Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-13 / 288. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 13. www.ujszo.com Gyermekeit is a sport és a természet szeretetére neveli Olyan horgász, aki esetleg meg is kegyelmez az áldozatnak? Szeretem a halat, el is tudom készíteni, de mindig csak annyit viszek haza, amennyit elfogyasztunk. Aranyhalat még nem fogott? Hú, de mennyit! S visszaengedte három kívánsággal? Kicsi koromban egyszer azt álmodtam, hogy futkosok valahol a vízen, s a tó tele van Színes halakkal, az egyik fehér, a másik sárga, piros, meg aranyszínű, tarka. Akkor eszembe se jutott, hogy van fehér ponty, most van albínó törpeharcsám, meg mindenféle egyéb csoda. Sokszor visszaengedtem már halat a vízbe, de még egytől se kértem semmit. Inkább én kívántam neki, hogy nőjön nagyra, szaporodjon, hogy minél több társa legyen. Minden halat ismer? Tudományosan nem tanulmányoztam, de van jó néhány könyvem, ezekből elolvasom, amire kíváncsi vagyok. Azelőtt sok trópusi halam volt, ezekkel speciálisan kellett bánni, egyesek a felszínen úszkálnak, mások a mélyben alszanak, minden faj más. Szeretem megfigyelni őket. Másként viselkednek a vízben, másként, ha kihalássza őket az ember, s a konyhaasztalra kerülnek. Az, aki ennyi mindent tud a halakról, órákat figyeli őket, képes a tányéijára tenni? Megesik, hogy nekem is horogra akad egy-egy szép példány, de az sem ritka, hogy veszem a halat, frissen. Nem szeretem a fagyasztottat. Ettem már pontyot a saját tavamból is, amely olyan száz köbméteres. Ezeket a halakat magam etetem, a pontyoknak kukoricát is szórok, a pisztrángok meg a harcsák granulált finomságokat kapnak. Elkészíteni is megtanultam, nem tudom, mennyire ízletesen, de néha a család és az egybegyűlt barátok Sisa Sktovská énekesnővel V 1988-ban a szöuli olimpián bajnok lett egyesben, párosban M. Šrejberrel az oldalán bronzérmes. V 1987-ben Tomáš Šmíddel párosban világbajnok lett V 1989-ben Helena Suková- val Hopman Kupát nyert. ,,Korlátozott a mozgáslehetőségem, ezért nem vállalom a bemutató mérkőzéseket sem" is megnyalják mind a tíz ujjúkat. A feleségem is meg tudja sütni, időközben a lányom is megtanulta elkészíteni a halat, meg a szu- sihoz való rizst, csak az a gond, hogy nálunk nehéz friss tengeri halat kapni. Sztorik keringenek a kapitány horgászatáról, a fiúk gyakran ékelődtek, hogy megint megy, de úgyse fog semmit. Nem jártak messze az igazságtól, én nem azért megyek ld a vízhez, hogy fogjak valamit. A tengeren is halásztam, hajóról, de nem nagy halakra, erre még nem mertem vállalkozni, inkább csak olyan papagájtarka, rikító példányokra. Már ráját is fogtam, de csak kisebbet. Ez inkább kaland, mint halászat. Melyik a legfinomabb hal? Amelyiket legjobban elkészítik. Mindegyiknek megvan a maga jellegzetes íze, én szeretem végigkóstolgatni mindegyiket. Még nyersen is, japán módra. Lassan minden szlovák teniszezőre ráragasztotta a szusi- szenvedélyt. Időnként gusztust kapok, persze más, ha a hal friss. Az az igazi csemege. De imádom a tatár beaf steaketis... Amellett, hogy a fiából s a 17 éves lányából is teniszezőt próbál faragni, a Daviskupa-csapa- tot is irányítja. Marad még másra is ideje? Nem sok mindenre. Néhány jótékonysági szervezetben segédkezek, a Slovan klubjának tizenkét éve vagyok elnöke, ez rengeteg időt vesz igénybe. Elnéztem a pályán, miközben a kis Milošsal edzett - hihetetlen a hasonlóság. Az ifjabb Miloš Mečíŕ is elindult édesapja, Szöul olimpiai bajnoka nyomdokaiban. Az apa szigorú szemével hol tart a kis Miloš? Centiméterekben húszéves korára már túlnőtte az atyját... A centik mérhetők, a tehetsége nem, ilyesmire nincs mérleg. Az én megítélésem szerint már lehetne feljebb a ranglistán, bár objektív okai vannak, hogy ez miért nincs így. Bármennyire nem tetszik, nyilván sokan fogják feltenni mindkettőjüknek a kérdést, hogy mit örökölt az apja tehetségéből? O más ember, nem bújhat az én bőrömbe, mint ahogy én sem az övébe. Jobb feltételek mellett köny- nyebb a dolga? Főleg más, bizonyos dolgokhoz könnyebben jut hozzá, mások, amelyek úgy tűnnek, hogy zavaróak, épp ellenkezőleg, segítenek neki. Minden éremnek két oldala van. Néha az utunkba kerülő akadály erősebbé tesz. Tény, hogy én se nagyon szerettem, ha valaki beleszólt a játékomba. Meghallgattam, de mindig igyekeztem kiszűrni azt, amit a saját eszemmel jónak tartottam. Mert két egyforma zakó sem biztos, hogy ugyanúgy áll két különböző embernek. Valahol ugyanaz a film pereg, az ön édesapja is teniszezett, majd játékosokat nevelt. Egyértelmű volt, hogy önből is teniszező válik? Édesapám még játszott, s én ott lábatlankodtam mellette a pályán. A bátyám is teniszezett, s apa ránk-ránk nézett, néha eljátszogatott velünk, meg a többiekkel is, akik idősebbek voltak. Mi meg csipkedtük magunkat, hogy utolérjük őket, hogy végre legyőzzük a jobbakat. Nagyszerű motiváció volt. Ráadásul teljesen más volt az akkori rendszer, olcsóbbak voltak a pályabérek, másak az edzésmódszerek, sokkal önállóbban nőttünk fel. Magunk szerveztük, hogy mikor játszunk, kivel, ráadásul éh olyan türelmes és szorgalmas voltam, hogy nem tudtak lecsalogatni a pályáról. Most, amikor minden be van táblázva, ez elképzelhetetlen. De azért ezt is embere válogatja, ma is a legfontosabb maga a játékos, hogy megtalálja azt, ami neki a legalkalmasabb. És akarjon - sokat. A konkurencia óriási. Csak az érvényesül, aki elég erős. Manapság kétezer körül van a profi játékosok száma, amikor én feljutottam a számítógépes listára, olyan nyolcszáz körül volt. Érdekes viszont, hogy Szlovákiában, bár jóval több a pályák, a klubok száma, már a tenisz se olyan vonzó a fiatalok számára, mint az én időmben volt. Most inkább a számítógép elé ülnek. Annak idején a világ egyik legjobbja volt, s hátgerincbán- talmak miatt egyszeriben kettétört a karrierje. Még ma is gondot okoz a játék, a mozgás? Korlátozott a mozgáslehetőségem. Amikor négy éven át Karol Kučerát edzettem, elég sokat sparringoltam, de volt idő, amikor képtelen voltam a játékra. Ezért nem vállalom a bemutató mérkőzéseket sem. Ha ki is megyek a pályára, zömmel egy helyből játszom, ha olyan mozdulatot teszek, amelynél annak idején megsérültem, újra jelentkezik a probléma, fáj az egész testem. A saját baján okulva tud tanácsot adni a fiának, hogyan ne essen hasonló hibába, hogy megóvja a sérüléstől? Neki is voltak problémái, emiatt kevesebbet játszott. Járt speciális tornára, ami arra irányult, hogy stabilizálja a hátizmokat, de teljesen kivédeni a sérülést lehetetlen. Az élsport már csak ilyen, én mindig a gladiátorokkal vonok párhuzamot, az emberek azért járnak ki a teniszmeccsre, hogy extrém teljesítményt lássanak, s eközben bármi megeshet.
