Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-26 / 273. szám, szerda
26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 26. www.ujszo.com Komáromi járás: egy hektárnyi szántóföld piaci ára jelenleg 60-90 ezer korona között mozog, a hazai termelők már ezt sem igen tudják megfizetni Nem az időjárás miatt kiszámíthatatlan a termelés termelők nemigen tudnak megfizetni. „Nem vitatom, a magas ár rövid távon jó azoknak, akik el szeretnék adni földjüket, de hosszú távon ez visszaüthet; én ezt a folyamatot új típusú gyarmatosításként értelmezem - mondta Pém Bálint. - Nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy a földét csupán unokáinktól vesszük kölcsön. Sajnos Szlovákia törvényei sokkal megengedőbbek a földeladás terén, mint más, akár csak a velünk együtt az Európai Unióhoz csatlakozó országoké, a régi tagállamokról nem is beszélve. Nálunk jogi személy már most is vásárolhat termőföldet, 2011 után pedig bármely külföldi természetes személy is megteheti ezt. Egy dán, holland vagy más nyugat-európai farmer számára az itteni földárak nevetségesen alacsonyak, így nem jelent számukra gondot rálicitálni az árra. Nem egy esetről tudok, amikor a tulajdonos eladta a külföldi társaságnak a földjét, és ezzel az addig ott gazdálkodó bérlő lába alól a szó szoros értelmében kihúzta a talajt.” lúdatosítani kellene azt is, hogy a Csallóközben található Európa egyik legnagyobb föld alatti ivóvízkészlete. Az itteni földek tulajdonviszonya így előbb-utóbb stratégiai kérdéssé válik. Az egyik kitörési pont a bioenergetika Pém Bálint szerint nagy kár, hogy a mezőgazdaság tájainkon a mostohán kezelt ágazatok közé tartozik. Pedig van benne perspektíva. Részben azért, mert nő az élelmiszerek iránti kereslet olyan országokban, mint például Kína és India, ahol ráadásul egyre növekszik a fizetőképes réteg is. Másrészt a meg nem újuló energiaforrások kimerülésével fokozatosan előtérbe kerülnek a megújuló energiaforrások, ide értve egyes mezőgazdasági terményeKomáromi járás. A mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy állandó politikai nyomásnak van kitéve - állítja Pém Bálint páti gazdálkodó, agrármérnök, a Fiatal Szlovákiai Gazdák Szövetségének elnöke. Az élelmiszerárak emelkedése ugyanis egyetlen politikus népszerűségét sem növeli, ezért a döntéshozók igyekeznek minél lejjebb nyomni az árakat. V. KRASZN1CA MELITTA A kereskedők, a feldolgozók a saját hasznukat mindig belekalkulálják a költségekbe, és az ár- csökkentés lehetőségét általában a felvásárlási árak leszorításában látják. A láncolat alján álló őstermelők, gazdálkodók viszont senkire sem tudják áthárítani a költségeket. Ebből kifolyólag sokszor éveken keresztül önköltségi ár alatt értékesítenek egy-egy terményt. „A másik súlyosbító tényező a kiszámíthatatlanság, és itt most nem elsősorban az időjárási viszonyokra kell gondolni - mutatott rá a szakember. - Míg tavaly 7000 korona (232 euró) körül volt a kukorica tonnája, addig idén 2600 korona (86 euró). De körülbelül üyenek az arányok a kalászosok esetében is. így nem lehet tervezni, hitelt felvenni, pályázatokat benyújtani, mert évről évre mások a gazdálkodás pénzügyi feltételei.” A földet unokáinktól kaptuk kölcsön Az induló, fiatal gazdák helyzetét további körülmény is nehezíti. Nagyon sarkítva fogalmazva: nincs min termelniük. A Dunaszerdahe- lyi, Galántai járásban megtelepedett külföldi cégek néhány év alatt kétszeresére nyomták fel a föld árát, és ez a trend kezd begyűrűzni a Komáromi járásba is. Már itt is 60-90 ezer korona (1990-2990 euró) között mozog egy hektárnyi szántóföld piaci ára, amit a hazai Jelenleg - főleg a fiatalok szemében - nem túl nagy az ágazat vonzereje (Illusztrációs felvétel) két is. „A bioenergetikai ágazat feltörőben van, a bioetanol, a me- tilészter üzemanyagként hasznosítható, a biogázból ugyancsak energiát lehet előállítani, de folynak kutatások például bioműanyagok előállítása terén is - sorolta a szakember. - Tehát a mezőgazdaság szerepe mindenképpen felértékelődik. Ha nem tudjuk eladni a terményt »bőrben«, azaz mondjuk állatok formájában, majd eladjuk energia- hordozóként. Egyesek szemében már annak a gondolta is eretnekségnek számít, hogy például kukoricát égessünk el. Kérdezem én, az nem eretnekség, hogy a gazdálkodó még az önköltségi árat se kapja meg terményéért?” Erős érdekképviseletre van szükség Nem lehet szó nélkül elmenni amellett a tény mellett sem, hogy Szlovákiában a mezőgazdaságban dolgozók átlagéletkora 55 év. Ugyanakkor a gazdálkodók mindössze 5 százalékát teszik ki a 35 év alattiak. „Talán ezek a számok is elárulnak valamit arról, mekkora az ágazat jelenlegi vonzereje - mondta Pém Bálint. - Éppen ezért gondoltuk úgy, hogy össze kell fogni a fiatal gazdálkodókat, fel kell vállalni az érdekképviseletüket, és jobban be kell őket kapcsolni a nemzetközi vérkeringésbe. Egy évvel ezelőtt megalapítottuk a Fiatal Szlovákiai Gazdák Szövetségét, amelynek tagja lehet minden 40 év alatti mezőgazdasági termelést folytató személy, de azok is, akik vidéki turizmussal foglalkoznak. Szövetségünk tagja a CEJA-nak, vagyis a Fiatal Gazdák Konföderációjának, ami a kapcsolattartás, az információk gyors közvetítése szempontjából fontos. Aki érdeklődik munkánk iránt, felkeresheti honlapunkat (www.asyf.sk), vagy elektronikus levélben (in- fo@asyf.sk) fordulhat hozzánk.” Pém Bálint szerint a mezőgazdaság szerepe felertekelodik (Kis Kata felvétele) Bodrogköz: néhány évvel ezelőtt a régióban még senki sem akart földet vásárolni, pangott a piac, de újabban kedvező változások tapasztalhatók „A kertalja mindig dudvás” LECZO ZOLTÁN A Tokaj-hegyaljai borvidék szlovákiai részén egy kiváló borszőlővel betelepített parcella egymillióért is gazdát cserélhet (A szerző felvétele) Bodrogköz. Szlovákiában a termőföldek értékét hivatalosan a bonitásuk szerint határozták meg, ám a piaci árakat a mindenkori kereslet alakítja. Jelenleg a Bodrogközben a szántóföld hektáiját 30-40 ezer koronáért lehet értékesíteni, de információink szerint egyes érdeklődők ennél jóval magasabb áron - akár 75-80 ezer koronáért - is hajlandók vásárolni. Egy általunk megkérdezett vécsi gazdának például nemrégiben a felvásárlók 50 ezer koronát kínáltak egy hektárnyi földért, egy üyen „mesés” ajánlat néhány évvel ezelőtt ezen a környéken még elképzelhetetlennek számított. Általános jelenség, hogy a nagyobb gazdálkodók, akik eddig jórészt csak bérelt földeken termeltek, manapság megpróbálják megvenni az általuk használt szántókat, de újabban az ország egyéb tájairól érkező potenciális vásárlók is megjelentek a térségben. A folyamat közel egy éve tart, azelőtt, kereslet hiányában, gyakorlatilag pangott a piac. Valószínű, hogy a világgazdasági válság és az euró 2009-es bevezetése miatt többen befektetési szándákkal kötik le a pénzüket termőföldben. Emellett az sem kizárt, hogy a tőkeerős vásárlók a Tiszasalamon és Ágcsernyő között létesítendő szlovák-ukrán határátkelő mielőbbi megnyitásában reménykednek; a beruházás megvalósulása kedvező hatást gyakorolna az itteni ingatlanpiacra. Mindezek ellenére a Bodrogközben még most is hatalmas területek hevernek parlagon. Vagy azért, mert azok tulajdonjogi viszonyai rendezetlenek, vagy mert a bérlőjük, illetve tulajdonosuk - a rendelkezésre álló támogatási rendszerek kihasználásával - csupán „papíron” gazdálkodik. A rendszerváltást követően az itteni lakosság egy része (ugyanúgy, mint az ország egyéb régióiban) megpróbálta visszaigényelni korábban elbitorolt földjeit. Főző Péter szomotori gazdálkodó lapunknak elmondta: az ügyintézés korántsem volt nehézségektől mentes. A hosszas jogi procedúrák nem kevés időt és pénzt emésztettek fel, és ma, azaz 19 évvel a politikai fordulat után még mindig akadnak parcellák, amelynek tulajdonjogát nem sikerült rendeznie. Főző Péter szerint a régió földtulajdonosainak döntő többsége nem gazdálkodik, mások azt sem tudják, hogy milyen és mekkora bútokkal rendelkeznek. Van azonban a vidéknek olyan része is, ahol egy kisebb birtok kisebb vagyont ér. A Tokaj-hegyaljai borvidék szlovákiai részén a földterületek hektárja akár több százezer koronás áron is gazdát cserélhet, egy kiváló borszőlővel betelepített parcelláért egymilliót is hajlandók fizetni az érdeklődők. A borvidék magyarországi felén rengeteg a külföldi tulajdonos, újabban Szlovákia távolabbi vidékeiről származó, illetve nyugat-európai vásárlók is figyelik az itteni befektetési lehetőségeket. A földek mindenkori piaci ára természetesen nem választható el a mezőgadasági termelés épp aktuális helyzetétől sem. A Bodrogközben az elmúlt évtizedekben a helyi állami birtokok és földműves-szövetkezetek többsége csődbe ment, a környékbeli falvak lakosságának megélhetést biztosító vállalatokat felszámolták, azok ingó és ingatlan vagyona szőrén-szálán eltűnt. A régióban megszűnt a nagyüzemi állat- tenyésztés, s manapság a háztáji állattenyésztés és növénytermesztés is kiveszőben van. Egyre kevesebben termesztenek zöldséget és gyümölcsöt, mivel a helyi termelők a rnultik áraival nem tudnak versenyezni. így például a ki- rályhelmeci Tescóban a polcokon marokkói, egyiptomi, spanyol vagy hollandiai gazdák termékei sorakoznak. Egyes szakemberek úgy vélekednek, hogy a kelet-európai térségben, ezen belül a Bodrogközben is manapság egy új, nagybü- tokos rendszer kialakítása folyik. A kistermelők fokozatosan ellehetetlenednek, és egyre inkább kiszolgáltatottakká válnak. A magas üzemanyagárak, a termelési költségek, a vegyszerek és a géppark megvásárlása már most is szinte megoldhatatlan feladat elé állítja őket. Kézenfekvő, ám annál szomorúbb lehetőségnek tűnik, hogy az alacsony árak miatt a művelésből kimaradó mezőgazdasági földeket ipari célokra hasznosítsák. Egy-két hamvában holt elképzelésen - a kis- és nagykövesdi repülőtér, a király- helmeci ipari zóna vagy a tőkete- rebesi hőerőmű tervezgetésén - túl konkrét lépések eddig ezen a téren sem történtek. A régió szempontjából vélhetően komoly előrelépést jelentene, ha a szomszédos Ukrajna minél hamarább az Európa Unió része lenne. A kertalja mindig dudvás, tartja egy régi mondás. Ha a Bodrogköz nem az unió keleti határszéle lenne, valószínűleg a helyzete is felértékelődne. Hisz Királyhelmec- től alig néhány kilométerre fekszik a több mint százezer lakosú Ungvár, az ukrán piac hatalmas, eddig kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában, arról nem is szólva, hogy a remélt változás a régióban eddig nem tapasztalt, kedvező gazdasági folyamatokat is elindíthatna. A jobb idők eljöveteléig a helyi földműves, ugyanúgy, mint a többi itt élő, manapság csak reménykedik, és kitart, amíg ereje és lehetőségei engedik.
