Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-26 / 273. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. november 26., szerda 5. évfolyam, 48. szám Nem az időjárás miatt kiszámíthatatlan a termelés A Komáromi járásban egy hektárnyi szántó piaci ára 60-90 ezer korona között mozog 26. oldal Dél-Szlovákia, a mostohagyerek Legkorábban öt év múlva épülhet autóút az ország déli részén 29. oldal Három felejthetetlen évtized a Ligetben Tóth Imre idézi fel eddigi labdarúgó- és sportfunkcionáriusi pályafutása csúcsait 31. oldal Pénteken nyitja kapuit a pozsonyi Fő téren a hagyományos karácsonyi vásár. A téren a mintegy tizenöt méteres luďenyôt már november tizenkettedikén felállították. Múlt héten megkezdték a 107 sátor összeszerelését is, amelyek hagyományos szlovák ételekkel és ajándéktárgyakkal csalogatják majd az érdeklődőket. A város szigorúan megszabja, mit lehet árulni a karácsonyi vásárban. A negyvenegy sátorban kínálnak ételt, italt, idén sem fog hiányozni a cigánypecsenye, a sült kolbász, a hagymás zsíros kenyér, a pogácsa, a krumplilángos, a káposztaleves, a forralt bor, a puncs és a grog. A Fő téren tegnap elhelyezték a fából faragott betlehemet is, amely Peter Šramko munkáját dicséri. A hétvégenként megrendezett programok a Hviezdoslav téren felállított pódiumon zajlanak. A karácsonyi vásár, amelyen számos kézműves mester alkotását megvásárolhatjuk, december 23-ig tart, a frissítőket, ételeket kínálók egészen Újév napjáig nyitva tartanak. (Pavol Funtál felvétele) JEGYZET Úton a megértés felé JUHÁSZ KATALIN Ezeket a sorokat a tolerancia napja kapcsán írom, közben vizsgálatom a lelkem, vajon tole- ránsabb lettem-e azzal, hogy egy csomó mindent elolvastam a témával kapcsolatban, illetve részt vettem egy remek hangulatú kulturális rendezvényen. A bársonyos forradalom évfordulójára időzített egynapos fesztivál szervezői megelégelték, hogy egyes politikusok össze akarják ugrasztani a szlovákokat és a magyarokat. A látványos pozsonyi akció célja az volt, hogy megmutassák, a fiatalok nem dőlnek be a butításnak. Szlovák, cseh és magyar zenekarok, gasztronómiai különlegességek, valamint animációs filmek várták a közönséget. A koncertek ideje alatt szlovák képzőművészekkel együtt Stark Attila, a magyarországi street art legismertebb képviselője is élőben festett, a képeket később kisorsolták a résztvevők között. A PKO előterében egy hatalmas vetítővásznon Kub- ko és Maťko váltotta a Mézga családot, a két kultikus rajzfilm kockái összegabalyodtak, néha kergették, máskor kiegészítették egymást. Az emeleti vetítőteremben a múlt kísértett: amatőr filmesek által rögzített rendőri brutalitást, tömegoszlatást, túlbuzgó intézkedéseket láthattunk. A szervezők nem titkolták, hogy párhuzamot akarnak vonni az államhatalom akkori és mai működése között, mivel a mostani rendőrök viselkedése sem mindig tetszik nekik. Mindeközben a színpadon úgynevezett alternatív zenekarok váltották egymást a hazai underground élvonalból, a legnagyobb sikert azonban vitathatatlanul a magyarországi Erik Sumo Band aratta. Egyre nagyobb sztárok Szlovákiában, harmadszor léptek fel nálunk, és most is büszkén kihúztam magam, mintha legalábbis én írtam volna a számokat. Mert amit csinálnak, az maga az országimázs, zeneileg pedig a legprogresszívebb csapás: finom downtempo, cizellált, árnyalt, klisék nélküli, elegáns popzene, amely nyomokban dzsesszt és reggae-t is tartalmazhat. Mindehhez két kitűnő énekesnő, Kiss Erzsi, a halandzsa-műfaj nagyasszonya és Harcsa Veronika, az éteri jazz-dí- va. A szlovák közönség pedig őrjöng, azok a bizonyos határok le lettek rombolva szépen, senkit nem zavar, hogy magyar zenekar vitte el a pálmát aznap este. Bár az is igaz, hogy akiket esedeg zavart volna, eleve el sem jöttek. Nem sikerült kiderítenem, miért épp november 16-án ünnepeljük a tolerancia napját, egy nappal a bársonyos forradalom évfordulója előtt, mindenesetre érdekes az egybeesés. Az UNESCO kezdeményezésére 1995 a tolerancia éve lett, nagyszabású nemzetközi kampányt szerveztek az erőszakmentességjegyében. A tolerancia nemzetközi napja ebből az eseményből nőtt ki, mint évenkénti alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet a toleranciára az oktatásban, a társadalmi színtereken, illetve a politikában. A tolerancia és az intolerancia egyidős az emberiséggel. Kisebb- nagyobb mértékben mindig is jelen volt a társadalmakban, függetlenül attól, hogy fogalomként létezett-e az adott kultúrában, vagy sem. A magyar-szlovák viszony romlása sokunkat aggodalommal tölt el, ezért idén velem együtt sokan érezték úgy, hogy a romakérdés és a migráció helyett erről kell beszélnünk, gondolkodnunk. „A szemlélő óhatatlanul arra a következtetésre jut, hogy Szlovákia és Magyarország örök viszályra van kárhoztatva, hogy reménytelen a két nép közötti megbékélés és kölcsönös tisztelet. A magyar fél mintha mást sem venne észre, mint az európai normákat minduntalan felrúgó magyarfalókat, a szlovákok meg csak az összeférhetetlen, Nagy-Magyarországról, revízióról álmodozó, ugrásra kész ag- resszorként érzékelnék a szomszéd nemzetet. Pedig egyik képzet sem felel meg a valóságnak - az ennél sokkal árnyaltabb, s ezt maguk a politikusok is jól tudják” - írja Hushegyi Gábor a MaNcsban. A politikusok ténykedéseiből világossá vált, hogy ma még abban sincs konszenzus, mi képezi a két ország közötti konfliktus alapját. Jelenleg mindenfajta szlovákmagyar vita megreked annál a kérdésnél, hogy melyik fél provokálja a másikat, és ki a probléma valódi okozója. Sajnos úgy tűnik, egyes politikai pártok népszerűségének egyenesen használ a konfliktus, ezért nem áll érdekükben megoldani azt. Itt az idő, hogy a két ország művészei is hallassák hangjukat és valamilyen módon kifejezésre juttassák „összetartozásukat”. Én a magam részéről a november 17-i pozsonyi rendezvényt tartom az első lépésnek, és remélem, hamarosan újabb látványos lépéseket teszünk egymás megértése és elfogadása felé.
