Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-04 / 255. szám, kedd
18 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 4. www.ujszo.com A betakarítási szemnedvesség mértéke A kukorica vízleadása A nedvességelvonás célja, hogy a kukoricában végbemenő negatív beltartalmi értékváltozásokat elkerüljük A szárítás energiaigényessége (Illusztrációs felvétel) ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ Az energiaárak jelentős emelkedése ismételten felhívja a figyelmet a kukorica hibridek vízleadási tulajdonságaira. A kifejezetten nedves évjáratokban a választott hibrid vízleadása egyértelműen meghatározza a termesztés gazdaságosságát. A kukoricahibridek vízleadási dinamikája a növekedő szárítási költségek miatt egyre nagyobb jelentőségű. A biológiai éréskor mérhető általában 35-40%-os szemnedvesség fokozatosan csökken, elméletileg az egyensúlyi (légszáraz) állapotig, ami legtöbbször nem történik meg, hiszen bekövetkeznek az első fagyok. Természetesen az igen korai hibridek korábban elérik a biológiai érés állapotát, ezért az ősz folyamán több idő áll rendelkezésükre a vízleadáshoz, mint a későbbi típusoknak. Optimális körülmények között, száraz, meleg őszön a vízleadás napi üteme a 0,5%-ot is meghaladhatja. A kukoricaszemek vízleadását számos tulajdonság befolyásolja: ♦ a szemek belső szerkezete: a keményebb, kompakt állományú szemek vízleadása lassabb, mint a lisztes állományú kukoricáké. Ezért kemény, acélos sima szemű kukoricák vízleadása általában lassabb a hasonló tenyészidejű lófogú hibridekénél; ♦ a maghéj vastagsága, szerkezete: a tömörebb, vastagabb maghéjon keresztül lassabb a víz párolgása, mint a vékony héjon át; ♦ a csuhélevelek típusa: a rövid, cső csúcsát nem fedő, éréskor laza, felnyíló csuhélevelek a szemek gyorsabb vízleadását segítik elő; ♦ zöld száron érés: általános megfigyelés, hogy a zöld száron érő típusok vízleadása jobb a korán felszáradó genotípusokéhoz képest, ugyanis az intenzívebb fotoszintézis, anyagcsere a gyorsabb fiziológiai vízleadást segítik. Az első fagyok után az elpusztult növények fizikai vízleadása már minimális; Az Európai Bizottság októberben Cipruson tartott vidékfejlesztési konferencián indította útjára az Európai Vidékfejlesztési Hálózatot. A hálózat az Európai Unió egészéből összehozza a politikai döntéshozókat, köz- igazgatási szakembereket, tudósokat és a vidékfejlesztés más kulcsszereplőit, megkönnyítve számukra az ötletek, információk és tapasztalatok megosztását. Ez segíteni fog annak biztosításában, hogy az Európai Unió vidékfejlesztési politikája megfeleljen a huszonegyedik század követelményeinek. Mariann Fischer Boel mező- gazdasági és vidékfejlesztési biztos hangsúlyozta: „Ajó politika a kiváló ötletek, a megbízható információk és a gyakorlati tapasztalatok alapján működik. Az Európai Vidékfejlesztési Hálózat segíteni fog abban, hogy ezeket páneurópai szinten meg tudjuk osztani egymással. Ez pedig hozzájárul majd ahhoz, hogy vidékfejlesztési politikánk még jobb eredményeket érjen el a gyakorlatban - mégpedig egy olyan időszakban, amikor nagyon számítunk rá a komoly gazdasági, környezetvédelmi és ♦ tőszám: természetesen az alacsonyabb tőszám szárazabb mikroklímát biztosít, az uralkodó széljárással párhuzamos sorokban a levegő is jobban mozog, így kedvezőbbek a mikroklimatikus feltételek az állomány gyorsabb száradásához; ♦ tápanyag-ellátás: a túlzott N- adagolás rontja, a harmonikus K- trágyázás javítja a kukorica vízleadását; ♦ állományszárítás: gyakorlati tapasztalatok szerint száraz őszön a glifozát hatóanyagú herbicidek- kel (hidas traktorral) végzett állományszárítás akár 4-6%-kal is csökkentheti a szemnedvességet. Ekkor a gyomirtó szer és a kijuttatás költségei már 1,5% víztartalom csökkenésnél megtérülnek, az e felett elért víztartalom-csökkenés a szárítási költségek mérséklését szolgálja. Ideális esetben 5% víztartalom csökkenéssel, 10 t/ha száraz termés mellett hektáronként 80-100 euró szárítási költségmegtakarítás is elérhető, valamint a korai hibridek után az őszi búza vetése gyorsabban, jobb minőségben végezhető el. Fontos hangsúlyozni, hogy a szemnedvesség mindig egyensúlyban van a környezet nedvességtartalmával és a csapadékviszonyokkal, ezért a már száraz szemek jelentősebb csapadék után vissza is nedvesedhetnek. Természetesen a korábbi hibridek vízleadási folyamata korábban kezdődik, a későbbi fajták nedvességtartalma az adott időpontban magasabb, de minden görbe az idő függvényében az egyensúlyi (13-15%) szemnedvesség felé tart. Elméletileg e görbék találkoznának egy pontban, de ez általában nem következik be, mert beköszönt az ősz végén az első fagy, jelentős csapadékok és hó is. Ezért nagy a jelentősége a gyors vízleadási dinamikának, ugyanis a betakarítás időpontjában e hibridek szemnedvességtartalma alacsonyabb a lassabb, egyenletesebb vízleadással rendelkező genotípusokéhoz viszonyítva. (ag ns) társadalmi kihívásokkal való küzdelemben.” Az EU vidékfejlesztési politikája kulcsszerepet játszik a huszonhét tagállam vidéki térségeiben - e térségek az EU területének 91 százalékát fedik le, és népessége több mint felének adnak otthont. Létfontosságú politikai eszközt jelent a mezőgazdasági és az erdészeti ágazat versenyképességének növelése, a környezetről való gondoskodás és a vidéki közösségekben a növekedés és a foglalkoztatás ösztönzése szempontjából. Számos tagállam működtet maga is nemzeti szinten vidék- fejlesztési hálózatot, és ezek a hálózatok segítik majd a tagállamokat az EU vidékfejlesztési politikája által finanszírozott programok végrehajtásában. Az ötletek, információk és tapasztalatok cseréje, amely e fórumokon zajlik, még hasznosabb lesz, ha erre európai szinten kerül sor. Az Európai Vidékfejlesztési Hálózatból érkező visszajelzések hatással lesznek a vidékfejlesztési politika jövőjére. Az Európai Vidékfejlesztési Hálózat az „Európa vidéki térségei működésben: szembenézés a holnap kihívásaival” címet viselő konferencián indul útjára, (eu-info) A szemes termények biztonságos tárolásának feltétele, hogy a raktározás előtt a magvak és a rajtuk előforduló gombák élettevékenységét megszüntessük. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Erre szolgál a terményszárítás, amelynek lényege, hogy az enzimműködést a szemekben, valamint a szemek felületén elhelyezkedő mikrobák élettevékenységét a nedvességtartalom 14% alá történő csökkentésével leállítsuk. A kukorica tárolása 14%-os nedvességtartalom felett nem biztonságos. Ennél magasabb nedvesség- tartalom esetén ugyanis a magvak élettevékenysége tovább folytatódik, az enzimek lebontják a vegetáció során beépült tartalék tápanyagokat. A szárított szemes termények meghatározó részét képező kukoricának legjelentősebb hányadát takarmányozásra használják, ez igényli a legnagyobb szárítási kapacitást. A szemes kukorica elsősorban mint keményítőtakarmányjön számításba, de nagy tömegénél fogva jelentős fehérjemennyiséget is képvisel. Takarmányozási szempontból a fehér- je-értékesülés terén néhány, korlátozott mennyiségben megtalálható aminosavnak (cisztin, lizin, metionin) van meghatározó szerepe. Ezért nem közömbös a szárítás szakszerű elvégzése, hogy a kukoricában végbemenő negatív irányú beltartalmi értékváltozásokat elkerüljük. A kukorica szárítási és tárolási műveleteinek legfontosabb célja a termény beltartalmi értékeinek a megóvása, amit természetesen össze kell hangolni az energiatakarékossággal is. A kukoricaszárítás mind a mennyiségi, mind pedig a fajlagos energiafelhasználást illetően rendkívül nagy hőenergia-igényt jelent, és valószínűleg a jövőben is a kukorica fogja lekötni a legnagyobb szárítókapacitást. A kukoricaszárítás során a növény sajátos vízleadási tulajdonságait, valamint a nedvességtartalom szintjét figyelembe véve kell eljárni. Ezen belül azonban az energiafelhasználás megoszlása, ill. nagysága számos egyéb körülménytől is függ, amelyek észszerű befolyásolásával az energiafelhasználás mértéke is szabályozható (időjárási jellemzők, a szárítóközeg kihasználása, szárítási hőveszteségek stb.). A folyékony szénhidrogének árának jelenlegi szintje, és feltehetően annak további emelkedése a termelési költségeket jelentős mértékben növeli. Ezért kiemelt feladat a szárítási folyamat energiafelhasználásának csökkentése. A szárítás energiafelhasználásának csökkentésére, ül. a folyamat energetikai fejlesztésére több lehetőség kínálkozik. Ezekről Racskó József magyarországi szaksajtóban megjelent írásából közlünk rövid összefoglalót. Kisebb nedvességtartalmú hibridek A problémát az jelenti, hogy a hosszabb tenyészidejű hibridek adják a több termést, ezek pedig biztonságosan, általában csak magas nedvességtartalommal takaríthatok be. így ennek alapján a rövidebb tenyészidejű és egyszerűbb vízleadási mechanizmussal rendelkező hibridek nemesítése a cél. A korai fajták arányának növelése, az érési időpontok szeptember-október hónapokra tolása a szárítás energiaszükségletét már önmagában is csökkenti. Másrészt jelentős nemesítési feladat, hogy olyan növények kerüljenek a köztermesztésbe, amelyek a csövet az érés előrehaladottabb állapotában is képesek megtartani. A szántóföldön történő állományszárítás, deszikkálás is jelentős megtakarítást eredményezhet. A szárítóberendezések hatásfokának javítása Ebből a célból dolgozták ki az ellenáramú szárítókban a részleges, a két- és háromszori légátvezetés, ül. a recirkulációs megoldásokat. Ezek lényege, hogy a szárító levegő a szárítózónát nagyon alacsony nedvességtartalommal és magas hőmérsékleten hagyja el, ezért célszerű annak újbóli fel- használása. Bár ezek a megoldások a hagyományos eljárásokhoz viszonyítva növelik a szárítás hatásfokát, ám a terménykímélő szárítás követelményeinek mégsem tudnak maradéktalanul megfelelni. Újabban alkalmazott módszer a „dryeration-eljárás”, amelynek a lényege az, hogy 1-23%-kal a tárolási nedvesség- tartalom felett fejezik be a szárítást, majd a terményt pihentetik, ez idő alatt pedig a leadott („kiizzadt”) víz a környezeti levegővel való átszellőzés következtében távozik. További energiamegtakarítás, ül. a felületen a környezetnek átadott hőmennyiség mérséklése érhető el a szárítóközeget vezető csatornák falának hőszigetelésével. Az egyes szigetelési eljárások előnye a hőszigetelt felületek nagyságától, a szigetelőanyag minőségétől, fajtájától függően változó. Az így megtakarítható hőveszteség minimum 3%. Olcsóbb energiaforrások hasznosítása Pl. szalma, kukoricaszár, napraforgóhéj, erdőgazdasági hulladékok stb., amelyek az eddigi, szénhidrogénnel történő hőelőállításhoz képest a költségeket értékelhetően csökkentik. Bár az ilyen égető berendezések előállítási és beszerzési költsége valójában nagyobb, mint a hagyományos módszereké, de a hosszabb távon megvelósítható jelentős költség- és energiamegtakarítás miatt mégis érdemes elgondolkodni a megvalósításán. Természetesen az sem közömbös, hogy ezek az előnyök csak mennyiségileg elegendő tüzelőanyag-ellátás esetén érvényesíthetők. Kis energiaráfordítással szárítható hibridek Ez csak a műszakiak, a neme- sítők és a termesztők közös, összehangolt munkája révén valósulhat meg. A szárítóberendezések termodinamikai hatásfokának javítása és az energiatakarékosán szárítható hibridek szárítása révén jelentősen csökkenthető az egységnyi vízmennyiség elvonásához szükséges hő mennyisége, tűni jelentős energiamegtakarítást eredményez. Tendenciaként jelentkezik, hogy a jól száradok többsége az alacsony, míg a rosszul száradok általában magasabb FAO számúak. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a FAO szám növekedésével nő a szárításhoz szükséges energiaráfordítás, mert a rosszul száradok között is van 100-199 és 300-399 FAO számú hibrid, míg a jól száradok közé is került 400-499, sőt még 500-599 FAO éréscsoportba tartozó hibrid is. A szárítás agrofizikai és biológiai alapjai A szemek biológiai értékeire és mechanikai jeüegű károsodására a termikus kezelés során annak időtartama, a szárítóközeg hőmérséklete és áramlási sebessége hat a legjelentősebb mértékben. Ezen kívül a szárítás sebességét, hatásfokát számos, a kukorica genetikai determináltságából adódó, ill. annak tulajdonítható tényező is befolyásolja. Ezek vázlatosan a következők: ♦ A száradási tulajdonságokat a perikarpium vastagsága befolyásolja a legnagyobb mértékben, melynek értéke negatív, permea- büitása pedig pozitív korrelációban van a száradási rátával. ♦ A mag tömege (nagysága) is hat a száradás sebességére, amit a különböző nedvességleadó felülettel és légáramlással szemben eltérő halmazellenállás magyaráz. ♦ Az alacsony zsír- és nyers- rost-tartalmú, nagy fajlagos (egységnyi tömegre vonatkoztatott) felülettel és laza héjszerkezettel rendelkező hibridek száríthatok energiatakarékosán. ♦ A szárításhoz szükséges energiát befolyásoló tényezők a különböző kiindulási nedvességtartalmaknál eltérően hatnak. (Egyrészt a nagyobb fajlagos felületű hibridek magasabb kiindulási nedvességtartalmon jobb vízleadók, mint a kisebb fajlagos felületűek, másrészt a kiindulási nedvességtartalom csökkenésével a héjvastagság egyre nagyobb hatással van a száradás intenzitására.) Hatékony előkészítés A magok tisztasága fajtaazonossága, szár-, levél- és csutkatörmelékektől való mentessége szintén nem közömbös a szárítás és az eltarthatóság szempontjából. A törött szem, az idegen mag és a ballaszt nedvességtartalma és nedvszívó képessége többnyire eltér a raktározandó magvakétól, és a tartályládában, a raktárban egyrészt eltérő nedvességtartalmú gócok alakulhatnak ki, másrészt a szárító levegő áthaladásának megnehezítésével rontják a szárítás hatásfokát, és egyenetlenné is teszik a száradást. Sót, az is előfordulhat, hogy jelenlétükkel szárítótűz keletkezését is kiváltják, növelik az átáramló levegő ellenállását, a ventillátorok energiafelvételét, fokozzák az egész termék penészgomba-szennyezettségét. Ezért az energiaszükséglet csökkentése végett az előtisztítás hatékonyságát akár még pótberuházásokkal is érdemes növelni. A túlszárítás Az előbbiekben említetteknek megfelelően a szemek kezdeti nedvességtartalma jelentős mértékben meghatározza a szárítás hőszükségletét. A tüzelőanyagmegtakarítás ezen a téren elsősorban a hibridek érési idejének szakszerű megválasztásával lehetséges. A mezőgazdasági üzemekben általános gyakorlat, hogy jóval az optimális 13,5-14,0% nedvességtartalom alá csökkentik az értékeket. A túlszárítást az üzemek többnyire a biztonság érdekében alkalmazzák, sokszor azt is figyelmen kívül hagyva, hogy a szakszerűtlenül végzett szárítás egyrészt jelentős energiatöbbletet igényel, másrészt nagymértékben károsítja a termény minőségét is. Az energiafelhasználás növekedésének az az oka, hogy az erősebben kötött ozmotikus víz felszabadításához több hőenergia kell, továbbá a héjzsugorodás miatt lezáródó kapillárisokból csak megnövekedett energiafelhasználással lehet a vizet a felületre juttatni. (Hiszen a kukoricaszem szárítása során a nedvesség először a felületről távozik, majd egyre nagyobb energia-befektetéssel a szem belsejéből a felületre kényszerítjük a víztartalmat.) A túlszárítás továbbá csökkenti a fehérjék emészthetőségét, rontja az aminosavak, mindenekelőtt a lizin használhatóságát, de károsodik az arginin, a hisztidin, a trip- tofán és a treonin is. A túlszárítás következménye, hogy a kukorica esetében a szemek daráláskor üvegesen törnek. Az ilyen kukorica etetése sertésnél az ún. nyelőcsői fekély kialakulására hajlamosít. (agnp) Megkönnyíti az ötletek, tapasztalatok megosztását Indul az Európai Vidékfejlesztési Hálózat EU-HÍR
