Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-29 / 276. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 29. Vélemény és háttér 7 ___ TALLÓZÓ SZTÁR» ZAMOK Három évvel a határnyitás után egyirányúvá és kereske­delmi jellegűvé vált az utasfor­galom a kettévágott faluként elhíresült kárpátaljai KiSszel- menc és a Szlovákiához tartozó Nagyszelmenc között, a schen- geni vízumrendszer bevezeté­se óta Ukrajnából kevesen jut­nak át a túloldalra. A Kisszel- mencre Ungvár felől érkező meglepetten tapasztalja, hogy Szlovákia néma határsorompó után kezdődik, hanem már az ukrajnai faluban. Legalábbis erre lehet következtemi a ha­tárhoz vezető utca két oldalát ellepő üzletek szlovák nyelvű felirataiból, s abból, hogy a bol­tok eladói - noha a többségük helyi magyar - jól beszélnek szlovákul - írta a két Szelmenc- ről készített riportjában a mun­kácsi Sztarij Zamok című heti­lap. A riportert az is váratlanul érte, hogy kora délutánig a két falurészt elválasztó határ szlo­vák oldalán kígyózik a sor, a nap végén ez megismétlődik az ukrán oldalon, amikor a kis- szelmenci vagy ungvári bevá­sárlásból hazaindulnak a szlo­vák állampolgárok. Idén 377 ezren lépték át a két Szelmenc közötti határt, de az utasforga­lomban az ukrán állampolgá­rok aránya alig érte el az 1-2%-ot, a schengeni határőri­zeti rendszer bevezetése óta az Ukrajnában élőknek egyre ne­hezebb vízumhoz jutniuk, de a szlovákok szabadon járhatnak át a határon. A Nagyszelmenc- re is átlátogató újságíró ironi­kusan megjegyezte, az ukrán útlevél valószínűleg ritka a két falu közti átkelőhelyen, külön­ben a szlovák határőrök miért vizsgálták volna olyan tüzete­sen az útiokmányát mindkét oldalon. Tóth Lajos nagyszel- mencipolgármesterelmondta, mióta megnyílt a határ, a falu­beliek sokkal könnyebben lá­togathatják meg a község kár- pátaljaifelébenélőrokonaikat. A gyalogosforgalom előtt megnyitott átkelőhely kom- mercializálódott, mivel sokan mennek át Ukrajnába, hogy a szlovákiainál jóval olcsóbb élelmiszert, háztartás-vegy­ipari cikkeket és egyéb árut vá­sároljanak - emlékeztetett a cikk, amely szerint a be vásárló- turizmusból Nagyszelmenc- nek is szép bevétele származik. De nem panaszkodhatnak az ukrajnai Kisszelmenc lakói sem - olvasható az írásban -, mivel jól jövedelmez a határ­nyitás óta a faluban megnyílt harmincüzlet, (mti) HÉTVÉG(R)E Már csak egy hónap euró nélkül Egy hónap múlva minden­ki zsebében euró csörög, hétfőtől eurócsomagocs- kákat vásárolhatunk (megéri, pár fillért nye­rünk rajta), megszületett az ország első eurókölt- ségvetése, a szlovákiai magyar kultúra is eurótá- mogatást kap, olyan Euró- paian hangzik mindez, pe­dig Szlovákiában élünk, úgyhogy vissza a földre. MOLNÁR NORBERT Csaca gyöngye, a szlovák par­lament algyöngye, a Kárpát­medence matrónája, bizonyos Anna Belousovová megint su­hintott egyet éles eszével. Ugyanarra a következtetésre ju­tott, amire korábban a Kárpát­medence legértelmesebb mi­niszterelnök-helyettese, még­pedig, hogy aki a Kárpát-me­dence szót használja, az provo­kátor Nagymagyarország-ügy- nök. Ha gyerekeket akar táncol­tatni, akkor is. Mert aki azt írja a bejegyzendő polgári társulás céljai közé, hogy „a Kárpát-me­dence népeinek kultúráját” akarja megőrizni, az irredenta, hiába a „népek” szó, aki viszont a magyar népi kultúrát őrizget­né, az jampi. Nagyon szeret bennünket ez a kormány, ez most már biztos. A nyelvtör­vényt is miattunk akarja csak módosítani, hogy szabadon használhassuk szlovákul a hely­ségneveket, hogy ne kössön bennünket gúzsba beszűkült anyanyelvűnk. Szerintem jövő­re azt is megengedik, hogy az euró szót rövid o-val írhassuk, hogy egyenlő, teljes értékű eu­rópai nemzetnek képzelhessük magunkat. Lehet, a szlovák kormány a görögöknek is elin­tézi, hogy latin betűkkel írhas­sák az eurot. Szorítok kormá­nyunknak, hogy sikerüljön. Sza­badság, egyenlőség, testvériség. Meg szabadság, barátság, szoli­daritás. Folyik a szlovák-magyar bel­ügyi levelezés a dunaszerdahelyi rendőrtámadás miatt. A szlovák belügy ígérete ellenére semmifé­le bizonyítékot nem küldött a magyaroknak a rendőrattak jo­gosságát bizonyítandó, de azt nem is igazán vártuk. Bár titkon azt sejtettük, hogy egyszer már csak sikerül úgy megbuherálni egy bizonyítéknak látszó tár­gyat, hogy bizonyítékká is vál­jon. Ezek után azt kell gondol­nunk, hogy a belügynek még a hülyeséghez sincs tehetsége. De tudjuk, a miniszternek túl sok idejét vette- el a Tipos-ügy. Két­milliárd korona azért kétmilliárd korona, pontosabban, 66 millió euró. Felröppent a hír, hogy Ján Kubiš külügyminiszterünk lehet a NATO főtitkára. Igen, Brüsszelben biztosan olyan sze­mélyt szemeltek ki a posztra, aki a moszkvai KGB-diplomatakép- zőben végzett. Ez olyan tipikus NATO-karrier. Sőt, tipikus NA- TO-kádemek számít az a diplo­mata is, aki külügyminiszterként (a zuhanyhíradók szerint) a vi­lágon felszabaduló összes poszt­ra felkínálja magát. Végül pedig: nagyszerű kará­csonyi ajándékot találtunk egy könyvkatalógusban maffiózó­gyerekeknek: Rosszcsont Peti bankot rabol címmel. Kimon­dottan alsó tagozatos maffiózó­csemetéknek ajánlják. JEGYZET Tömeges közlekedés NAGY ERIKA Nem szeretem a reggeleket. Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Az első sokk, ami reggel ér, az a vekker iszo­nyatos lármája, ami felér egy áramütéssel. A másik akkor, amikor vagyok olyan gyarló, és visszaalszom. Emiatt természe­tes, hogy kapkodok, így gyakran megesik velem, hogy sűrű pis- lantásokkal nézem az órám, és az átlagosnál jóval gyorsabb lép­tekkel sietek a busz megállójá­ba. Közben azon jár az agyam, nem felejtettem-e nyitva a gáz­csapot, becsuktam-e az ablakot, eltettem-e a mobilomat... A mindennapi tömegközleke­déstől egyre türelmetlenebb és fáradtabb vagyok, kezdek kiké­szülni. Lihegve nyugtázom, nem késtem le a járatot. Heuréka! Tí­zig se számolok, s már szállhatok is fel a buszra. Vagyis csak sze­retnék, mert a sor valahogy nem akar fogyni. Nyújtom a nyakam, hegyezem a fülem. Női kíváncsi­ság, van ilyen. Hárompercnyi egy helyben állás után melegebb éghajlatra kívánok mindenkit. A negyedik percben ordítani sze­retnék. Nem elég, hogy minden áldott (?) nap kénytelen vagyok a pacsuliktól keveredett bűzt magamba szívni, tűrni, ahogy az éles kanyarnál majd kiesem az ülésből, már ha ülök, s elviselni a fiatalok sikongatását, hangos­kodását. Ráadásul úgy oda van­nak ragadva az ülésre, hogy hét ökör sem tudná őket lerángatni, hogy átadják helyüket az idős embereknek. Lesül a bőr a ké­pemről, ezért gyakran felállók, és az utam hátralévő részét csimpaszkodva, akár a majom lengem végig. Még mindig semmi, a sor moz­dulatlan. Majd hallom, amint az úriember, ott a volán mögött hangos kioktatásban részesíti a megszeppent, hiperaktív utast. Hogy képzeli, hogy hadonászik az automata kártyájával, nem gondolva a masina mimóza lel- kületére. Csak szép lassan, mindent a maga idejében. A kártyát zsebbe süllyeszteni, és csak akkor elővenni, amikor a sofőr beüti a célállomást. Ha ez megtörténik, a szerkezet szép, bariton hangon figyelmeztet, helyezzem a kártyát a kijelölt helyre. Csak így, s csak ezek után vegyem megtiszteltetés­nek, hogy megkapom az áhított jutalmat. Szegény utas, nyakát behúzva, türelmesen várja a csodát. Az pedig nem akar megérkezni. A buszvezető már kevésbé türel­mes, összeszorított öklével ha­talmasat sújt az automatára, mondván, így kell ezt cseleked­ni! S hatott. Akár egy csintalan gyermek, mikor megfenyítik, jobbnak látta nem ellenszegülni. Azonban vigyázat! Új törvény van születendőben, amely ki­mondja, a gyermeket bántal­mazni tilos... KOMMENTÁR ' Ruszin állam Kárpátalján? BALLAD. KÁROLY Anélkül, hogy belemerülnénk a vitás kérdésekbe és taglalni kezde­nénk, pontosan kik is azok a ruszinok (ruténok), mi az eredetük, önálló népnek tekinthetők-e avagy csupán az ukránság egyik etni­kumáról beszélhetünk, inkább nézzünk néhány tényt. Ezek közül az első az, hogy Ukrajnában - ellentétben Szlovákiá­val, Szerbiával vagy Kanadával - hivatalosan a ruszinságot nem tekintik létező nemzetiségnek, nyelvükről azt állítják, csupán az ukrán nyelvjárási változata. A szovjet rendszer idején egyházukat is betiltották, a pravoszláv hitre áttérni nem hajlandó papjaikat elhurcolták. A rendszerváltással és az önálló Ukrajna létrejöttével a görög katolikus egyház ugyan újra létjogosultságot nyert, temp­lomaik többségét is visszakapták, de a ruszinság népként való el­ismerése elmaradt. Második tényként említsük meg, hogy bár köztársasági szinten ér­vényes maradt a fenti tagadás, Ukrajna ruszinok lakta megyéjé­ben, Kárpátalján, a megyei tanács ez év márciusában hozott dön­tése értelmében önálló nemzetiségként mégis elismerték a ruszin­ságot. E határozat persze kiváltotta Kijev és az ukrán nemzeti erők rosszallását; kizártnak tekinthető, hogy a határozat országos jó­váhagyást nyeljen. A harmadik tény, hogy a Ruszinok II. Európai Kongresszusa, amelyet októberben tartottak Munkácson, ultimátumot intézett a megyei tanácshoz: ha nem nyilvánítják december 1-jéig Kár­pátalját ruszin autonóm területté, akkor önhatalmúlag kikiáltják a kárpátaljai ruszin államot. Az időpont vészesen közeledik, ám arra semmilyenjei nem mutat, hogy az illetékesek hajlanának a követelés teljesítésére. A fenyegetést egyébként igen nehéz ko­molyan venni. A ruszin ébredés sokkal inkább tűnik egy szűk ér­telmiségi réteg (olykor személyes ambícióktól fűtött) heveskedé­sének, semmint széles néptömegek által támogatott mozgalom­nak. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy vezetőik maguk is meg­osztottak a kérdésben, sokuk elítéli az Ukrajna területi egységé­nek megbontását célzó szakadár törekvéseket, akkor beláthat­juk, bármiféle ruszin közigazgatási formáció létrejötte kívül esik a politikai realitások keretén. Anevezett ultimátumban egyébkénthivatkozásialapnakegyfelőla csehszlovák érában létezett önkormányzati alakulatot, a szovjet annexió révén 1945-ben megszűnt Podkarpatszka Ruszt tekintik, másfelőlazl991-es népszavazásra apellálnak, amelyneksorán nemcsakaztkérdeztékmegaterületlakosságától, támogat) ák-ea független Ukrajna létrejöttét, hanem azt is, hogy ennek keretében kapjon-e autonóm státust Kárpátalja. A referendum eredményeként regisztrált elsöprő többségű igen szavazatnak (78%) azonban nem lett semmilyen következménye, az ukrán törvényhozás sem akkor aktuálisan, sem azóta még csak napirendre semtűzteakérdést.Az érthető, hogy a ruszin vezetők most erre a lakossági véleménynyil­vánításra hivatkoznak, ám azt az egyáltalán nem mellékes tényt ügyesen elhallgatják, hogy az akkori felvetésben nem ruszin, hanem általános értelemben vett kárpátaljai autonómia szerepelt, s a terü­let etnikai összetételét tekintve ennek mindenképpen egy soknem­zetiségű, soknyelvű formációnak kellene lennie. Hogy Kárpátalja tel­jesebb vagy részleges önállóságát a ruszin vezetők saj át népük he­gemóniájának érvényesítésévelképzelik el, az semmijóvalnemke- csegtet a többi nemzetiségre, így az itt élő százötvenezres magyar­ságra nézve sem. És bár az önállósulási elképzelésekben több az illú­zió, mint a realitás, az máris valószínű, hogy a magyaroknak az ukrán után a ruszin nacionalizmussal is szembe kell nézniük. FIGYELŐ Klaus elhagyja az ODS-t? Václav Klaus cseh államfő nem zárja ki, hogy kilép az általa alapí­tott Polgári Demokratikus Párt­ból (ODS), amelynek tiszteletbe­li elnöke - írta a Mladá Fronta Dnes című prágai napilap. A cseh államfő, akinyíltkonfliktusbake- rült az ODS elnökével, Mirek To- polánek kormányfővel, jelezte, hajlandó lenne támogatni egy új jobboldali párt létrehozását, amely euroszkeptikus politikai irányvonalat követne. „Néhány napig valószínűleg még tagja va­gyok az ODS-nek. Meglátjuk” - válaszolta a lap kérdésére az ál­lamfő. Az ODS, amely az októberi regionális önkormányzati és a részleges szenátusi választáson súlyos vereséget szenvedett, a jö­vő hét végén tisztújító közgyűlést tart. Klaus már korábban bejelen­tette: ha a párt vezetése a válasz­tási kudarc alapján nem tart ön­vizsgálatot és nem mond le, nem vesz részt a kongresszuson. To- polánek azonban jelezte: újra megpályázza a pártelnöki tiszt­séget, s úgy tűnik, nagyobb esélye van a sikerre, mint a Klaus által támogatott Pavel Bémnek, a párt alelnökének, Prága főpolgármes­terének. Klaus a Lisszaboni Szer­ződés ügyében is nyílt konfliktus­ba keveredett Topolánekkel. Bár korábban Topolánek sem tarto­zott a Lisszaboni Szerződés hívei közé, az európai helyzet alakulá­sa következtében átértékelte ál­láspontját, s most támogatja a do­kumentum csehországi elfogadá­sát. Klaus nyíltan támogatta az ODS szenátort csoportját, amely az alkotmánybíróság elé vitte az ügyet. A taláros testület csütörtö­kön úgy foglalt állást, hogy a Lisszaboni Szerződés nincs ellen­tétben a cseh jogrenddel, a par­lament ratifikálhatja. A döntés Klaus súlyos vereségét jelenti. Valószínűleg ez adta az utolsó lö­kést ahhoz, hogy az elnökhöz kö­zeli személyek nyilvánosságra hozzák pártalapítási szándéku­kat. A lap úgy tudja, az új párt ha­sonló lenne az írországi Libertás mozgalomhoz, amely ellenzi a Lisszaboni Szerződést. „Feltét­lenül szükség van egy pártra, amely reálisan szemléli a mai Európában lejátszódó folyama­tokat. Egy ilyen pártot nagyon szükségesnek tartok és támo­gatnék nálunk (Csehország­ban) vagy bárhol Európában” - fejtetteki Klaus, (kés) (Peter Gossányi rajza)- Nem értem, miért teszel úgy, mintha nem tudnád, hogy a hoki kemény sport!

Next

/
Thumbnails
Contents