Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-26 / 273. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 26. Oszt-Veszt 27 Egy konferencia tanulságai: a nemzetgazdaság szempontjából kicsi a súlya; a agrárszektor problémája ma tulajdonképpen a szlovákiai magyarok problémája Sodródik és töpörödik - ez ma a mezőgazdaság Ipolyszakállos. Indulatos és keserű felszólalások, vala­mint nagyszabású javasla­tok is elhangoztak az MKP Mezőgazdasági és Környe­zetvédelmi Tanácsának múlt csütörtökön megtar­tott ipolyszakállosi konfe­renciáján. A gazdálkodók körében felemás hangulat uralkodik, amelyet jelle­mezni a rendezvényen el­hangzott alábbi mondattal lehetne: az elpuskázott le­hetőségek ellenére megol­dást kell találni a gondokra. FORGÁCS MIKLÓS Miklós László, a rendezvény védnöke, parlamenti képviselő és volt környezetvédelmi miniszter elmondta: jelenleg kicsi az esély, hogy az MKP bármilyen elképze­lést elfogadtasson a parlament­ben, hiszen nem állnak a háta mö­gött szakminisztériumok, mégis szükséges, hogy a legégetőbb problémákról nyilvános fórumo­kon, szaktanácskozásokon beszél­jenek. Az érdekérvényesítés le­hetőségeit azonban továbbra is keresni kell. Miklós leszögezte: a legfontosabb feladat mindenáron megvédeni az 1998-2006 között elfogadott törvényeket, melyek fi­gyelembe vették a déli régiók ér­dekeit. A szakmai találkozónak ennek ellenére központi témájává vált a főként földvásárlásra vonatkozó jelenlegi törvények problémája. Évek óta tart a dán befektetői csoportok terjeszkedése Szlová­kiában, az utóbbi időszakban pe­dig jelentős olasz társaságok is felbukkantak az ágazatban. Gas- parik Kálmán, Ipolyszakállos polgármestere megjegyezte: a gazdálkodók és az önkormány­zatok tehetetlenek a külföldi cé­gekkel szemben, mert hihetetlen agresszívak. A lévai járásbeli kö­zségben egy 1700 hektáros szö­vetkezet tűnt el az emberek talpa alól rendkívül rövid idő alatt; a „kiárusítás” alig 2-3 hónap alatt lezajlott. A helyzet súlyosságára figyelmeztet az is, hogy a napok­ban dán kézbe került a járás egyik legnagyobb és legjobb szö­vetkezete, a garamkálnai is. A hozzászólók szerint „a dánok”, feltartóztathatatlannak tűnnek: figyelik, kik költöznek el, hol él­nek egyedül idős emberek, és a helyi viszonyokhoz képest na­gyon jó ajánlattal környékezik meg őket. Hubač Sándor, az Ér­Simon Zsolt szerint a Regionális Földalap megalakítása megoldást jelenthetne (Képarchívum) sekújvári járásban fekvő Bart polgármestere arról számolt be, hogy felvette a kesztyűt, és min­den törvényes eszközzel - építke­zési engedélyek kiadásával, sza­bálytalanságok esetén bünteté­sek kiszabásával, az osztatlan tu­lajdon nem kiengedésével - meg­próbál harcolni a földek szó sze­rinti elidegenítése ellen, de végül a pénznek van a legnagyobb sza­va. Sokan a folyamatok alapján úgy látják, ismét feudalizálódik a vidék, nagy uradalmak alakul­nak ki, ahol egyre kevesebb em­berre van szükség, így a falusi la­kosság megélhetési lehetőségei is veszélybe kerülnek. Továbbá sajnálatos az is, hogy földvásár­lásnál előnyt élvez az, aki a terü­leten fekvő épületet birtokol. Emiatt egy lepusztult istállón ke­resztül értékes földbirtokhoz le­het jutni. Simon Zsolt parlamenti képvi­selő, volt mezőgazdasági minisz­ter elmondta, valóban meg kelle­ne állítani ezt a folyamatot, de arra is felhívta a figyelmet: az it­teni tulajdonosok adják el a föl­det, tehát rájuk, az ő öntudatuk­ra kellene hatni. Hosszú távon egyébként az sem garancia, ha hazai jogi vagy természetes sze­mély a vevő, hiszen a megszer­zett terület bármikor továbbad­ható. Simon szerint lehetséges megoldásként a Regionális Föld­alap megalakítása kínálkozik. Ez akár alapítvány formájában, az állam részvétele nélkül is kivite­lezhető lenne. Az alap életjára­dekot fizetne a tulajdonosoknak, ami azért is lényeges, mert túl­nyomórészt idősebbek adnak túl a földjeiken. Simon Zsolt azt is hangsúlyozta: a föld védelme ér­dekében egyértelműen fontos feladat a szlovák partnerek meg­találása. Ez ideig a külföldi ag­rártőke elsősorban a zömében magyarok lakta régiókban jelent meg, amint azonban a hullám el­éri a szlovák régiókat is, az együttműködés feltételei ked­vezőbbek lesznek. Ezzel együtt többek annak a véleményüknek adtak hangot, mely szerint olyan pénzügyi érdekek állnak a felvá­A résztvevők szerint az érdekérvényesítés lehetőségeit továbbra is keresni kell (Képarchívum) sárlási láz mögött, melyeket már szinte lehetetlen lenne korlátozni. A nemzeti össztermelésnek mindössze 4,2 százalékát jelenti a mezőgazdaság. Ebből is követ­kezik, hogy elkülönülve, sziget­ként érdemi változást nem lehet elérni. Pósa Lajos, a Belar Group Sokan úgy látják, ismét feudalizálódik a vidék, nagy uradalmak alakul­nak ki, ahol egyre keve­sebb emberre van szükség. Rt. elnöke ezzel kapcsolatban egyenesen úgy fogalmazott: a mezőgazdaság problémája ma tulajdonképpen a szlovákiai ma­gyarok problémája az országban. Mivel maga a mezőgazdaság a nemzetgazdaság szempontjából nem képvisel nagy erőt, hatéko­nyabb lenne az érdekképviselet, ha más ágazatokkal igyekezné­nek összekötni. Pósa szerint a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a környezetvédelem összekap­csolása, közös kezelése jelentheti a jövőt. Végzetes hibának nevezte viszont, hogy csak versenypályá­zatokon keresztül lehet EU-s for­rásokhoz jutni, hiszen ez az ága­zat nem alkalmas az üyen mo­dellre. Megemlítette, hogy a déli régiók szempontjából kiemel­kedően fontos öntözési rendsze­rek fejlesztését masszív állami tá­mogatással kellett volna megol­dani, nem pályázati úton. Mint mondta, az egyes projekteknek akkor van értelme, ha megtörtént a felzárkóztatás, ha valódi esély- egyenlőségről beszélhetünk. A vállalkozó hangsúlyozta: a me­zőgazdaság sodródik és töpörö­dik. Az EU-s támogatásoknak kö­szönhetően is torzul a növényter­melés és állattenyésztés közötti arány. Az utóbbi már szinte telje­sen elsorvadt, s ez is egészségte­len helyzetet teremt. A szemlélet- mód is elferdült, hiszen nem bi­zonyos tervek kivitelezése a fon­tos, hanem a dotáció elnyerése a cél. Látható, hogy elszaporodtak például azok a gépek, melyekre viszonylag könnyen nyerhető tá­mogatás. Ez belső strukturális problémákat eredményez. Az in­tenzív termelés helyett az exten- zív termelési módok terjednek egyre jobban, hiszen ez az ol­csóbb, kényelmesebb megoldás, a folyamat viszont hosszú távon katasztrófához vezethet. A ter­melés folyamatosan csökken, nem világos a fejlődés iránya és nincsen hosszú távú elképzelés. Pósa Lajos megemlítette egy vál­lalkozó esetét, aki a sertéste­nyésztés mélyrepülése miatt át­váltott a papagájokra. Pósa sze­rint: ha a csigáké a jövő, akkor azokkal kell foglalkozni, de meg kell találni azt a területet, mely­nek van piaca és költséghatéko- nyan működtethető. Még a Dunaszerdahelyi járásban is, ahol a földvásárlás iránti érdeklődés először élénkült meg, csak az utóbbi egy-két évben lehet a névértéknél jobb árat elérni Gond a vállalkozói szerkezet? Nyugatról kelet felé haladva a föld ára egyre csökken (Illusztrációs felvétel) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Szlovákiában a termőföld boni- tás alapján meghatározott hivata­los értéke hektáronként 40 és 120 ezer korona (kb. 1327 és 3983 eu­ró) között mozog. Ez az összeg, il­letve a besorolás kizárólag a talaj minőségét, a termékenység értékét tükrözi, nem vesz figyelembe olyan további tényezőket, amelyek a piac szempontjából meghatározó je­lentőségűek: például hogy mekko­ra parcelláról van szó, milyen tá­volságra fekszik a településtől, mi­lyen a megközelíthetősége stb. A „névérték” természetesen semmiféle korlátozó hatással sincs a piaci ár alakulására - ennél ala­csonyabb és magasabb áron is gazdát cserélhetnek a mezőgazda­sági földterületek a kereslet és a kínálat kölcsönös hatása szerint. Regionális körképeink alapján né­mileg egyszerűsítve azt mondhat­juk: kelet felé haladva a föld ára egyre csökken. Míg Dél-Szlovákia nyugati szegletében egy hektár át­lagosan 60 és 100 ezer korona (kb. 1991 és 3319 euró) közötti összegért kelhet el, addig a keleti végeken hasonló minőségű földért ennek a felét kínálják. Azt azon­ban érdemes megjegyezni, hogy még a Dunaszerdahelyi járásban is, ahol a földvásárlás iránti ér­deklődés először élénkült meg, az eladók - némi szerencsével - csak az utóbbi egy-két évben képesek az elméleti értéknél jobb árat elér­ni. (Természetesen szigorúan vett mezőgazdasági földterületekről beszélünk, amelyeket a jövőben is ilyen céllal fognak hasznosítani, azaz nem várható, hogy az értékü­ket belátható időn belül speciális tényezők - pl. beltelekké minősí­tés - befolyásolnák.) Hogy a fent idézett összegek ala­csonyak vagy magasak? Ahogy vesszük. Általános várakozás, hogy a következő években a hazai föld­árak némileg felzárkóznak az uniós átlaghoz. Ez értelemszerűen a je­lenlegi tulajdonosoknak kedvezne, az előre jelzett drágulás miatt so­kan kivárnak az értékesítéssel. Ugyanakkor a gazdálkodók min­den régióban arra panaszkodnak, hogy a már ma is tapasztalható ár­növekedés közepette alulmarad­nak a versenyben a tőkeerős külföl­di érdeklődőkkel szemben. A hazai föld kiárusítása, kihúzása a hazai gazdálkodók lába alól a mezőgaz­daságból élők egyik legfőbb aggo­dalma lett. Állítják, a külföldiek - dán, holland, olasz vállalkozók - felverik az árakat, és ami még égetőbb gond: a bérleti díjakat is. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek 90%-a bérelt föld, az éves bérleti díj hektáronként kb. 1000 koronánál (33 euró) kezdődik, és csak a legkívánatosabb régiókban éri el a 3000 koronát (99 euró) - ott, ahol külföldi gazdák is megve­tették a lábukat. Igyekeztünk olyan szakembert is megszólítani, aki közvetlen érdekeltség nélkül mon­daná el véleményét a témában. Az egyik mezőgazdasági eszközöket forgalmazó nagy nemzetközi cég hazai vezetője - név nélkül - azt a nézetét osztotta meg velünk, hogy az agrárium gondjainak egyik fő forrása a vállalkozói szerkezetben keresendő. Úgy látja, elsősorban a szövetkezetek problémája, hogy az alkalmazotti szemlélet érvényesül a tulajdonosi szemlélettel szem­ben. A szövetkezetekben a földek tulajdonosai mellett a ledolgozott évek alapján szavazati joggal bír­nak az alkalmazottak is. Nem rit­ka, hogy a kisebb parcellák gazdái nem érzik érdekeltnek magukat a döntésekben, így az irányítás a dolgozók kezében van, akik a saját érdekeiket próbálják meg érvénye­síteni. Sarkítva: a fejlesztés, a haté­konyság másodlagos, fontosabb, hogy lesz-e új munkaruha, naturá­lis juttatás... Ehhez képest a kül­földi vállalkozók más világot kép­viselnek, és a módszereik versenyt teremtenek. Mint azt a szakember elmondta, azok a dánok példáid, akik Nyugat-Szlovákiában vállal­kozni kezdtek, nem spekulálni jöt­tek: hosszú távra terveznek, és ko­moly, nagy összegű, modem be­fektetéseket valósítottak meg. Elsősorban az állattenyésztésben érdekeltek, a növénytermesztés számukra másodlagos. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a kül­földiek által megművelt területek jelentős része is bérelt terület, amely továbbra is magánszemé­lyek vagy az Állami Földalap tulaj­donában van.(as) A földalapú támogatás hatása Szakértők szerint a gazdálkodás, ezzel együtt a föld iránt az utób­bi időszakban megnyüvánuló érdeklődés jelentős mértékben a földalapú támogatás eredménye. Egy átlagos évben egy hektárnyi szántó kb, 20-25 ezer korona (kb. 664-830 euró) bruttó bevételt jelent. Az EU-s agrárdotációk keretében egy megművelt hektárra kb. 4000-5000 korona (133-166 euró) támogatást utal át a Mezőgazdasági Kifizetési Ügynökség. Sok esetben ez az a tétel, ami nyereségként jelentkezik, illetve a bankok is elfogadják hitel- fedezetként, ami segítheti a gazdaságok fejlesztését, (as)

Next

/
Thumbnails
Contents