Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-11 / 286. szám, csütörtök
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 11. www.ujszo.com SIMPLY CLEVER 1 NEM KELL TOVÁBB VÁRNIA! ÚJ ÉVI ÁRAK MÁR MA! SkodaOctavia* már 139 997 Sk-tól / 4 647,05 € SkodaOctavia Tour* már 126 663 Sk-tól / 4 204,45 € HARMADOLT FINANSZÍROZÁS 0°/o-OS KAMATTAL A TELJES FUTAMIDŐ ALATT •AZ ÁR ELSŐ HARMADÁT MOST, A MÁSODIKAT EGY, A HARMADIKAT KÉT ÉV MÚLVA FIZETI KI. INGYENES TÉLI GUMIABRONCSOK TÁRCSÁKKAL A BIZTONSÁGOS UTAZÁS ÉRDEKÉBEN BIZTOSÍTÁS A FINANSZÍROZÁS ALATT TÖRTÉNŐ ELTULAJDONÍTÁS VAGY TOTÁLKÁR ESETÉBEN A PÉNZVESZTESÉG MEGTÉRÍTÉSÉRE EGÉSZEN 100%-IG Használja ki a minden Škoda modellre érvényes fantasztikus euroajánlatot! Választhat ŠKODA tfáX modellt is gazdag felszereltséggel és 94 400 koronáig / 3120,22 €-ig terjedő árkedvezménnyel, csak 2008. XII. 31-éig A jelenlegi árak euróbán egyenlöek a 2009. évi eurós árakkal. Az előnyös harmadolt finanszírozás, téli gumiabroncsok és pénzveszteség elleni biztosítás 2008. XII. 31-éig érvényes. Részletes tájékoztatás a Skoda forgalmazóinál. Nem érvényes a SkodaSuperb modellekre. Octavia és Octavia Tour kombinált fogyasztása: 5,10-8,301 / 100 km; C02-kibocsátása: 130-198 g/km. Illusztrációs fénykép. Átváltási árfolyam: 1 € = 30,1260 Sk V ______________________________ www.skoda-auto.sk ____________________________) Emlékest a költő, pedagógus születésének és halálának évfordulója alkalmából £ Hommage a Kulcsár Örökség - Hommage a Kulcsár címmel nagyszabású emlékestet tartanak holnap 17 órától Pozsonyban, a Szlovák Rádió hangverseny- termében, Kulcsár Tibor költő, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Tánc- együttes egykori igazgatója születésének 70. és halálának 15. évfordulója alkalmából. Az est kapcsán Kulcsár Tibor özvegyét, Kulcsár Zsuzsannát kérdeztük. MISLAY EDIT Hogyan és ki(k)nek a fejében született meg az est terve? Ön hogyan fogadta és milyen érzéssel várja? Rimaszombatban, az idei Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny alkalmával baráti körben beszélgettünk Kamenár Horváth Évával és Huszár Lászlóval, a verseny szervezőivel, a Csemadok Művelődési Intézete igazgatójával és munkatársával, s felelevenítettünk néhány régi epizódot barátokról, ismerősökről, Tiborról... így született meg a gondolata egy emlékezésnek. De akkor még korántsem ilyen szépnek ígérkező estről gondolkodtunk. Később, amikor társszervezőként szinte az első hívó szóra jöttek mindazok az intézmények, amelynél Kulcsár Tibor tevékenykedett - az Ifjú Szivek, az SZMP Vass Lajos Kórusa, a Pátria rádió, s Jégh Izabella személyében a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya, akkor már tudtuk, hogy gazdag élményt nyújt majd az az emlékest, ahol ezeknek az intézményeknek a képviselői szerepelnek. Én kimondhatatlanul boldog vagyok, és nagy izgalommal várom. Kulcsár Tibort nemcsak költőként tartja számon a hazai művelődéstörténet, hiszen pedagógusként és az Ifjú Szívek igazgatójaként is sikeresen tevékenykedett. Mi volt ezek közül a területek közül, ami a legfontosabb volt a számára? Nehéz megmondani, melyik volt a legfontosabb számára. Neki volt egy ki nem mondott küldetéstudata. Tudta, hogy kikért és miért teszi mindazt, amit tesz. Otthonról hozta a kultúrának ezt a szeretetét. Gyermekként látta, hogy kántortanító édesapja egy pár száz lélekszámú kis falunak a közösségében énekkart vezet, színdarabokat tanít be... hogy a református lelkész nagyapa tárogatónjátssza a Petőfi- dalokat... Ez belé ivódott, s társult hozzá egy végtelenül csendes és szelíd, de elszánt - a szeretett édesanyától öröklött - magatartásmód. Bár... mégis megneveznék egy területet, amelyet mindenek fölé emelt, ez a tanítás, a gyerekekkel való törődés volt. Hogy mennyire szeretett tanítani, ez akkor tudatosult bennem, amikor ő már nem tanított, s én - hazatérve A katedrán a gimnáziumból - szinte rázúdítottam aznapi iskolai élményeimet. Azon nyomban tudta, jól csináltam-e azt, amit csináltam, vagy nem. S ha ez utóbbi, akkor szelíden csak annyit mondott: „ezt nem így kellett volna”. Azt hiszem, ő legszívesebben élete végéig tanár maradt volna. Mint ahogy végül az is maradt. Hisz tanári pályafutását a Comenius Egyetem Magyar Tanszékén fejezte be. Csak ez már nagyon rövid idő volt... Volt diákjai is nagyon szép emlékeket őriznek róla, s az ő idejében, az ő pedagógusi tevékenységének köszönhetően is nagyon élénk élet folyt a Duna utcai iskolában... Ha tárgyilagosak akarunk lenni, akkor azt mondhatnánk: más idők voltak. A gyerekek szerettek az iskolában lenni. Jó kikapcsolódásként élték meg a színjátszást, a vele járó utazási viszontagságokat, élvezettel játszották az olykor igényes darabokat is... még azt is, ahol nehéz szöveget kellett tanulniuk. Emlékezzünk Az ember tragédiájának bemutatójára vagy Heltai A néma leventéjére, amelyet a FORRÁS mutatott be annak idején. Igaz, kellett ehhez a jó, az inspiráló tanár is. Tibornak megvolt ez a képessége, hisz ha nem lett volna, nem került volna ki annyi színész és versmondó a keze közül. A mai iskolákban nem a humán irányultság élvez elsőbbséget... de ezt már tudjuk. A sokfajta tevékenység mellett mikor volt egyáltalán ideje és energiája verseket is írni? Ő nem sokat írt. S külön szerencsétlensége, hogy „oly korban élt”, jobban mondva, akkor kezdett verseket írni, amikor az elvárások igencsak megszabták a versírás határait. Ezért lehet őt bántani, lehet rá köveket zúdítani egy fensőbbségi gőg magaslatából. Azt azonban elvitatni nem lehet, hogy kései versei - ha kevés is van belőlük - kiforrottak és szépek. Önnek melyek a legmeghatározóbb emlékei, amelyeket a férjéről, Kulcsár Tiborról őriz? Tizennyolc évnyi emléket őrzök róla. Ennyi adatott meg számára, hogy családja körében él- C hessen. Láttam őt örülni, láttam | gondterheltnek, kiszolgáltatottnak, a legmeghatározóbb emlékem mégis az, ahogy a két kislá- f nyát szerette, tanítgatta, nevel- gette. Hihetetlen találékonysággal és türelemmel. Számtalan epizódot őrzünk róla... Gondolom, nagyon hasonló „hullámhosszon” mozogtak, hiszen mindketten magyar szakos pedagógusként tevékenykedtek. Hasonló volt például az irodalmi ízlésük? Igen, az érdeklődésünk, az ízlésünk teljesen hasonló volt. Ez rögtön kiderült, amikor én mint ötöd- ^ éves egyetemista hozzá kerültem a Pozsonyi Magyar Gimnáziumba £ pedagógiai gyakorlatra. Az ízlés- beni hasonlóságunk azonban mel- _ lékessé vált akkor, amikor nem ké- * szítettem el egy általa kiszabott feladatot. Megkért, hogy ne tölt- sem ott hiába az időmet, s jöjjek vissza az órára, ha majd elvégeztem a feladatomat. Mindegy volt, hogy én aznap 100 km-ről a pedagógiai gyakorlat miatt utaztam fel Pozsonyba. így kezdődött... Kulcsár Tibor emlékét egy szavalóverseny is őrzi ma már. Mit szól ahhoz, hogy egyre több diák kapcsolódik be ebbe a versenybe, sőt, országos hatósuga- i rúvá kezd válni? | Már kezdek reménykedni. Abban, hogy belefárad a világ a bulvárba, a thrillerbe, a talmiba, s ( visszatér az értékekhez, például az olvasáshoz... S rájönnek a fiatalok, hogyjó elbújni egy-egy könyvvel, jó gyönyörködni egy-egy versben. A végtelenségig nem élhetünk ilyen szubkultúrában, ami most körülvesz bennünket, elsősorban a televízió által diktálva... Önnek melyik a kedvenc Kulcsár Tibor-verse, és miért? Nem tudok egyet mondani. A Között-et azért szeretem, mert rólam, a kisebbségi magyar emberről szól. Az Arcképünk tükörben címűt azért, mert esendőségünk- ről, megalkuvásainkról, emberi gyengeségeinkről beszél. De talán g legjobban az utolsó versét szere- " tem, az Őszi táj önmagámmal címűt, mert akkor született - és szinte azonnal a végleges formájában amikor már tudta, hogy elveszítette a harcot a betegségével szemben. S bár soha ki nem mondta a félelmeit, a szorongásait, ebben már áttételesen megfogalmazta őket. BP-8-14702 (Kulcsár Zsuzsanna archívuma)