Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-15 / 289. szám, hétfő
28 Ünnepi melléklet ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 15. www.ujszo.com A világ történéseire figyelő, a kultúra, a sport, a játék iránt érdeklődő, nyitott, kedves család számára mindennapos szükséglet az olvasás Zsélyiéknél három generáció olvassa a lapot SZÁSZl ZOLTÁN Rimaszombat. Ritka ma már az olyan nagycsalád, amely heti rendszerességgel összejár, ahol az ünnep, ha szerény keretek közt is zajlik, őszinte, igazi és békés. Az idén, szinte napra pontosan az Új Szó születése napjával azonos napon 65 éves Zsélyi Erzsébet és népes családja évtizedek óta él Rimaszombatban. A világ történéseire figyelő, a kultúra, a sport, a játék iránt érdeklődő, nyitott, kedves család számára mindennapos szükséglet az olvasás. Az Új Szó olvasása. Férje, Zsélyi Zoli bácsi még arra is emlékszik, amikor az ő szülei 1948-ban vásárolni, majd járatni kezdték a lapot. Erzsi néni emlékezete szerint biztos, hogy bő harmincöt éve előfizetői már az Új Szónak. Igaz, ebben a hosszú időszakban volt egy kis szünet, amikor a terjesztési gondok miatt - főleg mivel a szombati lapszámot hétfőn kézbesítették - inkább naponta vásárolták a lapot. Aztán mégis újra megrendelték, s nemcsak ő, hanem az egész család olvas és rejtvényt fejt, irodalmi versenybe kapcsolódik be, sakkfeladványt old meg. Sikeresen, hiszen több tucatnyi könyvet, pénzjutalmat, sőt előfizetést is nyertek már. Ottjár- tamkor a 69 éves Zsélyi Zoli bácsi és a 14 éves unoka, Jakab éppen a soros sakkfeladványon töprengett, a táblán mutatkozó helyzetet ifjabb Zsélyi Zoltán elemezte velük együtt, aki Gútáról utazott haza a mama születésnapjára. A nagypapa és unokája sikeres, legalább hatszor sikerült már pénzjutalmat nyerniük az Új Szó sakkfeladványával. Zoli bácsi a fegyelmezett, figyelő, elemző játékos, Jakab, az unoka pedig inkább a merész vagy szokatlan megoldásokat próbálgatA sakkfeladványt gyorsan megoldották A családtagok nem csak a nyomtatott Új Szót olvassák (Szekeres Éva felvételei) ja. A legutóbbi feladvány megoldásához tizenöt perc alatt eljutottak, még egyszer visszajátszották és papírra vetették az eredményt. A megfejtéseket általában Jakab anyukája, Éva asszony adja fel postán. A családban mindenkinek van valami kedvenc olvasnivalója a lapban. Erzsi néni, mivel sokáig játéküzletben dolgozott, természetesen játszani, fejtem szeret a legjobban, de mint ő maga állítja, a napi politikát, a regionális, főleg a Rimaszombatról és Fülekről szóló híreket és a kultúra rovatot olvassa szívesen. Zoli bácsi a napi kisállattenyésztői és kerti munka után inkább már csak a sportrovatot és a belpolitikát olvassa. Éva asszony, aki 22 éves mozgáskorlátozott nagyfiát gondozza, vele együtt napi szinten az Új Szó online változatát böngészi szívesen, és a hétfőnként! Egészségünkre mellékletet. Kati, a kultúrában is dolgozó pedagógus, ahogy maga állítja, egyfajta „szakmai ártalomként” az Iskola Utca című mellékletet forgatja szívesen, de hétvégén, amikor már van néhány órája az újságolvasásra, átböngészi az Erzsi néni által fontosnak vélt, véleményformáló cikkeket is.,dia jobban belegondolok, kiselsős koromban, 1950 táján szűrte biztos, hogy az Új Szót is böngészgettük. Harminckilenc évet dolgoztam le, három gyereket neveltem fel, sok mindenen átmentünk. Az olvasás, az újságolvasás az mindennapos dolog nekem. Délelőtt tizenegy- fél tizenkettőre már kihozza a postás, aki mellesleg éppen az Új Szóból szokott tájékozódni, müyen is lesz a horoszkópja aznapra. Jó múltkor is éppen az újságért mentem le, amikor láttam, hogy a horoszkópot olvassa, hát jót mosolyogtunk együtt. Elsőként a helyi híreket olvasom, aztán a politikát, majd mikor az engem érdeklő dolgokat már elolvastam, akkor a rejtvényeket keresem. A kedd külön jó nap, olyankor van úgy, hogy órákat is a rejtvény felett ülök. Szülte mindig sikerül megfejteni, aztán általában be is küldöm a megfejtést. Nekem öröm ez, meg jó időtöltés. Nálunk mindig szól a Pátria rádió, nézem a televizióban a magyar híreket és a magyar magazint. Végül is nem lehet az ember hottentotta, ha már itt él, tudnia kell, mi történik körülötte. Jól el van osztva nálunk, mert mindenki olvas valamit az Új Szóból, a kedve szerint. Egy dolgot nem szoktunk elolvasni, az az autós melléklet, mert az már minket nem érdekel, de lehet, hogy majd az unokákat az is érdekelni fogja. Amikor már sok újság gyűlik össze, Jakab unokám elviszi a papírgyűjtésbe, mert nálunk szigorúan figyelünk a szeparált hulladékgyűjtésre. A Zoli fiamról is olvastam a múltkoriban, ő sportember, maratoni futó, már legalább 25-ször lefutotta azt a nagy távolságot. Jó, hogy van újság, jó, hogy van Új Szó. Nekem, nekünk napi szükséglet, mint az étel vagy a víz. Remélem, még sokáig olvasni tudom, hiszen csak öt évvel vagyok idősebb, mint az újság” - mondta el Zsélyi Erzsi néni. Akivel együtt arra koccintottunk, hogy legalább ugyanilyen egészégben és létszámban köszönthessük egymást az Új Szó 80. és Erzsi néni 85. születése napján is. A legfiatalabb olvasó A párkányi Rigó Hanna Róza kétéves, és valószínűleg az Új Szó legfiatalabb olvasója. Perceken belül „elolvassa” az újságot, hiszen a képek nézegetésénél sokkal érdekesebb tevékenyégnek tűnik lapjaira szedni az Új Szót, a papír zizegését élvezve gyűrögetni az oldalakat és tollal lábjegyzeteket firkantani egy-egy cikkhez. Hannácska az általa legsikeresebbnek ítélt képeket ügyesen kiollózza, de előfordul az is, hogy egy óvatlan pülantaban kézzel esik neki egy-egy oldalnak és kíméletlenül apró fecnikre tépi. Bár sajátos, de ez is az újságolvasás egyik módja, (guzsu) Félezernél több olvasó ragadott tollat, hogy örömet szerezzen a nagybeteg fiúnak Ákosnak a fél ország küldött képeslapot SZÁZ ILDIKÓ Kőhídgyarmat/Párkány. Tavaly felhívást intéztünk az olvasókhoz, hogy aki teheti, örvendeztesse meg Klimó Ákost egy karácson)! üdvözlettel, hogy egy kis időre megfeledkezzen súlyos betegségéről és fájdalmairól. Ä cikk megjelenését követő három napban száznál is több képeslapot kapott a kisfiú. Az óév utolsó napján kereken hatvan képeslapot hozott neki a postás, akinek félezernél több kedves levelet, apró ajándékot küldtek az Új Szó olvasói itthonról és külföldről. Az igen ritka, ma még gyógyíthatatlan betegségben, az Allagille szindrómában szenvedő kisfiú családja időközben Kőhídgyarmatról Párkányba költözött. Ákos egyre súlyosbodó állapota miatt ma már a szlovákiai gyermekhospice, a Lángocska (Plamienok) házi gondozására szorul. A szervezet által megbízott pszichológus és egy tapasztalt gyermekterapeuta foglalkozik vele kéthetente. A kisfiú nem járhat iskolába, édesanyja ápolja, neveli otthon. Nagy segítségére van Brigitta, a kislegény nővére. Ákos szívét már többször műtötték, most újabb beavatkozásra szorulna, ám szervezete már nem viselné el. Az édesanyjától, Klimó Zsanett-től megtudtuk, a fiúnak az elmúlt években epüeptikus- és szívrohamokkal kellett megküzdenie, gondok vannak a hallásával és a látásával is. Nagy szükségük lenne egy légzésfigyelő oximéterre, hogy az édesanya szükség esetén megfelelően elláthassa. Bármilyen hihetetlen, Ákoska mégis csupa mosoly, tele szeretetNagy szükségük lenne egy légzésügyelő oximéterre, hogy az édesanya megfelelő ellátásban részesíthesse a kisfiút (Csuport István felvétele) tel. Angyalkát, matricákat, kulcstartókat, kézzel hímzett képeslapokat kapott lapunk olvasóitól, az érsekújvári Széchényi György Baráti Kör tagjai pénzt utaltak át a számlájára, az otthoni ápolás megköny- nyítésére. Az édesanyát és Ákost egyaránt meghatották a jókívánságok és a szép versek, az egyik levélíró lerajzolta Ákosnak az álmát, és a legtöbben karácsonyi ajándék helyett az ő gyógyulását kértek. Osztályközösségek, gyorsmentők és gyógyszerészek, pedagógusok, nagymamák ragadtak tollat az ország minden tájáról. Korábban vállalkozók, hazai magyar politikusok és magánszemélyek támogatása jóvoltából Ákos családja személyautót kapott, hogy a gyermeket orvoshoz tudják szállítani. Csodaszép képeslapok érkeztek Angliából és az Egyesült Államokból, többen Magyarországról címezték a lapot Kőhídgyarmatra. A falu postájára zsákszámra érkeztek a küldemények. Az olvasók év közben sem feledkeztek meg a kisfiúról, akadtak természetgyógyászok, akik Ákos segítségére siettek. „Hetényből rengeteg lapot kaptunk, és a Komáromi járás több településéről, továbbá Dunaszerda- hely, Érsekújvár, Ság és Léva környékéről is nagyon sok jókívánság, fohász érkezett. Egy nagymamától horgolt szívet kaptunk ajándékba, és több iskolából jelentkeztek a gyerekek, egy-egy osztálytól aláírásokkal díszített rajzolt lapok érkeztek. Ákoska volt párkányi iskolatársai az elsők között küldtek képeslapod’ - tudtuk meg Klimó Zsanett- től. Rengeteg lap érkezett a Nagykürtösi járásból, ahonnan az édesanya származik, több óvodai és iskolai közösség akadt az országban, amely az osztályképéből képeslapot készíttetett Ákos örömére, vagy egyéni tervezésű különleges lapokkal lepte meg őt.
