Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-29 / 276. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 29. Szalon-hirdetés 15 ZENE A SZALONBAN 1 FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ A posztimpresszionista majdnem körül CSEHY ZOLTÁN „Majd, (nem én: / én nem.)” - így hangzik, ennyi Tandori De­zső Kotyogó-kő egy korsóban című verse, mely a legendás Egy talált tárgy megtisztítása című kötet egyik jellegzetes darabja. Nincs főnév, melléknév, nincs ige: a (látszat)jelentéktelenség- ből tart a lényegi felé, a margi­nálissá degradálttól a központi jelentés felé. Tandori a „má­sodrendű” vagy kiegészítő, pót­lólagos funkciójú nyelvi meg­nyilvánulásokkal tudta megte­remteni a hiányzó főnév és a hi­ányzó ige birodalmát. Robert Helps zenei világa is ehhez a technikához áll közel. Zongora­kvartett című, 1997-ben kompo­nált művének tételei az egyetlen Scherzót leszámítva úgyszólván „marginálisak” vagy kiegészítő karakterűek. Az Előjáték még helyénvaló gesztusnak látszik, ám nyomban utána Intermezzo következik, majd a Scherzót egy hosszabb Utójáték, azt pedig egy Coda követi, melynek „margi- nalitását” jelzi az is, hogy szo­katlan alcíme is van: „A zongo­rista pletykája.” Az öt tétel vég­eredményben a lényeg megkö­zelítése, és e megközelítés által mondja ki magát az általa fürké­szett igazságot. Az előjáték zon­goraszólójának gondolati köz­lendője visszatér a negyedik té­telben, azaz az utójátékban, de a keret kialakítását megakadá­lyozza az ironikus zárlat, mely felülírja a mondandó kezdeti komolyságát. Szétáradás - inti­mitás - sebesség - elidőzés - megkérdőjelezés: nagyjából így jellemezhető az öt tétel, mely lényegében öt szemszögből kö­zelít az elhallgatott lényeg absztrakt valóságához. A tan- doris majd, a majd nem, illetve a majdnemjátéktere ez. A „nem én: én nem” tükörpo­zíciója szintén érvényes Helps zenei világára. Helps (akárcsak Tandori) gyakorta él a hom- mage műfajával. Hommage a Rachmaninoff vagy Hommage a Fauré című alkotása az érzé­keny belehelyezkedéseken túl eleven interpretációk is: kipár- latolásai egy életműnek vagy szerzői gesztusrendszemek. (Ezen a cd-n nem hallhatók). Ugyanilyen jellegű viszont a zá­ró szám, John Ireland Elsötétült völgy című művének (1919 kö­rül keletkezett) zongoraátirata, melyet maga Helps játszik. A mű impresszionista karakterű „franciás” darab, melyben Ire­land kimunkált, mesteremberi alapossága is ügyesen konzer­válódott. Helps legismertebb alkotása alighanem a zongorára írt Shall We Dance, mely 1994-ben kelet­kezett, és gyakorlatilag az egyéni és a zenetörténeti múlt nosztalgikus visszaérzése, kísér­let valamiféle retrospektív já­tékra az én körül, az én tükrö­zése, az identitások sokfélesé­gének tudatosítása, mint Tan­dori fenti versében. A zene könnyen áradó, kalandozó-rap- szodikus, kész posztromantika, mondhatnánk, érzékenysége révén válik mégis megragadó- vá. Ott motoszkál benne Ravel, a szerző anyja által játszott régi valcerek világa, vagyis ez a ze­ne nem más, mint meditativ otthonkeresés, az egykori én il­luzórikus szilárdsága, tisztasága és magabiztossága utáni vágy. Jómagam a kürtre, hegedűre és zongorára írt Postlude című 1964-es darabot tartom a legsi­kerültebbnek, mely Ron Schaa- per kürt- és Janine Jansen hege­dűjátékának köszönhetően kü­lönösen karakteres. Maga a cím is hiányérzetet keltő: valami zárlatszerűséget sugall, s itt jo­gos is ez az érzés, hiszen a mű a Szerenád című nagyobb kom­pozíció önállósult része, ahogy az itt hallható, 1960-as kelte­zésű Nocturne is. A két részlet remek átvezetés Ireland világá­ba, Debussy, Ravel zenei uni­verzumának angol leágazásába. A cd-n a Spectrum Concerts Berlin vagy Helps előadásában hallhatók a válogatott művek. A Spectrum Concerts Berlin 1988-ban jött létre, s céljául a kortárs amerikai zene európai népszerűsítését tűzte ki. Milton Babbittnek, a kísérlete­ző, Helps leleményességét és je­lentőségét sokszorosan megha­ladó zeneszerzőnek tulajdonítják azt a mondást, miszerint „Helps nemcsak a zongoristák zongoris­tája és a zeneszerzők zeneszerző­je, hanem a zongoristák zene­szerzője és a zeneszerzők zongo­ristája is.” Ha a kijelentéssel nem értek is egyet, annyi biztosnak látszik, hogy a Helps-cd a Naxos Amerikai Klasszikusok című (egyébként meglehetősen vegyes színvonalú) sorozatának figye­lemre méltó darabja. Helps 2001-ben hunyt el, idén lenne kereken nyolcvan­esztendős. (Robert Helps: Shall We Dance - Piano Quartet - Postlude - Noctur­ne, Naxos, 2004.) NAXOS American Classics ROBERT HELPS Shall We Dance Piano Quartet • Postlude • Nocturne Spectrum Concerts Berlin Kalligram, novemberben CSANDA GÁBOR Annyira lekötött, szó szerint a Kal­ligram novemberi számának 87-91. oldalaihoz kötött Kálmán C. György remek esszéje (ítészkedés és ítélke­zés -avagy az újabb magyar iroda­lom nagyon rövid történetéhez), mely Bán Zoltán András írását elem­zi, folyamatosan dicsérve és korri­gálva a BZA-szöveget, hogy jó ideig hasztalan keresgéltem a világhálón, mire is vonatkozik a KCGY-esszé, mígnem a napokban fölfedeztem BZA esszéjének (Meghalt a Főítész, elmúlt a rút világ!) részleteit egy is­mert irodalmi portálon. Ezekkel és így el is voltam még egy ideig, míg­nem anélkül, hogy bármit kerestem volna, megtaláltam Bán Zoltán And­rás esszéjét, teljes terjedelmében. Mégpedig a Kalligram novemberi számának 71-86. oldalain. Most ezt nem azért írtam le, hogy mekkora balekvagyok, enneknincs hírértéke, hanem mint arra vonatkozó, szá­momra eddig nem tudatosított ta­pasztalatot, hogy az esszének, külö­nösen ha pamfletszerű és tegező vi­szonyba lép olvasójával, mennyire fontos az íve, mármint az eredeti, vágatlan, fordulatokban gazdag menete. Ha már részlet, akkor in­kább regényből; itt és most Rans- mayr A repülő hegy című prózája, Márton László fordításában. Bár az, hogy próza ez a regény, némi finomí­tásra szorul, nem azért, mert vers­szerű a tördelése, hanem a monda­tok ritmusa okán. De nemcsak rit­musuk van ezekneka mondatoknak, a szavak választékossága is föltűnő; a kettő együtt egy kiragadott mon­datvégben (egy teljes sor): „a mi tá­volodó hátunk mögött meg sem mozdultak immár.” Tóth László- verset nem gyakran közöl a Kalli­gram (mondjuk, ez nem megkülön­böztető jegye a folyóiratnak), A fi­lozófus macska ilyen értelemben le­lemény, s akkor A nyelv előtt című vers a találmány. Na most, hogy A nyelvelőttcíműszövegis vers-e (egy vers-e, avagy versek genezise), ez eldöntendő, de jobb itt felfüggesz­teni a gondolatmenetet: engedjünk az értelmezésnek szabad teret, ne fosszuk meg az olvasót, a szerzővel szólva, „a szó előtti állapoť’-tól. Új regény, új részlet, számozott fejeze­tek és néhány számozott mondat (vagy számos szereplő), ez eddig olyan feladat, melynek több megol- dásalehet. Hanemmáraz, hogy „Két csaj beszélget, úgy érzem, hogy rólam” - szerintem haladó szinten megtippelhetően Kukorelly Endre. Az új szövegének címe: Ezer és 3. (Kezdő tippelőknek könnyebb Ku- korelly-mondat: „Hagyom, hogy elém térdepeljen, alázatos pofával szopni kezd.”). Ehhez kapcsolódik András Sándortanulmánya {Ingajá­raton a konfesszióésafikció két partja között) aTündérVölgy műfaji rejtel­meiről: „nincs cselekmény, nincs fő­téma, szériák vannak” és „rezoná- lás”, amely „a vallomásos »én« mun­kája”. A kritikai traktus különösen erős: Kulcsár-Szabó Zoltán a Semmi művészet című Esterházy-könyvet értelmezi, Ľ. Varga Péter pedig Tan­dori Dezső Torlandó szörfpókeiját. Bodor Béla a Kenyércédulák című Szijj Ferenc-verseskötetről ír, Be- nyovszky Krisztián egy Dashiell Hammett novellaválogatásról (A férfi, akit Spade-nekhívtak). Euro. Erős pénznem minden pénztárcába! Euro ismerkedjen meg az új pénznemünkkel Hamarosan minden háztartás kap egy eurobankjegyekről és euroérmékről és a biztonsági elemeikről szóló tájékoztatót. A küldeményben találhatók még átszámító kártyák, amelyek a korona euróra való alapátszámításait tartalmazzák. A kártyák egyúttal segítséget nyújtanak az eurobankjegyek biztonsági elemeinek ellenőrzésekor. Átváltási árfolyam: 1 € = 30,1260 Sk www.euromena.sk, ingyenes információs vonal: 0800 103 104 RE-8-11224

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents