Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-06 / 257. szám, csütörtök

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 6. www.ujszo.com KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Nagy-Szerbia a cél Drágán Todorovics, a Szerb Radikális Párt elnökhelyettese kijelentette, pártjának to­vábbra is célja Nagy-Szerbia létrehozása, és pártjuk azon fog dolgozni, hogy ezt a célt meg is valósítsa, jelenti a Be­ta. Todorovics a Prijepoljéban megrendezett tömeggyűlésen kijelentette, a radikálisok meggyőződése, hogy eljön a pillanat, amikor visszaszerez­hetik a Szerb Krajinát, a boszniai Szerb Köztársaságot, és egyesíthetik ezeket a terü­leteket Szerbiával. Egyúttal annak a meggyő­ződésének adott hangot, hogy megteremtődnek annak a fel­tételei is, hogy Montenegró polgárai ismét együtt legye­nek szerbiai testvéreikkel. Prijepoljéban vasárnap elő­rehozott helyhatósági választá­sokat tartanak. Az Szerb Radi­kális Párt a prijepoljéi választá­sokon 41 nevet tartalmazó lis­tájával önállóan indul. VajdaságMA 6662 Vajon a hatalom packázása, vegytiszta nacionaliz­mus vagy érzéketlenség a kormány részéről az, hogy hibrid tankönyvekből kell tanulniuk a szlovákiai magyar iskolásoknak? Ezt a kérdést tettük fel legutóbb olvasóinknak. SMS-ben a következő válaszok érkeztek: A nacionalizmus tetőfoka. A mai kormány ak­kor nyugszik meg, ha már nem lesznek ma­gyar tanítási nyelvű iskolák, és nem kell hib­rid könyveket kinyomtatni. Bőgi B. Mind a három + primitivizmus. Anti Vegytiszta nacionalizmus. Udvardi Michal Ez megint arra megy ki, hogy még jobban megalázzanak bennün­ket. A mi gyerekeink is vannak olyanok, mint az övéik, sőt lehet, hogy jobbak. Azt hiszik, nekünk minden jó. Ágota Vegytiszta nacionalizmus. Mária A szlovák hatalom programszerű magyarszítására a válaszom: Hi­szek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igaz­ságban... Hobo Felháborítónak tartom, nacionalizmus, sovinizmus, amit tesznek a hatalmon levők, egymás ellen uszítják a két nemzetet. Mikor enyhül ez a kritikus helyzet? Kerekes SZEMSZÖG Csúnya história Ha csak valamilyen, ez idáig gondosan rejtegetett felvétel nem kerül napvilágra, a Fico-kormány második Hedvig-ügyévé süllyed­hetnek a szerdahelyi meccsen tör­téntek. A csallóközi forgatókönyv annyiban térne el az immár két éve levezényelt nyitraitól, hogy a hatalom szította intoleráns lég­körben ezúttal a szlovák rendőr­ség által elkövetett túlkapásokat kellene a belügynek elmaszatol- nia, ha másért nem, akkor a fon­toskodó politikusok elsietett vég­következtetései miatt. A miniszté­rium első embere diadalittas beje­lentéseivel már keményen erre gyúr, amiből arcvesztés nélkül képtelenség visszavenni. Aki kilátogatott a mérkőzésre, az érzékelhette, a magyarellenes­re hangolt rohamrendőrök még a stadiontól távolabb is durván förmedtek az általuk rajtaütés­szerűen körbezárt lézengőkre. Köztük azokra is, akik csak késve, frissen vásárolt belépővel érkez­tek a meccs színhelyére. Az egyenruhások csak úgy szórták rá­juk a „szkurvení dackovia” rig­must, meg a „spina magyarít”. Si­sakellenzőjükön átsütött, tisztá­ban vannak a ténnyel: következ­mények nélkül gorombáskodhat- nak. Hiszen eltussolódni látszik a Hedvig-ügy is, ahol egy törékeny­nek látszó, ártatlan hölgy járt rosszkor rossz helyen, most vi­szont mindössze néhány balhés arc miatt páholtak el alig egy szektomyi mihaszna „mongolt” a rend rendíthetetlen őrei. Félő, hogy kiderül, csak úgy, preventi­ve. Elképzelhető, hogy a DAC-tá- bor kemény magjához csapódó bajkeverők tényleg összehoztak valami zászlókibontásnál kemé­nyebb incidenst, de hiányzik az erről szóló bizonyíték, a szüksé­ges apropó, aminek ismeretében már indokolt, sőt üdvös szétbar- molni a lelátó egy bizonyos részét. Ez eddig egy nettó hatósági túlre- agálás, ami karöltve a politikai fo­lyományával ahhoz a beteges túl­lihegéshez hasonlatos, mint ami­kor az előkészítetlen, mégis hasz­nosítható szlovák-magyar meg­békélési javaslatra válaszul a po­zsonyi parlament érinthetetlenné avatta a kollektív büntetésre épü­lő Beneš-dekrétumokat. Megnyugtató az lenne, ha ki­derülne, a karhatalom eddig taktikai megfontolásból ódzko­dott kiteríteni a kártyáit, csu­pán valami furfangos ok miatt rest bemutatni a nagyérde­műnek a brutális intézkedést igazoló felvételt, de már közel a mindent leleplező pillanat. El­lenkező esetben, azaz, ha csak valami tökmaghéjdobálás kali­berű tényállás váltotta ki a bru­talitást, rendkívül lehangoló a helyzet. Annál a felismerésnél lyukadnánk ki, hogy bizonyos pártok kormánypozícióba jutá­sával Szlovákiában tartósan be­fellegzik az igazságnak, (sárp) SZEMPONT Agónia csillogásban Az egyszerű honi adófizető polgárnak sok esetben hal­vány gőze nincs arról, merre gurulgatnak a havi béréből le­vont összegek. S bizony, a pénzek gurulgatnak-gurulgat- nak, egyre gyorsabban, amivel párhuzamosan növekszik a (pénz)tömeg is. A mennyiség. Az államkasszából aztán egyebek között a Nemzeti Va­gyonalapba is. Éves átlagban ez az intézmény több mint 150 millió koronát kap a kormánytól a működéséhez. De tulajdonképpen mi is a va­gyonalap? Jó kérdés, igazán helyénvaló. A hivatalos megje­lölésben éveken át az szere­pelt, hogy a privatizációt fel­ügyelő szerv. Leegyszerűsítve természetesen a tevékenységi kör meghatározása. Csakhogy a 2006-os választások után Robert Fico miniszterelnö­künk úgy nyilatkozott, ez így nem helyes, másképpen lesz megjelölve a munkaköri le­írás. Éspedig: az egykori pri­vatizációs kérdések, illetve esetleges botrányok (az volt bőven!) rendezése, valamint a még meglevő állami részek kezelése az egyes vállalatok­ban. Nem is hangzik ez így rosszul, gondolta bizonyára a kormányfő is. Szó, ami szó, nem éppen eget rengető mun­kabírást igénylő ténykedés. Főképpen akkor nem az, ha a „melót” száznál is több va- gyonalapi alkalmazott végzi. Természetesen tanácsadókkal. Mert manapság ez kimondot­tan így sikk. De a száz va- gyonalapi alkalmazottnak ám nem 4-5 tanácsadója van! Hol?! Most tessék megkapasz­kodni! Az utóbbi évben 46 ta­nácsadóval kötött szerződést a vagyonalap. És ez egy kisel- sőst is mosolyra fakasztó ma­tematika: két vagyonalapi al­kalmazottra csaknem egy ta­nácsadó jut. Akik nem dol­goznak ingyen és bérmentve. A vagyonalap meg bizonyos esetekben olyannyira precíz, hogy akár kétszer is elemezte- ti, átszűreti a dolgokat a ta­nácsadókkal. Biztos, ami biz­tos. Aztán a második elemzést is kiszámlázzák. A honpolgár pénze pedig kezdetben csak szép lassacskán csordogál, majd fokozatosan hömpö­lyögni kezd, erősödik az áram­lás. A vagyonalapba is. így nem meglepő a további pénz- pocsékolást felvázoló folyta­tás. Mit is ér az alap fényes, csillogó-villogó kocsik nélkül?! Nem sokat. Ezért a régi - 5-6 éves - járgányokat le kell cse­rélni, újakra, fényesekre. No és a busás jutalmak sem ma­radhatnak el! De mi történt közben? Mi ez a hirtelen meghátrálás kocsi­ügyben? Ja, az ellenőrzés! És a figyelmeztetés, hogy kissé óvatosabban a gazdálkodással, uraim! Vagyis a vagyonalapi vezetés - egyelőre - inkább lemond a flancosabb jármű­vekről. Nehogy ebbe töijön bele a bicskájuk. Mégsem pa­zarolhat olyannyira a Smer szimpatizánsa, Vladimír Ko- courek, aki a Nemzeti Va­gyonalap Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke. Mit szóiba mindehhez a pártfőnök, Ro­bert Fico? S itt újra felvetődik a kér­dés: mi is tulajdonképpen az a vagyonalap. Égyáltalán szük­sége van az országnak egy privatizációs kérdéseket vizs­gáló intézményre? Dehogy van rá szükség! De hogy jó flekk, annyi bizonyos. Száz embert - többségében ráadá­sul koalíció- és pártszimpati­zánst - elküldeni csak úgy... Az minden bizonnyal Robert Fico megbocsáthatatlan bűne lenne sokak szemében. Ezért létezik még manapság is a Nemzeti Vagyonalap. Igaz, hogy agonizál, de - fénylik... Susla Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents