Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-26 / 273. szám, szerda

28 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 26. www.ujszo.com Győry Szilveszter Szlovákia legnagyobb rózsagyűjteményével büszkélkedhet - a virágok iránti rajongása egy egyiptomi nyaralás alkalmával kezdődött Jövő héten Lichtmanegger László operatőrt mutatjuk be. Győry Szilveszter rózsanemesítő | Apanövény, anyanövény A munka májusban kezdődik. A pollent szolgáltató „apa­növények” félig nyílt virágait leszedik, majd a sziromleve­leket s a portokokat gondo­san eltávolítják. A pollencso­portokat kiszárítják. Ezután beporozzák az anyanövény virágát. Az anyanövények vi­rágai szintén számot kapnak, mely alapján a megporzó faj­ta azonosítható. A porzás első eredménye az október végén leszedhető bogyótermés, amelyet késsel felvágnak, és a bennük található magokat egyesével elültetik, (jóm) Kedves Olvasók, Új sorozatot indítottunk. Szerdánként érdekes szakmák művelőit vagy hétköznapi foglalkozások nem mindennapi képviselőit mutatjuk be a Szü­lőföldünk című mellékletben. Sok kivételes embert ismerhetnek meg, de ha önök tudnak valakiről, aki ritka mesterséget űz, vagy úgy űzi a szakmáját, hogy érdemes bemutatni, kérjük, írjanak nekünk. A borítékra írják rá: „Mesterségek, mesterek”. Illatban, színben és változatosságban is gyönyörködtet a rózsacsokor (A szerző felvételei) Hajógépészből lett amatőr rózsanemesítő rült, hogy mind a tíz egyforma volt” - meséli a 74 éves Győry Szilvesz­ter. Lendületesen folytatja a mon- dókáját arról, hogyan jött rá, hogy az egyes rózsáknak van nevük, faj­tájuk és ismert a nemesítőjük. „Va­lahol olvastam az összeporzásról, és poroztam nyakló nélkül. Kötöz­tem, jelöltem”-mondja. Zóra Lili, Gyuszirózsa, Ryttila... Egy élénk kárminrózsaszín, krémszínű közepű rózsája Sára unokája után kapta a nevét. Imoláról és Anna Borókáról élénk, ill. pasztell rózsaszín, ki­csi virágot hív, a legkisebb uno­kája születésekor pedig egy ba­rackszín, sárga közepű rózsát nevezett el Zóra Lilinek. Me­nye, Andikó is kapott egy ró­zsát, vejéről, Gyusziról futóró­zsát nevezett el, tetőteraszok, sírok és kopár területek takará­sára nemesített ötszirmú fajtája íróként ismert fia, Győry Attila után kapta a Ryttila nevet. Lá­nyáról, Tündéről egy halvány rózsaszín, csésze alakú, „angol szabású” rózsát nevezett el, klasszikusabb, elegáns formájú fehér rózsája pedig a felesége nevét viseli. Az általa nemesí­tett rózsák böngészésekor to­vábbi családtagokra, életének meghatározó személyiségeire, településeire is fény derül. Pa­vol Jantauschról, a nagyszom­bati püspökről halálának 60-ik évfordulója alkalmából azért nevezett el rózsát, mert a püs­pök hivatalosan, memorandum­ban tiltakozott a csehszlovák és a szlovák legfelsőbb szerveknél a deportálásokkor és a kitelepí­tésekkor a magyarokat ért em­bertelen bánásmód ellen. Egyik kedvenc szlovák költőjéről és műfordítójáról, Emil Boleslav Lukáčról is nevezett el rózsát. Hajózás a rózsák tengerén Negyvenéves hajós múltjáról Győry Szilveszter és felesége, Ilona a rózsakertben maga is sokat mesél, de rózsáinak leírásából is kikövetkeztethető életének egy-egy állomása. „A Parník Liptov, azaz Liptov gőzös, kétkéményes zuhatagi gőzhajó volt - meséli Győry Szilveszter, miközben a gőzhajóról elneve­zett rózsa képét mutatja. - Vas­kapunál (Románia) vontatott. Nehéz, embert próbáló körülmé­nyek között dolgoztak, a munka kemény legénységet követelt. Büszke vagyok rá, hogy fiatal ko­romban én is a hajó törzslegény­ségéhez tartozhattam” - mondja. A Sitno jégtörő egyik kedvenc ha­jója volt, amelynek évekig főgé­pésze volt. „Ezért megérdemli a rózsát” - mutatja a jégtörőről el­nevezett lilás árnyalatú virágot. „Baba Kay mellett sem mehet el az ember szárazon, ott ugyanis minden kezdő hajóst felavattak” - meséli. „Simon Attila tanárnak köszönettel tartozom. Ő segít a névadásban, a történelmi nevek tisztázásában” - mondja az ama­tőr rózsanemesítő a Ckollo (a Kis- Duna régi neve), Beys (Bős), Ta­las (Tallós), Suridahel (Duna- szerdahely) rózsák elnevezése kapcsán. Legek kertje Győry Szilveszter több mint 650 fajtát jegyez. Ez Szlovákiában a legtöbb fajtát számláló magán- gyűjtemény. Érdekessége, hogy a legtöbb magyar nemesítésű rózsá­val büszkélkedhet, ezenkívül több mint 150 mini- és talajtakaró ró­zsája van. 1992 óta 47 fajtát neme­sített ki. A nemesítési kódja a „RYS” (győRYSzilveszter). Neki köszönhetők az első szlovákiai nemesítésű talajtakaró rózsák. Je­lenleg egy újabb fajta nemesítésén munkálkodik, amelyet Nádszegről szeretne elnevezni... Dunaszerdahely. Tősgyöke­res mátyusföldinek vallja magát, holott szülőfaluja Pozsonyeperjes, vagy tör­ténelmi nevén - ahogy az általa kinemesített egyik rózsát is hívják - Eperyes, már a Dunaszerdahelyi já­ráshoz tartozik. B. JÓZAN MÓNIKA Jelenleg egy dunaszerdahelyi lakásban él, de mindennapjait egy vasúti sínek melletti kiskertben, ró­zsái közt tölti. Győry Szilveszter, aki élete nagy részét hajón töltötte, 1992-ben a rózsáknál kötött ki, és egy ideje le is horgonyzott a hobbi­jánál. A kertjében beszéltünk meg találkozót. Széles, hamiskás mo­sollyal fogad, és máris beterel a ró­zsák sűrűjébe. „Egyszer, még a zu­hatagi gőzössel elmentem Ada Kha- léra. Sárga vadrózsát láttam. Aztán Egyiptomban, El Mansurában sze­rettem bele a virágba. Vettünk is a kertünkbe tíz tövet, pirosat, fehé­ret, rózsaszínt. Tavasszal megkide­Itetaté. iffisW Jövőre lesz negyvenéves a Gútai Líra, a táncdalénekesek tehetségkutató versenye Aranylírát kapott Gasparík Ferenc Könyvbemutató a vágsellyei Pázmány-kastélyban Archívum Sala - Levéltári Évkönyv IV. BORKA ROLAND Guta. Színvonalas és felettébb szórakoztató volt a vasárnap meg­rendezett Gútai Líra 2008 elnevezésű tehetségkutató ver­seny. A gálaestre eredetileg egy tucat énekest vártak, ám egyikük idő­közben visszalépett, s így 11 te­hetség léphetett a zsűri és a kö­zönség elé. Az est érdekessége - ami a korábbi „lírák” hangulatát idézte - az élő zenei kíséret volt. Az Alma-Art művészeti csoport zenekara (Pillér Krisztián, Magyar Lóránt, Ferenczi Kornél és Kovács László) éjt nappallá téve gyakorol­ta a számokat, hogy a verseny nap­jára a lehető legjobban hangozza­nak az ismert és kevésbé ismert dallamok. Az énekeseknek a kor­társ táncdalok anyagából kellett választaniuk, amely között megta­láltuk Máté Pétert, az Abbát, vagy éppen a Desmod zenekart, Zuzana Smatanovát, de a nosztalgiázni vágyókat az olasz melódiák is el­Gasparík Ferenc andalíthatták. Az impozáns dísz­let és a fénykavalkád méltó hátte­ret biztosított a fellépőknek. A versenybe mindenki két dallal nevezett be, egy lassú és egy gyors (A szerző felvétele tempójú szerzeménnyel, amelyet a művelődési központ igazgatója által kinevezett zsűri értékelt. A Horváth Árpád polgármester, Ma­yer János igazgató, Milan Hrčka előadóművész, Roman Ostružlík zenész és Eva Imrichová énekes­táncos alkotta zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen minden ver­senyző remek formában volt. A két és fél órás megmérettetés egyes szüneteiben sem unatkozhatott a közönség, hiszen először Milan Hrčka, majd az Alma-Art zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. A zsűri mellett a közönség is szavaz­hatott. A Közönség díját a duna­szerdahelyi Kosár Szabolcs érde­melte ki. A Bronzlírát az árvaná- dasdi (Trstená) Natália Jašurková kapta, az Ezüstlírát a turdossini (Tvrdošín) Diana Krišková, míg az Aranylírát a csallóközcsütörtöki Gasparík Ferenc érdemelte ki. A Gútai Líra jövőre lesz 40 éves. Pozsonyi „testvére” megrendezé­se előttől, 1969-től keresi és tá­mogatja a tehetségeket. Azóta számos ifjú énekes mutatkozott be, akik aztán neves előadómű­vészek lettek. A jövő évijubileumi évfolyam műsorához bőven van miből válogatni. GAÁL LÁSZLÓ Vágsellye. A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltá­rának helyet adó egykori Páz- mány-kastély nemrég átadott konferenciatermében mutatták be a minap az Archívum Sala - Ročenka IV., ületve az ,Archí­vum Sala - Levéltári évkönyv IV. című kiadványt. Amint azt a Gaucsík István és Novák Vero­nika által összeállított és szer­kesztett könyv címe is sejteti, a vágsellyei levéltár tevékenysé­gét mutatja be. Az olvasó rövid betekintést kaphat az iratkezelés, a levéltá­ri örökség nyilvántartása és közzététele folyamatába, a le­véltárosok tudományos, publi­kációs és közművelődési tevé­kenységébe. A kötet túlnyomó részét azonban a levéltár és a Páz­mány Péter Tudományos Társa­ság által szervezett két nagy nemzetközi konferencián, a 2006. szeptember 8-án megtar­tott Hová lett e vidék zsidósá­ga? című, illetve a 2007. szep­tember 14-én megtartott Csal­lóközi és mátyusföldi diákok peregrinációja című konferen­cián elhangzott előadások szö­vege teszi ki. Mindkét szakmai fórumon neves hazai és ma­gyarországi szakemberek tar­tottak érdekes előadásokat a jelzett témákat különböző szemszögből megközelítve. A belügyminisztérium anyagi támogatásával a Pozsonyi Ál­lami Levéltár Vágsellyei Fiókle­véltára által kiadott könyvet Novák Veronika igazgató kö­szöntője után két nyugdíjas tör­ténelemtanár mutatta be. Szlovák nyelven a vágsellyei Július Morávek, magyarul pe­dig az alsószeli származású Pukkai László.

Next

/
Thumbnails
Contents