Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-10 / 285. szám, szerda
28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 10. www.ujszo.com Lukács János kőfaragó szívesen foglalkozott a szepsi zsidótemető régi sírköveinek felújításával is. Azt mondja, ha újrakezdhetné az életét, szobrászatot tanulna. Kőbe vésett emlékek Csendes, megbízható ember Lukács János. A kövek ismerője, s ő maga is állhatatos és hallgatag. Mint a kő. KOZSÁR ZSUZSANNA Keze alatt díszkővé, sírkővé, emléktáblává változik át az anyag. Márványba, gránitba vési egy-egy eltávozott lélek utolsó evilági lenyomatát. Technikai tudás és művészi érzék egyaránt kell a munkájához. Keze nyoma Szep- siben, Kassán és az abaúji térség más településein is felfedezhető, a határon túl is. Nem csak a temetőkben. Az ő munkája például a szepsi Bódva-híd kőfalba ágyazott földgömbje, vagy Rácz Olivér mellszobra és emléktáblája a kassai magyar gimnázium falán. A sírkőkészítésig kalandos út vezetett Lukács János, akit ma városi képviselőként is jól ismernek Szepsiben, mezőgazdasági középiskolát végzett, de mindig a gépek és a műszaki megoldások érdekelték. Talán ezért is helyezkedett el a szepsi gépgyárban és öntödében. Működött ott egy nagyon jó bronzöntő műhely is, és a fiatal Lukács csillogó szemmel nézte a híres kassai szobrászokat, Löffler Wert mm Keze nyoma az abaúji térség több itthoni és határon túli településén felfedezhető Lukács Janos kőfaragó Bélát és Arpád Račkót, akik oda vitték megrendeléseiket. De ha nem lettek volna a közelben a szobrászok, akkor is élvezte volna az öntödei munkát, jó volt a kollektíva, és műszakilag is tudott fejlődni. Az út második állomása a szepsi kommunális üzem sírkőké- szító részlege lett. Ide a 70-es évek végén került, „családi vonalon”, nyugdíjba készülő apja helyébe, betűvésnökként. A vésést már korábban megtanulta otthon, szülői felügyelet mellett, mert abban az időben délutánonként „fusizás” járta a sírköves szakmában. A sablonos munkát sosem szerette. Örült, ha valami nem szokványos adódott, ha valami különlegeset kértek, más betűtípust, például hébert vagy azbukát, vagy ha virágot, katonai motívumot kelKedves Olvasók, lett a kőbe vésni. Az ilyen feladat mindig felvillanyozta. Ha szabad kezet kapott, igyekezett belefaragni a kövekbe valami „pluszt”, valami többletet, de ez inkább csak emléktábláknál, emlékműveknél volt lehetséges. A sírköveknél azonos módi járja: általában hasonlítaniuk kell a szomszédéra. Az ilyen megrendeléseknél nehéz belevinni a munkába egy kis „extrád’. Szívesen foglalkozott régi sírkövek felújításával is. Kemény munka ez, igényes munka, de megéri. Nagyon jó érzés, amikor régi pompájában újra felragyog a kő. Ilyen küszködős szép munka volt a szepsi zsidótemető helyreállítása is. A rendszerváltás után Munkája körülményei megváltoztak. A kilencvenes években a vállalkozás rögös, buktatókkal teli útjára lépett. Hibák, csalódások árán talált ösvényt a vállalkozói lét útvesztőiben, ám végül sikeres lett. „Eleinte reggeltől estig dolgoztam, a szombatot és néha a vasárnapot is beleértve, hogy megfeleljek az elvárásoknak, vagy hogy betartsam a határidőket” - emlékszik ma már mosolyogva a kezdeti nehézségekre. Akkoriban megfelelő munkagépeket még nem lehetett kapni, ezért önerőből kellett előállítani őket. Kitalálni, legyártani, hogy a későbbiekben megkönnyítsék a munkát. Ma már korszerű gépei vannak. Szívós munkával eljutott arra a szintre, hogy hétvégén csak nagyon sürgős esetben dolgozik. Átlagos munkanapja azonban ma sem laza. Fél hétkor kel, héttől már dolgozik. Van egy napi terv, amit általában sohasem sikerül betartania, mindig közbejön valami rendkívüli. Az időjárás is befolyásolja a munkát. Ebben a szakmában gyakran kell rögtönözni, nem lehet előre tervezni még egy nappal sem. Az ebédidőt, ha lehetséges, azért pontosan betartja, délután pedig ötigAz utolsó simítások a szepsi híd oszlopfőjén hatig, néha tovább is dolgozik. Sírkövesként persze legtöbb munkája ősszel akad, a halottak napja előtti időszakban. Legtöbb időt és fáradságot pedig a megrendelt és elkészített termékek leszállítása, felszerelése igényli. Eleinte szinte teljesen csak a munka töltötte ki az életét. Pedig szereti a lovakat, a lovaglást. A fényképezést és sportlövészetet is. Van olyan hobbija is, amely összefügg a munkájával: a Új sorozatot indítottunk. Szerdánként érdekes szakmák művelőit vagy hétköznapi foglalkozások nem mindennapi képviselőit mutatjuk be a Szülőföldünk című mellékletben. Sok kivételes embert ismerhetnek meg, de ha önök tudnak valakiről, aki ritka mesterséget űz, vagy úgy űzi a szakmáját, hogy érdemes bemutatni, kérjük, írjanak nekünk. A borítékra írják rá: „Mesterségek, mesterek". Jövő héten Zuzana Hatalová konyhafőnököt mutatjuk be. (Képarchívum) faragás, a szobrászat. Csak néhány éve jut ideje a szobrászkodásra, ezért őszülő fejjel is számypróbál- gató művésznek számít. Talán éppen ezért tud lelkileg fiatal maradni. Kőbe, fába egyaránt szeret faragni. A legszerencsésebbnek azokat az eseteket tartja, amikor munkája valamilyen feladat folytán összekapcsolódik ezzel a legkedvesebb időtöltéssel. Azt mondja, ha újrakezdhetné az életét, a legelejétől, szobrászatot tanulna. De az is lehet, hogy valóra váltaná a gyerekkori álmát, és tengerre szállna. A lévai egyházi gimnáziumban felolvasták a teljes Szentírást Hat nap a Bibliával a gimnáziumban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Léva. Sikeresen fejeződött be az öt hónappal ezelőtt kezdődött Bibliaolvasó maratón. Hat nap alatt mintegy kilencven ember olvasta fel szinte folyamatosan a Szentírást. Valószínűleg Szlovákiában először a Lévai Egyházi Gimnáziumban, az ország egyik legkisebb középiskolájában hangzott fel a Könyvek Könyvének teljes szövege. A mű felolvasásához végül közel 76 óra kellett, bár majdnem fél év telt el az első és a második alkalom között. Hajtman Béla igazgató elmondta, nagyon jó érzés, hogy a Biblia évében sikerült megbirkózni a feladattal. A nagy vállalás még májusban, a helyi református egyházközség kezdeményezésére indult. 43 óra 40 percig tartott a felolvasás. A rendezvénynek ezt az első szakaszát az összefogás jellemezte, a járási székhely magyar intézményei, szervezetei, a Barsi Egyházmegye lelkészei, a gimnázium diákjai és a felnőtt lakosság is bekapcsolódott. Akkor három nap alatt a mű közel felét sikerült „legyűrni”, a teljes Új Testamentumot és az Ótestamentum kétharmadát. November 21-én pénteken folytatódott a maratón, ez az akció Fél tízkor kezdődött az utolsó szakasz, és 15 óra öt perckor hangzott el az utolsó mondat utolsó szava. viszont már kifejezetten kamarajellegű volt, szinte a gimnázium magánügye, annak az intézménynek, mely egyelőre háromosztályos és 41 tanuló látogatja. Három nap alatt húsz ember olvasta el a Biblia második felét - Sámuel II. könyvétől Malakiás próféta könyvéig. Más bibliamaratonhoz hasonlóan Léván is kihagyták a Krónikák Könyvét, mivel ez a rész tulajdonképpen a Királyok könyvének ismétlése. Összesen 32 órán és 15 percen át tartott a szöveg megszólaltatása. Pénteken is, szombaton is 13 óráig és 20 percig bírták szusszal a résztvevők. Bekapcsolódott Bettes István költő is, akinek a Zsoltárok könyvének néhány szakasza jutott. Pénteken tizenkilenc, szombaton hét ember vállalta a feladatot. Volt négy olyan óra, amikor húsz percenként két ember váltotta egymást. Az egy ember vállalta leghosszabb felolvasás két óra húsz percig tartott. Két nap szünet után, november 25-én került sor a Biblia utolsó 13 rö- videbb könyvére. Tizenkét diák és két tanár váltotta egymást öt-tíz percenként. Fél tízkor kezdődött az utolsó szakasz, és 15 óra öt perckor hangzott el az utolsó mondat utolsó szava. Hajtman Béla igazgató úgy gondolja, az iskola igazolta Berzsenyi Dániel szavait, „Nem sokaság, hanem Lélek... tesz csuda dolgokat”, (fm) Határon túli tagja is van a hatodik magyarországi mézlovagrendnek A Palóctáj Mézlovagrend Ipolyságon ÚJ SZÓ-INFORAAÁCIÓ Ipolyság. A városi kórház gyermekosztályára látogatott december 5-én, pénteken a balassagyarmati Palóctáj Mézlovagrend. Hét palóc mézlovag és a kiskunfélegyházi Szabó Zsuzsa mézkirálynő ajándékozta meg a kis betegeket, egy-egy flakon mézzel és kifestővel. Körülbelül száz kis páciensnek szereztek így örömet, Salgótarjánban több mint ötven, Balassagyarmaton majd harminc, Ipolyságon pedig egy tucat gyermeket leptek meg a méhészek. Pokorný László megbízott igazgató elmondta, a kórház a tíz legrégebbi közé tartozik Szlovákiában, 1835-ben alapították, a jelenlegi helyén 1875-től működik. Szandai József lovagrendi nagymester, herencsényi méhész elmondta, gyűjtést szerveztek a Nógrád megyében működő Palóctáj Méhész és Környezetvédő Egyesület tagjai között, és az adományok értékének megfelelő mennyiségben juttattak a gyerekeknek a híres „északi akácmézből”. A jelenlegi feszült szlovák-magyar viszony miatt döntöttek úgy, hogy áüátogatnak a határ másik oldalára. Magyarországon a balassagyarmati mellett öt mézlovagrend létezik, a bajai, a niklai, a kiskun- halasi, a kaposvári és a söjtöri. A Palóctáj Mézlovagrend, mely ez év márciusában alakult meg nyolc taggal, az egyetlen, melynek határon túli lovagja is van Kiss Sándor ipolysági méhész személyében. Kiss Sándor az egyik fő szervezője a Nemzetközi Ipoly Menti Méhész Találkozónak, melyet páros években Balassagyarmaton, páratlan években pedig Ipolyságon tartanak már hét éve. Molnár István, a gyermekosztály főorvosa elmondta, számukra ünnepnek számít minden ilyen alkalom, (fm) A kiskunfélegyházi mézkirálynő mézzel és kifestővel kedveskedett a beteg gyerekeknek (Zoller Viktória felvétele)
