Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-29 / 276. szám, szombat
8 Kultúra . UJSZO 2008. NOVEMBER 29. www.ujszo.com TOLLVONÁS A boldognak látott fiúk TALLÓSl BÉLA Sohasem kedvezett a társadalmi rend a Cyprián Majerník Galéria kiállításainak. De megfordítva, módosítva is lehet látni ugyanezt a kinyilvánítást, vagyis úgy, hogy a Cyprián Majerník Galéria hírének mindig is kedvezett a politikai idő, amelyben létezett. Alapítása óta, az ötvenes évektől kezdve ugyanis hatványozottan figyeltek erre a kiállítóhelyre, melyet azzal a céllal alapítottak, hogy fiatal művészek bemutatkozását, indulását szolgálja. A párt, illetve az illetékes szervek azért kémlelték, mert a progresszív művészetet prezentálta. A bimbódzó fiatal művészcsoportok tagjai, akik ott kiállítottak, viszont azért követték fokozott figyelemmel a tevékenységét, mert a megtűrt művészet képviselőiként ott meg tudtak valósítani valamit az ellenállás vizuális magatartásformájából. A közönség tudatában pedig azért élt a galéria, mert kiállításait nagyító alatt figyelték, s volt olyan is, amelyiket bezártak. A tiltott művészi tartományok pedig, amelyek felett a dogmatikus politikai hatalom és a dogmák, valamint a direktívák ellenében ható művészi kreativitás csap össze, mindig is vonzotta a közönséget. Ellentmondásos ugyan, de képes volt éltetni is a Cyprián Majemíkról elnevezett galéria szellemiségét az, hogy a cenzúra keményen hadakozott ellene - ez ugyanis a figyelem középpontjába vonzotta. S mivel úgy tűnt, az új évezredet meghozó időkben már nincs szükség speciálisan olyan fórumra, amely a fiatal művészek ellenzékiségét prezentálja, a galéria kivonult a pozsonyi képzőművészeti életből. Mígnem idén - az egykoron a totalitárius rezsim által betiltott és bezárt kiállítások új- raprezentálásával - ismét megnyitotta kapuit, ugyancsak azzal a céllal, hogy (más szemszögből ugyan, mint alapításakor, de) a fiatal művészek fóruma legyen. A galéria a Fotóhónap alkalmából Zuza Krajewska és Bartek Wieczorek fiatal lengyel fotográfusok kiállításának adott otthont. A tárlat címe: Csak annyit akarok, hogy boldognak lássam a fiút. És sorakoznak is a falon kinagyított fényképpapíron a boldogságkereső fiúk teljes díszükben. Ki-ki visszafogott szépségében leli örömét, sugárzó erotikájában éli meg a boldogságot, mint a szakadt alsónadrágcsíkokból varrott álarc alól kacérkodó Witek, vagy mint a festékkel agyonsebzett, odaadó Borys, a paintball-játé- kos. Van, ki női alsóneműben tetszelegve, tűsarkakon hajladozva, van, ki másik fiú ölelésébe belemerülve. Ki-ki feminin arca ártatlanságával provokálva szembesít a harmadik nemmel. Mások olyan párosításban tologatják a nembeli határokat, amelyben az egyik fél sem fiú, a másik fél sem lány. Bár a boldogság legkiteljesedet- tebb pillanatai fel sem kerültek a falakra, a Cyprián Majerník Galéria felett a lengyel fotósok kiállítása miatt megint ott lebegett Damoklész kardja. Mintha régi idők járnának a galériára! Csak nem érdemes lesz rá újból odafigyelni? Jozef Kronerre emlékeznek Pozsony. Jozef Kronerre, a legendás szlovák színészre emlékeznek halálának 10. alkalmából A színész rendezője, a rendező színésze című esttel december 1-jén, hétfőn 19 órakor a ligetfalui Zrkadlový háj Művelődési Központ mozitermében. A rendezvény vendége lesz Makk Károly filmrendező, akinek Egymásra nézve (1982) című, Jozef Kronerrel készült filmjét is levetítik. A bemutató után a rendezővel Gizela Miháliková filmtörténész beszélget. Az est szervezője a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Zrkadlový háj Művelődési Központ, (ú) Egy-két napja még így nézett ki a színház nagyterme (Görözdi Szilárd felvétele) Pénteken a felújított színházterem várja a nézőket Mikulásra Csárdáskirálynő ÚJ SZÓ-INFORAAÁC1Ó Komárom. A Csárdáskirálynő december 5-én este hét órára tervezett előadásával szeretné megnyitni felújított színháztermét a Jókai Színház. A közönséget nagy meglepetés várja. Vadonatúj nézőtéri székekből tekinthetik meg Kálmán Imre háromfelvonásos nagyoperettjét Keresztes Attila m.v. rendezésében. Új burkolatot kaptak a falak, és kicserélték a nézőtéri szőnyeget is. (szél) Ma hatvanéves Lacza Tihamér, aki elkötelezetten ápolja a magyar tudósok emlékét A legnagyobbak hű tolmácsolója (Somogyi Tibor felvétele) A prágai Ady Endre Diákkör elnöke mélyen a szemünkbe nézett, majd rákérdezett: „Fiúk, a vizsgákkal hogy álltok?” Két szobatársammal zavartan csak annyit makogtunk: „Van még néhány hátra.” „Meg ne feledkezzetek arról, hogy a tanulás miatt vagytok itt” - zárta le a beszélgetést. Ez volt első találkozásom Lacza Tiha- mérral, csaknem 40 éve. OZOGÁNYERNŐ Bátorkeszin született, 1948. november 29-én, az érsekújvári magyar gimnáziumban érettségizett. Vegyésznek készült a világhírű Károly Egyetem Természettudományi Karán. De már ekkor is volt néhány gyanús tette, ami előrevetítette, hogy nem a szerves kémia lesz élete nagy kalandja. Irodalmárokat meghazudtoló mélységű előadást tartott Németh László munkásságáról az AED egyik nagytalálkozóján. Alapítója és szerkesztője volt a Homokórának, a prágai diákok lapjának, amely bevallottan az Irodalmi Szemle ellenpontja kívánt lenni. Tanulmányai végeztével, 1972-ben a Szlovák Tudományos Akadémia Polimer Intézetének munkatársa lett. Az ifjúkori eltévelyedések nem maradnak következmények nélkül: 1975-ben márAHét című kulturális hetilap szerkesztője, hogy a következő húsz évet e lap szolgálatában töltse. A múlt század hetvenes éveiben még nem gyógyultak be a hontalanság éveinek sebei: a hazai magyar szakemberek egy része Csehországban, zömük Magyarországon volt kénytelen újrakezdeni életét, fájdalmasan kevesen vannak, akik a köz gondjait vállalják. Nincs, vagy elvétve akad néprajzos, ismeretterjesztő, szakmailag képzett újságíró, egyetlen intézményünk a Csemadok, amely megpróbálja a tátongó űrt kitölteni. Ebben a légkörben Lacza Tihamér teszi, amit lehet: riportokat készít, szerkesztőként dolgozik, irodalomkritikákat ír, tudományos ismeretterjesztő cikkeket közöl. Közben pontosan látja, milyen fájdalmasan kevés a magyarul publikáló szakember. Megindítja a tudomány-technika rovatot A Hét hasábjain. Ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba vele. A bennem lappangó szándékot a felszínre hozza: rábeszélt tudományos ismeretterjesztő írások publikálására. Ez lett a több évtizede tartó együttműködésünk alapja. Ugyanígy a tudománytörténeti irodalom egyik oszlopát, Dr. Kiss Lászlót is bevonja a munkába, amivel elveti a hazai magyar tudományos ismeretterjesztés magvát. Napjainkban is számtalanszor vagyunk tanúi annak, hogy el kívánják tőlünk orozni legnagyobb tudósainkat. A nemzeti mítoszok jegyében szinte alig akad jeles magyar személyiség, akiről ki ne derítették volna, hogy szláv gyökerekkel rendelkezik. Hiszen a legtöbb hazai tudománytörténész alapállása, hogy aki a mai Szlovákia területén született, rövidebb-hosszabb ideig itt élt, az eleve szlováknak számít, tekintet nélkül származására, és hogy ismerte-e a nyelvet. Ebben a helyzetben nem kis szerepe volt Laczának abban, hogy helyére tegye a dolgokat. Hogy emelt fővel nézhessenek szembe hazai magyarjaink az alaptalan vádakkal. Hogy örömmel tarthassák számon kincseinket: a világon a magyarok dicsekedhetnek a legtöbb Nobel-díjassal egymillió lakosra számítva. A tudománytörténeti írások szaporodásával természetszerűleg vetődött fel egy magyar tudomány- történeti összegző mű kiadása a nyolcvanas évek elején. A javasolt cím a Kárpát-medencei tudomány- történet volt, nem sejtve ekkor, hogy negyedszázad múltán e földrajzi fogalom istenkáromlásnak számít szűkebb pátriánkban - csakhogy a korabeli pártállamban sajátos ellentmondásként a nem létező piac fel volt osztva: egyetlen hazai kiadónk azzal utasította el a könyv megjelentetését, hogy ők szépirodalommal foglalkoznak, így az állami tankönyvkiadóhoz forduljunk, ez utóbbi pedig azzal védekezett, hogy ők csak tankönyvekre szakosodtak, ezért forduljunk a Madáchhoz. Ezzel a kör bezárult. A rendszerváltozás után beérett a termés: megjelent a Lacza Tihamér, Dr. Kiss László és e sorok szerzője által jegyzett A magyar tudomány évszázadai két kötete, majd néhány év múltán a Gondolatokból épült katedrális, amely Magyarországon is nagy érdeklődést keltett, az eredeti kiadványok igazi hiánycikknek számítanak. Közben Lacza Tihamér élete is több fordulatot vett: A Hét rovatvezetője, majd 1989 telének lázas napjaiban a lap főszerkesztője lett. A forrongó társadalmi események oly sok hazai magyar értelmiségihez hasonlóan őt is magukkal sodorták: tagja lett a Csemadok OT Elnökségének, a jobb sorsra érdemes Együttélés Politikai Mozgalom Országos Tanácsának, alapítója és alelnöke a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságnak. Nagy szerencse, hogy mindezek mellett ismeretterjesztésre is maradt ideje. Egyik oszlopos tagja volt az Uj Szó Vasárnap című mellékletében megjelent, a magyar sajtótörténet talán legnagyobb és legszerteágazóbb vállalkozásának, a Századbúcsúztató című sorozatnak, amely hamarosan A mi huszadik századunk címen kötetben is megjelent az Utazók, felfedezők, hódítók kötetében a történelem sok jelentős mozzanatát saját szemszögéből vizsgálja; Az ókor emlékezetében a sziklarajzoktól az ábécéig az írástörténet fejlődésével ismerteti meg az olvasót; A bűvös táblázatban a vegyi elemek kultúrtörténetével foglalkozik. Ez utóbbi munkája több magyarországi egyetemen ajánlott szakirodalom. A legnagyobb elismerést, a Hevesi Endre-díjat a Katedra folyóiratban publikált Tankönyvek hősei című sorozata hozta meg számára, ezek az írások a Lilium Aurum gondozásában a közelmúltban kötetben is megjelentek. Pontosabban: egy hatkötetesre tervezett mű első darabjaként. A felsoroltak alapján feltételezhető, ezek után nem marad másra ideje. Pedig A Hét megszűnését követően - máig betöltetlen űr maradt utána - a Pátria rádió szerkesztőjeként készít értékes riportokat, tudományos ismeretterjesztő adásokat, szerkeszti a Szabad Újság kulturális rovatát, amolyan ujjgyakorlatként lefordított harminc tankönyvet, több mezőgazdasági szakkönyvet, újabb ismeretterjesztő köteteken töri a fejét. S ami a legfontosabb: az utolsó polihisztorok egyikeként elkötelezetten ápolja a magyar tudósok emlékét. Hogy a felnövekvő nemzedékeknek legyen mibe kapaszkodniuk. Hogy örömmel nyugtázhassák, jó dolog, érdemes magyarnak lenni, maradni. Hiszen gazdagabbak vagyunk, mint a hétköznapok meddő küzdelmeiben sokszor gondolnánk. Plácido Domingo és Britney Spears, Meg Ryan és Lewis Hamilton az idei Bambi-díjasok között Lenyűgözték és fellelkesítették az embereket A legjobb külföldi filmszínésznőnek járó Bambit az amerikai Meg Ryan kapta (ČTK/AP-fe Ivétel) MT1-TUDÓSÍTÁS Offenburg. A Burda Kiadó Bambi-díjait, amelyet a német média Oscar-díjainak neveznek, 1948 óta osztják ki a legkülönbözőbb kategóriákban, a filmtől kezdve a zenén és sporton keresztül egészen a különleges emberi teljesítményig. Az alapítók eredeti szándéka szerint azoknak ítélik oda, akik „tevékenységükkel megmozgatják, lenyűgözik és fellelkesítik az embereket”. Adíj egy bronzból készült, 18ka- rátos arannyal bevont őzszobrocska. Az első Bambi-díjazott Jean Marais francia filmszínész és Rökk Marika volt, de a későbbiekben sokak mellett őzszobrocskát kapott Borsz Jelcin néhai orosz elnök vagy épp az 50-es és 60-as évek olasz filmcsillaga, Gina Lollobrigida, tavaly pedig Sophia Loren. A meghívott több mint 1300 vendég egy 350 méteres vörös szőnyegen keresztül vonult be az offenburgi ünnepi csarnokba. 15 kategóriában összesen 19 Bambi került kiosztásra. így a komolyzene kategóriájában a spanyol Plácido Domingo, a popzene kategóriájában pedig a „nagy visszatérő” Britney Spears, aki „Womanizer” című, legújabb számával óriási sikert aratott. A legjobb külföldi filmszínésznőnek járó Bambit az amerikai Meg Ryan kapta, s ugyancsak amerikai filmszínész, Keanu Reeves lett a legjobb a férfiak kategóriájában is. A zsűri kü- löndíjaként Bambit vehetett át minden idők legfiatalabb Forma 1-es világbajnoka, a brit Lewis Hamilton, a legjobb sportolónak járó szobrocskát pedig a pekingi olimpiai aranyérmét nem sokkal a döntő előtt balesetben elhunyt feleségének ajánló német súlyemelő, Matthias Steiner kapta. Életművéért Németország és Hollywood több évtizedes sztárja, a 80 esztendős Hardy Krüger színész részesült az elismerésben. Az idei Bambi-médiadíjat az RTL televízió rendkívül népszerű műsorvezetője, Peter Kloeppel kapta, aki rögtön azt a reményt fogalmazta meg: a média talán mégis rácáfolhat Angela Merkel kancellárra abban a tekintetben, hogy a 2009-es év nem csak a rossz hírek esztendeje lesz. A Bambi a legrégebbi német médiadíj, amelyet idén 60. alkalommal adtak át Offenburgban.
