Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-10 / 285. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 10. Szülőföldünk 29 Tizenegy éve gödörbe zuhant egy nyitrai férfi, máig sem tudni, ki a felelős a balesetért Az állapota változatlan, a követelése elévült Nyitra. A járásbíróság dön­tése alapján nem jogosult kártérítésre az a fiatalem­ber, aki tizenegy éve egy, az út közepén ásott gödör­be zuhant. A gödör nem volt körbekerítve, és egyéb módon sem hívták fel a fi­gyelmet a veszélyre. VRABEC MÁRIA A férfi azóta béna, folyamatos ápolásra szorul, de a hatóságok szerint ma már nem állapítható meg, kit terhel a felelősség a tör­téntekért, és a kárpótlási igény is elévült Az út közepén ásott gödörbe zuhant A negyvenkilenc éves Peter Bernáth 1997. május 2-án szen­vedett balesetet. Biciklivel indult munkába, a felsőelefánti tüdő­szanatóriumba, és egyenesen be­lehajtott a házuktól pár méternyi­re ásott gödörbe. Csaknem két métert zuhant, és a csővezeték­ben úgy megütötte magát, hogy eszméletét vesztette. Szerencsére a kiáltását meghallotta egy kö­zelben lakó nő, ő hívta a mentő­ket és a rendőröket is. Az akkor harmincnyolc éves fiatalembert azonnal megműtötték, de az or­vosok még aznap közölték a szü­leivel, hogy soha többé nem fog tudni megmozdulni. Olyan sú­lyos gerincvelősérülést szenve­dett, hogy a teste kilencven szá­zalékban megbénult, máig csak a karját tudja megemelni és a fejét képes némileg elmozdítani. A műtét után hónapokig a kovács­pataki rehabilitációs központban kezelték Peter Bertnáthot, majd 1997 karácsonyán azzal küldték haza, hogy többet már nem te­hetnek érte. Szülei évekig gyógy­tornászokat fizettek, de a gon­doskodás ellenére a mai napig sem állni, sem ülni nem képes egyedül, a kezében sem tud meg­tartani semmit. Az idős Bernáth házaspárnak rengeteg erőre és leleményre van szüksége egy küencvenkilós ma­gatehetetlen test megmozdításá- hoz. Panellakásuk plafonjába csörlőt szereltek, ha Pétért fel akarják állítani, ejtőernyős kan­tárokba bújtatják és egy elektro­motor segítségével húzzák fel. Az elektromos tolószékét is az édes­apja szerelte át, egy kart szerelt rá, amelyet a kezével meg tud pöccinteni, így indítja be, mert a A szülei aggódnak, mi lesz a fiukkal, ha ők már nem bírják (Miriam Hojčušová felvétele) kulcsot nem tudná elfordítani. Még így is csak kísérettel mehet ki az utcára, mert a tolószékben nem képes megtartani magát, és bár szíjakkal hozzáerősítik, fo­lyamatosan ügyelni kell, hogy fel ne boruljon. „Mindent megte­szünk érte, amit lehet, de ingyen senki nem fog gondoskodni róla, ha már nem leszünk. Ezért perel­tük be még 2004-ben a céget, amely az utat felbontotta és nem jelölte ki. Tizenkilenc millió ko­ronát követeltünk, azt reméljük, hogy a kárpótlásból biztosítani tudjuk a fiunk jövőjét” - mondta Peter édesapja, Otto Bernáth. A baleset körülményeit vizsgá­ló nyomozást 1998-ban azzal zárta le a rendőrség, hogy a fele­lős ismeretlen. Az utat a gázművek bontatta fel vezetékja­vítás miatt, de a munkálatokkal a Montstav céget bízták meg. An­nak képviselői azt állítják, hogy a gödröt kijelölték, és bár valaki el­vitte a táblát, a piros-fehér szala­gokat látni lehetett. Ezt vonják kétségbe Bemáthék. Azt mond­ják, azokon a fotókon, amelyeket a helyszínen a rendőrök készítet­tek, nyoma sincs szalagnak, ha ott lett volna, a fiuk biztos nem hajt bele a gödörbe. Perelt volna rögtön Bíróság elé csak most, tizenegy év után került az ügy, de a szená­tus érdemben nem is foglalkozott a baleset körülményeivel. Arra a következtetésre jutott ugyanis, hogy mivel Peter Bernáth állapota 1998 óta változatlan, és a gerinc­velő nem is képes regenerálódni, követelése már akkor - 2004-ben - elévült, amikor beperelte a Monstav céget. Ezt a hatósági or­vos szakértő szerint azonnal a bal­esetet követően kellett volna meg­tennie, nem pedig hat év eltelté­vel. A felperes ügyvédje ezzel szemben szakértőkre hivatkozva azt állíría, kliense állapota folya­matosan változik, de ettől függet­lenül is jogosult a kárpódásra, mert önhibáján kívül szenvedett balesetet. Ezt a tárgyaláson meg­hallgatott közlekedési szakértő cáfolta, véleménye szerint ha a gödröt jelző táblát és szalagokat Peter Bernáth nem látta, az csak egyet jelenthet: figyelmedenül és helytelenül közlekedett. Elmennek Strasbourgig is Az elévülés leszögezését az al­peres Monstav cég ügyvédje kér­te, de a számára kedvező ítélet el­lenére a perköltségek fedezéséről a család nehéz anyagi körülmé­nyeire való tekintettel lemondott. Bemáthék nem nyugodtak bele az ítéletbe, máris kilátásba helyez­ték, hogy fellebbezni fognak a ke­rületi bíróságon, és ha kell, el­mennek Strasbourgig is. „Ók egyszerű emberek, ami­kor azt mondták nekik, hogy a rendőrség beszüntette a vizsgá­latot, meg sem fordult a fejük­ben, hogy beperelhetik a karban­tartási munkálatokat végző cé­get. Ezt csak végső elkeseredé­sükben tették meg, amikor egyetlen hatóságnál sem találtak meghallgatásra. A bíróságnak fi­gyelembe kell vennie a körülmé­nyeket és azt is, hogy ilyen eset­ben nem etikus elévülésre hivatkozni” - mondta Peter Ber­náth jogi képviselője, Ján Slo­vák. A Monstav cég jogi képvise­lője ugyanakkor jelezte, hogy megbízója - nem a felelőssége elismeréseként, hanem pusztán emberségből - hajlandó a peren kívüli megegyezésre. Bemáthék azt, mondták, csak akkor mérle­gelik majd a vád visszavonását, ha megállapodnak a kárpótlás összegében. Nyolcvanöt éve volt utoljára harangszentelés Uj harang a lévai református templomban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Léva. Hatvanöt év után ismét két harang van a református templom tornyában. November 30-án, hálaadó istentisztelet kere­tében szentelték fel az új, 140 ki­logrammos harangot, és emelték be 435 kilogrammos nagyobb tár­sa mellé. Ezzel véget ért a temp­lomtorony júniusban megkezdett teljes felújítása. Kassai Gyula lel­kész elmondta, az 1998-ban, a templomhajó renoválása után megtorpant munkálatokat foly­tatták a nyár elején. Kicserélték a toronysisak borítását, új külső és belső vakolat került a falakra, ki­cserélték az összes nyílászárót, va­lamint a falépcsőt, és felújították a harangmozgató szerkezeteket is. Az eredeti két harangot 1916-ban szolgáltatták be hadi célokra. Hét évig néma volt a to­rony. 1923-ban a budapesti Sle- zák László harangöntő mestertől rendelték meg az új harangokat. A kisebbik, 170 kilós darabot 1943-ban ismét be kellett szolgál­tatni, azóta a nagyharang egyedül szolgálja a gyülekezetét. A torony megszépülése, gondolta az egy­házközség, jó alkalom a hiány pót­lására. Megkeresték Slezák László unokáját, az őrbottyáni Gombos Miklóst, aki továbbvitte a nagy­apai és apai hagyományt. A nagy­harang H hangon szól, ezért a kis- harang E hangú lett. Az egyházi gimnáziumban feldíszített harang Gasparik Kálmán ipolyszakállosi polgármester lovas fogatán tette meg a mintegy 250 méteres utat a templomig. Itt Fazekas László szeptemberben megválasztott új református püspök mondott ün­nepi beszédet és áldotta meg a ha­rangot. Felavatták az egyházköz­ség címerét és zászlaját is, ezeket a szimbólumokat Mártha Géza, az ungi egyházmegye esperese ál­dotta meg. A címer egy stilizált rózsát ábrázol, mivel Czeglédi Pé­ter, a 17 században élt lévai lel­kész jelmondata alapján tervez­ték. A jelmondat így hanzik: Per spinas ad rosas, vagyis Töviseken át a rózsákhoz. Kassai Gyula sze­rint a hangsúly a folyamatosságon van, ahogy egy templom felújítá­sát sem lehet soha befejezni, úgy a hagyományok kialakítása, őrzése is nemzedékeken átívelő tudatos építés kell hogy legyen. Ehhez vi­szont minden közösségnek jelké­pekre van szüksége. A lévai gyü­lekezet saját forrásból mintegy kétmillió koronát költött a torony renoválására és a harang pótlásá- ra. Bár a Szülőföld Alapból is megpályáztak mintegy félmillió forintnyi összeget, vagyis körülbe­lül 62 500 koronát (2075 c), egyelőre nem kaptak visszajel­zést. A kivitelező a lévai Zlatner Kft. volt, a bádogosmunkákat pe­dig az alistáli Bálint Péter végezte. A közeljövőben az évtizedek óta nem működő toronyórát is sze­retnék megjavíttatni. (fm) Balra Kassai Gyula lévai lelkész, középen Fazekas László leendő püs­pök, körben az egyházközség énekkara (Mészáros Lajos felvétele) Összesen 3,564 millió koronát (118 303 €) kérvényezhettek a sportegyesületek, az egyházak, a civil szervezetek és az iskolák Pályázhatnak a szervezetek, de nem lehet tudni, mennyi pénz lesz erre a célra Az egyházakat is támogatta a város Három egyházi felekezet kapott idén 260 ezer koronát (86 310 €) a városi költségvetésből megpályázható támogatási csomagból. A legnagyobb összeget, 160 ezer koronát (5311 €) a katolikus egy­ház kérte. Az összeg kisebbik hányadát, 50 ezer koronát (1660 €) a parókia felújítására fordították. 110 ezer koronára (3651 €) pe­dig a Tesmag városrészben álló templom renoválásához volt szük­ség. Az evangélikus egyházközség a 105 éves templomuk statikai megerősítésére kért 50 ezer koronát (1660 €) A református közös­ség pedig az idén márciustól épülő gyülekezeti központra kapott ugyanekkora hozzájárulást, (fin) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Ipolyság. Az önkormányzat a rendszerváltás óta támogatja a városban működő sportegyesüle­teket, civil szervezeteket, az egy­házakat és az oktatási intézmé­nyeket. 2008-ban a pályázati úton szétosztott összeg 3,564 millió korona (118 303 €) volt. A 2009-es évre szóló dotációkat ez év október 31-ig lehetett megpá­lyázni. A kérvényezőknek fel kel­lett tüntetniük az összeg felhasz­nálásának pontos célját, hány­szor, mikor és mekkora összeget kaptak már a várostól, milyen arányban oszlik meg az összkölt­ségvetésben az önrész, a támoga­tás és a szponzori ajándék. Bélik György alpolgármester elmond­ta, még nem lehet tudni, mennyi pénzt sikerül elkülöníteni erre a célra, hiszen a jövő évi költségve­tés kidolgozása a napokban kez­dődik meg. Bélik hangsúlyozta, a város nagyon rossz anyagi hely­zetben van, ezért számolni kell azzal, hogy szinte minden tételt meg kell kurtítani. Az önkor­mányzat jelenleg is a hitelalapjá­ból gazdálkodik, az innen felvett kétmillió koronából (66 388 €) állják a szükséges kiadásokat. A városatyák viszont semmiképpen sem akarnak lemondani az egye­sületek, a kulturális és sportélet támogatásáról, de a takarékossá­gi intézkedések valószínűleg ki­hatnak a megítélhető pénzössze­gekre is. Az alpolgármester kifej­tette, az eddig felhasznált pénz­összeg nagyon nagy tétel, meg kell gondolni, minek a finanszí­rozását vállalják ezután. Ez azért is lényeges, mert ez évtől megvál­toztak a költségvetés összeállítá­sának szabályai is, csak akkor le­het más célra költeni, ha az elen­gedhetetlen kiadások megoldot­tak. 2008-ban a legtöbb pénzt a sportegyesületekre fordította a város, összességében 2,706 mil­lió koronát (89 823 €). Az ön- kormányzat idén is átvállalta az egyesületek által használt léte­sítmények, a stadion, a T-18-as tornaterem, a városi strandfürdő fenntartási költségeit, mintegy 1,5 millió koronát (49 791 c). Emellett az öt sportszervezet to­vábbi 1,27 millió koronát (42 156 €) kapott működési támoga­tásként. Kulturális, oktatási és egyházi célokra 858 ezer korona (28 480 €) volt megpályázható. A kulturális célokra 448 ezer ko­ronát (14 871 c) fordítottak, eb­ből 115 ezer koronát (3817 €) az Ipolyság Város Pecsétje Alapít­vány, 113 ezer koronát (3751 c) pedig a Musica Aurea énekegyüt­tes kapott. Hatvanezer koronát (1991 €) különítettek el utazási támogatásra. Tizenhat további civil szervezet közel 100 projekt­jére jutott a maradék 160 ezer koronából (5311 €). A városban működő 15 oktatási intézmény közül egy kivételével az összes adott be pályázatot, 150 ezer ko­rona (4979 €) jutott erre a célra. Az egyházak között 260 ezer ko­ronát (8630 €) osztott szét a vá­ros. Turek Ágnes, a városi hivatal pénzügyi osztályának vezetője elmondta, ha egy szervezet nem számolt el november 31-ig, akkor nem számíthat a következő év­ben támogatásra, (fm)

Next

/
Thumbnails
Contents