Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-13 / 288. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 13. Szalon-hirdetés 15 KÖNYV A SZALONBAN A zenekarról a Titanicon GAZDAG JÓZSEF Szomorú, hogy egy könyv megjelenhet így, „anyátlanul”. A kolofonoldal alig tájékoztat bennünket valamiről. 1. Nem tudjuk meg, ki a könyv szerkesztője. 2. Nincs kontrollszerkesztő sem, aki Tandori Dezső (nyers)fordítását „magyarította” volna. 3. Hiányzik a korrektor (nyelvi szerkesztő) is, vagyis a könyv csak türelmes, szelíd és toleráns olvasóknak ajánlott. Talán a fenti hiányosságoknak tudható be, hogy a Beszélgetések Kafkával hemzseg a nyomdahibáktól, elütésektől, félrefordítá- soktól és nyelvi lapszusoktól. Néha egészen mulatságos elírások olvashatók, „bégető nyáj” helyett „beégető nyáj” (245. oldal), „pompa” helyett „pomba” (87.), „lebiggyesztette ajka szögletét” helyett „lepittyesztet- te ajka szögletét” (139.), „kiengesztel” helyett „megengesztel” (208.) stb. Kérdés az is, milyen lehet az „izzadságkitörés” (69.), s hogy vajon Tremplnek (104.) vagy Tremlnek (105.) hívták Kafka kollégáját? S hogy a városnevek néhol miért szerepelnek magyarul (Prága, Bécs), máshol pedig németül (Lipcse helyett Leipzig)? Hogy az üzbég Taskentről lemaradt a szóvégi t (161.)? Örüljön, aki rájött! A kolofonból természetesen nem derül ki, de a könyvnek nem ez az első magyar kiadása: Gustav Janouch művét először a Gondolat kiadó jelentette meg magyarul, 1972-ben. Valószínűsíthető, hogy a 2008-as kiadáshoz az újragépelés fáradságos munkája helyett csak beszken- nelték a régit, így fordulhatnak elő olyan hibák a szövegben, mint - Gregor Samsáról szólva - a „rovarlét” helyett olvasható „rovatiét” kifejezés (14.), de nem kevésbé zavaró az sem, amikor „alakok” helyett váratlanul „ablakok” (64.) kerülnek elénk. A La marcia su Roma alighanem csak ebben a könyvben szerepel „római menetként” (197.), a magyar nyelvű történetírás a „Római menetelés” vagy a „Menetelés Rómába” kifejezéseket használja. Tycho Brahe dán csillagász neve kétszer fordul elő a könyvben, s mindkétszer hibásan: a főszövegben Tycho Brade (31.), a szövegvégi jegyzetekben Tycho Brabe (283.). Gustav Janouch Kafka kortársa volt. Ahogy az előszóban írja, számára Kafka „a minden eleven élőért érzett következetes, etikus felelősség hirdetője, olyan ember, akinek látszólag köznapi hivatalnokéletén (...) a legnagyobb zsidó próféták eget-földet átfogó Isten- és igazságkeresésének korlátokat nem ismerő heve mennydörgőit, villámlott át.” Az „eleven élők” szókapcsolat nyilván szándékos logikai csapda, amely arra figyelmezteti az olvasót, hogy nem árt résen lenni. Hát tényleg nem. Janouchtól megtudhatjuk, hogy „Franz Kafka az abszolútumban élt” (24.), hogy szemében beszéd közben „apró, zöldes fények villantak fel” (106.), hogy olykor „félig nyitott ajkai közül halk sziszegéssel ko- boldnevetés tört elő” (184.), s néha, mielőtt megszólalt volna, „megnedvesítette nyelvével alsó ajkát” (193.). Janouch művének szakmai megítélése felemás. Nem azért, mert a szerző a csehszlovák állambiztonság (ŠTB) titkos munkatársa, majd ügynöke volt (fedőneve: Ružek), hanem mert sok Kafka-kutató szerint a könyvben nem Kafka, hanem Janouch beszél. De végtére is mindegy, hogy ki dicséri Gandhit, Masarykot, Francis Jammest, Flaubert-t, Goethét, Dickenst, Kleistet, Walt Whitmant vagy a taoizmust - a fontos az, hogy Janouch/Kafka mindén pátosz ellenére az erkölcsi tartás fontosságát hirdeti. A könyv legszebb mondatai is az emberi méltóságról szólnak. „Egy ilyen istentelen korban jókedvűnek kell lenni. Ez kötelességünk. A süllyedő Titanicon a zenekar az utolsó pillanatig játszott. Ilyesféleképpen nem engedhetjük, hogy a kétségbeesés megvesse a lábát.” (Gustav Janouch: Beszélgetések Kafkával. Fordította: Tandori Dezső. Kairosz Kiadó, Budapest, 2008, 292 oldal) Beszélgetések gyerekekkel, nem csak szülőknek és gyerekeknek „Miért sírsz, mama?” NAGY ANIKÓ Ronald David Laing skót pszi- choterapeuta volt. Pályáját az angol hadsereg pszichiátereként kezdte. Egyedisége abban nyilvánult meg, hogy került mindenféle gyógyszeres kezelést; páciensei iránt valódi érdeklődést mutatott, komolyan vette és emberként kezelte őket. Önmagát a hagyományos pszichiátria kritikusának tartotta. írásaival mindig újat alkotott, szabadon bánt nemcsak a gondolatokkal, hanem a műfajokkal is. Az érdekelte őt, hogy az együtt élő emberek miképpen értik meg, vagy (gyakrabban) miként értik félre egymást. Könyveiben is beszélget, kommunikál, cseveg, visszakérdez, ismétel, és ezáltal teremt meg egy-egy életszagú helyzetet. A Beszélgetések gyerekekkel nem teljesen Laing műve - nem ő a szerzője, csak az egyik résztvevője a beszélgetéseknek. Naplórészletként jegyezte le azokat a hol vicces, hol komoly párbeszédeket, amelyek közte, felesége és két közös gyermekük közt folytak. Ebben a könyvben nem a pszichiátert ismerjük meg. Laing nem vitat, nem magyaráz meg egyetlen furcsa kérdést („Te ugyanaz az apa vagy, akit megpusziltam az utcán?”) vagy túlfűtött helyzetet sem. Ő ezekben a párbeszédekben egyszerűen apa és beszélgetőtárs, aki odafigyel és komolyan veszi gyermekei kérdéseit. A könyvben szereplő Ádám és Natasa hétköznapi gyerekek, számukra most kezd körvonalazódni a világ szerkezete. Számtalan kérdésük van, és néha ösztönösen tapintanak rá ki nem mondott igazságokra, melyekről a felnőttek hajlamosak megfeledkezni. „Senki sem ismeri Istent, de Ő ismer minket, és ismeri Önmagát” - mondja az ötéves Natasa. A gyerekek szüleiktől várják a segítséget világképük kialakításához. A szülőnek komoly beszélgetőtársnak kell lennie, aki figyelmesen meghallgatja a néha együgyű vagy fárasztó gyermeki kérdéseket is, és elgondolkodik rajtuk, mert a gyermek csak így érzi, hogy ő fontos. R. D. Laing tiszteli és egyenrangú félként kezeli a gyermeket, akivel ugyanúgy lehet beszélni kínos vagy „nehéz” témákról is, mint a felnőttekkel. „Natasa: miért sírsz mama? Jutta: nem tudom Natasa: az élet miatt Jutta: igen Natasa: nem halunk meg Jutta: előbb-utóbb mindenki meghal Natasa: de mi nem előbb fogunk meghalni mi csak utóbb halunk meg” Kiknek íródott ez a könyv? Gyermekeknek, felnőtteknek, szakembereknek és laikusoknak egyaránt. Olvassák, mert egyszerű, mert humoros és komoly is egyben. Olvassák - nagyon fogják élvezni! (Ronald David Laing: Beszélgetések gyerekekkel. Réber László rajzaival. Könyvfakasztó Kiadó, 2007,158 oldal) lb, 2c, 3b, 4a, 5b, 6b, 7b, 8a, 9c, 10b, 11b, 12a, 13c, 14b. Nem rébusz, sem titkos üzenet, de ezt valószínűleg sokan rögtön fel is ismerték: a fenti szám- és betűsor az Irodalmi tippverseny első fordulójának helyes válaszait fedi. Nyertesek és nyeremények: Torma Andrea (Vágsellye; az első beküldő!; Szlovák népmesék), Csámpai Ágnes (Érsekújvár; Sa- munadrág), Kohút Judit (Tallós; Samunadrág), Németh Mónika (Galánta; Samunadrág), valamint Árvái Ildikó (Galánta; telitalálat!; Csodás mesék nagyobbaknak). A nyereményeket postáztuk. • A nyerteseknek gratulálunk, minden irodalombarát tippelőnek további jó versenyzést kívánunk. Erre pedig nem kell soká várni, a következő forduló időpontja azonos a Szalon jövő heti szombati megjelenésével: december 20. Témája: Lágy öl. (Mármint a természet lágy öle.) A versenyben részt vevők közt értékes könyveket sorsolunk ki, külön díjazzuk az eredményességet. eves az Ünnepeljen velünk! December 15-én változatlan áron, de 60 oldalon jelenik meg az Új Szó. Szerkesztőségi kulisszatitkok, érdekes írások, egyedi képek.
