Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-05 / 256. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. november 5., szerda 5. évfolyam, 45. szám Kitelepítik a lakbérhátralékosokat A bérházban élők azt állítják, nekik kell bűnhődniük mások adóssága miatt 29. oldal Bécsbél Budapestre Ásványi, Bőgi és Magyar élményei 31. oldal Erzsébet királyné elől látogatása idején igyekeztek takargatni a szervezők, de férjét, Fülöp herceget levélben informálták a Tátrában folyó építkezésekről a természetvédők. A Tátrai Nemzeti Park egykori elnöke, Tomáš Vančura nem titkolja, nem tetszik neki, ami mostanában a nemzeti parkban folyik. A képen egy éppen készülő lesiklópályát mutat, amelynek területén több buldózer is dolgozik. Fülöp herceget, a Természetvédelmi Világalap (World Wildlife Fund) alapítóját levelükben arról informálták a természetvédők, hogy az állami szervek egyre inkább különböző lobbicsoportok nyomása alá kerülnek. A Tátrát a négy évvel ezelőtti vihar tépázta meg, most viszont egyre több helyen vágják ki a fákat, egyre több a kopár terület, ahol rövidesen szállodák, apartmanok épülnek. (Ján Krošlák felvétele) JEGYZET Van az úgy, hogy beborul... LŐRINCZ ADRIÁN Van az úgy, hogy beborul, oszt’ nem esik! - szokták mondani szép hazámban, Gömörben, ha a sors olyan helyzet elé állítja a jó palócokat, mely fölött megáll a józan parasztész. Hát ugyancsak borongós lett ez az ősz nemcsak Gömörország- ban, hanem egész Dél-Szlovákiá- ban. Líraian akár úgy is fogalmazhatnék, hogy baljós, szürke fellegek gyülekeznek szülőföldünk amúgy azúrkék egén - ha csak fikarcnyi értelme is lenne a körülírásnak, a finomkodásnak. De nincs; mert - megint csak népiesen fogalmazva - a nagy büdös helyzet az, hogy a hatalom provokál, a hatalom diszkrimi- nál, a hatalom egzisztenciálisan kérdőjelez. Tovább is sorolhatnám, mi mindent művel ez a kínkeservvel összehozott kormány- koalíció, melynek az önérvényesítésen és a kisebbségi jogok megnyirbálásán kívül más közös témája aligha van (aki mégis tud ilyenről, az most szóljon, vagy hallgasson örökre), de nem teszem. Maradjunk annyiban, hogy rendesen beborult, oszť nem esik. A legnagyobb gond nem az, hogy a magát legnemzetibbnek beállító kormánypárt mosdatlan szájú vezére folyamatosan és következetesen szerencsédenezi az anyaországi politikusokat, hogy lebohó- cozza Szent István királyunkat, a turult meg papagájnak nézi. Benne ennyi van, akárcsak választásra jogosult polgártársaink azon ti- zenegynéhány százalékában, akik a parlamentbe juttatták őt és pártját. A nemzeti vonalon történő politizálás - talán a globalizációnak köszönhetően - fokozatosan elveszíti töltetét, súlyát, magyarán: nem tudják értelemmel megtölteni. Élni (s lehetőleg jól) viszont kell valamiből; így ha már nincs kiért és miért, politizáljunk valaki/-mi ellen - az mindig bejön. Itt esnek át a nemzetiek a ló másik oldalára - a még egészségesnek nevezhető nemzeti érzület átcsap sovinizmusba, s megjelennek mindennapi fóbiáink, melynek bárki, bármi lehet a tárgya, ok sem kell hozzá. De úgy hallottam, mindez ma már gyógyítható, csak nem kell vonakodni időben kezelőorvoshoz, gyógyszerészhez fordulni. Nem is az a legnagyobb gond, hogy az oktatási tárca parancsára kiadták azokat a bizonyos, hibrid nyelven írt tankönyveket. A tanító legyen lámpás, mint régen volt - legjobb tudása szerint lopjon fényt a sötétségbe, végezze el az aknamunkát, s a felelősséggel megáldott szülő is tegye hozzá odahaza a magáét. Biztos vagyok benne, hogy nem az új, éppen piacra dobott tankönyvektől félanalfabéta ez a szemünk láttára cseperedő nemzedék. Az okokat mélyebben, az értékrend devalválódásában kell keresni - ezt a hamisat a rossz könyvekkel együtt nyugodtan sutba lehet dobni, s jót mutatni helyette. Abban is biztos vagyok, hogy nem Gašparovič elnök úr sajátos matematikája legnagyobb bajaink forrása. Az, hogy néhány hónappal a közelgő elnökválasztás előtt egyetlen kijelentésével magyarok százezreit tünteti el (holott mi magunktól is képesek vagyunk eltűnni), még csak furcsának sem nevezhető. Két dologról árulkodik: arról, hogy már nem az ország valamennyi lakosának, hanem csak egy rétegének akar elnöke lenni, s arról is, hogy közelről sincs tisztában a népszámlálás módszertanával. Magyar (roma, szlovák, bantu, eszkimó, zulukaffer stb.) az, aki annak vallja magát; bőrszín vagy faji hovatartozás alapján pedig nem kategorizálunk, sőt ilyen alapon nem is teszünk jelzés értékű finom utalásokat ebben a szinte minden tekintetben tökéletes Európában. A „gond egy szál se” jellegű felsorolást tovább folytathatnám - belefoglalva a kormányfőnek azt az egyenes adásban közvetített gondolatát is, hogy most kell rendet termi a határon inneni magyarral, míg a határon túli egyre jobban beleássa magát a világgazdasági válságba; vagy más, a napi politika által futószalagon szállított, kis jóindulattal valósnak minősíthető problémákkal. A legnagyobb gond az, hogy beborult, oszt’ nem esik, s ezen aligha változtat országló politikusaink „agyvízállása”. Tanult földimet, Reisz András meteorológust idézve viszont „a felszakadozó felhőzet nyomán napsütéses idő várható” - csak addig ússzuk meg valahogy szárazon...
