélimenetrend életbe lépésévelegyreelszomorítóbblátványtnyújta pozsonyi reptér. Minimálisra csökkentazonvárosokszáma, amelyek közvetlen járattal elérhetők a szlovákfő városból, s ez még csak a kez­det. Pedignemisolyanrégen több mint ötvenszázalékos növekedésről szóltakahírek,apozsonyireptérnövekedésszempontjábólEurópaél- lovasaiközé tartozott. Mindenszép volt, tervek, privatizáció, remé­nyek, hogyegyszerPozsonybóliseljuthatunkatengerentúlra, közvet­lenjárattal, minőségi kiszolgálással, egymodernrepülőtérről. Aztán jött Fico, és mindennek vége lett. Végétért a növekedés és aszép remé­nyek időszaka. Amindenható kormányfő természetesen a nép érdeké­ben állította le a privatizációt, hiszen nemengedhetimeg,hogyaszlo- váknép elveszítse az egyetlen olcsó megoldást, a pozsonyirepteret. SzerinteaSchwechattúl drága, őpedigszociálisállamotépít. Azt elfe­lejtette hozzátenni, lehet, hogy a pozsonyi reptéren néhány euróval alacsonyabbak az illetékek, ám botrányosak a szolgáltatások. Azmár nem érdekli a legszocialistább kormányfőt, hogy míg a bécsi reptéren több tucat üzlet, kávézó, étterem váijaazutasokat, barátságos árakkal, addigaPozsonybólindulókmár annak isörülnek,ha találnakegynyit- va tartóüzletet. De erreméglegyintenénk,halennénekolcsó repülő­jegyek. Bécsbőlszintemindenhovaemberbarátárontalálunkrepülő- jegyet, vagy megfelelő járatot, rugalmas menetrendet, Pozsonyból csakrendkívüliszerencséveljuthatunkhozzáazolcsójegyekhez,és megkellelégednünkafapadosszolgáltatásokkal.Néhánykilométer- rel odébb viszontolcsóbbjegyek,minőségiszolgáltatásokafedélzeten, utasbarátkiszolgálás várja az utasokat. Hanem szünteti meg Ficoapri- vatizációt,ilyenlettvolnaapozsonyireptéris, csak kicsiben. Egyjól felépített, modern terminál, gazdagjáratválasztékkal, nemzeti légi- társaságokkal, ahol akkor sem unatkozikaz utas, ha kis késéssel tud csakbeszállni a gépbe. Ám Fico nem így akarta. Neki a népámítás kell, a populista szöveg, meg a barátoknaka zsíros állás a reptér vezetésében. És már látható az eredmény, alig másfél év alatt lepusztult a reptér. Anapokbankezdtékmegazúj terminál építését. Nyugodtan abba lehet hagyni, ilyenkilátásokkal nincs értelme aberuházásnak. Pozsony so­hasem lesz konkurencia abécsi reptérnek, mely piaci erejéből fakadó- anhamarosanafapadosjáratokatis elszippanthatja, ahogyezttette annakidejénaSkyEurope-járatoknagyrészével, vagy az angol easy- Jettel. Inkább arra kellene kiírni ötletbörzét, mire lehet használni a pozsonyilégikikötőt, de lehet, Fico már erre is megtalálta amegol- dást: május elsejeifelvonulásokat,népünnepélyeketlehet rendezni azüres, hetente csaknéhányalkalommalhasználtkifutópályákon.

Next

/
Thumbnails
Contents