Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-26 / 273. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 26. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ IGAZI KÁRPÁTI IGAZSZÓ Az 1944 őszén Kárpátaljáról elhurcoltak egyszerű magyar emberek voltak, akiket a megyei tanács már rehabilitált, de az ukrán állam mind a mai napig nem - írta az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó című ukrajnai lap. „Talán úgy gondolják, örüljünk, hogy beszélhetünk róluk, csakhogy nem tartozunk köszönettel azért, mert megemlékezhetünk halottainkról” - mutat rá írásában Tóth Viktor, aki szerint az illetékesek úgy vélik, semmi közük az egészhez. Ezzel az akkori hóhérokat „mentegetik”, ugyanazokat, akik az 1930-as évek ukrajnai éhínségéért is felelősek. Az éhínség áldozatai előtt éppen most hajtottak fejet országszerte, ám az 1944-ben elhurcoltakkal nem volt ilyen kegyes az ukrán állam. (MTI)- Attól tartok, úgy dől össze a házunk, mint a kormány költségvetési terve. (Peter Gossányi rajza) A pártok a kampány előtt megkezdték a versengést, ami egy sor populista intézkedésen volt tetten érhető Kampánybőkezűség Parlamenti választások előtti lázban ég Románia: a hét végén dől el, ki vezeti az országot a következő négy évben. A közvélemény-kutatások alapján négy pártnak van reális esélye arra, hogy bejuttassa jelöltjeit a parlamentbe, köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek. BALÁZS BENCE Első alkalommal rendeznek Romániában egyéni szavazatkör- zetes választásokat, vagyis a szavazók nem pártokra voksolnak, hanem személyekre. Mindez azonban mit sem változtatott azon, hogy a pártok már a hivatalos kampány előtt megkezdték a versengést, ami egy sor populista intézkedésen volt a leginkább tetten érhető. így például, miután október elején meglepő módon elhalasztották a földgáz árának emelését, a honatyák a gyermeknevelési segélyhez is hozzányúltak, és úgy változtattak rajta, hogy a kismamák zöme több pénzt kapjon, de senki se kevesebbet, mint eddig. Sőt, a parlamenti pártok abba is belementek, hogy 50%-kal (!) megemeljék a tanárok bérét. A szociáldemokraták erre vonatkozó törvényjavaslatát a parlament egyhangúlag szavazta meg, noha sem a kormány, sem a Nemzetközi Valutaalap, sem pedig a Román Nemzeti Bank szakemberei nem értettek egyet az intézkedéssel, mivel szerintük Románia jelenlegi gazdasági helyzete nem tesz lehetővé egy ilyen mértékű fizetés- emelést: nincs rá költségvetési fedezet. Ezek az érvek azonban nem hatottak a politikusokra, s a parlamentben úgy ment át a törvény, műit vajban a kés: az egyetértés magyarázata csakis a választótábor növelése lehetett. A parlamenti szavazás egyébként még szeptember végén volt, de az akkor kirobbant botrány azóta is lázban tartja egész Romániát: a kormány keresztbe tett, a béremelés azóta sem következhetett be, ami kis híján kiváltotta a teljes közalkalmazotti szféra általános munkabeszüntetését. November közepén még úgy tűnt tehát, hogy a választások napjára Románia forrongó katlan lesz, és a tanárok, az orvosok, a köztisztviselők, de még a vasutasok is sztrájkolni fognak. A szakszervezeti vezetők azonban - talán némileg meglepő módon, de helyesen - végül az általános munkabeszüntetés elhalasztása mellett döntöttek. így a politikusok fellélegezhettek, s viszonylag nyugodt körülmények között jöhet a vasárnapi választás, amelyen igazából három párt verseng: a jelenlegi miniszterelnök, Cälin Popescu Tári- ceanu Nemzeti Liberális Pártja (PNL), a Traian Básescu államfőt támogató Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a 2000-2004 között kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD). Közülük az utóbbi kettő állt ki a tanárok50%-os béremelése mellett, míg a PNL és az RMDSZ ellenezte. Hogy melyikük „taktikája” válik bealeginkább? Nos, a közvéleménykutatások eredményei nem egyértelműek, de összességében azt mutatják, hogy a PSD és a PDL a két nagyobbik esélyes, és bármelyik megnyerheti a választásokat. A szavazat-újraosztásokat követően a győztes akár 40% körüli képviseletet is szerezhet a leendő parlament összetételében, ami nem a legjobb a magyarság szempontjából. A PNL és az RMDSZ közül ugyanis - hiszen az etnikai alapú szavazás nem tűnt el Romániában - egyértelműen a PNL lesz a választások bronzérmese, így ő lesz az első számú „stratégiai partner” a parlamenti többség kialakításához, azért is, mert a PDL és a PNL már korábban is szövetkezett (igaz, most messze nem a legjobb a viszonyuk). Ilyen négypártos forgatókönyv szerint az RMDSZ-re nem feltétlenül lesz szükség a parlamenti többséghez, tehát veszít tárgyalási pozíciójából. Persze, éppen a közvéleménykutatások más-más eredményei mutatják, hogy könnyen egészen más forgatókönyvek is születhetnek. Elég, ha csak annyi történik, hogy egy ötödik párt is eléri a parlamenti küszöböt, s máris minden találgatás „borul”: Bárhogy alakul is, a romániai magyarság szempontjából van némi jó is: végre, évtizedes késéssel ugyan, de már egyik vezető párt sem épít nacionalista szlogenekre a választótáboruk növelése végett. Ráadásul már nemcsak az a kérdés, hogy az új köntösbe bújtatott volt kommunista és nacionalista erők győznek vagy pedig a demokratikus elveket vallók, hanem inkább ez utóbbi kategória képviselői között zajlik a harc. A tökéletességig persze még hosszú út vezet', hiszen ahhoz el kell tűnnie a román politikai szintérről például a kampánybőkezűségnek is: a pártoknak meg kell tanulniuk, hogy ne csak néhány hónappal a választások előtt gondoljanak a hétköznapi emberek életszínvonalára, hanem a négy év alatt folyamatosan. Akkor elkerülhetőek lesznek az olyan botrányok, mint amit a tanárok béremelése kiváltott: nem hirtelen döntések és hátsó szándékok, hanem alaposan megfontolt indokok alapján kellene elfogadni vagy visszautasítani egy törvényt. Ha ez megtörténik, akkor a szavazók is eljutnak ahhoz a gondolathoz, hogy nem ők vannak a politikusokért, hanem a politikusok értük. ____________■ ___________ JEGYZET Csizmák az asztalon KÖVESDl KÁROLY Kéjes nyugalom áradt szét tagjaimban, amikorarról olvastam, hogy Ján Slota szerint a Szlovák Nemzeti Párt „hajlik a kompromisszumra” a magyar tankönyvekügyében. Nocsak, nocsak, mégis létezik valamiféle odafigyelés az Európai Unió háza tájáról? Mégsem az osztrák szocialisták viszik aprímet Brüsszelben? Vagy ne adj' isten, mégis lesz gyakorlatihaszna a Gyurcsány-Fico-féle, egyébként teljesen fölösleges találkozónak? Örömöm néhány óráig tartott, egészen addig, amíg híre nem kelt, hogy most meg a hözödöszö köti az ebet a karóhoz, és csak szlovák névhasználatot óhajt látni a magyar nebulók tankönyveiben. Ahogy az érvek súlya alatt visszakozást és kifarolást mímel a nemzeti párt, úgy tette oda magát gyorsan az ügyhöz a nagy Mahcia- velli. így kell ezt csinálni; hol az egyik torpedózik, hol a másik. Holnap Mečiarék engednek, holnapután Fico keményít be, aztán kezdődhet minden elölről. Olyan ez, mint a hármas vetésforgó: hol egyik, hol másik rakja sáros csiz- májátazasztalra. De azért mégiscsak elgondolkodtató, hogy kerül a csizma az asztalra? Mennyit értenek ezek az emberek, akika 19. század politikai ósködében barangolnak, magyar tankönyvekhez? Egyáltalán bármilyen tankönyvhöz, oktatáshoz, kultúrához, szellemi irányelvhez, iskolai módszertanhoz. Hogyan lehetséges a 21. század Európájában ilyen szégyenletes ügyet kavarni kulturális, oktatási, nevelési kérdésből? Aminekkörülbelül annyi köze van a sokat ragozott államnyelvről és kartográfiáról szóló törvényhez, műit a malachizlaláshoz. Hogy Comenfus (ha úgy tetszik Komenský) forog a sírjában, az a legkevesebb. De ahogy múlnak a terméketlen, undorító vitával terhes hónapok, valahogyje- lét sem tapasztalni annak, hogy a szlovák értelmiség, netán az akadémia néhányjelese felemelné a szavát: ugyan, hagyjátok már békén azokat a szerencsétlen tankönyveket, hiszen nem értetek hozzá. Nem a ti asztalotok. Élek a gyanúval, hogy ezt a kérdést már nem lehet kompromisszumokkal kezelni. Amióta a politikusok szeretnék „megoldani”, attól kezdve megoldhatatlan. Talán csak azt lehet tenni, amit a hetvenes években, amikor a magyar szülők és pedagógusok néhány településen karakán módon megvédték az iskolájukat. Pedig akkor nem babra ment a játék, a félelmetes kommunista hatalommal szemben kellett kiállni. Nem úgy, mint ma, a szabad világban. Ahol ugyan védtelen és vétlen magyar drukkereket lehet állami pénzen, állami karhatalommal büntetlenül veretni, de az még Szlovákiában sem képzelhető, hogy iskolák százait szállnámega karhatalom, ha mindenki azt mondja, hogy nem kér a dologból. Úgyhogy, valószínűleg ismét felértékelődik a civil kurázsi szerepe. Ha szabadon lehet orvost, biztosítót, lakhelyet, gyermekeinknek iskolát választani, nem lehet ez másképp a tankönyvekkel sem. Vigye haza őket Slota az udvarába, és ráérő perceiben gyönyörködjön bennük. KOMMENTÁR Jöhet a nagy osztogatás GÁL ZSOLT Az európai intézmények a közös pénz hazai bevezetését lehetővé tevő konvergencia-jelentéseikbenarrafigyelmeztettékaszlovákkor- mányt, hogy szükség van további strukturális reformokra, legfőképp a költségvetési hiány fokozatos csökkentésére. AFico-kormány feltűrte az ingujját és nekilátott, hogy ennek pont az ellenkezőjét tegye. Akoalíciósvezetőkösszedugtákafejüketéseldöntötték.ajövőévi államháztartási hiány a tervezett 1,7% helyett a bruttó hazai termék 2,08%-ánakmegfelelőösszeglesz.FőlegazkésztetteerreaFico-Me- čiar-Slota triót, hogy belátták, irreális ajövőévibüdzsében 6,5%-os gazdasági növekedéssel számolni a nyugati gazdaságoktöbbségét sújtó recesszió idején. Anövekedést két százalékponttal alacsonyabbra, a hiányt lOmüliárd koronával magasabbra tervezik. De tudjuk, ember tervez, Isten végez. Ez fokozottan érvényes, haatervezőkpopulistapo- litikusok. Az előrejelzések még így is túl optimisták, ráadásul ki tudja, mennyit változnak a koalíciós boszorkánykonyhákban a parlamenti elfogadás zsarolásos háttéralku során. Azon sem kell meglepődnünk, ha a hiányjövóre 3% körül alakul. S ez még csak a kezdet, a választási év 2010- ben lesz. Ilyenkor a hatalmon lévő elit általában tágabbra nyitja a bukszát, hogy közvetetten voksokat vásároljon, s ezt könnyenteszi, hiszen nem a saját pénzét osztogatja, hanem az adófizetőkét. Aköltségvetéshelyzetébenjelentős fordulatkövetkezettbe, máridén megállt a hiány csökkenése, jövőrea kincstári optimizmus rózsaszín szemüvegétlevéveadeficittovábbimélyülése várható. Holvannak már azok a tervek, amelyek azzal kecsegtettek, hogy az államháztartási hiányt 2011-ig felszámolják?! Az európai intézményeknek még ez is túl lassúnak tűnt, idén májusban az Európai Központi Bank (EKB) a közöspénz bevezetését támogató jelentésében például ezt írta: „Az erős gazdasági növekedés ellenére a konvergenciaprogramban foglalt 2008. évi fiskális kiigazítási tervnem elégambiciózus. Nembiztosítja 2008-banaStabilitásiésnövekedésipaktum0,5%-oséves strukturális konszolidációs előírásának teljesülését, miközben2007-benjelentős eredményeket értekei a konszolidáció terén. Afiskális célkitűzésekel- éréséhezszigorú kiadási oldaliintézkedésekre vanszükség, emellett annak isjótékony hatásalenne, hamegerősítenékaközpontikormány- zatközéptávúkiadásairakijelöltmaximumokkötelezőérvényét.”A bonyolult eurozsargonban leírt gondolatok lényege: a2008-ra tervezett 1,7%-os hiány túl nagy, a deficit lefaragását 2011 -igkötelező érvényűvé kellene tenni. Ehelyettahiányidén2,3%-ra várható, a 2011- retervezettkiegyensúlyozott államháztartás pedigkötelező program helyett délibáb maradt. Az Európai BizottságésazEKBa strukturális reformokfolytatásáraisösztönözteaszlovákkormányt. EhelyettFicóékbefagyasztottákaDzurinda-kabinetreformjait,de számos területenhozzáláttakazokszisztematikusszétveréséhez. Azeurópaiintézményekajánlásaivaltökéletesenellentétespolitika indoklásamárelőremegjósolható:Ficoarra foghivatkozni,hogya gazdasági válság hatására az uniós tagállamok többségében is lazul a fiskális szigor és mélyül a költségvetésihiány. Aztpersze elfelejti majd hozzátenni, hogy ezekbenaz országokban gazdasági visszaesés van, miközbenSzlovákiábanmégmindigviszonylagmagas,akár4%körüli tempóban is növekedhet. Fico populista előadásában úgy fogérvelni, hogy inkább érdekli őt a szlovák emberekjóléte, mint a brüsszeli uniós bürokratákszámai. Pedig azelőbbihosszabbtávoncsakúgyszavatol- ható, ha teljesülnekaz utóbbiakelvárásai. Ha nem felelünkmeg az eurokraták kritériumainak, akkornem velünk tolunk ki, hanem saját magunkkal, a szlovákiai gazdaság fejlődését hátráltatjuk, az emberekjó- lététveszélyeztetjük. Szupercsapat JARÁB1K BALÁZS Pár nap kellett hozzá, hogy Obama két dolgot is bizonyítson. Az első: nem piti játékos. Abraham Lincoln vagy Ronald Reagen után szabadon ő is megpróbálja kormányába integrálni az ország legnagyobb menőit, köztük olyan egykori ádáz ellenfeleit, mint Hülary Clinton. A második: pontosan ugyanolyan politikus ő, mint a többi, bár kétségkívül tehetségesebb. Obama vizionáriusként robbant be az amerikai politikába és úgy is folytatja megválasztása után. Csakis Obama és kormányánaklehetsé- gesösszetételefolyikaz amerikai és világmédiacsapjaiból. Megannyi nehézsúly és szupersztár, megannyi washingtonibennfentes. Hillary Clinton, Tom Dashle, Bül Richardson, John Kerry-szenátorok (voltak) . Gazdasági csapata, Lawrance Summers (mint a Fehér Ház alá tar- tozóNemzetiGazdaságiTanácsigazgatója),TimothyGeithner(pénz- ügyminiszter-jelölt), vagyBill Richardson (kereskedelmiminiszter-je- lölt) is ott csücsült már a Clinton-kormányban is - mindegyikükelőkelő poszton. Ezlenneazáltalaígért-személyi-„változás”? Ez. Obama bizonyára tudja, hogy a feladat hatalmas és ehhez mindenkit, nemcsaksajátpártját, hanemmégJohnMcCaintésarepublikánu- sokatis, mozgósítanikell. Amerikánakszupersztár elnöke lett, avilág ünnepli (jó, jó, Moszkvanem). Ehhez feltétlenül kell egy szupercsapat, nem lehet szürke eminenciásokból szakértői kormányt összeállítani. Nemzeti politikai konszenzust úgy kell építeni, hogy az ellenfélnekis esélytkeU adni, hogyúgy érezze, közössikerért robotol. (Gyurcsány, Orbán- Magyarország-, figyelem!) Valószínűleg nagy részben erről szól Hillary Clinton külügyminiszter-jelölt esete Obamával. Bár a nemzet első diplomatája az ország tulajdonképpeni második embere. Közvetítésével az amerikai elnök kommunikál a világgal, és nagy kérdés, mennyire lehet Hillary Barack „tolmácsa”. Ha vállalja a posztot, tulajdonképpen lemond arról, hogy Obama ellen induljon négy év múlva, nyolc év pedig már nagyidőa (természetesen csak politikailag) korosodó Hillary- nek. Az, hogy mit fog tolmácsolni, nagyrészt éppen Obamától függ, hogyan tudja kezelni nemcsak külügyminiszterét, hanem az egész önbizalomtól duzzadó kabinetjét. Szupermannek való feladat. Vagy Sziszifusznak.
