Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-15 / 289. szám, hétfő
www.ujszo.com 2008. DECEMBER 15. Ünnepi melléklet - hirdetés 5 A lap tartalmát tekintve három (korántsem mesebeli) fontos döntést kellett meghozni, tíz év távlatából úgy vélem, helyesen döntöttünk Korszerűsítés tartalmi szinten LOVÁSZ ATTILA 1998 januárjában az Új Szó immár fél éve új profillal, új formátumban jelent meg, a főszerkesztőváltásnál tehát nem a profil- vagy tartalmi váltás volt a feladat, hanem a szerkesztőség mint tartalomszolgáltató modernizációja. A lap kiadója - a Vox Nova Rt. - ekkor düsseldorfi többségi tulajdonban volt, tehát a lap 1998-ra kimondottan egy multinacionális, de közben regionális termékekre összpontosító vállalat része volt. A lap-1997-es piaci pozicionálása tehát adott volt, ezt kellett megvalósítani. A meghatározott profil és piaci pozíció számomra elfogadható volt, megvalósíthatónak, sőt, az Új Szó szempontjából kifejezetten jónak, alkalmasnak véltem. Nemegyszer adtam hangot ama véleményemnek, hogy 1997-től jó ideig az Új Szó volt a szlovák lappiac egyik legdinamikusabb, legkorszerűbb és talán legszebb lapja. Eközben a szerkesztőségben az 1990 után kialakult, sokszor csak szóbeli, szokásjog alapján megvalósuló munkamegosztás érvényesült, a formátumváltást a szerkesztőségi struktúra nem követte. Mindez akkor, amikor a hazai magyar közéletben botrány botrányt követett, a harmadik Mečiar-kormány utolsó évét éltük (s, persze, nem tudtuk, sikerül-e a választásokon megbuktatni a HZDS-SNS koalíciót), az oktatási kormányzat rendre beleszólt a magyar iskolák életébe, a nemzei«í IM. Ifi SZÓ A<i igazi JCatácsong W ti párt által delegált Slavkovská miniszter asszony kártékony tevékenységének csak a csúcsát jelentette a kétnyelvű bizonyítványok ügye. A kulturális tárca jóformán titokban osztotta a nemzetiségi kultúrákra, könyv- és lapkiadásra szánt pénzt, a nemzetiségi csomagból olyan „remekműveket” szubvencionált az állam, mint a kormányhű napilap csapnivalóan rosszul fordított kisebbségi melléklete vagy a kormányhoz hű könyvkiadó kétnyelvű, jobbára romantikus és hazug történelemszemlélettel megírt fércműveinek sora. Az Új Szó ebben az időben gyakran éppen a nacionalista sajtóra reagálva közölt publicisztikát, olyan szerzőket és cikkeket boncolgatott, akiket/amelyeket a honi magyar olvasó feltehetően nem olvasott. Közben elkészült az új választási törvény, amely „nagykoalícióba” kényszerítette az MKP elődpártjait. A lap tartalmát tekintve három (korántsem mesebeli) fontos döntést kellett meghozni, tíz év távlatából úgy vélem, helyesen döntöttünk. Elsősorban: az Új Szó nem vett részt az MKP alakulása körüli háttérmunkában, nem lobbizott, nem támogatott lobbizásokat, s az azokra tett kísérleteket határozottan elutasította. Az MKP alakulásának körülményeiről ugyan tájékoztatott, esetenként kommentálta is azt, de nem futtatott egyétlen vonalat, frakciót, politikust sem. így nyáron, az MKP megalakulását követően az új gyűjtőpárt és a lap viszonya ugyan feszült volt, de tisztességes, és a lap egyetlen inkorrekt, függetlenségét sértő lépést sem tett az MKP felé. Az egyesülést pedig inkább támogatta, utalva arra, hogy a kényszer valahol egy sokszor megfogalmazott választói igényt is kielégíthet. Másodsorban a lap 1998 tavaszán teljes mértékben kiállt az oktatási tárca őrületeit elutasító tiltakozáshullám mellett, de felhagyott a szülőket és iskolákat egyaránt deprimáló publicisztikával. Ugyanakkor 1998-ban a lap publicisztikájában szépen lassan kihaltak a szent tehenek, augusztusban a lap még egy konfliktust is felvállalt, hogy rámutasson, egyetlen kisebbségi szervezet sem herdálhatja el a nagy nehezen megkapott támogatást rosszul szervezett, netán politikai színezetű rendezvényekre. Harmadszor pedig: az Új Szó tisztességesen viselkedett az 1998-as választási kampányban, olvasói, a magyar választók érdekeit szem előtt tartva nem adott kiemelten nagy vagy botrányosan kevés teret az MKP egyetlen releváns politikai vonalának sem. 1998 őszén a főszerkesztő - az igazgatótanács támogatásával - elutasította az SNS és a HZDS egyébként anyagilag nagyon érdekes választási kampányreklámjait. Ezt teljesen józan, akár kereskedelminek is nevezhető megfontolásból tette, hiszen a választások előtti két év eseményei után a magyar olvasó felháborodottan fordulhatott volna el az Új Szótól. Az 1998-as választások eredménye és az azt követő események sorozata ismert; a hazai magyarság életének talán nyolc legsikeresebb éve indult be ekkor minden feszültség, belső ellentét, kompromisszum és fájdalom ellenére. A kiadó és a lap belső modernizációja nem kimondottan közügy. Legyen elég annyi, hogy ÚJ SZÓ 1998-ban a szerkesztőség átalakítása megindult, az Új Szóhoz igazolt Grendel Ágota, Kassán Juhász Katalin, stabilizálódott Komáromban Krasznica Melitta tudósítói posztja, belépett Molnár Norbert és Juhász László, sikeres álláshirdetés révén a laphoz került Molnár Iván és Szabó László. Nem sikerült dunaszerdahelyi tudósítói posztot létrehozni, és regnálásom igazi nagy hibája is bekövetkezett: a tulajdonos a Vasárnapot nem önálló termékként, inkább supplementként értelmezte, s így a Vasárnap önálló szerkesztősége megszűnt. A tulajdonosváltás utáni évek e lépés ellenkezőjét igazolták, hiszen a Vasárnap önálló lapként még sokáig volt képes nagy példányszámú, nyereséges maradni. A laptulajdonos a belső átalakítást komolyan figyelte, esetenként kommentálta és változtatott néhány lépésen, majd decemberben úgy látta, hogy a belső reformot a főszerkesztő feltehetően nem lesz képes befejezni. A szerkesztőség modernizációs folyamatának 1998-ban megfogalmazott része (hiszen a változást, a változtatást, a modernizációt a hatalmas sebességgel' változó médiapiac szó szerint évről évre átfogalmazta) végül is az új kiadónál fejeződött be, jóval később. Decemberben az igazgató- tanács megköszönte az együttműködésemet, a Szabad Európa Rádióhoz távoztam, s 2002-ben már a Vasárnap élére jöttem visz- sza az azóta átalakult kiadóhoz. Ez viszont már egy új és más történet. alapiskolától búcsúzó diákok megálmodott világképüket előszeretettel írják ki a tablójukra mottó gyanánt: „van hitem a magas falak előtt!". Nem hiszem, hogy nagy titkot árulnék el azzal, hogy leírom: általában a szülő vagy a véletlen dönt a 14-15 éves gyermek sorsáról, és ritka az olyan tinédzser, aki kilencedikesként tudatosan elkezdené építeni az életét vagy - divatos szóval élve - a karrierjét. SÁRAI ILONA vagyok, ennek a fiatal magániskolának az alapítója. 1996- ban a hidaskürti iskolának nyílt itt egy kihelyezett osztálya. A hidaskürtiektől csak a nevünket kaptuk, az iskola irányításába magunknak kellett betanulnunk. Amikor a hidaskürtiek megszüntették a kihelyezett részlegüket, a szőgyéni vezetés tovább szerette volna folytatni a munkát. Hosszú és bonyodalmakkal teli időszak után végül 2001 augusztusában sikerült megkapniuk az engedélyt, így szeptembertől ismét beindulhatott a tanítás, ezúttal már egy önálló iskolában. Az engedélyük 15 szakma oktatására szól, de a szakokat mindig a piaci igényeknek megfelelően nyitják meg. Jelenleg fodrászok, pincér-szakácsok, de képeztek már cukrászokat és autószerelőket is. Akik érettségit szeretnének szerezni, azok számára nappali illetve távutas továbbképzést biztosítanak. Az érettséginek - vallják - az (is) a célja, hogy a szakképesítést szerzett vállalkozó szellemű diák két év továbbképzés után megkapja azokat a gazdasági és könyvelési alaptudnivalókat, amelyek segítségével felkészültebben kezdhet bele egy vállalkozásba. Előfordult, hogy tájékozatlan emberek negatív véleménnyel voltak az iskola nívóját illetően. Ezt egy fiatal intézetnek elég nehéz kivédenie, főleg akkor, ha a mindennapos gondok mellett önerőből tartja fenn magát, nem kapva egy fillér állami támogatást sem. A tapasztalatok azonban biztatóak: az itt járt vizsgaelnökök mindegyike megjegyezte: kellemesen csalódott abban, mennyire felkészültek voltak a diákok. Még annak ellenére is, hogy a tanári gárda nagy része fiatal munkaerőből áll. Ráadásul a vezetést dicséri, hogy a gondok ellenére is képes két lábbal a valóság talaján állni a tanulók (potenciális fizetők) halmozása helyett. Valószínűleg ekkor majd az érdeklődők száma is jócskán megugrik. És akár még a régi mondást is megcáfolják, vagyis: „senki sem lehet próféta a saját hazájában". A kezdeti években viszonylag kevés szőgyéni ismerte fel, hogy a tandíj ellenére megtakarítással jár, ha ebbe az iskolába íratja be gyermekét. Szerencsére a helyzet kezd javulni. Az iskola vonzáskörzete is egyre nagyobb. Jelenleg Zselízről, Csatáról, Fámádról, Nagyölvedről, Párkányból, Ipolyszalkáról, Kéméndről, Muzsláról és Köböl- kútról járnak ide diákok. A nyílt napok előtt a fenti településeken is bemutatkozott a magániskola. Tették ezt úgy, hogy nem a tanári kar egyes tagjai beszéltek az iskolájukról, hanem az itteni diákok. A Szőgyéni Magyar Tannyelvű Szakmunkásképző Magániskola viszont nemcsak a szakmák átadását szeretné biztosítani a diákjainak. Többet várok el a kollégáimtól az óraszámok letanításánál. Nekem nemcsak a pedagógusra, hanem magára az emberre is szükségem van, aki szíwel-lélekkel plusz feladatokat vállal. Tesz valami ezért az iskoláért és közösségért. Ha a gyerekektől elvárjuk, hogy ne legyenek közömbösek, akkor mi sem lehetünk azok. Ezt a tanárok is érezhetik. A napi jó tanácsok faliújsága előtt mindenképpen elgondolkodik az ember, mint ahogy a magyar Nobel-díjasokat bemutató faliújság előtt is. Az épület előtt Görgey Artúr mellszobra áll a nyugalmat sugárzó zöldövezetben, mintegy szimbóluma az ellentmondásos történelmünknek. Ha a szőgyéni középiskolába járó gyerekek nem utasítják el az intézmény szellemiségét, akkor valódi értékekkel távoznak majd, s egyszer talán a tudatlanok által az iskolára ragasztott „Harvard" gúnynév is az enyészeté lesz. Még 18-19 éves fejjel is inkább az alapiskolás tablón lévő mottó fog közelebb állni a végzősök többséghez. De talán megkapják az útmutatót a. mélyebb megfogalmazás felé. Az életben nemcsak falak vannak, amelyek előtt állva hitre van szükségünk, mert néha Mi magunk vagyunk a Fal, vagyis: „csak újabb téglák vagyunk a falban". (SR) BP-8-14981 ■■■ ISKOLÁNKON TANULHATÓ SZAKMÁK: ✓ fodrász ✓ pincér-szakács ✓ vállalkozói szak - érettségivel végződő S ÍGY 5 év alatt akár KÉT szakmát is lehet szerezni! / a diákok gyakorlati képzése modern, jól felszerelt műhelyekben, illetve magánvállakozóknál folyik AZ OKTATÁS INGYENES / nyelvi szaktanterem a német és az angol nyelv oktatására / informatikai szaktanterem / a kétéves nappali tagozaton három év után érettségi ✓ a tanítási órák után minden diák 16.00 óráig az iskola épületében tartózkodhat, nem kell a buszmegállóban várakoznia / tornaterem és edzőterem áll a diákok rendelkezésére / a közlekedés megoldott - Párkány, Zselíz, Köbölkút - fel- és átszállóhelyek Szívesen válaszolunk iskolánkkal kapcsolatos kérdéseire, minden nap 8.00-15.00 óráig, akár vagy személyesen Megtekinthetik iskolánk tantermeit, műhelyeit és részt vehetnek a tanórákon. A SZERETETTEL várunk minden kedves diákot és szülőt! vér* nálunk minden nap NYÍLT NAP! Tel.: +421 36 75 94 319, Mobil: +421 905 26 65 59, +421 918 57 12 10 fax: +421 36 75 94 396, e-mail: ssou.svodin@gmail.com MAGYAR TANNYELVŰ SZAKKÖZÉPISKOLA SZŐGYÉN
