Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-29 / 276. szám, szombat

Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI 1 SZALON I A szalonban pedig a kandallópár­kányon, egy csiszolt kristályváza szomszédságában, hatalmas feke­te kandúr üldögélt, mellső man­csai közt gyorsforralót fogva. MIHAIL BULGAKOV: A MESTER ÉS MARGARITA 2008. november 29., szombat 2. évfolyam 46. szám Mi azt akarjuk, hogy hangozzék el a médiában: uraim, ezt a balkáni, dél-amerikai stílust talán mégse! Azt gondoljuk, ez a konfliktus simán kezelhető... Kiútkeresés a szlovák-magyar kapcsolatokban Kezdjük egy jó hírrel: de­cember első hetében végre tárgyalóasztalhoz ül a ma­gyar és a szlovák házelnök meg a két államfő. NAGY ILDIKÓ Hogy találkozóik csupán gesz­tusértékűek lesznek-e vagy való­ban hoznak némi enyhülést a két ország meglehetősen feszült poli­tikai viszonyában, azt most nehéz megmondani. Bár azt tudja min­den gondolkodó ember, hogy szá­mos kérdésben a döntés joga nem Ivan Gašparovičot illeti meg. És Pavol Paška is csak közvetve tudja befolyásolni a dolgok menetét. Quo vadis, status quo? Robert Fico az, aki megálljt pa­rancsolhat ámokfutóként viselke­dő koalíciós partnerének. Ám en­nek halvány jelét sem adta a no­vember 15-ei komáromi minisz­terelnöki találkozón, sőt, a fe­szültségért minden felelősséget magyar partnerére hárított át. Pedig még emlékszünk hivatalba lépésekor tett kijelentésére, mi­szerint fenn fogja tartani a kisebb­ségi status quót. Ez köznyélvre le­fordítva azt jelenti, hogy nem csorbítja a kisebbségi jogokat: nem írják át a tankönyveket, nem festik le a helységnévtáblákat és utcaneveket, nem kérdőjelezik meg a Kárpát-medencét, nem ál­lítják hadrendbe a nyelvrendőr­séget, nem vetik fel a mečiari nyelvtörvény gondolatát. De mi­vel mindezt a hatalom meg akarja tenni, sőt, már megtette, okkal ér­zi magát sértve a szlovákiai ma­gyarság. Hogy egyéb, nyilvánva­lóan nemzetiségi színezetű ügy­ről, mint például Maiina Hedvig máig kivizsgálatlan esetéről ne is beszéljünk. Vagy egy komáromi polgári társulásnak a belügy által októberben elutasított bejegyzé­séről: a Kárpát-medence folklórját akarják ápolni és tanítani, ám a hivatal figyelmeztetése szerint .Szlovákiában csak egy nemzet él, a szlovák, s az ország területi egy­sége szempontjából indokolatlan a Kárpát-medence fogalmat hasz­nálni! Hát ehhez az abszurditás­hoz talán csak annyit, hogy a hiva­talnokokat időnként nem ártana földrajzból is levizsgáztatni... A teljes értékű együttéléséért De lépjünk túl honi butasága­inkon, és próbáljunk meg kiutat találni a jelenlegi helyzetből. Ezt javasolják a Budapesten, novem­ber 17-én tartott magyar-szlovák értelmiségi találkozó résztvevői is. Nyilatkozatukban többek kö­zött leszögezik: „Megdöbbenve figyeljük, hogy a szélsőséges és nacionalista erők egyre erősebben kezdik befolyásolni a szlovák-ma­gyar államközi kapcsolatokat. Ha­tározottan NEM óhajtjuk, hogy ezek beszivárogjanak az emberek közötti kapcsolatokba is, a két nemzet képviselői kqzé... Tudato­sítjuk, hogy a kapcsolatok romlá­sa azért következett be, mert a nyilvánosságban mind a mai na­pig sztereotípiák, történelmi mí­toszok élnek, és igen gyér közös történelmünk ismerete. (...) Eb­ben a bonyolult helyzetben szük­ségesnek tartjuk kialakítani a le­hetőségét a szlovák-magyar vi­szony rendszeres és elmélyült elemzésének... A szlovák és a ma­gyar polgári társadalom, a civil szféra és a tudományos élet képvi­selőihez, az értelmiséghez és a független sajtóhoz fordulunk: te-, vékenységükkel segítsék a két ál­lam és a két nemzet párbeszédét, a többség és a kisebbség teljes értékű együttélését mind Ma­gyarországon, mind Szlovákiá­ban. Felhívjuk mindkét ország po­litikusait, hogy a nemzeti kisebb­ségek joggyakorlatában tartsák be a meglévő jogi normákat. Tartóz­kodjanak minden olyan lépéstől, amely csökkentené a mai gyakor­lat szintjét. Folytatni fogjuk a fe­szültség csökkentésére, a bizal­matlanság és az ellenségeskedés elhárítására irányuló tevékenysé­günket. Egyben a modem Euró­pához való tartozás tudatát is erő­síteni akarjuk nemzeteinkben.. Aszimmetrikus konfliktus, aszimmetrikus párbeszéd Ám hogy mindez ne maradjon csupán írott malaszt, és a kezde­ményezés ne jusson a hasonló, csendben elhalok sorsára, január­ban Pozsonyban folytatják a meg­kezdett beszélgetést. Addig mindkét fél összeállítja a legsür­gősebben megvitatandó problé­mák jegyzékét, amely valószínű­leg hosszú lesz. Hiszen, amint azt a budapesti tanácskozás megnyitó előadásán Tamás Pál, az MTA Szociológiai Intézetének igazga­tója kifejtette: Szlovákia és Ma­gyarország között ún. aszimmet­rikus konfliktus van. Ennek oka nem az eltérő biztonsági vagy gazdasági érdek, hanem az identi­tások meghatározása. Például az önálló Szlovákia rendkívül érté­kes a szlovákok számára, miköz-, ben a magyarok ennek nem tulaj­donítanak nagy jelentőséget. De ■eltérő a két kormány erőtere is: Fico. népszerű, erős, Gyurcsány legitimitását folyamatosan meg­kérdőjelezi az ország egyik fele. Aszimmetrikus a politikusok pár­beszéde is: á magyar oldal a szlo­vákoktól pozitív kisebbségpoliti­kát vár el, ez technikailag meg­oldható. A szlovák kérés a magyar szélsőjobb korlátozására irányul, ami Gyurcsány számára nehéz, szinte teljesíthetetlen feladat. Úgy tűnik tehát, nem a politikusoktól kell a megoldást várni, azt máshol kell keresni. Az akadémiai gyakor­latból kiindulva kell a továbblépés lehetőségét megtalálni egy közös helyzetkép és egy konfliktuskeze­lő program kidolgozásával. Kétoldali hitelrontás Kérdésemre, hogy miért tartot­ták szükségesnek ezt szlovák kol­légákkal is megvitatni, Tamás Pál a következőképpen válaszolt: „Azt szerettük volna, hogy hallas­sa hangját egy olyan szakmai-ér­telmiségi közeg, amelyben az em­berek megpróbálnak egymásra fi­gyelni. Hogy szólaljon meg a nem konfrontativ hang is. A másik cé­lunk megmutatni, hogy ezt a konf­liktust technikákkal kezelni lehet. A kormányok ezt számos okból nem teszik, az egymásnak tett ígé­retek csak töredékes kísérletek. Ám ez a történet sokkal bonyolul­tabb annál, mint amilyennek a két kormányfő hiszi. A média, külö­nösképpen a külföldi ebben egy latin-amerikai típusú futballhábo- rút lát, kb. mint Honduras és San Salvador között. Két kis ország - 5 és 10 millió lakossal - a világgaz­daság perifériáján nem tud egy­mással kijönni! Nyilatkoztam a BBC-nek, és hallottam, mit mon­dott az angol újságíró, hát kb. ezt. Fel kell ismernünk: miközben ver­De ha erről nem beszélünk nyíltan, hanem borozga- tunk itt és sörözgetünk ott, akkor ebből semmi nem lesz... jük a mellünket ezeréves kultú­ránkkal, ezekkel az akciókkal hi­hetetlenül lerontja a hitelét mind­két oldal. Ezt az egymással kakas­kodást, a »majd én elmegyek Strasbourgba és megmutatom neked«-et úriemberek nem csinál­ják. Mi azt akarjuk, hogy hangoz­zék el a médiában: uraim, ezt a balkáni, dél-amerikai stílust talán mégse! Azt gondoljuk, ez a konf­liktus simán kezelhető. Nem old­ható meg egyik napról a másikra, pláne nem egy politikai nyilatko­zattal, mert az egymásról alkotott történelemképünk csak fokozato­san változtatható meg. A magyar társadalom jelentős része számá­ra a szlovák még mindig a »buta tót«. A szlovákok számára pedig a magyar bizonytalan biztonsági tényező: a cseh testvérek a szudé- tanémeteket kivágták, nekünk a magyarokat nem sikerült - ezt nem kevés ember ma is így gon­dolja Szlovákiában. Sőt, ki is mondja. Fel- és el kell ismernünk, ez mindkét oldalon megvan. És januárig, következő ülésünkig nem tudjuk lebontani. De az sem megoldás, ha nem beszélünk róla. Nekem Slota úr a politikai ellenfe­lem mindenfajta módon. De na­gyon örülök, hogy kiborította a bilit. Hogy végre elkezdünk arról beszélni, ami mindkét oldalon fáj. Megnyitottuk a sebet, hogy ki­folyjon, ami benne van. Nem hisszük azt, hogy kétszer tizenkét liberális értelmiségi képviseli a két nemzetet, ez a dolog ennél sokkal bonyolultabb. De ha erről nem beszélünk nyíltan, hanem borozgatunk itt és sörözgetünk ott, akkor ebből semmi nem lesz. Önmagunkat és saját nemzetün­ket is átverjük. Ilyen értelemben látom ennek a »biliöntésnek« a pragmatikusan pozitív üzenetét.” Az Európai Unió a nagyokat preferálja A tanácskozáson részt vevő po­litológusok, gazdasági szakértők - Lengyel László, Gombár Csaba, Martin Bútora - azt hangsúlyoz­ták, hogy félre kell tenni a politi­kai ellentéteket, és a közös gazda­sági érdekekre kell összpontosí­tani. Az Európai Unió ugyanis a nagyokat preferálja, a mi térsé­günkből például Lengyelországot, és a kis országok akkor járnak jól, ha együtt lépnek fel. A külön út nem lesz sikeres, fel kellene újíta­ni a visegrádi együttműködést, egyébként könnyen prédájává válhatunk Oroszország nagy­hatalmi törekvéseinek - mondta Bútora. Lengyel a veszélyt a romló gazdasági helyzetben látja, amelyben könnyen egymás ellen lehet hangolni a nemzeteket, volt már rá példa a világtörténelem­ben. A szlovák történészek, polito­lógusok - Milan Zemko, Stefan Šutaj, Grigorij Mesežnikov - az empátia és a normális párbeszéd hiányát emelték ki mint hátráltató tényezőt. Öllös László szerint a konfliktus forrása az értékrendi kérdés, és csak az vinné a megol­dás felé a feleket, ha nyilvánosan, hosszan és elszántan vitatkozná­nak a fennálló problémákról. Természetesen a megoldáskere­sés szándékával. Hunčík Péter ne­ves hazai pszichiáter leszögezte: a konfliktuskezelés klasszikus sza­bályai szerint haladnak az első stádium felé, ez az információcse­re. Majd következik a megoldások felmutatása, végül ezek elfogadá­sa. Bár ettől még messze vagyunk. Hiszen amint azt Szarka László, Hogy végre elkezdünk ar­ról beszélni, ami mindkét oldalon fáj. Megnyitottuk a sebet, hogy kifolyjon, ami benne van... az MTA Kisebbségkutató. Intéze­tének igazgatója, a találkozó egyik szervezője kifejtette: mind a magyar, mind a szlovák nemzet­nél az iránykeresés zajlik. Európai dimenzióját keresi a két nép, egyik a nemzetállam létrehozásá­val (szlovák), másik a nemzetré­szek egyesítésével (magyar). De amíg a versengés és nem egymás elfogadása, elismerése lesz a cél (Miroslav Kusý), addig sokszor kell még a kerek asztal mellé ülni­ük az értelmiségieknek. (Fénykép: REUTERS/Fabrizio Bensch) Deborah Sengl: A farkas-bárány-pap. Art Gallery Deschler, Berlin.

Next

/
Thumbnails
Contents