Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-04 / 255. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 4. Agrárkörkép 17 A betakarított termény a raktárban tovább él, lélegzik A gabonák szárítása Az EU terménypiacain a kukorica intervenciós felvásárlásával is számolhatnak a termelők 700 ezer tonna intervencióra ■ .......:....... UJSZO-ISMERTETO A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara regionális kirendeltségeinek vezetői nemrégiben közleményben hívták fel a figyelmet a mezőgazdasági termények piacán uralkodó tarthatatlan állapotokra. ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ Ebben arra szólítják fel a szlovák kormányt, hogy haladéktalanul fogjon hozzá a gabonafélék és a kukorica terményértékesítési piacán felgyülemlett problémák megoldásához, mivel a termékek felvásárlása és forgalmazása szinte megállt, ugyanakkor az értékesítési árak drasztikus mértékben csökkentek és sok esetben a termelési költségek szintjét sem érik el. Ismert tény, hogy az élelmiszer- ipari búza és a kukorica piaci értékesítése nagyon nehéz, a takarmánygabona iránt pedig - amely az idei termésnek az ország több térségében több mint a felét teszi ki -, jóformán nincs érdeklődés, vagy csak rendkívül alacsony árat kínálnak érte. A gabonafélék értékesítési árai az évközi összehasonlítás alapján 30-60%-kal alacsonyabbak, és a gyakorlattól eltérően hónapról hónapra tovább csökkennek. A helyzetet tovább nehezíti a külföldről jelentős mennyiségben behozott gabona is. Ugyanakkor a vágóállatok felvásárlási árai is jócskán elmaradnak a várttól, nem beszélve a tejről, amelynek értékesítési ára az év elejétől folyamatosan csökken. Mindez a vüágot globálisan sújtó pénzügyi válság keretei között történik, aminek következtében a bankok is egyre óvatosabbak a hitelek folyósításában. Mivel az agrárágazat kockázati szintje a bankok szemében újra növekedett, ez megnehezíti a pénzforrásokhoz való hozzájutás lehetőségeit. Az ágazati értékesítési válságból adódó problémákkal együtt - ez csak a gabonafélékből töbh müliárdos bevételkiesést jelent - az agrárvállalkozások gazdálkodását komoly veszélyek, esetenként felszámolások is fenyegetik. A felvázolt problémákra reagálva a szakminisztérium utalt arra, hogy a mezőgazdasági termények piacán mutatkozó feszültségek kezelésére a közös piacszervezési intézkedések közül az intervenciós felvásárlás kínál megoldást, amelyet a közösség tagországai számára a bizottság által kiadott rendelet szabályoz. A 2008/ 2009-es termelői évben az EU összesen 700 ezer tonna kukorica intervenciós felvásárlást tervezi, amelyet az idevonatkozó előírások alapján vonnak majd ki a piacról. A felvásárlásra kerülő termény intervenciós ára 101,31 euró tonnánként. Az intervenciós felvásárlás ebben a szezonban is két fázisban zajlik majd. Az első fázis 2008. november 1-től, 2008. december 31-ig tart, a második akkor kezdődik, amikor az EU Közlönyében megjelenik a további intervencióra rendelkezésre álló és felajánlható termékmennyiség. Az első fázisban összesítik az egyes tagországok által az év végéig benyújtott intervenciós ajánlatokat, s ennek alapján születik meg a döntés a második fázis kiírásáról. Ha már az első fázisban a benyújtott ajánlatok összességben meghaladják a tervezett mennyiséget (700 ezer tonna), a bizottság január 25-ig közzéteszi az intervencióra beterjesztett mennyiségek csökkentésére vo(lllusztróciós felvétel) natkozó arányszámot. Ha az ajánlatok nem haladják meg a tervezett mennyiséget, akkor a második fázisban a fennmaradó mennyiségre tehetnek ajánlatokat a termesztők. Az intervenciós felajánlásokról érdemes megjegyezni, hogy az ajánlattal együtt tonnánként 15 euró biztosítékot is letétbe kell helyezni, e nélkül az ajánlatot érvénytelennek minősítik. Az intervencióra felajánlott termény betárolását az első fázisban 2009. február 1-től április 30-ig kell elvégezni, a 2. fázis beindítása esetén legkésőbb július 31-ig. A tárca illetékesei arra kérték a hazai termesztőket, hogy az Agrárkifizetési Ügynökségen jelentsék be a kukorica vetésterületét, átlagos hektárhozamait, és az eladatlan készleteiket. (sz) Ismeretes, hogy a gabonafélék tárolására a legmegfelelőbb a 13- 14 százalékos nedvességtartalom. Ilyen körülmények között nagy tömegben melegedés és egyéb romlás nélkül biztonságosan tárolhatók. A magtár hőfokának 14 fokosnak kell lennie, s legjobb, ha a páratartalom is 50 százalék körüli értéket mutat. A kicsépelt gabonának azonban általában ennél magasabb a nedvességtartalma, főleg az őszi beta- karítású kukorica esetében van szükség a termény szárítására. Ha ugyanis szárítás nélkül kerülne a zsákba vagy a tárolóba, befülledne és megpenészedne. A betakarított termény ugyanis a raktárba kerülve tovább él, lélegzik. A légzés során a szénhidrátok vízre és szénsavra bomlanak, miközben hő is fejlődik. Az így képződött meleg és nedvesség viszont fokozza a légzési folyamatot, tehát kölcsönösen hatnak egymásra. Nálunk mesterséges szárítással vonják el e vizet a termény felületéről, így általában a nedvesség- tartalmának a felét elveszti. Az anyag belsejében végbemenő nedvességmozgást belső nedvességdiffúziónak nevezik; lényege, hogy a nedvesség a termény belső részeiből kifelé mozog, mindaddig, amíg a koncentráció minden pontjában ki nem egyenlítődik. A szemes gabonák szárítási hőmérséklete a takarmánygabona esetében 110-130 fok, ilyenkor a termény 60-70 fokra melegedik fel. Vetőmagok esetében ezek az értékek 55-75 fok és 40-45 fok (ez a mag hőmérséklete) között mozognak. A mesterséges szárítás helyett régebben azt a módszert alkalmazták, hogy az energiaigényes szárítást a termesztett fajták megfelelő összeválogatásával próbálták kiküszöbölni. Ennek lényege, hogy egy parcellába egymás mellé korai és későn érő fajtákat vetettek, s ősszel együtt takarították be és tárolták őket. A korai kukorica már túlságosan is szárazon került a raktárba, de ott mintegy nedvességelvonóként szolgált a vele együtt tárolt későbbi érésű, s ezáltal nedvesebb kukorica számára, így a két fajtát általában kiegyenlített nedvességtartalommal tárolhatták, (sz) (Illusztrációs felvétel) Vitaindító zöld könyvet fogadtak el a mezőgazdasági termékek minőségével kapcsolatos hatékonyabb tájékoztatás és érdekérvényesítés céljából Hozzuk ki a lehető legtöbbet a minőségi EU-s élelmiszerekből és italokból EU-1SMERTETŐ Az Európai Bizottság októberben vitaindító zöld könyvet fogadott el arról, hogy milyen módon segíthető elő, hogy az európai gazdálkodók a lehető legtöbbet hozzák ki az általuk termelt minőségi élelmiszerekből és italokból. A globalizáció térnyerésével egyre nagyobb a kis költséggel előállított tengerentúli termékek által támasztott verseny, és változnak a fogyasztói igények is. Ezekre a kihívásokra Európa a „minőség” fegyverével tud a lehető leghatékonyabban válaszolni. A zöld könyv áttekinti az EU-ban jelenleg működő különféle előírásokat, minőségi és tanúsítási programokat, illetve címkézési rendszereket, beleértve a földrajzi jelzéseket, az ökológiai termelést, a magán és regionális élelmiszer-minőségi rendszereket - és felteszi a kérdést, mit kellene megváltoztatni az uniós mezőgazdaság erősségeinek kihasználása érdekében, és az elérhető termékekkel kapcsolatban hogyan lehetne jobban tájékoztatni a fogyasztókat. A dokumentum azzal kapcsolatban kéri az érintett felek véleményét, hogy a fenti intézkedések mennyire jelentenek garanciát, mennyire alkalmasak a termékek előnyeinek kommunikálására, illetve javítási javaslatokat vár. A konzultáció 2008 végén zárul le. A jövő évben az eredmények alapján közlemény készül, később pedig ennek figyelembevételével dolgozzák ki a jogalkotási javaslatokat. „Az egyre nagyobb globális versenyben az európai termelőknek ki kell játszaniuk fő ütőkártyájukat: a minőséget” - mondta Mariann Fischer Boel, mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos. „Ehhez az uniós gazdálkodóknak a fogyasztói elvárásoknak megfelelő minőségben kell termelniük, garanciát kell vállalniuk a minőségért, és ami talán a legfontosabb, hatékonyan kell ezeket kommunikálniuk. Az EU-ban nagyon sokféle politikai eszköz és speciális minőségi rendszer létezik. Az érintettektől maguktól szeretnénk megtudni, hogy ezek az intézkedések megfelelően működ- nek-e, illetve hogy szükség van-e bármilyen változtatásra.” A zöld könyv ezen kívül abban a tekintetben is fontos információkkal szolgál, hogy a továbbiakban hogyan lehetne jobb tájékoztatást adni az élelmiszer-minőséggel kapcsolatban. Ezen a téren már eredményeket értünk el a jelenleg hatályos jogszabályokon keresztül, amelyeknek köszönhetően az EU-ban az élelmiszer-előállítás során nagyon szigorú élelmiszerbiztonsági követelményeket kell betartani, beleértve az állategészségügyi és állatjólléti előírásokat, valamint az élelmiszer-higiéniával kapcsolatos rendeleteket is. A termelő szempontjából a minőség azt jelenti, hogy megfelelőjellemzőkkel rendelkező (pl. a színhús százalékos aránya) termékeket állít elő a megfelelő termelési eljárás keretében (pl. speciális állatjólléti előírások betartása) . Ez a minőséggel kapcsolatos elvárás természetesen az alapkövetelményeknek megfelelő nyersanyagoktól kezdve a nagyon igényes termelési eljárásokat megkövetelő, magas hozzáadott értékkel rendelkező termékekig mindenre vonatkozik. Ugyanakkor az alacsony termelési költségekkel dolgozó feltörekvő gazdaságok termékei egyre nagyobb nyomás alá helyezik az uniós mezőgazdasági termelőket otthon és a harmadik országokban egyaránt. A globalizáció, a kereskedelmi megállapodások, a szabadabb piacok és a kevésbé szigorú határvédelem is elősegítette a folyamatot. Az EU-s termelőknek a probléma elébe kell menniük. Az általuk részben már teljesített termelési követelmények a vüágon a legszigorúbbak közé tartoznak, és szakértelmüknek köszönhetően képesek a piaci igényeknek megfelelő termékminőség előállítására. Ezért a bizottság meggyőződése, hogy az EU-s termelőknek ezeket az elvárásokat nem teherként kell kezelniük, mert lehetőségük nyílik arra, hogy mindezt a saját előnyükre fordítsák úgy, hogy a fogyasztói igényeknek pontosan megfelelő termékeket állítanak elő, a piacon világosan megkülönböztetik termékeiket és ezért többletbevételhez jutnak. A zöld könyv három részből áll: a termeléssel kapcsolatos alapkövetelmények és forgalmazási előírások; speciális EU-s minőségi rendszerek, mint például a földrajzi jelzések, a hagyományos különleges termékek és az ökológiai termelés; valamint az élelmiszerminőség-ta- núsítási rendszerek. A zöld könyv többek között a következő kérdéseket veti fel: ♦ Kötelező legyen-e az előállítás helyének feltüntetése az elsődleges termékeken (EU/nem EU)? ♦ Engedélyezni kellene-e azoknak a termékeknek a forgalomba hozatalát, amelyek esztétikai szempontból nem felelnek meg a forgalmazási előírásoknak? ♦ EU-s szinten meg kell-e határozni az olyan kifejezéseket, mint „hegyi termék” vagy „tanyasi termék”? ♦ Szükséges-e továbbfejleszteni a földrajzi jelzések rendszerét? ♦ A harmadik országokban hogyan lehetne hatékonyabb oltalmat biztosítani a földrajzi jelzéseknek? ♦ Hogyan lehetne hatékonyabban működtetni az ökológiai termékek unión belüli egységes piacát? ♦ Hogyan lehetne növelni az EU legkülső régióiban termelt minőségi termékek mennyiségét? ♦ Szükség van-e új uniós rendszerekre, különösen a környezetvédelem területén, és ha igen, hogyan csökkenthetők az adminisztratív terhek a szükséges minimumra? ♦ Hogyan lehet elkerülni, hogy a tanúsítási rendszerek félrevezessék a fogyasztókat? ♦ Aki részt kíván venni a nyilvános konzultációban, az a http:// ec.europa.eu/agriculture/qua- lity/policy/index_en.htm című weboldalon szerezhet részletesebb információkat, (eu-info) (Illusztrációs felvétel)
