Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-29 / 276. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 29. www.ujszo.com A magyarok csak szeretnének megmaradni magyarnak, és teljes értékű hazának akarnák érezni szülőföldjüket. Ma sok tekintetben még nem érezhetnek így... A nemzeti érvelésre hagyatkozó politika sokfelé hódít Tölgyessy Päer: „Látható: a konkrä ügyekben csak kis lépésekben haladhatunk. De mindent meg kell tenni, hogy ez a kis lépés holnap is meglegyen, meg holnapután is." (Somogyi Tibor felvétele) Tölgyessy Péter politikai elemző igazi drámának nevezte a szlovák-magyar viszonyt, mondván: mindkét fél álláspontjában vannak igazságmagvak: a saját szemszögéből sokban igaza van mindegyik oldalnak. Csakhogy ezt a másik nem tudja megemészteni, elfogadni. Ezért tül gyors megoldás a jelenlegi helyzetben nem várható. NAGY ILDIKÓ Magyar szemmel nézve milyen a szlovák igazság? A szlovák igazság abban áll, hogy létezik egy szlovák állam, amely a térségben jelentős tényező, és gazdaságilag sikeres. Több mint négy és fél millió szlovák él benne, s bő félmillió magyar. Szabályos nemzetállam, nagy létszámú kisebbséggel. Minden olyan magyar gesztus, érzelemnyilvánítás, felirat, például egy Nagy-Magyarország- matrica egy autón, amely kétségbe vonja a szlovák állam szuverenitását, szlovák szemmel nézve hallatlanul bántó. Ezt minden magyar- nakmegkellene értenie. Ugyanígy bántó, ha egy kétnyelvű felirat jelenik meg valahol? Egyáltalán nem, sőt, az lenne a természetes, ha valahol számottevő a magyarok aránya, ott többé- kevésbé kölcsönösen megtanulják egymás nyelvét, tehát a szlovákok is a magyart. A dráma magyar igazsága például az, bántó, hogy számos szlovák szerint csupán a magyaroknak kell megtanulniuk az államnyelvet. Aztán velük már azon beszéljenek. Itt érdemes megállni egy pillanatra: az Ausztriától hasonlóképpen 1918-ban leválasztott Dél-Tirol ma már tökéletesen kétnyelvű. Minden odalátogató tapasztalhatja, az ott élők milyen könnyedén váltanak át egyik nyelvről a másikra. A szlovákok láthatóan nehezen szembesülnek azzal, hogy van egy része hazájuknak, ahol bizony kisebbségben vannak. 1945 után az államszocializmus módszeresen felszámolta térségünkben a magántulajdont, így persze a magyar tulajdont is. A szlovákok sokszor főnökként, vezető-értelmiségi pozíciókban kerültek az inkább magyarlakta vidékekre, és olykor eszükbe se jutott, hogy boldogulásukhoz tanácsos volna megtanulniuk magyarul is. De ez Dél-Tirolban sem ment könnyen. A két világháború között volt idő, amikor a posta csak olaszul vehetett fel táviratot, még akkor is, ha azt Ausztriába küldték. 1945 után, az új olasz demokráciának is több évtized kellett ahhoz, hogy előbb teljessé váljon a kétnyelvűség minden feliraton, majd szilárd garanciákat kapjon a területi autonómia. Mára viszont a tartósan ott élő olaszok többsége jól beszéli a németet is. A kétszázkilencvenezer német és a száztízezer olasz tekintélyes jogosítványokat gyakorló tartományi autonómiában élhet. A dél-tiroli helyzetre szívesen hivatkoznak a szlovákiai magyarok is, sajnos, nem sok eredménnyel. De térjünk vissza az Ön előző példájához: az árpádsávos zászló, a Nagy-Magyarország- matrica tehát vörös posztó a szlovákokszemében? Nyüvánvalóan és érthetően ez sok szlovákot sérthet. Szlovákia szuverén ország, mindenben annak is kell elfogadni. Ugyanakkor a szlovákok jelentékeny hányada nem igazán kívánja tudomásul venni, hogy hazája többnyelvű és többkultúrájú állam. Nem szíveli a kisebbségi jogokat, idővel szeretne egynyelvű országban élni. Kétségkívül akadnak a szlovák politikában, akik hallani sem akarnak arról, hogy a szlovákiai magyarok a kisebbségek számára legkedvezőbb nyugat-európai mintának megfelelő jogokat követeljenek. Pedig a magyarok csak szeretnének megmaradni magyarnak, és teljes értékű hazának akarnák érezni szülőföldjüket. Ma sok tekintetben még nem érezhetnek így. Evezzünk magyarországi vizekre: ha onnan valaki árpádsávos zászlóval vonul át ide, azt feltehetőleg provokációs szándékkal teszi. De milyen indíttatásból, milyen szándékkal jön Szlovákiába? Néha egyszerűen csak a balhé kedvéért. Sokan talán nem is nagyon tudják, valójában mit tesznek. Am máskor ennél sajnos többről van szó. Magyarország óriási gondja, hogy a magyarok jó ideje nem érezhetik igazán sikeresnek hazájukat. Az emberek nagyon sokra tartották magukat a Kádár-korszakban, úgy hitték, a térségben Magyarország a legélhetőbb hely. Igen, a legvidámabb barakk volt, ahogy a fekete humor annak idején nevezte... Ez a helyzet gazdaságilag, de más tekintetben is megszűnt. A magyarok kevéssé gondolják magukénak a rendszerváltást, és nem is ok nélkül, sokban igazságtalannak vélik társadalmunkat. A szlovákok viszont most teremtették meg véglegesen a saját nemzetállamukat. Látható: azok az országok a legsikeresebbek a térségben, amelyek a rendszerváltással egy időben alakulhattak önálló állammá. A baltiak, Szlovákia és Szlovénia. Akétrégi királyság: alengyelek és különösen mi, magyarok már kevésbé vagyunk eredményesek. Az említett kis országokban roppant erővel munkált, hogy végre kiléptek egy nem nekik való államból, saját hazájuk jövőjéért megéri elviselni a jókora jóléti áldozatokat is. A magyarországi közvélemény viszont úgy gondolja: bármit, csak reformot ne. Az ország kudarcaitól szenvedő, frusztrált emberek egy kisebb része álomvilágként inkább a történelmi Magyarország vélt boldogságát választotta. Sajnos az utóbbi években inkább csak növekedtek bajaink. így a menekülés a múltba, a történelmi haza „mennyországába” menekülés inkább erősödött, és a legfiatalabbak között is tért nyert. A szilárd jövőkép nélküli Magyarország gondjai felől néhá- nyan a mítosz felé fordultak, ahogy a két világháború közti jelszó mondta: „csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország.” Közben bele se gondolnak abba, mint gondolhat erről jó négy és fél millió szlovák a szomszédban. Az ember azt hinné, hogy a fiatalok érdeklődése az eddig elzárt világ felé fordul majd. Megtehetik mindazt, amit szüleik nem tehettek meg. Azt hihetnénk, hogy a fiatalok előre néznek, nem a múltba menekülnek. Miért látunk mégis főleg fiatalokat magyar gárdista egyenruhában? A fiatalok többsége előretekint. Ám az új kapitalizmusban sokan maradtak vonzó jövőkép nélkül. Egy kisebbségüknek ott a múlt. Ám az üyen-olyan gárdák mégiscsak marginális tényezők a mai Magyar- országon. Ennél nagyobb gond: hazánk nem kapta meg az időt a trianoni trauma feldolgozására. A két vüágháború között valamilyen revíziót akart az ország, ebben bizony meglehetősen egységes volt a magyar politika és a társadalom. 1947 után rögtön jött a kommunista diktatúra, tulajdonképpen csak ’89 óta van megint szabad beszéd Magyar- országon. A rendszerváltás óta kell egy szabad országban szembenéznünk azzal, hogy Trianon területi rendelkezéseivel Magyarországnak együtt kell élnie. A létező határok keretei között kell megoldást találnunk a határokon kívül került magyarok bajaira. A trauma feldolgozása és a megoldás keresése egy nem túl sikeres országban szükségképpen ellentmondásokkal és problémákkaljár. Lehet, hogy a magyar politika is nagyon ügyetlenül kezelte ezt a kérdést? Nem igazán eredményesen, az bizonyos. Ám főleg a szlovák fél miatt nincs gyors megoldás. Mégis állítható: azonnal a rendszerváltás után volt egy baloldali, illetve szabaddemokrata tévedés. Azt gondolták, hogy ajogállami normák, az általános emberi jogok rendszere, az ésszerűség, a gazdasági érdek, az egyesült Európában feloldódó határok minden további nélkül megoldják majd a kisebbségi helyzetben élő magyarok gondjait. Belátható időn belül, érdemileg jobb lesz. Azt hitték: a szép új, racionális vüágban az érzelmi közösségek a múlt fokozatosan elhalványodó maradványai. Csakhogy a bajok nem oldódtak meg, sőt. A nemzeti érvelésre hagyatkozó politika sokfelé, így Szlovákiában is minden korábbinál inkább hódít. Az ember bizony nemcsak racionális lény, nemcsak gazdasági érdekei vannak, hanem érzelmi közösségre is vágyik. Sok ilyen közössége lehet, de ezek közül alighanem a legfontosabb a nemzet. A magyarországi baloldal miniszterelnöke több ponton kezdi felismerni a korábbi politika nyilvánvaló kudarcát. Tudja, hogy nem elég a gazdasági siker, a jóléti intézkedések, ezért már jó ideje megkísérli érzelmi közösséggé is szervezni a magyar baloldalt. Mind gyakrabban nevezi magát patrióta politikusnak. Sok mindent megértett a valóságból, de beszorított helyzetben politizál. Nem kis részben a hat éve kormányzó baloldal saját hibájából roppant gazdasági bajok pusztítanak Magyar- országon. Ajobboldal állandóan vitatja Gyurcsány Ferenc legitimitását. Az ország egyik fele egyszerűen nem fogadja el őt miniszterelnökének. Révkomáromba kellett utaznia ahhoz, hogy a nyűt utcán megtapsolják. A nemzetiségi kérdésről is elmondható, hogy az előző baloldali kormányok nem vették komolyan, ezért sajátította ki a témát ajobboldal? Mint általános emberjogi kérdést komolyan vették. Ám úgy vélték: az érzelmi meg a szimbolikus momentum idővel a múlté. A nemzeti szempontok majd elenyésznek. Holott szimbólumokért inkább haltak meg emberek, mint puszta gazdasági érdekekért. Teljesen egyértelmű, hogy ajobboldal az első pillanattól kezdve érzelmi, nemzeti közösséget adott híveinek. A belpolitikában szabályos új honfoglalást ígért támogatóinak. Ám a magyar jobboldal ezzel többnyire be is zárta magát a nemzeti tábor falai közé. De vajon milyen lesz a jövő? Szlovákiában nagy valószínűséggel a következő parlamenti választást is a Smer nyeri meg. Ha Magyarországon a Fidesz győz, mit kezd majd egymással Fico és Orbán? Hogyan alakul majd akkora szlovák-magyar viszony? Követem a szlovák politikát, látom, mennyire biztosan vezet Robert Fico. Ciklus közepén a térségben még soha senki nem állt ilyen jól, mint most ő. De egy ország jó gazdasági helyzete is nagyon gyorsan átfordulhat válságba. Nem tudom, hogy mi lesz, és egyáltalán nem akarok vészmadár lenni, de Szlovákiában is lesznek gazdasági problémák. Tehát egyáltalán nem mondanám, hogy eldőlt, ki vezeti a következő ciklusban a magyar vagy a szlovák kormányt. Bárki legyen is majd a miniszterelnök, az egész biztosan nem visz előre, ha jól odamondogatnak egymásnak. Ha a magyar politika az összes szlovákkal szemben akar sikert elérni a szlovákiai magyarok érdekében, az aligha megy. Tévedés azt várni, hogy majd az EU mellénk áll. Senki nem fogja a magyarok miatt gyámság alá helyezni Szlovákiát. Sót, lássuk be: ma Szlovákiának a külföld előtt jobb a reputációja, mint Magyarországnak. Eredményei következtében Szlovákia a térség talán legmagabízóbb országa lett, és ez alighanem így marad, bárki lesz is jövendő miniszterelnöke. Csak az a magyar politika lehet sikeres, amelyik megpróbál szlovák partnereket is keresni céljai eléréséhez. Tulajdonképpen a maga esendő, nem mindig a legokosabb módján ezt teszi az MKP is. A végcél, vagyis hogy a szlovákiai magyarok helyzete megnyugtatóvá váljon, még igencsak messze van. A szlovák társadalom jelentős része számára még sokáig elfogadhatatlanok a magyar remények - a dél-ti- roli mintára gondolok, pedig ott csak feleannyi a német, mint Szlovákiában a magyar. Világos, hogy ehhez nincs szlovák partner. Á mostani miniszterelnöki találkozó után sokan megkönnyebbültek, „legalább jól odamondtunk nekik”. Ám egy határ fölött az „odamondás” bizony már visszacsapásra ösztönzi a másikat. Az is világos: a mostani szlovák kormányzati blokk identitásának egyik lényeges eleme a magyarokkal szemben megfogalmazott szlovák önazonosság-tudat. Nem fognak hamut szórni a fejükre, még akkor sem, ha nyilvánvalóan hibáztak. Nem fognak alapvető ügyekben visszakozni, mert ez az identitásuk lényegét érintené. Nyilvánvaló, hogy az vol- na'az érdekünk, hogy más konstel- g láció legyen a szlovák politikában. Ám nem egyszerűen a másik oldal győzelmére gondolok. Szlovákia politikai tagoltsága kezdettől nem jobb- és baloldal, hanem inkább * nyugatosok és nemzetiek szembenállásán alapul. A mostani szlovák kormánytöbbségben vannak baloldaliak, Fico miniszterelnök úr a Szocialista Intemacionáléba törekszik. S vannak olyanok, akik öndefiníciójuk szerint nagyon jobboldaliak, Slotára gondolok. A nemzeti szempont köti őket mégis össze. Fico számára a népszerűség lesz-e fontosabb, s ezért maga mellett tartja Slotát, vagy az, mit ( gondol erről Európa? Szerintem a szlovák miniszter- elnök nem csupán egy ciklust akar kitölteni. Hallatlanul ügyes, alkal- ( mazkodóképes politikus. Antikapitalista, népbarát mondanivalója, a nemzeti büszkeséget megszólító kijelentései sokak érzelmeire hatnak. Most szemlátomást részben a partnereit szívja föl. Az is nyilvánvaló, hogy inkább csak beszél, amikor antikapitalista szólamait mondogatja. Jobbára tudja ugyanis, miből van a szlovák gazdasági siker, és annak fundamentumait igyekszik nem bántani. Hogy meddig lehet tartósan sikeres, azt még lehetetlen megmondani. Helyzete nagyban függhet attól, mennyire érinti Szlovákiát a világválság. De attól is: riválisai milyen, érzelmileg is alátámasztott alternatívát tudnak kínálni a szlovákoknak. Ezek szerint nem kizárt, hogy ha Fico fölszívta az SNS-t, akkor megszabadul Slotától? Magyarországon volt rá példa, hogy egy populistább párt szavazóit elszerették, és ezután a vezérét kitessékelték a politikából. Mi, magyarok azonban ne ezt latolgassuk. Nekünk Magyarországot kell rendbe hoznunk, megreformálnunk, hogy a szlovákiai magyarok újból büszkék lehessenek Magyarországra. Egyébként csak álom a versenyképességünk. A magyar politikának több szólamban kellene megszólalnia. Látható: a konkrét ügyekben csak kis lépésekben haladhatunk. De mindent meg kell tenni, hogy ez a kis lépés holnap is meglegyen, meg holnapután is. Az is tudnivaló, vannak szűk évek, amikor kis előrelépés sincsen. A szimbolikus politikában azonban csaknem mindig nagyobb a mozgástér, mint amit a baloldali kormányok eddig kihasználni tudtak. Ekkor léphet fel majd sikeresebben és hatékonyabban a magyar kisebbség érdekében is a mindenkori magyar kormány? Jelenleg Magyarországon nemigen akad olyan téma, ami ne osztaná meg végletesen az állampolgárokat. Ebben a helyzetben bajos sikeres politikát folytatni. Most a Gyurcsány-Fico találkozón a magyar miniszterelnök lényegében megtette, amit lehetett. Ám személye és szükségképpen politikája is, ezúttal is élénk vitát váltott ki idehaza. Pedig kifelé a magyar kormányfő csak a nemzet egészének képviselőjeként lehet igazán eredményes.
