Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-15 / 289. szám, hétfő
www.ujszo.com 2008. DECEMBER 15. Ünnepi melléklet 29 Bratislava, postabélyegző keltő. Kedves Előfizetőnk ! A Postai Újság Szolgálat bevezetésével 1951 I.l-töl az Uj Szót közvetlenül veszi át és ezért 1951 jan, 1,-töl nemcsak az előfizetési díjat veszi át Öntől közvetlenül a postás, hanem elintézi laprendelését, címváltozását és egyéb esetleges reklamációját« Telelőn 262-77 administrácia kiadóhivatala BRATISLAVA Jesenského ul, £. 8 Poštovné paušalizované Előfizetési számláján kiadóhivatalunknál 1950 XII,hó 51.-ig. ...................n.............Kés hátralék mutatkozik. Számláját rendezni akarjuk r 'rt felkérek, szíveskedjék a mellékelt postai befizető elhasználásával hátrálékát mielőbb.átutalni. t 'hilf Bratislava 1 1021 m J v A legrégebbi figyelmeztetés: tessék kiegyenlíteni a számlát Megvagyunk győződve, hogy kérésünknek azonnal eleget tesz és további felszólítástól kiadóhivatalunkat megkíméli. Melléklet: 1 postai befizetőlap. Elvtársi üdvözlettel: «iBBIiassfPAOIA frj SZÓ r f /• ľ •- r* i'ih' ’ ' L A legsúlyosabb ajándék Egy alkalommal a súlyosan beteg unokáját nagy gonddal ápoló nagymama különös ajándékkal lepett meg: hatalmas, harminc centiméteres átmérőjű óriás pöfe- teggombát (Langermannia gigantea) kaptam tőle. Az ajándék súlyánál és átkarolásánál már csak az volt kellemetlenebb, hogy elromlott az autóm, és többszörös átszállással, autóbusszal és vonatcsatlakozással kellett hazavergődnöm: fényképezőgép az oldalamon, ölemben az adomány! Ezért minden átszállásnál útba ejtettem azokat a korábbi riportalanyokat, akikkel a munkám során baráti kapcsolatba kerültem. Minden vendéglátóm kapott egy jókora szeletet a pöfetegből. Mire este hazaértem, a gombából már csak öt rántanivaló szaftos szelet maradt és a jó érzés, hogy ez a nap sem telt el jócselekedet nélkül, (száz) 1956-ban a magyarországi forradalmat követték az Új Szóban, ma az euró bevezetését figyelik benne A deáki Komjáti családba 60 éve jár az Új Szó GAÁL LÁSZLÓ Deáki. „Amióta csak megjelenik, járatjuk az Új Szót. Igaz, én a kezdetekben nem nagyon olvastam, 1948-ban 18 éves voltam, akkor még egészen más dolgok érdekeltek, de a szüleim naponta olvasták, a lapból kísérték figyelemmel az itteni magyarság életét” - idézi fel a múltat Komjáti Győző. Annak idején az édesapja rendelte meg a lapot, amikor ő meghalt, néhány évig az édesanyja nevére szólt a megrendelés, az ő halála óta pedig Győző bácsi a megrendelő, de 60 éve megszakítás nélkül jár a családba a lap. Győző bácsi szülei az 1948-as Új Szóban főleg az akkori politikai helyzetet figyelték, elsősorban a kitelepítés körüli dolgokat, mivel az a családot közvetlenül is érintette. „Minket még 1948-ban akartak elvinni Magyarországra, a vagyonúnkat el akarták kobozni, ezért a szüleim nagyon figyelték, mit ír az Új Szó. Már csomagoltunk, de aztán változott a helyzet, és szerencsére mégsem kellett elmennünk” - emlékezik vissza Győző bácsi. Később főleg az 1956-os magyarországi forradalmat kísérték figyelemmel a lapban. Akkor már nős ember volt, felesége, Olga néni félre is rakta az akkori lapokat, amelyek még néhány évvel ezelőtt is megvoltak. „Egy nagy kosárban voltak összegyűjtve a régi lapok az első kamrában, de amikor egy nagy eső után leomlott a vályogfal, és akárki bejuthatott a kamrába, akkor ezek az újságok is eltűntek” - panaszolta Olga néni. Az ötvenes években a szövetkezetesítést figyelték a lapban. Ez is közvetlenül érintette őket, hiszen gazdálkodók voltak. Sokáig ellenálltak a nyomásnak, végül 1960-ban ők is kénytelenek voltak belépni a szövetkezetbe. Győző bácsi 1991-ig volt szövetkezeti tag. „A hatvanas években még tévénk sem volt, csak ez volt a mindenünk, ez az Új Szó, ebből értesültünk a magyarság dolgairól” - teszi hozzá a családfő. Az 1968-as eseményeket is az újságban figyelték, habár az orosz csapatok bejövetele nem lepte meg őket, mert Győző bácsi éppen néhány napos magyarországi tartózkodás után augusztus 20-án jött haza gépkocsival, és a magyar oldalon már látta, hogy jönnek a tankok Csehszlovákia felé. „Megírta az Új Szó is, nem tudják elfogadni, hogy az oroszok így letámadnak minket, amikor a csehszlovákok olyan nagy barátságban voltak velük. Meg hogy Dubčeket Svobodával együtt elvitték a Szovjetunióba, hogy ott kioktassák őket.” Győző bácsi szerette az elbeszéléseket, a Csemadok tevékenysége is mindig érdekelte, mivel 26 éve a Csemadok Deáki Alapszervezetének elnöke. A mai napig büszke arra, hogy egy időben a deáki szervezet volt a Cemadok legnagyobb falusi alapszervezete. Mostanában a régió rovatban keresik a saját falujukban vagy a környéken történtekről szóló írásokat. A szerkesztőség egyik legkacifántosabb története Egyszer felszámolták a sportrovatot SPORT ROVAT Nem közölték a hírügynökségek, még lapunk hasábjain sem jelent meg, de megtörtént: 2003. február végén megszűnt a sportrovat. Felszámolták, mert nem volt rá szükség. Munkatársai ahányan voltak, annyifelé mehettek. Egy kis cikkben el is búcsúztak az olvasóktól, csak elköszönésük kimaradt a lapból, nem jelenhetett meg. A fiókból előhúzott szöveg utólag kerül hasábjainkra, újságtörténeti adalékként. Hétfőtől négyen hiányzunk... Szokásrombolók vagyunk, mert a megszokottól búcsúzunk. Olvasóink szinte mindennapi sportétvágyának csillapításától. Ami eddig volt, az hétfőtől nem létezik számunkra. Mi már ezt néhány napja tudjuk, írásaink olvasói meg fokozatosan észreveszik, hogy eltűnik az Új Szó sportoldalairól Tomi Vince (T.V.), Zsigárdi László (zsi), Szabó Zoltán (sz.z.) és J. Mészáros Károly (jmk) neve. Mi szeretjük a sportot, benne élünk továbbra is, így még biztosan találkozunk. Pechünk van, hogy éppen nálunk csapott fel a sportrovat-szerkesztés legkorszerűbb hulláma, s könnyedén félresodort bennünket. Hiányzásunkat ne vegyék rossz néven, (sr) Bármennyire komolyan vettük is a történteket, végül is jó, hogy nem hozhattuk le búcsúmondatainkat, mert csak egyeden hétvégén készültek kihelyezett munkahelyen, Somorján az Új Szó sportoldalai. Március harmadikán, hétfőn visszaállt a régi rend. Mégis a szerkesztőségben van a helye a sportrovatnak, vélték a döntéshozók, s a cikkben már elköszönt kollégák tovább csillapíthatták olvasóink sportétvágyát. A legkorábban kelő olvasó... Öt óra ötven perc, nyílik a szomszéd lakás ajtaja, halkan kattan a lift. Katona Kálmán lakótársai mind tudják, hogy a 64 éves párkányi nyugdíjas elindult az Új Szó legfrissebb számáért a legközelebbi standra. Mire hazaér, neje, Ilike néni is felébred, és elindul unokájáért, hogy elvigye az óvodába. Míg Ilike néni térül, fordul, Kálmán bácsi elolvassa az Új Szót, és átadja feleségének, aki először a régiós tudósításokat olvassa el, majd aprólékosan átböngészi a közéleti híreket. Félje is a régió rovatot kedveli a legjobban, de elsőként a sporthíreket futja át, hiszen a haverokkal erről lehet a legjobban eldiskurálni. Mivel a Katona házaspár szinte egyidős a lappal, szívügyének tekinti az Új Szót. Évtizedek óta olvassák,-de sohasem fizették elő, mivel a postás csak dél körül vagy kora délután hozná, azt pedig nem tudják kivárni. Katonáék az Új Szó szerdai számának örülnek a legjobban, mert a Szülőföld mellékletben mindig sok érdekes olvasnivalóra akadnak, de előszeretettel böngészik a hétfői Egészségünkre mellékletet is. Ilike a fontosabb híreket, a törvény- módosításról szóló tudósításokat gondosan kiollózza, így mindig pontosan tudja, mire kell felhívni a családtagok és az ismerősök figyelmét. Nagyon örülnének, ha a régió rovatban többet olvashatnának a helyi kulturális eseményekről, a párkányi és a környékbeli óvodákban és iskolákban zajló életről, (guzsu) (Szőcs Hajnalka felvétele) Komjáti Győző és felesége naponta végigolvassa az Új Szót
