Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-13 / 288. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 13. DZALUN ID „Nem hiszem, hogy a gyerekeknek lehet ülős koncertet adni, amit szép illedelmesen végig is hallgatnának. Ez egy izgő-mozgó társaság" - vallja Varga Frici Tíz igazi dal, mondóka és festmény Ezekben a napokban mindenki összegez, megvonja a véget érő esztendő mérlegét. Varga Frici is ez teszi. PUHA JÓZSEF A Gravis és a Last Blues Band egykori basszusgitárosa, a Sétálni ment három kalap című kultikus gyereklemez szereplője két hanghordozót jelentetett meg 2008- ban. Mindkettőre évekig készült. Az év elején az instrumentális szerzeményeit felvonultató CD-je került a boltokba, majd száznyolcvan fokos fordulatot vett, és szeptemberben kiadta a Kisvarázs nevű, ovisokat, kisiskolásokat megcélzó duójának első, saját dalokat tartalmazó albumát. A duót egy óvónővel, Raffay Adriannával alkotja. A célközönségük egy jelentős csoportja már jól ismeri őket. Frici, kezdjük a beszélgetést idei első nagylemezeddel, a Dreamland cíművel. Tizenegy instrumentális felvétel hallható rajta. Frici: Miután kiváltam a Last Blues Bandból, a basszusgitárt szólógitárra cseréltem, és elkezdődött egy hosszú tanulási folyamat, mert a két gitár között van némi különbség. A műsoraimmal elsősorban a nyugisabb bárokat céloztam meg, ahol a vendégek vacsoráznak, kávéznak, beszélgetnek, én pedig a háttérből biztosítom hozzá a zenei aláfestést. Az évek során három- négyórányi zenei anyagot rögzítettem a házi stúdiómban: saját szerzeményeket és átdolgozásokat körülbelül fele-fele arányban. A fellépéseken sokan kértek hanganyagot, de nem tudtam adni. Most már tudok. A Dreamland nagyjából hároméves folyamat végeredménye. Az album nagy részét nylonhúros akusztikus gitárral rögzítettem, ez adja az alaphangzást. A másik projekteddel ismét a kicsiket céloztad meg. Az ovisokat és a kisiskolásokat. Ez sem új keletű. Frici: Nem bizony, négy éve tart. Előtte volt egy jó emlékű, nagy sikerű Három kalap nevű formáció, amiben én voltam az egyik „kalap”. Annak legalább tizenöt éve vége szakadt, utána sokáig ezen a vonalon semmi sem történt. Tulajdonképpen véletlenül csöppentem bele ismét: a Három kalap örökségeként 2004-ben felkértek, hogy lépjek fel gyerekműsorral egy falunapon. A felkészülés során azt éreztem, hogy nem megy. Nem a dalok okoztak nehézséget, hanem kevés voltam hozzá. Rájöttem, kell mellém valaki . Az ember üyenkor a saj át háza táján néz szét először, így került a képbe rokonom, Raffay Adrianna óvó néni. És összeállt a duó. Először csak erre az egy fellépésre, aztán egymást követték az események. Adri, Frici eléd állt, hogy te leszel az énekesnő, gyere, menjünk koncertezni?! Adrika: Először is megkérdezte, hogy tudok-e énekelni. Kórusban több mint harminc éve éneklek, szinte óvodás koromtól, de a kettő nem ugyanaz. Dolgozom bábcsoporttal, ott is a színpadon vagyunk, úgyhogy maga a hely nem volt idegen a számomra. Végül rábólintottam, és begyakoroltuk a felvételeket. Azt hittük, ez egyszeri alkalom lesz, de miután lejöttünk a színpadról, már egyértelmű volt, hogy folytatni kell. Az első zeneszám alatt feloldódtam, a gyerekek teljesen elvarázsoltak. Frici: Látni kell, Adrika milyen nagyszerűen ért a gyerekek nyelvén, és persze kiválóan énekel. A repertoárunk korábban teljes egészében átvett slágerekre épült. Főleg Halász Judit, a Judit és a Zenemanók, valamint a 100 Folk Celsius dalaira - ezeket a mai napig különböző gyerekjátékokkal, no meg most már saját szerzeményekkel egészítjük ki. Az átvett felvételekkel is volt munka elég, a hangnemünkre kellett állítani, a zenét gyorsítottuk, lassítottuk, van, amit egy szál gitárral adunk elő. Nekünk eleinte minden fellépés tanóra volt. Tanultuk, hogy mire vevő a közönség. Biztosan a felgyorsult világunkkal magyarázható, hogy a lassúbb dalokat a gyerekek már nem nagyon csípik. Egyet esetleg beépítünk a műsorba, de ott a veszély, hogy a hangulat leül. Minden másodpercért meg kell dolgoznunk, nem engedhetjük ki a kezünkből a dolgokat, a gyerekek ugyanis észreveszik, és elfordulnak tőlünk. Ez egy testközelben zajló interaktív műsor. Bevonjuk őket, különböző játékok segítségével. Sokáig nem volt neve a gyereknek. Ahol engem ismertek, úgy mutatták be, az én zenekarom, ahol Adrikát, úgy, hogy az övé. Az egyik fellépés során azt éreztem, hogy egy kis varázslat részesei vagyunk, a gyerekek és mi egyaránt, amiben jól érezzük magunkat. Innen jött a név. A hírünk szájhagyomány útján teljed, és egyre jobban fut a szekerünk. Tavaly decemberben már jó pár meghívást vissza kellett utasítanunk, nem győztük. Mi szerint állítjátok össze a műsort? Frici: Adrika a foglalkozásából eredően tudja, mi kell a gyerekeknek. Ő adja az ötleteket. Hogy miket dolgozzunk fel, és a saját szerzemények alaptörténeteivel is többé-kevésbé ő szolgál. Adrika: Mindenképpen szelektálni kell, megtalálni az egészséges arányt a népköltészet és a modem zenei stílusok között. Milyen a gyerekközönség? Mennyire lehet őket bevonni a műsorba? Frici: Nehéz lekötni a gyerekek figyelmét. Ez a felgyorsult és megváltozott világunk számlájára írható. Eltartott egy ideig, amíg rájöttünk, mivel tudjuk megszólítani őket. Ez tájegység, sőt falu szerint is változik. A közeg, ahonnan jönnek, rendkívül fontos. Adrika: Ha a szülők nincsenek jelen, a gyerek bármire hajlandó. Felszabadult, és ha a tanító néni is bekapcsolódik, akkor meg főleg. Ha szüleikkel jönnek az előadásra, nehezebb dolgunk van. Kevésbé nyílnak meg. Frici: A gyerekek őszinték. Ha valami nem tetszik nekik, nincs álca, hátat fordítanak neked. Adrika: Magam sem gondoltam volna, milyen különbségek vannak óvoda és óvoda, valamint iskola és iskola között. A falusi gyerekeket könnyebb elvarázsolni, a városiaknak mások az igényeik. Van egy orosz népi mondóka, Frici megzenésítette Létrácska címmel. Állatok hangját kell utánozni, az ovisa- im nagyon szeretik. Amikor először előadtuk egy városi kisiskolában, meglepődve tapasztaltuk, hogy ez ott nem működött, a gyerekek nem tudták, hogyan kukorékol a kakas, hogyan dorombol a cica. Vagy az „Én elmentem a vásárba félpénzzel” című mondókánál azt felelték: kecském mondja, kecs-kecs-kecs. Mi már nagyjából tudjuk, hová milyen műsorral mehetünk. A koncertek előtt leültök, egyeztettek, hogy mi lesz az aznapi repertoáron? Adrika: Három típusú műsorunk van. A tavaszi, a téli és a falunapos. A repertoárt csak nagyjából lehet összeállítani, mert történhet bármi a színpadon, ami más irányba viszi el a programot. Csak a helyszínen mérhető fel, hogy mire van igény. Nemegyszer előfordult, hogy kívánságműsorrá alakult át, a gyerekek kikövetelik a kedvenc dalukat. Frici: Volt egy emlékezetes Mikulás-napi koncertünk. A faluház lépcsőjén léptünk fel, havas eső esett, és óriási tömeg volt. Velünk szemben mérték a forralt bort, és egy falubusszá átalakított furgon bizonyos időközönként dudálva beállt elénk, közben néhány vásott kölyök a lábunk alá petárdákat dobált. De volt tizenöt-húsz gyerek és nagyjából ugyanennyi szülő, akik élvezték az előadást, csillogó szemmel figyeltek, énekeltek. S mi velük foglalkoztunk, nem a zavaró körülményekkel. Én egyébként nem hiszek abban, hogy a gyerekeknek lehet ülős koncertet adni - vagy annak nagyon válogatott közönségnek kell lennie -, amit szép illedelmesen végig is hallgatnának. Ez egy izgő- mozgó társaság, amely nem bír megülni egy helyen. S ha nem akar ülni, nyugodtan járkálhat, a színpadra is feljöhet, lehet a műsor aktív szereplője. A titok nyitja, hogy egyenrangú partnerként kell kezelni őket. Mikor merült fel, hogy most már saját szerzemények is kellenének? Frici: Három év után döntöttük el, hogy saját lemezt készítünk, ehhez tényleg kellett háromévnyi tapasztalat. Egyszer csak elkapott a dalírási ihlet. Egyszerre írom a zenét és a szöveget. írom a szöveget, s közben már jut is eszembe a dallam. Vagy megszületik a dallam, s hozzá rögtön a szöveg is. Adrika: Egy napon felhívott, és megkérdezte, mi történt az oviban. Mondjak sztorikat, amit az ovisaimtól hallok. Frici: Szinte az összes szövegnek Adrika az ötletgazdája. Elsőként a Béka Robi, Béka Jani című rock and rollos felvétel készült el. írtunk a házi kedvencről, Hör- csödön a címe, Adrika kutyusá- ról, Lindáról, ő egy vidám barna kutyus, mindig rohangál. A Ne add fel című kinövi a gyerekkategóriát. Adrika egyik voít ovisáról, Tibikéről is költöttünk dalt. Adrika: Tibikébe halálosan szerelmes volt szinte az összes lány, rajzoltak neki, és reggelente csokit dugdostak a szekrényébe, a kis cipőjébe. 10 igazi dal, mondóka és festmény - ez olvasható a borítón. Ez a címe az albumnak? Frici: Ez csak alcím, címet nem adtunk neki. Nem lemezeimet akarunk a köztudatba hozni, hanem a mi nevünket, a Kisvarázs nevet. Ha lesznek következő albumok - remélhetőleg igen azoknak már címük is lesz. Van egy kedves barátunk, Csiba Péter, többek közt festőművész is. Az ő ismerőse, Peter Stankovič felajánlotta az illusztrációit. Fantasztikusak, csodálatos lett a borító! Amikor megjöttek a képek, újabb ihletet kaptam. Akkor született meg a Rézi, a tehén című dalocska. A borító papírtasak, az egyik felébe a CD, a másikba a borítófüzet van becsúsztatva, ahol további illusztrációk láthatók. Ez a CD ugyanolyan gyermek, mintáz előzőek? Frici: Édesebb! Benne van szí- vem-lelkem. A gyerek, ha nem akar ülni, nyugodtan járkálhat, a színpadra is feljöhet, lehet a műsor aktív szereplője... (A Kisvarázs képarchívumából)
