Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-09 / 284. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 9. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST „Nem igazán ilyen változást képzeltünk el” - írta az alakulóban levő Obama- kormányról vasárnap David Corn, a liberális Mother Jones magazin washingtoni irodavezetője. Barack Obama megválasztott elnök eddig olyan személyeket jelölt kormánya vezető posztjaira, hogy adódik a kérdés: nem győzte le vajon a megszokás a változást, a centristák a progresszív erőket. A cikkíró sorolta: Hillary Clinton lesz a külügyminiszter, aki egészen elnökjelölési kampányáig támogatta az iraki háborút. George Bush elnök második védelmi minisztere, Robert Gates marad a Pentagon élén. Obama leginkább liberálisnak tekintett külpolitikai tanácsadóját, Susan Rice-t ENSZ-nagykövet- ként New Yorkba küldi, pedig a politikában és politikaformálásban a hatalomhoz való közelség számít. A nemzet- biztonsági főtanácsadó, James Jones nyugalmazott négycsillagos tábornok nem volt héja az iraki háború kérdésében, de valószínűleg bekerült volna a McCain-kor- mányba is, jelölése nem örvendeztette meg a progresszív erőket. A szerző - akinek írása a The Washington Postban olvasható - úgy értékelte, Obama gazdasági csapata sem kimondottan liberális. Lawrence Summers, aki Obama nemzetgazdasági tanácsának vezetője lesz, Bili Clinton volt elnök pénzügy- minisztereként ellenezte a válság kialakulását elősegítő új pénzügyi termékek szabályozását. A pénzügyminiszter Timothy Geithner, a New York-i szövetségi tartalék- bank elnöke lesz, aki a pénzügyi rendszer összeomlásának folyamatát irányító pozícióból figyelhette. Mindketten közel állnak Robert Rubin egykori pénzügyminiszterhez, a szövetségi úton kisegített Citigroup egykori elnökéhez, aki a hiteltelenné vált nagytőke jellegzetes képviselője. Obama gazdasági válságkezelő csapatát az a Paul Volcker, volt Fed-elnök vezeti, akinek ellentmondásos szigorító monetáris politikája véget vetett ugyan a 70-es évek végi stagflációs válságnak, de súlyos recessziót idézett elő. „Nem csoda, hogy sok progresszív személy (...) csalódott, ideges és dühös” - írta David Com. Obama csapata ugyan változást képvisel a népszerűtlen Bush-Cheney status quóhoz képest, de vajon ez az a változás, amelyben az Obama kampányát teljes mellszélességgel támogató haladó erők bízhatnak? - tette fel a kérdést. Corn szerint elképzelhető, hogy Obama a kétpárti centrizmus köntösébe bújtatva szeretne rejtett liberalizmust a Fehér Házba vinni, de a haladó erőknek minden okuk megvan az aggodalomra. „Obama kezdő lépései nem annak a változásnak tűnnek, amelyet a haladó erők elképzeltek” - állapította meg a szerző. Megjegyezte: még nincs felzúdulás, a liberális csoportok lélegzetvisszafojtva kivárnak, hátha Obama még haladó irányban alakítja kormányát, miután az igazán progresszív erők eddig kiszorultak a Fehér Házból, (mti)- Önöknek, nyugdíjasoknak ezt a felfújható pontyot ajánlom. (Peter Gossanyi rajza A kormány pofátlanul, nyíltan, intézményesített szinten műveli a korrupciót Ahogy lopnak Fico alatt... Emlékezetes, hogy a 2002-es választási kampányban Robert Fico azzal támadta ellenfeleit: „Ahogy loptak Mečiar alatt, úgy lopnak Dzurinda alatt is.” Ekkor még elfelejtette hozzátenni, miként fognak lopni, ha ő hatalomra jut. GÁL ZSOLT Az utóbbi időben hetente robban be a sajtóba egy újabb gyanús eset a kormány pazarló gazdálkodásáról, amely a korrupció és a klientelizmus jól ismert ápo- rodott szagától bűzlik. Az egyik pályázati felhívást az illetékes minisztérium épületében levő faliújságra függesztik ki. Mit ad Isten, az egyik potenciális kivitelező teljesen véletlenül arra jár, beadja a tervét és megnyeri a tendert. Köszönhetően a kitűnő tájékoztatási kampánynak ő volt az egyetlen, aki pályázott. De el lehet dugni a felhívást egy internetes honlapon is, vagy csak pár napra elhelyezni azon, így rostálva meg a jelentkezők népes táborát. Ha már mindenképpen köz- beszerzési eljárást (netán uniós szintűt) kell kiírni, akkor sincs baj. Legfeljebb a végén a legdrágább ajánlatot tévő cégre esik a választás. És a kormánynak még van pofája azt mondani, hogy a többi pályázó árajánlata túl alacsony volt, nem lehet elhinni, hogy ennyiért is el tudnák végezni a munkát. Vagy lehet teljesen mellékes technikai apróságokra hivatkozni, netán teljesíthetetlen feltételeket támasztani. Mondjuk a pályázó konzorciumnak kell, hogy legyen szlovákiai referenciája. Hiába épített a francia, spanyol vagy osztrák cég több száz kilométer autópályát vagy több tucat alagutat Európa-szerte, Szlovákiában nincs egy 20 kilométeres szakaszuk, ezért nem rúgnak labdába. Hacsak nem szövetkeznek valamelyik helyi játékossal, legjobb, ha a kormánnyal közeli kapcsolatban levővel. És persze minden legális, pontosan a törvény betűje szerint járnak el, csak a törvény szellemével ellentétben. Ha valaki mégis megszegi a szabályokat, vagy túl nagy a sajtóbotrány, akkor föláldoznak egy minisztert (sokszor felfelé buktatva az illetőt) vagy egy szürke kis hivatalnokot. Mondjuk rákenik, hogy pár nullával elnézte a pályázat végösszegét. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, fejétől bűzlik a hal. Ahogy a kormány politikai döntései nem jöhetnek létre a koalíciós vezetők akarata nélkül, ugyanúgy a legnagyobb panamákban is kell a Fico-Mečiar-Slota trió valamelyikének, vagy a szociális színekben tündöklő Smer dúsgazdag vállalkozói aranyhármasának (Počiatek-Kaliňák-Paška) beleegyezése. Érdekes, hogy ez utóbbiak sosem égetik meg magukat. Legyen szó monacói jachtozásról, vagy a Počiatek-Kaliňák páros legutóbbi telekspekulációs tervéről, amikor 5000 korona körüli négyzetméteráron próbáltak a pozsonyi üzleti negyedben állami vállalattól (persze pályázat nélkül) telket venni ingatlan-beruházásukhoz. Fico szerint nincs ebben semmi rossz, mivel a sajtó által tetten ért duó nem tagadta le a dolgot... A legnagyobb tragédia az, hogy a koalíció választói bázisa továbbra is gondoskodik a kormányzó erők rekordnépszerűségéről, és ebben az egyre nyíltabban művelt korrupció sem zavarja őket. Legutóbb egyébként se nagyon volt idejük figyelni, mert jórészt azzal voltak elfoglalva, hogy birkacsorda módjára megrohanják az eurócsomagokat áruló helyeket és pár óra alatt felvásárolják a készlet nagy részét. Legalább nosztalgiázhattak az oly sokszor visszasírt rendszerük, a kommunizmus iránt, és hosszú idő után újra hódolhattak egyik kedvenc tevékenységüknek, a hiánycikkért való sorban állásnak. Megint bebizonyosodott, hogy szép számmal akadnak olyan korlátolt emberek, akik tényleg képtelenek felfogni, hogy: 1. Szlovákiában és a 300 milliós eurózó- nában van és lesz elég érme. 2. A monetáris unióban az egyik országban előállított bankjegyek vagy érmék a másik tizenötben is használhatóak. Ezektől várjuk el, hogy büntessék a kormánypártokat az elburjánzó korrupcióért és költségvetési pazarlásért? Hisz, ha megkapják a karácsonyi nyugdíjnak keresztelt könyör- adományukat meg a mindennapi populizmusadagjukat a tévében („kenyeret és cirkuszt a népnek”), akkor a fél országot is ellophatják, akkor sem veszik észre a fától az erdőt. Pedig itt és most nem babra megy a játék. Az INESS gazdaságkutató intézet szerint 2007-ben a közpénzekkel való pazarlás 15,8 müliárd koronát tett ki, idén januártól szeptemberig pedig további 3,4 milliárdot, és ez még mindig csak a kisebbik rossz. A média ugyanis - azzal hogy nyilvánosságra hozta a gyanús ügyeket - idén szeptemberig további 3,9 milliárdos pazarlást akadályoztak meg. Az INESS már egy tavalyi tanulmányában arra figyelmeztetett, hogy a közpénzekben további 41 milliárdos megtakarítás és csaknem 9 milliárdos többletbevétel lenne elérhető, ha megvalósítanák konkrét javaslataikat. A kormány magasról tesz erre, hisz az ajánlások között nem épp a népszerűségnövelők domináltak. Inkább a költségvetési hiányt növelik, az ebből következő adósságot meg majd valaki valamikor behajtja a jövőbeli adófizetőkön. Apropó, adófizetők - egy átlagos dolgozó idén 307 ezer koronával járul hozzá a közkiadásokhoz. Pedig az igazi nagy osztogatás és panamázási alkalom csak most kezdődik, a PPP projektek keretében épülő autópályákkal. Az első tenderre, az RI-es gyorsforgalmi új Nyitra és Besztercebánya közötti szakaszának felépítésére és 30 éves üzemeltetésére befutott pályázatok 41,7 és 54 milliárd korona között mozognak. Nem árt ismét emlékeztetni arra, hogy nem lenne nagy meglepetés, ha újra a legdrágább ajánlat nyerne. És ez még mind semmi a Zsolna és Epeijes között hiányzó több mint 100 kilométerhez képest. Nyitra után nincs szükség alagutakra és nagy viaduktokra, az építés és karbantartás is olcsóbb, ellentétben a Zsolna utáni szakaszokkal. Itt száz- milliárd korona feletti összegek fognak repkedni. Ehhez képest minden eddigi korrupciós ügyben érintett összegek csak aprópénzek voltak. Ennek tükrében pár év múlva vajon hogyan hangzik az, Ahogy loptak Mečiar alatt, úgy lopnak Dzurinda alatt is” szlogen folytatása? KOMMENTÁR Mindent a hatalomért BALÁZS BENCE Bár a pletykák mindenkit mindenkivel összehoztak már, valójában még mindig nem lehet tudni, hogy ki - és kivel az oldalán - fog kormányt alakítani Romániában. A tárgyalások egyértelműen azért topognak egy helyben, mert a három kulcsszereplő ugyanazt akarja, nevezetesen a miniszter- elnöki fotelt. Engedni senki sem szeretne: mindent a hatalomért jelszóval a három érdekelt párt rövid idő alatt dicséretes ideológiát gyártott magának arra, miért is őt illeti meg a kormányfői tisztség. Persze, a miniszterelnök egyértelműen kulcsfigura egy ország életében, nem csoda, hogy ádáz harc folyik a posztért. A gond sokkal inkább az, hogy a koalícióalakítás kapcsán ez az egy kérdés vetődik csak fel mint vízválasztó, és szó sem esik arról, hogy a pártok mennyire tudnak közös nevezőre jutni a kormányprogramot illetően. Márpedig ez lenne az igazán fontos: megállapodni a közös célokban, irányvonalakban, nem utolsó sorban pedig a kölcsönös segítségben, annak érdekében, hogy a választási kampányban be- ígérteket mindkét párt teljesíteni tudja. Egy ilyen jellegű kompromisszum megkötése már igen közel vinne a kormányfő kérdésének megoldásához, hiszen ha a célok már egyértelműek, akkor nincs akkora jelentősége annak, ki vezeti a kabinetet: a szekér gurul, az ország fejlődik, a polgárok elégedettek, így viszont a választók - már aki elment szavazni - ismét estik azt látják, amit az utóbbi években folyamatosan sugallt a romániai politikai „elit”: a lényeg a hatalom. Az, hogy ki kerül a húsosfazék közelébe. A többi már nem számít, az elvek pedig még kevésbé. Ezt mutatja, hogy bár egy baloldali és három jobboldali párt került be az új parlamentbe, egyáltalán felmerül annak a kérdése, ki alkosson koalíciót. A hatalom azonban nagy úr, a megalkuvás pedig sohasem állt távol a román politikusoktól és pártoktól, akik és amelyek elveiket sokszor aszerint formálják, hogy a „piacon” éppen hol van betöltendő rés, vagy mit (nem) kínál a rivális. így történhet meg az is, hogy számos politikus több pártban is megfordul pályafutása során: mindig az éppen menő színekhez igazol, hogy jól fizetett tisztséghez juthasson helyi vagy országos szinten. Konkrétabb példa: a baloldali szoedemek készek meneszteni a pártelnököt, ha nem viszi őket kormányra, Geoaná pedig elképzelhető, hogy megadja magát - miután folyamatosan az ellenkezőjét hangoztatta, mégis lemond arról, hogy miniszterelnök legyen. Kompromisszum? Inkább megalkuvás, a hatalom minden áron való akarásának egyértelmű jele. Mindezekből az átlagpolgár levonja a következtetést - a politikus csak politikus marad -, s egyre kisebb igényét érzi annak, hogy legközelebb is elmenjen szavazni. A politikából való kiábrándultságot mutatja az idei szerény részvétel a parlamenti választásokon, s egyre félőbb, hogy a most kialakult helyzet is ezt a tendenciát erősíti. Az elmúlt héten ugyanis, miután mondhatni megakadt a tű a lemezen a román politikában, olyan újabb kormányzási variánsok is fölmerültek, amelyek egyértelműen nem szolgálnak senki javára - leszámítva persze a kormányon levő párt képviselőit. Nem lehet teljesen kizárni a kisebbségi kormány lehetőségét, sőt, még azt sem, hogy a hatalmi rivalizáció miatt egy lehetséges többségi kormány is csak ideig-óráig lenne életképes, majd ugyanúgy szétesne, mint a most leköszönő. Ez pedig azt jelentené, hogy folytatódna a macska-egér játék a parlament, a kormány és az államfő között - jöhetnének az újabb értelmetlen packázások és a folyamatos próbálkozások annak bizonyítására, kié is a hatalom. A vesztes pedig ismét a szavazók tábora lesz. JEGYZET Éjszakai utazás JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Fárasztó és nem túl kellemes az éjszakai utazás. Útitársaim elemükben vannak, dől belőlük a pálinkabűz. De elégedettek is lehetnek, a bécsi kiruccanás jól sikerült, az eurók mellett még egy-két olcsó elektrotechnikai kütyüt is sikerült beszerezni. Az elfogyasztott alkoholmennyiség persze megnyitja a beszélőkéjüket is, így azt is megtudom, hogy egy kis gömöri faluból vannak, ahol nemrégvoltak időközi választások. Nem rejtik véka alá, kire szavaztak, s azt sem, hogy elégedettek a helyzettel, ugyanis kölcsönös megállapodást kötöttek a hatalommal. Ők, bár hivatalosan ösztönző munkaerők, szabadon mehetnek euró után a nagyvüágba, de a választáson megtámogatják a polgármestert. Hiába, valamit valamiért. S nemcsak náluk működik ez a rendszer, teljesen természetes errefelé. A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, vagyis a polgármester a posztján. Egyre vidámabb a hangulat a fülkében, az egyikük cigarettára gyújt. Pár perc múlva előkerül a kalauz is, aki rendkívül határozottnak tűnik. 900 korona - veti oda -, de ha nem fizetnek, akkor hívja a rendőröket, s nem ússzákmeg 5 ezer korona alatt, fenyegetőzik. A megszeppent, rajtakapott honpolgár először úgy tesz, mintha nem beszélné az államnyelvet, de sokszori felszólításra előkotor a farzsebéből 60 koronát. Ennyi van, mondja, de ekkor már a kalauz is enged a követeléseiből. Már nem fenyegetőzik rendőrökkel, s végül kibökiavégső árat: 100 korona. Ezt már vígan összedobják az útitársaim, s mihelyst a kalauz a megszerzett mellékessel odébbáll, behúzzák az ajtót, s már hárman is rágyújtanak. Amellett, hogy szívom a füstöt, s ismét belépek a passzív dohányosok többszörösen veszélyeztetett táborába, elkönyvelhetem, hogy ebben az országban mindenki megvesztegethető.
