Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-13 / 288. szám, szombat

PRESSZÓ 2008. december 13., szombat A szórakoztatóipar legbefolyásosabb hölgyei Oprah Winfrey és Angelina Jolié - amit eddig nem tudtunk róluk 27. oldal 2. évfolyam 48. szám Vissza O Sportosan a természetbe!-'-j elegáns A natúrfa beltér melegséget, f jj / / Nem mindenki szereti a titkárnős otthonosságot áraszt kiskosztümöt és a körömcipőt 28. oldal--------- —*— 29. oldal Névjegykártya Miloslav Mečíŕ Teniszező, edző 1964. május 19-én született Bajmócon. Legjobb világranglista-helyezése: 4. (1988. február 22.) T Hat éven át volt a világranglistán az első százban, 10 tornát nyert egyesben, 9-et pá­rosban. ▼ Pályafutásának utolsó mérkőzését 1990- ben, Wimbledonban játszotta - a 2. forduló­ban a svéd Edberg ellen. T Franciaországban hátgerincműtétnek vetette alá magát, utána nem tért vissza a pályára. T 1994 óta a szlovák Daviskupa-csapat kapi­tánya, Karol Kučera edzője volt, májustól Lukáš Lacko felkészülését irányítja. „Mindig a gladiátorokkal vonok párhuzamot, az emberek azért járnak ki a teniszmeccsre, hogy extrém teljesítményt lássanak, s eközben bármi megeshet" (Urban Klára felvétele, képarchívum, SITA-felvételek) Szöul olimpiai bajnoka, Miloslav Mečíŕ nagy horgász, bár a védencei csipkelődnek, hogy csak akváriumban tud halat fogni | Csukák és ebihalak írhatnék kis női csukákról is, Ady után szabadon, de miért ostorozzam saját nememet, vannak háztartások, amelyek­ben mind a mai napig divat az asszonyok ostorozása, az üté­sek nem virtuálisak. Nálunk, szerencsére már ritkább a lila foltjait takargató nő, de ettől nem leszünk egyenrangúak a férfiakkal. Vannak az életnek olyan területei, amelyeken én sem látom szívesen nőtársai­mat, például kiráz a hideg a bokszoló, a súlyemelő lányok láttán, nem beszélve a test­építőkről, akikről azt gondo­lom, a tükör is megreped, ha belenéznek. Térjünk azonban vissza az egyenjogúsághoz. Újabban minden éjszaka föléb­redek, nincs pontos időjelzés, csak sötét, álmatlanság, körút a lakásban, takaró fejemre húz­va, párna összegöngyölve, jobb oldalról a bal oldalamra, végül lekapom a zsebrádiómat a polcról, bekapcsolom, tekerge­tem, míg emberi hangot nem hallok, mert mintha csak ze­néből állna az éjszakai rádiós élet. Csupa férfi társalog, kará­csony közeleg, mi más lehetne a téma, mint a hal, a halászat. „Ettem már pontyot a saját tavamból” Gyakran elpecázgat, hacsak nincs ítéletidő, még télen is kimegy a vízpartra. Néha egyedül, de jobban szeret barátokkal, mert annyira azért nem magányos far­kas. Hal viszont nem min­dig akad a horgára, leg­többször a karácsonyi pon­tyot más fogja... URBÁN KLÁRA Ha jól emlékszem, a lánya, Lucka még alig négy-öt éves le­hetett, amikor egyik látogatás­kor lecipelt engem a ház alatt lévő hatalmas akváriumhoz. A mama aztán azt is elmesélte, hogy ez az egyedüli hely, ahol az örökmozgó kislány képes hosszú perceken át csendben ücsörögni a papa térdén. Az akvárium még mindig meg­van, ez is időigényes, mert több van belőlük. Van, amelyiket gyakran kell tisztítani, törődni vele. Azt is megszámolta, hány hal van bennük? Pontosan nem, de a legfon­tosabbakat, - mert ezek egyedi darabok, - azért számon tartom. De vannak olyanok is, amelyekkel ezeket etetem. Bálnám ugyan nincs, de vannak nagy halaim, például törpeharcsám. Ez az akváriumszenvedély onnan ered, hogy gyerekkora óta nagy horgász? Most is az vagyok, idényben gyakran elpecázgatok, télen is kimegyek. Néha egyedül, de jobban szeretek barátokkal, ba­rátokkal, mert nem vagyok ma­gányos farkas. Ha senkinek nincs ideje, akkor magam megyek, már van néhány ismerős hely, ahol jól érzem magam, de kellemesebb, ha többen összejövünk. Nem kedvelem viszont a szervezett halászatot, inkább megyek a vad természetbe, messze a civilizáci­ótól, néha úgy érzem magam, mintha dzsungelben lennék. Me­gesett, hogy hirtelen vihar tá­madt, vagy valaki megsérült, ezért is jobb, ha nincs egyedül az ember. Egyszer az egyik bará­tomnak befúródott a horog a ke­zébe, orvoshoz kellett vinni. A horgász azért menekül messze a civilizációtól, mert ott jobb a kapás, vagy azért, mert itt jobban kiszellőztethe­ti a fejét? Is-is. Honnan ez a nagy horgász­szenvedély? Emlékszem, bárhol jártunk, ahol víz volt, Kanadá­ban, Ausztráliában, vagy akár itt Európában, mindig megló­gott egy-két órára. Nagyapa nagy pecás volt, s gye­rekként, amikor náluk, Zsarnócon töltöttem a szünidőmet, zsineget halak is voltak, csukák; ott szeret­kötött nekem egy botra, s én a töb bi sráccal úgy horgásztam a patak­ban. Később a Garamra is magával vitt, ott már nagyobb tem meg a vizet, a halakat. A teniszben feljegyzik a sta­tisztikák az eredményeket, trófe­ákat. Egy nagy horgász is emlé­kezetében tartja az igazi nagy fogásokat? Minden horgász másképp csi­nálja. Vannak, akik titkolják, én annak örülök, hogy kimehetek a természetbe, ott elbóklászom, ku- tatgatok, elmélázgatok, megsza­badulok a nagyvárosi élet zajától, gondjaitól, kikapcsolom a mobilte­lefonomat, csend van körülöttem. A víz, a halászháló, a horognyél is a férfiak felségterülete. Csak­hogy mivel a kezdet kezdetén a pár minél több időt óhajt együtt tölteni, a horgászszenve­déllyel megáldott férfi arra is hajlandó, hogy szívszerelmét magával vigye másik szívszerel­méhez, a halastóhoz. Ott a lányka addig rimánkodik, míg be nem avatják a halfogás tu­dományába - hozzá egy gú­nyos mosoly, próbáld ki, úgy­sem sikerül bíztató megjegyzés. És akkor jön a meglepetés. Egy kétkilós ponty vagy háromkilós harcsa formájában. Legyintés, vakszerencse, szűz kéz. Múlnak az évek, az asszony egyre szíve­sebben ül a csendes bolondok­kal a jó levegőn, egyre profibb felszerelést kér karácsonyra, egyre nagyobb halakat húz ki a mélyből. A férj egyre idegeseb­ben toporog mellette, már-már megtiltaná a közös halászato­kat, de akkor lemondhatna a halászléről, a dorozsmai ponty­ról, maradna az ebihal. De azért a rádióban, az éj kellős közepén, amikor bizton tudja, felesége már alszik, csak el­mondja a többi férfi előtt, a legnagyobb bosszúsága az, hogy a felesége jobb horgász, mint ő. Grendel Ágota

Next

/
Thumbnails
Contents