Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-21 / 269. szám, péntek

8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 21. www.ujszo.com SZEMPONT Magyarellenesség csőre töltve? Az elmúlt hetek történéseit fi­gyelve azon tűnődöm, kinek áll­hat érdekében az, ami körülöt­tünk történik? A terror egyre csak nő, miközben megfelelő állami in­tézkedésekkel nagyon könnyen kiiktatható lenne. De valamiért mégsem ez történik, és elsősorban azért nem, mert a politika nem akarja, hogy ez történjen. Ma már sajnos oda jutottunk, hogy a magyar politikusok csak sokunk unszolására veszik a fá­radságot, hogy egy-egy ügy kap­csán lépéseket tegyenek érde­künkben - például, hogy találkoz­zanak a rendőrség illetékeseivel. A legutóbbi ilyen megbeszélés sem hozott azonban semmi újat, ami a magyarellenes atrocitások kérdését illeti, konkrét cselekvési program helyett ismét csak blab- lát kaptunk. (Nagyban megnehe­zíti az ügy képviseletét, hogy a legutóbbi időkig voltak olyan „stréber” politikusok - nem is csak szerb oldalon -, akik a konkrét in­tézkedések helyett az etnikai vi­szonyok javulásáról tettek beje­lentést - volt rá példa, hogy heti rendszerességgel.) Milyen tárgya­lási alappal ült le a magyar fél tár­gyalni, ha még 1-2 héttel ezelőtt is az etnikai viszonyok javulásáról beszélt? (Egyébként sosem értet­tem, hogy lehet leülni szerbiai po­litikussal tárgyalni úgy, hogy mindenekelőtt ne a tarthatatlan közállapotok kerüljenek szóba?!) így a konkrétumok helyett is­mét beérték üres ígéretekkel, rá­adásul ezt a „nesze semmi, fogd meg jól” csomagot kínálják meg­nyugtatásunkra, miközben mi konkrét intézkedéseket vártunk. Csakhogy itt jön a bökkenő: a „magyarellenesség koreográfiájá­ban” a délvidéki magyar politiku­sok is megtalálták a számításukat. A jelek bizony ezt mutatják. Hi­szen megtanulhattuk, ha valami a politika érdekében áll, azt a poli­tika a leghatározottabban kész képviselni (tagadhatatlanul, leg­nagyobb ilyen jellegű sürgölődés pozícióosztáskor tapasztalható). Meggyőződésem, ha a politika úgy mérné fel a helyzetét, hogy a határozott fellépés előnyére vál­na, biztos vagyok benne, hogy lenne határozott fellépés, nem lenne handabanda. De nincs, mert a politikacsinálók úgy speku­lálnak, hogy nekik ez az állapot fe­lel meg leginkább - kinek ezért, kinek azért. így marad továbbra is a maszatolás, a teszetoszaság. Nem kétséges, aki az elcsattant pofont tartja legnagyobb problé­mának, az nem ismeri, illetve nem akarja ismerni a probléma lénye­gét. (A magyarellenes atrocitá­sokról - magánemberként - min­denki azt gondol, amit akar, de a közélet szintjén nem képviselhető ez a hozzáállás.) Ne a fiatalokat biztassuk pofozkodásra! A meg­előlegezett bizalom igenis feljo­gosít bennünket arra, hogy sokkal határozottabb fellépést várjunk el a magyar politikusoktól: pofoz­kodjanak ők, ha már hagyták, hogy eldurvuljon a helyzet! A ma­gyar fiatalok képesek megvédeni magukat, ha látják, hogy van ha­tározott érdekképviselet, illetve szakszerűen eljáró rendőrség és a törvényeket tiszteletben tartó igazságszolgáltatás. Andróczky Csaba Emberi Jogi Központ Szenttamás A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (AP-felvétel) SZEMSZÖG A lépegető tigris Szlovákiában is vége a szép (gazdasági) napoknak. Igaz ugyan, hogy nem oly hirtelen és nem olyan intenzitással érke­zett az elsöprő hullám, mint a környező országokba, de jelen van. Teljes egészében. Már több cég is a leépítésekhez, az elbo­csátásokhoz folyamodott az el­múlt napokban. De még mindig büszkélkedhet a gazdasági nö­vekedés mutatójával nemzeti­szocialista kormányunk. Bár tény és való, hogy az idei esz­tendő harmadik negyedévére vonatkozik a mintegy 7 száza­lékos növekedés. Csakhogy Ro­bert Fico azonnal mutogat a szomszédokra - közeliekre és távolabbiakra egyaránt. Hogy lám, ők bizony alaposat zuhan­tak az előző év azonos idősza­kához viszonyítva. Mert rögvest itt a nyugati határon túl Cseh­ország csak 4,7 százalékos emelkedést könyvelhetett el, Magyarország a 2007-es esz­tendő harmadik negyedéhez képest mindössze egyszázalé­kos pluszban van, Ausztria más­fél százalékkal volt képes nö­velni gazdasági mutatóit. S az igazi nagyok közül többen is „szégyenkezhetnek”. Lássuk csak! Németországban nem egészen egy százalék (ponto­sabban: 0,8) lett a növekedési arány, Franciaországban pedig csak 0,6 százalék. Spanyolor­szág mutatója plusz 0,9 száza­lék, az olaszoké ugyanennyi, csakhogy - mínuszban! Vagyis semmiféle növekedés, hanem egyenest visszaesés, mondhat­ni, kegyetlen zuhanás az előző évi háromnegyedhez képest. Nem is beszélve mondjuk Észt­országról, ahol a gazdasági zu­hanás 3,3 százalékos mínuszba került, Lettországban pedig meghaladta a mínusz 4 száza­lékot! Naiv az, aki kimondottan örül a honi 7,1 százaléknak. Mert nem tudatosítja kellőképpen, hogy a jelzett mutató retroaktív jellegű, tehát nem a jelen - a válságkibontakozó - időszak arányszáma. Természetesen az sem gondolkodik reálisan, aki a gazdasági válság gyors ütemű hazai leküzdésében bízik. Mert ha az nem sikerült az utóbbi két negyedévben például Németor­szágnak (mely egyébiránt Szlo­vákia legjelentősebb gazdasági partnere, s ez természetszerűleg mindenképpen negatív hatással lesz a mi gazdaságunkra is), vagy Olaszországnak, akkor kicsi a szlovák siker valószínűsége. Erre egyértelmű figyelmeztetés a gazdasági szakértők azon előre­jelzése, amely szerint az idei év utolsó negyedében már csak mintegy 5 százalékos gazdasági emelkedés várható Szlovákiá­ban. Mert ebben a szakaszban már reális vetületbe kerül a gaz­dasági teljesítmény a krízis nap­jaiban. Amikor kényszerpihenőn vannak az autógyárak (vagy leg­alábbis egyes részlegeik) itthon és külhonban egyaránt, mond­juk a német partnernél. Vagy amikor a korábbihoz képest jó­val kevesebbet termel az acél­ipar és a vegyipar... S ekkor torpan(t) meg „Közép-Európa gazdasági tigrise” (hogy a szlo­vákiai politikai élvonal néhány klasszikusát idézzem)... A tava­lyi év három utolsó hónapjában még 14,3 százalékos volt az ug­rása. Az utóbbi három hónapban - értsd: még válsághelyzeten kí­vül - már csak a felére volt ké­pes. Az elkövetkező jó két hó­napban, 2008 végéig az előrejel­zések alapján még ennél is lany­hább lesz a tigris, s korábbi büszke ugrásait fokozatosan óvatos lépegetésekre váltja... Susla Béla KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ transindex Ajéghegy csúcsa Hétfőn lejárt az a határidő, amelyet a Krónika Kiadó Rt. ve­zetőségének adott korábbi dön­téseik felülvizsgálatára az or­szágos napilap szerkesztősége egy, a kiadónak címzett levél­ben. Deák Attila vezérigazgató megkeresésünkre, hogy történt- e valamiféle fejlemény, nem nyilatkozott. Múlt kedden, no­vember 11-én két szerkesztőt a felelős szerkesztő megkerülé­sével elbocsátottak, ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohár­ban: Fali Sándor felelős szer­kesztő lemondott, Bakk Miklós főmunkatárs pedig kihúzatta nevét az impresszumból. Ám Papp Attila Zsolt és Butus János Botond elbocsátása - amelyet hivatalosan költségtakarékos­sággal, illetve a kultúra rovat átpozicionálásával indokoltak - a szerkesztőség szerint csupán „a jéghegy csúcsa”. A kiadóhoz intézett levelükben, amelyet a munkaközösség 27 tagja írt alá, kifejtik: a szerkesztőség műkö­dését már eddig is jelentős mér­tékben akadályozta, hogy a ki­adó nem biztosította a megfele­lő munkakörülményeket, illet­ve, hogy a korábban távozó kol­légák helyébe nem vettek fel új, szakképzett munkatársakat. „Egyszemélyes rovatok” mű­ködnek, sőt - mint ahogy ez az impresszumból is kiderül - a külföld-belföldnek egyetlen munkatársa sincs, más kollégák látják el ennek szerkesztési fel­adatait. Ez a helyzet csak sú­lyosbodott a szakmai érvekkel alá nem támasztott, mondva­csinált vagy a Krónikát nem érintő indokok miatti elbocsátá­sokat követően a szerkesztőség többségének álláspontja szerint. Állításuk szerint az is ellehetet­leníti a munkát, hogy a vezető­ség minden szakmaiságot nél­külöző módon, előzetesen meg­alapozott koncepció nélkül, alapjaiban akarja átalakítani a lapot. Olyan döntés is született, amelyet utólag maga a magyar- országi javaslattevő vont vissza: az Eklézsia rovat megszünteté­séről, majd újra elindításáról van szó. Kérték a kiadót, vizs­gálják fölül azokat a szerkezeti, koncepcionális és személyzeti átalakításokkal járó döntéseket, amelyeket a szerkesztőség veze­tése megkerülésével hoztak, el­lenkező esetben a további együttműködést nem látják le­hetségesnek. Az átalakításokat abban az esetben hajtják végre, ha egy reprezentatív mintán végzett felmérés tanúsítja az ol­vasók ilyen irányú igényeit. Je­lenleg a lapigazgatóvá kineve­zett Marton-Bardocz Sándor (volt technikai igazgató, azelőtt rendszergazda) és Deák Attila vezérigazgató tartalmi kérdé­sekben is döntéshozói helyzet­ben van a Krónikánál. A magyar közösség szerepe Szabadkán a Helsinki Emberi Jogi Bizottság szervezésében tanácskozást tartottak A szerbi­ai magyar közösség szerepe Szerbiában címmel. A rendez­vényt Szasa Vucsinics polgár- mester nyitotta meg. Siflis Zol­tán, a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa egyebek között a vajdasági magyar kul­túrpolitikáról beszélt. Mint mondta, elsődleges cél, hogy az itteni magyarságnak legyenek színvonalas művelődési intéz­ményei és létezzen egy befoga­dó réteg. Losoncz Alpár egye­temi tanár a vajdasági magyar kultúra történelmi fejlődésére helyezte a hangsúlyt. Szavai szerint az itteni magyarság az összes művészeti ágazat közül elsősorban az irodalom terén alkotott maradandót. Bányai János egyetemi tanár a magyar és a szerb kultúra kölcsönhatá­sával foglalkozott. Mint mond­ta, szembeötlő, hogy a magyar és a szerb köztudatból egyaránt sajnos hiányzik a tény, hogy a múltban mennyire- szorosak voltak a két nép kulturális kap­csolatai. VajdaságMA (Reuters-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents